Lemezkritikák

A Death Angel az új lemezen nem találja fel újra magát, a thrasht meg pláne nem, de játsszon nekem a rádió év végéig Nickelbacket, ha a The Dream Calls For Blood nem az év albumának egyik legerősebb várományosa! A Death Angel az új lemezt…

A „Resilient” tartja a „Shadowmaker” szintjét, sőt hangosabb és gyorsabb is nála, de leginkább azzal büszkélkedhet, hogy a „Brotherhood” (2002) óta a legjobb Running Wild-lemeznek számít. Vagyis az elmúlt 10 év legjobbja, ami azért nem…

A közelmúlt rocktörténetének óriása szervesen intim albummal tér vissza.

A tengermelléki, zeneileg edzett Uporabniki minden bizonnyal remek nyomon halad a nyerő formula csírái felé: szilárd ritmusalap, dallamos melódiák, nyelvjárási hitelesség a szlovén nyelvű dalszövegírásban és kreatív aranzsálás.

Az Armaroth az EP-vel megragadta a modern világ lüktetését, amely nem válik semmi mássá, mint a Szép új világ és az 1984 teljes disztópiájává, a kranjiak pedig gondoskodtak a hanyatlás méltó megzenésítéséről.

Évtizedes hibernálás után egyes dolgok valahogy sosem hervadnak el. A Kuga ragadós és aktuális, a new wave-es punkos íz pedig még élvezetesebb, mint évekkel ezelőtt!

Az iparizmus nagymesterének nyolcadik lemeze úgy szól, mint a már hallottak összefoglalója, és a másolat másolata után nem sok új, koherens húsdarab marad a világnak rágcsálni.

Már az új album címe is egyértelműen jelzi, merre indult el a ljubljanai szimfonikus black metal zenekar: a lemez mélyen a filmzenében gyökerezik.

Az újzélandi shoegaze másodszorra is egy rombolóhajó precizitásával, a csak önmagával törődő pop könnyedségével és kiforrott esztétikai formával csap le.

"A hangzás minősége főként a dinamikában és a saját sound kialakításában különbözik az ajdovščinai csapat első kiadványától. A lemez hangzásának következetessége (például a tágas, jelenlévő dobok, a vaskos basszusgitár, a temperamentumos…

Technikás punk jó adag mai társadalomkritikával!

Ez az album az igazi (!!!) Dream Theater művészi esztétikát hozza. Pontosan eltalált egyensúly a komplexitás és a dallamos befogadhatóság között. Végre! A zsenialitás, amelyet 1999 után egyre nehezebb volt megtalálni a Dream Theater…

A hawaii szörfös soft rocker hatodik lemeze egy tucat puha dalt kínál, amelyek gyorsan befészkelik magukat a fülbe, és még gyorsabban ki is repülnek a fejből ...

Kiadó: Roadrunner RecordsMegjelenés dátuma: 2013. szeptember 23.Producer: John PetrucciAz album hossza: 69.05 percMűfaj: Progressive Metal A Dream Theater, a progresszív titánok, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek elején…

A „Memoirs” eredetileg a Kick motorja, Mickey Jones önálló albumának készült. Helyette viszont egy visszatérést jelentő AOR-brilliánst kaptunk a Kicktől, amely a brit szerzői hagyomány jegyében született.

A „The Theory of Everything” talán az Ayreon eddigi diszkográfiájának legérettebb darabja. Ez nem az az album, amelyet bárki (a régi hívek is beleértve) megkaphat néhány hallgatásból.

A Vega a „What the Hell!” albummal bebizonyította, hogy a „Kiss Of Life” nem csupán „véletlen szerencse” volt, és most már kijelenthetjük: az új lemezzel a Vega bekerült az AOR és a melodic rock revival jelenlegi legjobb világszintű bandái…

A grunge-istenekből a Pearl Jam a megöregedett rockerek és a középkorú álmodozók ideális választása lett, a dühöt pedig a múlhatatlan klasszikusság érintése váltotta fel.

Ez az album is meglepően több rokonságot mutat a hetvenes évek Uriah Heepjének hangzásával, mint a mai Uriah Heep hangja. Egyszerűen ez a lemez is bizonyíték arra, milyen erős figura Ken Hensley. Hangszerelőként és szerzőként egyaránt.

Összegzés? Ha szereted a régi Uriah Heepet és Ken Hensley klasszikus szólólemezeit, ezt mindenképp hallgasd meg. Nem fogod megbánni a ráfordított időt.

A kanadai „hyperblasterek”, a Kataklysm három év után tér vissza új lemezzel, ami egy évvel több a szokásosnál, és ezt akár jó jelnek is tekinthetnénk: felmerült a remény, hogy a banda ezúttal több időt szánt az albumra, és alaposan…

A „szörnymágnesek” új lemezükkel pszichedelikus utazásra indultak a gyökereikhez.

Tekintve, hogy az elődje, a „Final Warnig” és az új „Magnitude” között két év telt el, lenyűgöző, hogyan sikerült Tony Nivának megőrizni a hatalmas kreatív ihletet, és érintetlenül átmenteni az új stúdióalbumra is.

Ha ennek kell lennie a Motörhead utolsó albumának, akkor kiváló rekviem lesz a zenekartól! A férfias vaskosság jegyében készült, a végletekig! Ilyen változatos, mégis kompakt lemezt a Motörhead az elmúlt 20 évben nem hozott össze.

A Helloween a „Masters of the Rings” című albummal – váratlanul sikeres és szellemes visszatéréssel a diadalmas powermetal-mezőkre – úgy emelkedett ki a hamvakból, mint a mitológiai főnixmadár, és megörvendeztette mindazokat, akik a…

Ha a Volbeatről beszélünk, a biológiai biodiverzitás fogalmával való összevetés nem járna messze az igazságtól. Különösen igaz ez a legfrissebb albumukra, az Outlaw Gangsters and Shady Ladies-re.

Jukič nyolcadik albuma, a „Life” az életmű eddigi zenei artizmusának abszolút érett továbbgondolása: e termékeny zenész a víziójával újra és újra lenyűgöz és meglep.

A „Chameleon”, ez a rövid kirándulás a „prog/pop metalba” a Helloween egész pályájának legeklektikusabb albuma, amely a frissítő ötletek beoltása közben sok bátorságot és a megszokott, elvárt, követelt powermetal-rutinról való lemondást…

Két évvel a Sun Sun felfelé ívelő optimizmusa után a Moveknowledgement határozottan jazz-funk vizekre evez, kevésbé dallamos, de annál ütősebb számokkal.

Power metal, amely nem ismeri az émelygős édeskést és a kicicomázást: itt nem repkednek sárkányok, és semmi mesés nincs benne, amiért kardot kellene lengetni és békákat csókolgatni. Itt az okkultizmus és a babona otthonos, élén egy Ronnie…

A The Stroj már nem nyugszik: a valóság metalizált, rezonáns visszhangjaival ezúttal recessziós fordulatszámon zúg.

A The Stroj digitalizációs szándéka után a régi felállás oroszlánrésze kiválik, és büszkén kitart a digitális megoldásoktól mentes, analóg hangzás mellett.

Nem a hetvenes vagy nyolcvanas évek Kansasa. Nem Mastedon. De gyönyörűen rétegzett keverék, amely a Kansast és a Mastedont idézi. Nem csoda, hiszen az „On My Way To The Sun” art rock-ékköve mögött John Elefante neve áll.

A jazzes szörfözés és a épp hogy még hallgatható édesség határmezsgyéje után eljött a tökéletes punkos egyszerűség és a mélyre hatoló penetráció ideje.

Ajánlott kalauz Oliver Hartmann, a rendkívüli zenei tehetségű muzsikus személyéhez és munkásságához, aki egy csodaszép, melodikus rockos felépítésű szerzeményekből álló remek csapattal büszkélkedhet.

A Paragoria észbontó debütalbuma újabb bizonyíték arra, milyen termékeny és kiváló minőségű termést hozott a hazai metalszíntér 2013-ban!

Starship Mickey Thomasszal! Új album 24 év után! Méltó örököse az olyan örökzöld dalok hagyatékának, mint a Jane (Jefferson Starship), a Layin' It On The Line (Jefferson Starship), a No Way Out (Jefferson Starship), a We Built this City…

A kiváló kivitelezés mellett Nugent a megszokott, teátrális színpadi túlzásaival is hiteles zenei ördögfi marad.

A Saga a müncheni Muffathalle hatalmas hangulatában a „Spin It Again” felvételén ismét bebizonyította, hogy Michael Sadlerrel a soraikban a koncertperfekció szilárd monolitjai, és az ideális szetlistával a legigényesebb rajongókat is…

Egy szenvedélyes nyitány, amely óta egy teljes évtized telt el, az együttes pedig ez idő alatt szinte lehetetlen ugrást hajtott végre a tizenharmadik dimenzióba.

A Jaded Heart, a kiváló német melodikus hard rock zenekar, hét dalból álló „dupla” koncertdokumentumot jelentet meg, amelyet 2013. 10. 18-án vettek fel a németországi Kölnben. A DVD-n a japán turné pillanatai is helyet kaptak. A rajongók…

Hidd el: tiszta női zenekarnak lenni nem könnyű! Sehol. Szlovéniában sem! És ahhoz, hogy egy kizárólag nőkből álló szlovén formáció olyan debütálólemezt adjon ki, amely a tanúságtevő, történelmi értéke mellett kifejezőerőben is kiemelkedő,…

A novo mesto-i csapat eddig verhetetlen zenei csúcsa: sötétség, megszállottan táncolható, többműfajú ritmuskeverék és gazdag hangzás bőven.

Valamivel hetven után születtünk – leugrottunk a megvadult vonatról ... Reménytelenül, jövő nélkül, de hozzászokva az állandó sokkhoz ... És itt hallatszik a hangunk ...

A maratonisták idén is megfeszített rohammal száguldanak végig a szlovén klubokon. Dicsőség nekik!

Mindazok a Helloween-rajongók, akik a „Keeper”-korszak után újabb epikus remekművet vártak, a „Pink Bubbles Go Ape”-pel, amely hatalmas kereskedelmi bukás is volt, hideg zuhanyt kaptak.

A „Live In The U.K.” – elsősorban a korlátozott játékideje miatt, ami azt jelenti, hogy sok közönségkedvenc Helloween-szám hiányzik róla – messze nem tökéletes, ugyanakkor a mai napig az egyetlen hivatalos koncertfelvétel a zenekar…

27 év után új stúdióalbummal tért vissza a zenekar. A címe egyszerűen „Four”. Mintha megállt volna az idő: amint ráteszed, egy pillanat alatt a nyolcvanas évek közepén találod magad. Adrenalinos rock 'n' roll, amely harap, üt, és az…

Ez a lemez végtelen mennyiségű szórakozást kínál, és tulajdonképpen Hagar megszelídíthetetlen karakterének „keserű” személyi igazolványa. És persze a zenei látásmódjáé is. Ezúttal zenész barátai „kis segítségével”.

A gyökerekhez való visszatérésből induló újraindulás a Harem Scarem számára százszázalékosan sikerült!

A »Keeper Of The Seven Keys – Part II« a végső power metal album és a teuton metal történetének egyik legnagyobb hatású teljesítménye, amely a mai napig légiónyi, többé-kevésbé sikeres zenerajongót inspirál.

A „Keeper Of The Seven Keys” saga első része ugyan valamivel kevésbé vonzó, mint az egy évvel később megjelent, híresebb és szórakoztatóbb koncepciós folytatás, mégis a mai napig az európai power metal történetének egyik legjobb és…

Simon Collins a Sound Of Contacttal első nekifutásra rendkívül meggyőzően bizonyítja, hogy szorgosan követi apja nyomdokait: zenekara a „Dimensionaut” című lemezzel modern konceptalbumot alkotott, amely a progresszív rock aranykorának…

A norvég black metal óriás, a Satyricon most megjelent, saját nevét viselő albuma biztosan megosztja a hallgatókat, főleg a műfaj rajongóit.

A „Walls of Jericho” speedmetal-remekmű minden bizonnyal a nyolcvanas évek legjobb debütalbuma volt az összes teuton metalbanda közül. Vele a Helloween megérdemelten szerzett kultstátuszt a korabeli metalosok körében, de azok között a…

A Helloween már a első EP-jén – amelynek egyébként nem sok köze volt a későbbi power metalos teljesítményekhez – bejelentette, hogy a teuton metal csúcsára tör, és rendkívül sikeres bemelegítést nyújtott a kultikus debütalbum, a „Walls Of…

Az Orange County-i HC kiemelkedő dallamos zászlóvivői stílusosan világítanak utat nekünk a legsötétebb napjainkon át.

Az „Archiva 1” a „elfelejtett”, „titokban” született dalok rendkívül érdekes mozaikjának első fejezete, amelyek az Asia Payne-korszakának közepén készültek, és igazi szerencse, hogy a stúdióárvíz ellenére mégiscsak napvilágot láttak, hiszen…

Olyan album ez, amelyen az énekesnő a hagyományos rockeres tartásához – az AOR-hagyomány alapjaiban vitathatatlanul jól megalapozva – sikeresen társította a stúdiós hangzáskezelés mai, divatos jellegzetességeit.

A debütáló „Ethnotrip” nagyon szép munka, de elsősorban óvatos és kiszámítható válogatás népi sztenderdek újraértelmezéseiből. Egy kis plusz szerzői éleslátás a szúrós kísérletezés tálalásában a csapatnak a jövőben biztosan nem ártana.

Kiadó: Önkiadás Megjelenés éve: 2013 Produkció: Peter Ošlaj & Ethnotrip Az album hossza: 46.32 Az Ethnotrip egy olyan kvartett, amely népzenei sztenderdeket játszik. Bár 2009-ben alakultak, és a személyi számuk születési évszáma…

Isztria hangjai határok nélkül: az isztriai köztársaság, a határoktól, államoktól és kultúráktól független multikulturális autonóm zóna tizenhárom hagyományos dallamban.

Az obsotelji tangó a második lemezen még több szenvedélyt és szerzői kitérőt hoz a szerelmi költészet világába, a Brencl-fiúkat pedig még nehezebb elkapni, mint pár éve.

Az év egyik legjobb melodikus hard rock lemeze! Egyetlen rossz pillanat nélküli album. A varázslat és a tökéletes zeneszerzői ragyogás albuma. Klasszikus skandináv vérvonal.

Összességében teljesen kellemes album, amely bizonyítja, hogy a zenekar egy év alatt sem veszítette el alkotói lendületét, a refrénekben viszont zavaróan esetlen a vokáldallamok producere és színezése.

Ha a szlovének közül valaki úgy élezi a nyelvét, ahogy kell, az biztosan a pivkai Ana Pupedan, manapság talán az egyetlen szlovén zenekar, amely egyedi hangján hitelesen meg tudja közelíteni a legendás Buldožer szarkazmusát.

A rijekai avantgárd zenei provokáció, a Let 3 elődjének szűz felvételei megmutatják, hogy az új hullám Kvarner legnagyobb városának partvidékét is alaposan megrázta!

A „II.” az az album, amellyel a Houston felvette magát azok közé, akiket mostantól halálosan komolyan kell venni, hiszen belépnek a mesterek ligájába, akik jelenleg a modern kori AOR/melodic rock revival élvonalát formálják!

A fáradtnak tűnő Fish az „A Feast Of Consequences” albumon az olykor felvillanó zsenialitás ellenére viszonylag erőtlenül vergődik át azokon a sokrétű érzelmeken, amelyeket hosszú évek óta kitartó hívei magától értetődően elvárnak tőle. A…

Az Amon Amarth annyi kilométert tett már a lábában, hogy rossz lemezt képtelen összehozni, az új albummal – amely ismét a melodikus death metal bevált receptjét vegyíti vikinges szövegekkel – mégis megmaradnak az előző két kiadvány…

A ribnicai proaktív forradalmárok és a jobb világért harcolók második nagylemeze több szempontból is lekörözi egész Szlovénia melo-punk mezőnyét ...

A „The Winery Dogs” a szuperlatívuszok albuma. Egyedi karizmájú, tömören kifejező és hiteles lemez, amely egy pillanatra sem hagy fel a lenyűgözéssel. Csúcsminőségű munka, amilyet csak a világ legjobb zenészei tudnak letenni az asztalra. Se…

A „Contagium” a „Contagious”-hoz hasonlóan kötelező darab minden Arena-rajongónak, aki a „hiányzó” dalokkal szeretné kiegészíteni a „Contagion” koncepcióját.

Minden Arena-rajongónak, aki a „Contagion” c. mestermű hallgatása közben átélte a legmélyebb tudatalattijából feltörő rémálmok posztapokaliptikus kinyilatkoztatását, ki kellene egészítenie a hallgatói élményét a „Contagious”-szal.

A „The Visitor (Revisited)” nem az, amire elsőre gondolnál a címe alapján, mégis annyira érdekes keveréke néhány klasszikus akusztikus verziójának és válogatott koncertfelvételeknek, hogy helye van minden hű Arena-rajongó gyűjteményében.

A „Welcome Back! To The Stage”, vagyis a „Welcome To The Stage” kimaradt koncertanyaga ízletes csemege minden hűséges Arena-rajongónak és a ritka kiadások gyűjtőinek is.

Az Arena első koncertlemezén remekül ellenáll a Medusa pillantásának, legyőzi a szirének csábító hívását, ledönti Jericho falait, kineveti Midas víziót, és meghallgatja Solomon bölcsességét.

A terápiás kitárulkozás új menedéket kínál a világnak a kleptofasiszta kor kegyetlensége elől, a zene tökéletes, érzéki erotikája pedig még tovább emeli azt a koncepciót és tartalmi alapvetést, amit Aphra Tesla valójában képvisel.

A „Deliver Us From Evil” púpozott adag kiváló, dallamos hard rockot tartalmazott, ezért igazán kár, hogy a Budgie a megjelenése után hosszú időre felhagyott minden stúdiómunkával.

A fényűző zenekari hangszerelések és az angol társadalom kifigurázásának hatásossága tekintetében a „Grand Hotel” még ma is a Procol Harum egyik legjobb alkotása, egyben az egyik utolsó olyan lemezük, amelynél még a banda valamennyi…

A „Messin'” albummal a Manfred Mann's Earth Band jelezte, hogy komoly konkurenciává akar válni a korabeli vezető progresszív rockzenekarok számára.

A „Live Tapes” közvetlenül a „BJH Live” után a második legjobb hivatalos koncertdokumentum a BJH egész történetében: a legendás együttest koncertereje csúcsán kapja el, amikor rövid időre a valódi rocksztárok szokatlan szerepében találták…

A Styx az „Edge of the Century” albummal a kilencvenes évek végén sikeresen tudatta a világgal, hogy még él, és még mindig képes jó zenét csinálni.

A „Manifesto”, a Roxy Music későbbi, „új hullámos” korszakának első fecskéje átmeneti albumnak is tekinthető, hiszen Mr. Ferry és csapata néhol még ide-oda tévelyeg a régi és az új hangzásirány között, mégis sikerült megalkotniuk egy újabb…

A „The Spirit” a Magnum eddigi egyik legjobb koncertdokumentuma, pedig egy nehéz időszakban vették fel, amikor már tudni lehetett, hogy a nagy kereskedelmi sikereknek végleg vége.

A „Caught In the Crossfire” volt Wetton első közeli, nyílt találkozása az AOR-ral, leszámítva az UK-korszak néhány „hibrid” kísérletét, és még ma is lelkesíteni fogja szólókarrierjének minden rajongóját.

Mivel az új Blackfield-album a progresszív elemek további csökkentéséről szól, az „IV” az első két lemezzel ellentétben stílusában és hangulatában inkább Aviv Geffen szólókarrierjének munkáihoz áll közel.

A „Cuts Like A Diamond” hatékonyan kapcsolódik a zenekar híres múltbeli életművéhez. Érett hangzású, és világosan körvonalazott szerzői karaktere van!

A stílusos provokátor csendes visszatérése ezúttal a már hallott dolgok újrahasznosítását tálalja, és a rendszerrel való kíméletlen leszámolás helyett a RecycleMan inkább a biztonságosabb vizeken evez.

Úgy tűnik, a Dream Theater énekese, James LaBrie hatékony zenei formulát talált a második szólólemezével, a „Static Impulse”-szal. Az új album hangzásában extrém módon feltámadt, még kevésbé progresszív, viszont modern hangzást és stílust…

A „Siren” a slágerekben ható, invazív dalok kiérlelt termését hozza, és Steve Newman diszkográfiájának egyik csúcsa. A fickó több vendégzenészt is behívott a stúdióba, és ez nagyon bölcs döntés volt, mert sokat dob a lemez változatosságán.

Nyolc év után visszatér a hírhedt, „kisiklott” power trió. A Niacin egy morzsányit sem veszített pusztító erejéből és abból a karakteres zenei jellegből, amelyet korábbi stúdióalbumaik hagytak maguk után.

A „Radiance” remek csemege minden hűséges rajongónak, aki a „Contagion” megjelenése után újabb Arena-kiadványokra áhítozott, még ha „csak” egy teljesen akusztikus koncertalbumról van is szó, amely megválaszolja a kérdést: hogyan szólnának a…

Reméljük, Fergie kiheveri a makacs betegséget, és nem csak azért sietett ilyen gyorsan az új, nagyon színvonalas stúdióalbummal, hogy üzenjen: „Az időm fogy, és közel a búcsú.”

A „Harlequins Of Light” fantasztikus lemez, amely tökéletes középutat talál az ügyesen, ízlésesen színes hangszerelés és a dallamosan csiszolt vezérmotívumok között. A rutinos AOR-veterán és stúdiós tökéletességre törekvő producer, Jeff…

Az album, a „Wings Of Love” nem fogja megrengetni a földet, viszont sok megszállott AOR-rajongót boldoggá tesz majd, aki alig várja, hogy leszedje az iTunesról vagy az Amazonról.

Az emberiség végnapjai még soha nem szóltak ilyen elsöprően epikus, mindent elsöprő végítélet-hangulatban, mint a baljós remekmű, a „Contagion” lemezen. Az Arena a „The Visitor” és az „Immortal?” után újabb neoprogresszív rock klasszikust…

A lemez elsősorban azoknak szól, akik nem tudnak megbékélni azzal, hogy a King Crimson tíz éve nem adott ki új stúdióalbumot. Az avantgárd csábítás csúcsa, egy teljes vérrel játszott instrumentális kísérlet.

A grunge-ikonok szupergroupja az Above felújított, deluxe kiadásával idézi meg az elhunyt legendák emlékét és a seattle-i hagyatékot a legnemesebb formájában.

Elmondhatjuk, hogy az „Across the Seventh Sea” albummal a Maiden uniteD egy újabb erőteljes csomagnyi zseniális feldolgozást tett le az asztalra az Iron Maiden legismertebb és legkiemelkedőbb dalaiból, méghozzá még magabiztosabban és…