Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Niva
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 39:44
Értékelés: 4.5/5
Már egy ideje kint van ez a remek AOR-lemez, amely a skandináv dalszerzés tősgyökeres kihívásából született. Igen. Olyan rockzene, amely az Eurovíziós Dalfesztivál hullámhosszához áll a legközelebb. „ABBA torzítóval”. Ez a felvetés egyáltalán nem olyan hülye, mint elsőre hangzik. Skandináv perfekcionizmus, mit tegyünk. Odafent mindig is tudták, hogyan kell úgy a refrénbe fektetni a dallamot, hogy az optimálisan hasson, és bombasztikusan „megvegye” a hallgatók fülét, az „első labdára” játszva.
Tony Niva tapasztalt svéd énekes, akinek kivételes érzéke van a dal vezérdallamának esztétikájához. Különösen aranyat érő aranyozott hangszerelőként ragyog. Az énekesi edzést egy szép csokornyi régebbi, svéd gyökerű AOR/hard rock formációban kapta, mielőtt elindította a Niva nevű zenekart. Ezek az együttesek – az Axia, a Swedish Erotica, a Lion’s Share és a Zanity – életművük alapján joggal büszkélkedhetnek a kiválósággal, ugyanakkor mindig szembe kellett nézniük a zenei „underground” örök átkával. A fickó 1987 óta aktív zenei téren, az első Niva-album pedig 1994-ben jelent meg „No Capitulation” címmel (az Europe dobosával, Ian Haugland-del a felvételen). Csak a japán piacra adták ki, akárcsak az utódját, a „Gold From The Future”-t. Tizenhét évvel később. Tessék? Igen, így van. Az utóbbit azonban újra kiadták az európai piacra is, mégpedig tavaly, „Final Warning” címmel. Annak ellenére, hogy a két album között 17 év telt el, mindkettő a skandináv melodikus hard rock iskola abszolút művészi ragyogását képviseli. A „skandi iskola” melodikus rockjának rajongói ennél szebb lemezeket egyszerűen nem is kívánhatnának.
Tony láthatóan belátta, hogy a zenekar két évvel ezelőtti újraindítása nem volt hiábavaló, és hogy északon az idők ismét kedvezőbbek a melodikus hard rock és az AOR elemeinek népszerűsítésére. A Niva tagságában történt néhány változással és a felfrissült csapattal – ide tartozik a tapasztalt gitáros, Roger Ljunggren (ex-Grand illusion) és a billentyűs Marcus Persson csatlakozása – Tony új diadal felé indult. A „Magnitude” ugyanis a zenei művészet szinte tökéletes alkotása. Ekkora hallgathatóságot, amely a megragadó refrénekben egy szemvillanás alatt kifejti a hatását, az átlagos AOR-albumokon nem találunk. A „Magnitude” egy ékszer, amely a nyolcvanas évek időhajójában ragadt. Ennél tökéletesebben aligha lehet követni a nyolcvanas évek AOR-hagyományának nyomdokait, mint ahogy ez a lemez teszi. Amíg a fickónak sikerül olyan erős balladákat írnia, mint az In A Misty Light, vagy különösen a záró I Feel So Alone, a Niva-albumok is elsőrangú bizonyítékai lesznek a hibátlan művészi ragyogásnak. Az egyetlen hátrány, amit ez az album felmutat, hogy a Perfect Life, az Always Somewhere és a Do It Again vezérfrázisai rendkívül hasonlítanak egymásra, ami kellemetlen megállapításhoz vezet: ez a „rosszul becsomagolt önismétlés”. Mindazonáltal a dalok refrénjei mind a maguk útján indulnak el, annak ellenére, hogy a versszakokban a gitáros kísérőfrázis mindhárom dalban mérgezően hasonló. Egyébként viszont semmi panasz nincs mindarra, amit a „Magnitude” kínál.
Egy kifinomult, művészi tökéletességű csiszolt alkotásról van szó, amely hatásosan idézi a Bad Habit, a Grand Illusion, a Crystal Blue és a Dreamhunter skandináv perfekcionizmusának örökségét, vagy éppen kacérkodik az újabb zenekarok, például az Elevener, a Last Autumn’s Dream, az Eclipse, sőt a Work Of Art dalszerzői megközelítésével. Röviden: ha rajongsz a skandináv iskola AOR/hard rock zenéjének bevált perfekcionizmusáért, ez az album tökéletesen rád lesz szabva. A dalok kivételes szerzői karakterről árulkodnak, nem terjengősek, gyorsan a lényegre térnek, és Tony Nivának végig kristálytiszta, hogy a fokozatosan építkező hangulat csúcspontjának a bombasztikus refrénben kell kicsúcsosodnia. Tonynak és társainak ez a lehető legszebb módon sikerül. Tekintve, hogy az elődje, a „Final Warnig” és az új „Magnitude” között két év telt el, lenyűgöző, hogyan sikerült Tony Nivának megőrizni a hatalmas kreatív ihletet, és érintetlenül átmenteni az új stúdióalbumra is. Reméljük, hogy a jövőben is megtartja ezt a hagyományt, hiszen ez a lemez egyértelműen bizonyítja, hogy a zenész új művészi virágkorát éli.
Felállás
Tony Niva – ének
Roger Ljunggren – gitár
Marcus Persson – billentyűs hangszerek, vokál
Jan Stål – basszusgitár
Tomas Persic – dob
Produkció
Roger Ljunggren
Számlista
1. Never Too Late
2. Perfect Life
3. My First And Only One
4. Just Another Heartache
5. In A Misty Light
6. Always Somewhere
7. Let It Shine
8. Spanish Lullaby
9. Do It Again
10. Never Say Goodbye
11. I Feel So Alone
