Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Wetton, John
Kiadó: Import
Megjelenés: 1980
Játékidő: 41:27
Értékelés: 3/5
A kultikus gitáros és énekes, John Kenneth Wetton a progresszív rock mozgalom egyik központi alakja, aki afféle nomádként hagyott nyomot olyan zenekarok örökségében, mint a Mogul Thrash, a Family, a Renaissance, a King Crimson, az Uriah Heep, a Roxy Music/Bryan Ferry, az UK, a Wishbone Ash, az Asia, a Phenomena és a Quango. Szólópályáját közvetlenül az UK felbomlása után indította, amikor már eléggé szemmel láthatóan elhúzta őt a progresszív rock vizeitől, és egyre inkább rrákattant az „újszülött” melodikus rockra/AOR-ra. Ennek kialakításában már az Asia megszületése előtt is besegített, mégpedig szóló debütálásával, a „Caught In the Crossfire” című lemezzel, amely John rövid Wishbone Ash-epizódja előtt készült, bár (még) nem hozta meg számára azt a nagy kereskedelmi sikert, amely két évvel később jött el.
Később is készített néhány jobb szólóalbumot ennél a meglehetősen könnyed, rádióbarát kiadványnál, élükön a kiváló „Battle Lines”-szal (1994), de a „Caught In the Crossfire”-nek mindenképp megvan a maga különleges bája, amely Wetton urat ismét kiváló hangszeresként, énekesként és szerzőként mutatja meg, ugyanakkor nem túl szerencsés (főleg szerelmes) szövegíróként is. Éppen a szövegek a „Caught In the Crossfire” leggyengébb oldala, tele elcsépelt szerelmi metaforákkal, amelyekkel sajnos a szólópálya további részében sem fog spórolni. Wetton ugyanis a hetvenes években végig megszokta, hogy helyette mások írják a szövegeket, például Richard Palmer-James, régi haverja a King Crimson idejéből.
A „Caught In the Crossfire” stílusát tekintve nem is lehetne messzebb a progresszív rocktól, ami ismét bizonyítja, miért esett szét az UK a hetvenes évek végén minden ceremónia nélkül: Wetton hirtelen a rádióhullámok meghódítására vágyott. A zene korántsem olyan kifinomult, produkciósan csiszolt és egyszersmind pompázatos arénarock/AOR, mint amilyet Wetton két évvel később az Asiával kezdett csinálni, ám cserébe a dalok többsége még ma is kielégít mindenkit, aki nem zárkózik el a melodikus (pop)rocktól, enyhe blueshatásokkal.
Wetton mester a „Caught In the Crossfire” kedvéért csupa kiváló zenészt gyűjtött maga köré. Közülük a Roxy Music gitárosa, Phil Manzanera (akivel később a Wetton-Manzanera projektben dolgoztak együtt) és a dobos Simon Kirke (Free, Bad Company) mellett kétségkívül a legendás Jethro Tull-gitáros, Martin Barre emelkedik ki. Az ő közreműködése nagy ritkaság, hiszen Barre hosszú pályája során a Jethro Tull családján kívül szinte senkivel nem dolgozott együtt. A két gitármester teljesen eltérő, azonnal felismerhető játékstílusa talán a „Caught In the Crossfire” legnagyobb érdekessége és különlegessége.
Barre az ütősebb, blueszal fűszerezett számokban brillírozik, ahol Kirke határozott dobgépezete meggyőzően támogatja, a lágyabb részeket pedig, ahogy az várható volt, Manzanera gitárja jellemzi. Sem Barre, sem Manzanera nem feszíti túl igazán a húrt a „Caught In the Crossfire”-n, jócskán kihasználatlanul hagyják a bennük rejlő lehetőségeket. A prog- és bluesrock nagy neveit sikeresen egészíti ki Malcolm Duncan szaxofonon. Wetton személyesen játszotta fel az album összes billentyűs szólamát is, ezek ennek megfelelően elég átlagosak, és egy profi billentyűs kezében biztosan érezhetően javítottak volna az egyes dalok szerkezetén.
A nyitó pop rocker, a „Turn On the Radio” már a címe alapján is azzal a nyilvánvaló szándékkal született, hogy meghódítsa a rádióhullámokat, de nagyon átlagos darab: a gitár a produkcióban teljesen háttérbe szorul, a főszerep Wetton énekéé és a zörgő basszusgitáré. A refrén dallamos, csábító vokális harmóniái az egyetlen dolog, ami valamivel mélyebb nyomot hagy. Jóval ütősebb a „Baby Come Back”, amely ugyan szintén meglehetősen sablonos melodikus rockdal, de a fülbemászó refrénjével, teljesen ostoba szerelmes szövegével, ugyancsak fülbemászó gitárdallamával és megvastagított basszusvonalaival mégis mércét állított John későbbi szólókarrierjének számos munkája számára. A „When Will You Realise” a vidám, pozitív dallama és ízléses gitárimprovizációi ellenére elég „idegesítő” refrént tartalmaz, ezért viszonylag gyorsan feledésbe merül.
A „Cold Is The Night” a szerelmes power ballada hiteles prototípusa, amilyet Wetton imádott, és gazdag pályájának javarészén át írt, és amelyben csodálatra méltó énekes pátosza teljes fényében ragyog. A blueszal erősen fűszerezett, melankolikus „Paper Talk”, amelyben Barre erős gitáros lenyomatot hagy, hangszerelés szempontjából a „Caught In the Crossfire” egyik legihletettebb pillanata. Jól hallható rajta, hogy Wetton már akkor részletekbe menően uralta a hipnotikus vokális harmóniák építését, amelyeket az Asiánál szinte tökélyre csiszolt. A „Get Away” temperamentumos melodikus rocker erőteljes gitárfrázisokkal és meglehetősen sablonos, arctalan refrénnel, bár a vokális harmóniákat itt is csúcsszinten éneklik.
A címadó dal bluesos gitárpasszázsaival, kópé szaxofonjával és „menőző” refrénjével, amely szemléletesen tükrözi az „MTV-korszak” kezdetét, amikor a zenészek (férfiak és nők egyaránt) „szép” külseje is egyre fontosabbá vált, Wetton bemutatkozó lemezének újabb fényes pontja, már ha a hallgató esküszik az AOR-ra. A „Caught In the Crossfire” legkeményebb alkotása kétségkívül a „Get What You Want”, ahol Barre sötét, élesen csípős gitárfrázisokkal nyűgöz le, és egy rövid gitárimprovizáció sem hiányzik, amely a teljes album legkísérletezőbb pillanatának hat.
Az „I’ll Be There” egy újabb sablonos AOR-darab teljesen üres szöveggel, amely semmivel sem emelkedik ki, leszámítva, hogy minden hangszeres tisztességesen végzi a dolgát, és hogy Wetton énekteljesítménye ismét a megszokott magas színvonalon áll. A záró power ballada, a „Woman”, John tipikus szólóballadáinak újabb prototípusa, gyönyörű vokális harmóniákkal és meglepően jó billentyűs hangszeléssel, tekintve, hogy a minden hájjal megkent basszusgitáros/énekes játszotta fel őket.
A „Caught In the Crossfire” volt Wetton első közeli, nyílt találkozása az AOR-ral, leszámítva az UK-korszak néhány „hibrid” kísérletét, és még ma is lelkesíteni fogja szólókarrierjének minden rajongóját, miközben az átlagos progresszívrock-rajongó hallgatás közben csak legyint, és az egész lemezt úgy könyveli el, mint kedvenc műfaja egyik legnagyobb basszusgitáros/énekes legendájának „pop rockos” korszakkezdetét.
Felállás
John Wetton – ének, basszusgitár, gitár, billentyűs hangszerek
Martin Barre – gitár
Phil Manzanera – gitár
Simon Kirke – dob
Malcolm Duncan – szaxofon
Producer
John Wetton
Számlista
1. Turn on the radio (3:47)
2. Baby come back (3:24)
3. When will you realise (4:34)
4. Cold is the night (5:22)
5. Papertalk (4:00)
6. Get away (4:30)
7. Caught in the crossfire (5:03)
8. Get what you want (3:18)
9. I’ll be there (3:33)
10. Woman (4:33)
