Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Srečna Mladina
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013
Játékidő: 40:15
Értékelés: 4.5/5
Ha megkérdezik tőlem, melyik a három kedvenc szlovén zenekarom, rövid gondolkodás után rávágom a brežicei alternatívosokat, a Demolition Groupot, a Novo mesto-i gyökerű ljubljanai Moveknowledgementet, harmadikként pedig habozás nélkül azt a bandát nevezem meg, amely a stúdiólemezeivel, még inkább a színpadi kémiájával és a gyönyörű szerzeményeivel hódított meg – olyan dalokkal, amelyekbe kivételes rendszerkritikai alapszólamot szőttek, történetekkel rólam, rólad, rólatok –, vagyis a Srečna Mladina zenekart. A Renstang krompirja és az Eko alter lemez után az Đabalkan rase-en át eljutottunk egy olyan lemezig, amely egyszerre sugározza az őszinte szeretetet a színház és az élet iránt. A Navajeni na šok olyan lemez, amit a Srečna Mladinától az ember nem várna, ha nem ismerné őket, vagy korábban csak felszínesen találkozott volna velük; mi, többiek viszont, akik mélyebben kötődünk a zenekar kifinomult zenéjének, ingereinek és tartalmi alapjainak evolúciós hajtásaihoz, örömmel köszöntjük. 2000 óta, amikor a szocializmus utolsó éveiben született tehetséges zenészek nemzedéke belépett a Krst pri šestici című előadás kulisszái mögé, és szonikus hátteret adott a Dejmo stisn’t Teaternek, tizenhárom boldogtalan év telt el, a zenekar pedig ezalatt az átdolgozások, csiszolások és (tag)cserék nyomán egyre teltebb, szaftosabb és hangzásában erősebb kifejezésmódot kapott, amely magasan a szlovén kiszámíthatóság átlaga fölé emelkedik. A kiszámíthatóság akadály, a fejlődés fékje, a már megtett lépések ismételgetése és a már megírt lemezek újragyártása pedig minden, csak nem józan dolog, ezért a Navajeni na šok – ami egyébként az azonos című előadásnak, egy rockkabarénak, a ŠODR Teaterrel kötött szimbiózisnak a kulcsfontosságú része – szerintem valami jó, pozitív, és a Srečna Mladina fejlődése és mentális túlélése szempontjából elkerülhetetlen.
Szórjunk hát le először néhány tényt. A ŠODR Teater és a Srečna Mladina együttműködése már a To so gadi című előadás során kibontakozott Tijana Zinajić rendező felkérésére; a Srečna Mladina élőben, zenei tudásával, a feszültség, a dinamika és főleg a zene folyékonyságának érzékével gondoskodott az élő zenei díszletről. A hasonló a hasonlóval találkozva jó reakciókat és jó ötleteket szül: a fiatalok és a kicsit kevésbé fiatalok közti generációs szakadék ellenére mindkét tábor fél lábbal a látszólagos boldogság, harmónia és jólét rendszerében, a szocializmusban állt, a másikkal pedig – a már-már felnőttkorban, megfosztva az ifjúságtól és a jelen meg a jövő pozitív érzésétől – mélyen belelépett a rothadó kapitalizmus és a ránk váró fasisztoid új világrend korába. Az állandó sokk, a sötétséggel és reménytelenséggel való telítettség korában élünk, de harcolni kell. A fennmaradásért. A boldogulásért. A túlélésről van szó. Ezek az alapjai annak a történetnek, amelyről az előadás szól, és amelyről a Navajeni na šok zenéje énekel: egyszerre kritikája a korunknak, és a maga kritikus módján tükröt tart elénk, az „X” év után született gyerekek elveszett generációja elé. A saját szerzésű előadás, kizárólag saját szerzeményű zenével megtámogatva, Dejan Spasić rendező vezényletével nyerte el teljes arculatát; a múlt átélt pillanatainak szelleme, a hetvenes évek szelleme pedig magát a zenei alapot is áthatotta. Az első hangok a színészek improvizációi mellett az intenzív próbákon születtek, később a Srečna Mladina Ljubljanában dalokká formálta az alapötleteket és az improvizációkat, felvett demókat, és magának az előadásnak szentelte magát, a vége felé pedig a saját stúdiójukban, a Codelliben folytatták a lemez rögzítését. Ezúttal gitáros-énekes alapító tagjuk, Vladimir Mihajlović nélkül, de a ŠODR Teater tehetséges színészeinek egész kórusával megerősítve. Lejla Salihović, Iva Svilenković, Petra Grünfeld, Jasna Simončič, Matevž Brecelj, Rok Pirnat, Matija Kastelic és Jurij Torkar azt adták a lemeznek, ami a Srečna Mladina utolsó néhány albumáról szándékosan kimaradt, elhanyagolt volt: a szöveges, szavakba öntött vokális momentumot, és a rendszernek meg a minket körülvevő világnak kimondott „fakjút”.
Hol voltunk 1991-ben, amikor a volt Jugoszlávia tetemén, a 11 napos háború után megszületett az önálló Szlovénia csodabogara? Én is, akárcsak a Srečna Mladina tagjai, általános iskolás voltam, megszokva a családi melegséget és biztonságot, a katonai repülők átvonulása közben az óvóhelyen. Anyuék és apuék Čokolino gabonapépet vettek nekünk, és Trieszbe vittek farmerért. Meg Premanturába. Nyaralni, gondtalan szünidőre, emlékeztek még? Húsz évvel később a világ drasztikusan megváltozott. Mind megöregedtünk, állítólag megérettünk, felnőttünk, önként rabszolgasorba hajtottuk a fejünket, és alávetettük magunkat a programozott felnőttség, a konvencionalitás rendszerszintű receptjeinek … Az álmok kiürülésének két évtizedével egy időben a Srečna Mladina is betölti a teljes 20 évét, és ez az ő tortája, amelyet szétoszt a tömegek között. Nosztalgiával és egy adag jó zenével ünnepelünk, amelyen rajta hagyta a bélyegét tehetséges zenészek esztétikai érzéke, akik pop akkordokkal és punk energiával rázzák meg a világot. A Srečna Mladina ritmikus-melodikus szerkezetét megalkotó trió – Gašper Gantar basszusgitáros, Andrej Zavašnik dobos és a nagy gitárorákulum, látnok, az újkori boldogság sugárzásának melodikus áramlatait hordozó, nem konvencionális, kivételes Peter Dekleva – egyidejű összeolvadása a ŠODR színészeinek szöveges koncepciójával természetes, kényszerektől mentes, hiteles az elejétől a végéig. Az instrumentális Dvig zavese nyitányától, amelyben Dekleva mester a hat húr érzéki énekét önti a fülekbe, a hangok adagolásának kifinomult érzékével, egészen a Spust zavese utáni kórusfináléig, ahol a ŠODR Teater kórusa mutatja be a különböző nézőpontok karakteres kollázsát.
A Kdo smo, az album első dala, világosan kimondja, hogy mi, a szocializmus utolsó éveiben születettek, nem tudjuk teljesen elfogadni az újkori katekizmusszerű diktátumokat, hiszen megízleltünk valami mást, a felnövés és a gyerekkor érzelmei miatt, amelyek édesebbek annál, mint amink ma van. Matevž Brecelj szépen illeszkedik a kompakt trió szaftos, látszólag naiv pop hangzásvilágába. Mi változott? Mi magunk? A világ körülöttünk? A felfogás koncepciója? Csak a zászlók és a címerek a rudakon? Valószínűleg csak a politikai asztalok mögötti félrevezető szarosok. Új rendszer ígérkezik. Állítólag eltöröljük a rohadt pénzt és a politikát, aztán jobb lesz. Aztán mindent elölről kezdhetünk, a nulláról. A sokk elkerülhetetlen, de már hozzászoktunk. Megedződtünk. A Šok, šok, šok a Srečna Mladina igazi természetét megmutató betét. Dekleva dallamos, éneklő ujjsiklása a gitárnyakon, Gantar kompakt ölelése Zava könnyed dobjai körül – minden kéz a kézben jár a sokkolás és a poppal való piszkálódás ragyogó koncepciójával. A zaj kiment a divatból, a csillogás viszont vonz. Mind, mint a molylepkék, a kevésbé megterhelő felé nyúlunk, és lenyeljük a magunk adagját az olyan kritikából is, amelyet különben szándékosan meghallgatás nélkül hagynánk. Figyelem: ezúttal a dolog annyira erőteljes és könnyed, ugyanakkor szemléletessége és explicitsége miatt könnyen cenzúra alá eshetne, mégis simán el tudnám képzelni, hogy a lemez összes dallama egyenesen kötelezően szólaljon meg szinte az összes rádióállomás készülékéből (kivéve a Veseljakot és a Zeleni valt, persze …). Ez igaz a Sm édes lázadására vagy a kiváló Jani szexepiles énekére is. Santanás (sátánias) hangok: a gitár, a dobok, az ütőhangszerek, a basszus erotikája és Petra Grünfeld édes pornográf traktátusa, amely Jani történetét meséli el, aki 35 éves, megszállottja és rabja az internetes pornográf illúziókra végzett eszképista önkielégítésnek. Szex a képzeletben kielégített végzetes nőkkel, minden nap egy másikkal – a teljes extázisig, amely után már csak le lehet törölni magát; Jani pedig a valóságba visszatérve, ahol egyedül van, munkanélküliként otthon, a felesége robotol a megélhetésért, két gyerek az óvodában, az iskolában, a valóság terhe alatt ismét felveszi a vállára a mindennapok ólomsúlyú gondjaival teli hátizsákot … Ismerős ez nektek? Felismeri magát valaki ebben?
https://www.youtube.com/watch?v=zBWnNPsIqaE
A Srečna Mladina a Pilula (Disco Punk Fiesta) című dalban szemrebbenés nélkül veti bele magát a felpörgetett slágerpopba, a szélsőséges pozitivizmusba. Mindannyian egy tablettát keresünk, amitől a világ elviselhetőbb és könnyebben emészthető lenne. A ŠODR színészei összhangban éneklik a maguk dalát. Ezúttal a kórus női része, amelynek a színház férfi tagjai a Drinkersnél várható részeges dallammal, a Ljudska című dallal felelnek. A szólista Matija Kastelic, a részeg kedvű fiatalokkal, akiknek az édes lányok láthatóan nem adják meg magukat. Olyan nép vagyunk, amelynek nemzeti dala megint a szőlőtőkék és a dionüszoszi nedű körül forog, a kocsmák pedig mindig is a második otthonunk voltak. Bassza meg! Aztán a kijózanodás pillanata. Egy 27 éves nő története, aki hirtelen ráébred, hogy viszonylag fiatal kora ellenére sem csinált semmi konkrétat az életéből, mint ahogy az például Janis Joplinnak vagy Kurt Cobainnek sikerült. A rock funkos eklekticizmusa beférkőzik a Zombi alapjába, az ének azokról szól, akik fiatalon haltak meg, de a zenéjükkel megváltoztatták a világot. A 27 évesek örök klubja, értelemmel. A megivott alkohol vagy a bevett drogok mennyiségéről ma nem beszélünk! Inkább mondjunk valami konkrétat arról, hogy programozott zombikként követjük a túlélés sötét diktátumát. A drog és az alkohol megváltás, megnyugtató tényező. Erről ma nem beszélünk, ugye? Valamire koncentrálni kell. Mondjuk a Pelargonije című dalra, amely nélkül káosz uralkodna el, és az egész világ összeomlana. A szép kis dal ironikus pillanat, közjáték a lemezen, az előadásban, az életünkben. A Sve je teže az album egyik emlékezetesebb pillanata. Jó, ezekből nincs hiány. Lejla Salihović édes hangján, mezzoszoprán, elénekli, hogy minden nap egyre nehezebb, a basszusgitáros-dobos feszültségre pedig szépen ráilleszkednek az ihletett Dekleva hangmintái. A fokozás varázsa minden pórusból kicsorog, a rémálmok világában a reménytelenségről szóló meditatív, pszichedelikus, sötét gótikus mese pedig kollektív kontemplációvá oldódik. Mintha a Doorst hallgatnád női vokállal, csak itt jön egy Led Zeppelin-elem is, meg egy jó adag a Srečna Mladina saját, vadon sarjadt természetéből. Szuper lezárás a Spust zavese előtt, amely az instrumentális, akusztikus tényezővel egy kis nyugalmat visz a dolgokba. Semmi sincs végérvényesen megválaszolva. Kaptunk egyáltalán válaszokat, megkaptuk az üzeneteket? Ez a dolog önálló cselekvésre és elmozdulásra való. A záró ŠODR gondolatok, villanások, a széttépett valóság kaleidoszkópszerű metszeteinek kollázsa, amelyben ott vannak a politikai kurvák, a választási birkák, a munkanélküliek hada, a rendszer bitorló tényezője és a természetes ellenállás, a morbiditás, az eszképizmus, az istentelenség és az istenfélelem, valamint az adóknak és a játékszabályoknak való szolgaság fogaskereke – olyasmi, amihez mindenkinek magának kell megtalálnia a túlélés és a lázadás receptjét. Gyönyörű záró kollázs hangokból és dallamos, torzított vignettákból, amelybe belopakodik a Black Sabbath szelleme és a War Pigs című daluk (a fiatalabbak ezt a dalt természetesen a Faith No More-ral kötik össze).
https://www.youtube.com/watch?v=SJtfwEad3K4
A lázadás lehetséges – sőt: elengedhetetlen. A felébredés kötelező, a sokkhoz és a reménytelenséghez való hozzászokás mérgező, toxikus. Ezt az üzenetet olvastam ki én magam a Navajeni na šok album kontextusából. A Srečna Mladina megőrizte magas színvonalát, a kivételesség kritériumait, vitára adott okot, és csontot dobott, amit rágcsálhatunk. Egyeseknek kevésbé fog tetszeni a zenekar színpadias hozzáállása, prédikálása, trágársága és kevésbé metaforikus kifejezésmódjának nyíltsága, de épp ez az, ami miatt a Navajeni na šok az a darabka, amelyet a Srečna Mladina mozaikjának kirakásakor meg kell érezni és értékelni, a világ fájdalmas kitárulkozásával, a sorsfordító pillanatokkal, a felnövéssel, a múltba való visszatekintéssel és a jobb jövő ígéretével a jelennel, a démonokkal és a megpróbáltatásokkal vívott küzdelemben. Minden fontos ahhoz, hogy jobb emberekké váljunk, akik képesek a túlélésre és a teljes életre egyaránt. Képesek a boldogságra, az álmokra és a reményre. Ezúttal őszintén csak azt mondhatom, hogy enélkül nincs létezés, időnként pedig a tükörbe is bele kell nézni, amelyet ezúttal közösen tart elénk a Srečna Mladina és a ŠODR Teater. A világ megváltoztatása elengedhetetlen, a forradalmat pedig mindenkinek először önmagában kell elkezdenie. A díszlet lehet a költőiség színpadias kitörése is, amelyet ez a nyelvében szőrszálhasogatás nélküli album kínál. Hiszen az egész világ színpad, és mi vagyunk rajta a színészek.
Felállás
SREČNA MLADINA:
Andrej Zavašnik – Zava- dob
Gašper Gantar- basszusgitár
Peter Dekleva- gitár, ének, billentyűk, programozás, glockenspiel, metalofon, timple, ukulele
ŠODR TEATER:
Matevž Brecelj – Breco, Petra Grünfeld, Matija Kastelic, Rok Pirnat, Lejla Salihović. Jasna Simončič, Iva Svilenković, Jurij Torkar
Produkció
Srečna Mladina
Számlista
01. Dvig zavese
02. Kdo smo
03. Šok, šok, šok
04. Sm
05. Jani
06. Pilula (Disco punk fiesta)
07. Ljudska
08. Zombi
09. Pelargonije
10. Sve je teže
11. Spust zavese
12. Šodr
