Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Frederiksen, Fergie
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 58:10
Értékelés: 3.5/5
„Any Given Moment” – magyarul nagyjából „minden ajándékba kapott pillanat” – rendkívül sokatmondó címe az egykori Toto-énekes új stúdióalbumának. Ez az énekhang örökre beleégett minden rockerbe, hiszen a Toto „Isolation” című albuma (1984) végig erre az énekre épül. Dennis „Fergie” Frederiksen korántsem ismeretlen az AOR műfajában. Az úttörő Trillionnal kezdte a hetvenes évek második felében, aztán jött a LeRoux, a David London álnéven kiadott szólólemez, a Toto távoli „ikertestvére”, a Mecca, a bátor alkotói párosítások (Frederiksen/Philips, majd Frederiksen/Denander), és az első igazi, Fergie Frederiksen néven megjelent szólóalbum, az „Equilibrium” (1999)…
A fickó nem adja fel. Két éve kijött a második önálló stúdióalbumával, a „Happiness is the Road”-dal, és megmutatta, hogy még messze nem a régi vágású öreg motorosok közé tartozik. A csúcsszintű énekteljesítmény, a karizmájának és egyedi előadói bájának kiváló beleoltása az aranyozott hangszereléseket adó húsba gyönyörű stúdiódokumentumot eredményezett. És mégsem olyan rózsás a helyzet a mi jó öreg Fergienkkel, mint amilyennek látszik. A férfi már a harmadik éve folyamatosan küzd a májrákkal.
Innen ered, hogy a kritika elején „sokatmondó címet” írtam. Eleinte úgy tűnt, javul az állapota, de a dolgok fenekestül felfordultak, és lefelé indultak. Ha csak az új album számcímeit futod át, már sejthetsz valamit: a férfi lassan ráébred, hogy hamarosan búcsút kell vennie a világtól, úgy, ahogy ismerte, vagy ismeri. Már a nyitány (Last Battle Of My War), aztán „az” az elengedésről (Let Go), majd a címadó, amely minden megkapott pillanat értékét hangsúlyozza az életben, az élet és mindenekelőtt az egészség értékét. És persze ott van „az” a megváltásról (When The Battle Is Over), sőt már az túlvilági útról is (Angles Don’t Cry), amely… Ohohó. Ez volt a csepp a pohárban. Az album végére egy Toto-klasszikus feldolgozása került, amely egyszerre Frederiksen egyik legismertebb pillanata a rock ‘n’ roll nevű vidámpark homlokzatán, és persze a Toto életművében is.
Míg az előző albumon másik társaság segített a dalszerzésben, köztük a kaliberes mester, Jim Peterik (Pride Of Lions, ex-Survivor), ezúttal a férfi ebből a gárdából csak a svéd „Toto-megszállottat”, Robert Sallt (Work of Art, W.E.T.) tartotta meg – vannak olyan hangszerelési pontok, ahol a billentyűk megrázóan a nyolcvanas évek Totója felé húznak (Let Go). Új munkatárs Bruce Gaitsch, aki Richard Marxszal dolgozott együtt. A Price For Loving című számnál (a nyitó riff futólag az Europe Superstitious című dalát idézi) érezhető a rétegzett hangszerelés, vagyis több kísérő vonal egymásra építése. Hammond-orgona, klasszikus zongora, szintetizátor és az elmaradhatatlan gitárriff szinergiában rendkívül kedvező keretet adnak, amelyre Frederiksen énekteljesítménye támaszkodik. Ez tetőtől talpig Sall találmánya. Könnyen elképzeled más produkciós cipőben a Work Of Art bármelyik albumán. Minden szempontból briliáns szám, igazi szerelmes rockdráma!
Röviden: Fergie maga köré gyűjtött egy másik szerzői és hangszerelői gárdát, és egy másik csapatot azokból is, akik a stúdióban eljátszották a dalokat. Az eredmény egy kicsit más album, főleg azért, mert a produkció minden fontosabb feladatát a tapasztalt olasz zenész, Alessandro Del Vecchio vette át (az előző albumot Dennis Ward, a Pink Cream 69 és az Unisonic tagja producerelte). Az „Any Given Moment” is tele tüdővel lélegzi be a pozitív, optimizmussal teli hangulatot, és Frederiksen újabb briliáns énekteljesítményt nyújt. Az album egyetlen baja, hogy közvetlenül az elődje után készült, ezért már nem minden szám ég olyan magas fokozaton, mint az előző lemezen. Nagyobb a szakadék a felső kategóriás dalok és a pusztán átlagosak között. A felső osztályba az album első három száma tartozik, aztán a Candless In The Dark és a címadó. Ebből a szempontból az album végére tett Toto-klasszikus, az Angles Don’t Cry kiváló feldolgozása nagyon is üdvözlendő megoldás, amely újra magasabb szintre emeli a lemezt a mögötte következő, kevésbé izgalmas Not Alone és When The Battle Is Over után. A dalok közötti következetlenség egyben bizonyíték arra is, hogy túl sok szám került az albumra. Legalább kettőt simán kihúzhatott volna Fergie a listáról.
A gitárosok egész garnizonja megdöbbentően pontosan végzi a dolgát, a hangszer feletti kivételes kontrollal a sebességi kirohanásokban is, miközben megőrzik a dallamos képiességet. Fergie kiváló énekes interpretációja mellett tehát teljes vérrel élvezhetjük az ezen az albumon közreműködő, ördögien jó gitárosmesterek szólóit is.
Nagyon jó, színvonalas folytatása ez a kiváló „Happiness is the Road”-nak. Reméljük, Fergie kiheveri a makacs betegséget, és nem csak azért sietett ennyire ezzel az albummal, mert úgy érezte, el kell mondania nekünk, hogy az ideje fogy, és közel a búcsú. Legyenek hát kegyesek hozzá a csillagok!
Felállás
Fergie Frederiksen – ének
Alessandro Del Vecchio – billentyűk, vokál
Nik Mazzucconi – basszusgitár, „fretless” basszus
Herman Furin – dob
Robert Sall – gitár
Bruce Gaitsch – gitár
Walter Caliaro – gitár
Peter Friestedt – gitár
Alessio Berlaffa – gitár
Sven Larsson – gitár
David Coyle – gitár
Roberto Tiranti – vokál
Issa – vokális duett a “Not Alone” című számban
Produkció
Alessandro Del Vecchio
Számlista
1. Last Battle Of My War
2. Let Go
3. Price For Loving You
4. I’ll Be The One
5. Time Will Change
6. How Many Roads
7. Candles In The Dark
8. Any Given Moment
9. Not Alone
10. When The Battle Is Over
11. Angel Don’t Cry.
