Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Helloween
Kiadó: Noise Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 26:22
Értékelés: 4/5
A Helloween, a power metal hamburgi atyja, homályos speed metal formációként indult, amely a Gentry, az Iron Fist és a Powerfool egyesüléséből jött létre. Első hivatalosan kiadott stúdiófelvételeik a „Death Matel Sampler” című, 1983-as válogatáslemezen találhatók, amelyen az „Oernst Of Life” és a közkedvelt klasszikus, a „Metal Invaders” gyorsabb változata hallható. A korai időszak, amikor még kvartettként működtek, két kulcsfontosságú szerzője és víziósa Kai Hansen gitáros-énekes és gitáros haverja, Michael Weikath volt. Segítségükre volt a kivételes ritmusszekció, amelyet Markus Grosskopf basszusgitáros és Ingo Schwichtenberg dobos alkotott, és amely az akkori teuton metal egyik legjobbja és leggyorsabbja volt.
A Helloween a korai időkben zenei inspirációját főleg néhány amerikai speed és thrash metal zenekarból merítette, valamint az Iron Maidenből. Hansen épp tőlük kapta az ötletet első kabalájukhoz, az eleinte egyszemű űrlényként megjelenő Fangface-hez, aki sok mindenben Eddie-re emlékeztetett. Fangface-t – akit később átvitt következő zenekarába, a Gamma Ray-be – egy tökkel együtt már az 1985-ös első Helloween EP borítóján is láthatjuk; a lemez egyszerűen a „Helloween” címet kapta, és a „Walls Of Jericho” (1985) című bemutatkozó stúdióalbum nyitányaként jelent meg.
A „Halloween” ugyan nem sok kapcsolatot mutat a zenekar későbbi power metalos stílusával, ennek ellenére első osztályú, többnyire speed metalosan megfűszerezett dalokat tartalmaz: a brutális ritmikai árnyalatokban a dupla lábdob mérgesen gyors püfölése dominál, amelyre veszélyesen kihegyezett gitárfutamok rétegződnek. Külön fejezet Hansen punkos energiával megbolondított éneke, amely technikailag gyenge ugyan két utódjához, Michael Kiskéhez és Andi Derishez képest, ezt a hiányosságot azonban dühödt, lázadó hozzáállásával és irigylésre méltóan magas énekregiszterekkel ellensúlyozza, Rob Halford (Judas Priest) erős hatása alatt. Kainak akkoriban sok gondja volt azzal, hogy egyszerre gitározzon és énekeljen, ezért eleinte azt szerette volna, ha a Helloween felveszi soraiba barátját, az énekes Ralf Scheeperst (Tyran’ Pace, később Gamma Ray és Primal Fear), de ő nem ért rá csatlakozni. Hansennek így valahogy meg kellett oldania a helyzetet, és „megvadult vámpírra” emlékeztető hangszíne rendkívüli karaktert adott egyes daloknak, így a „Helloween” néhány szerzeménye már megjelenésekor kultikussá vált az európai metalrajongók körében.
Az energetikus katalizátor, a „Starlight” bevezetője egy rövid hangfelvételt tartalmaz, amelyet a „Halloween 3” című filmből vettek. Az ördögi humor miatt ez a rövid filmes nyitány kifejezetten „zappás” hangulatú, vagyis a Helloween már akkor nagy tréfamester volt, bár korai szövegeik szinte mind éles társadalmi tüskéket tartalmaztak, már ha éppen nem a metalos életforma tipikus himnuszai voltak. A „Starlight” a nyitó káosz után rögtön megmutatja Kai jellegzetes sikoltozását. A fogazott, ám egyszersmind dallamos gitárfutamokat dübörgő dobindulók és veszélyesen magas énekhangok támasztják alá, miközben kifejezetten komor hangulat uralkodik, ami meglehetősen ellentétes a későbbi „happy Helloween” művek többségével. A „Murderer” is, egy újabb közkedvelt korai klasszikus, amelyben Hansen remekül beleéli magát egy drámai krimibe, a sötét atmoszférát folytatja, amelyet a szellemes gitárvariációk és az őrült ritmikai árnyalatok hatalmas összjátéka teremt meg. A gitárszólók váltakozása Hansen és Weikath között rendkívül gördülékeny és kifinomult, Kai pedig ismét igazi vokális vámpír.
A „Warrior”, egy újabb éles társadalomkritika, szúrós gitárfutamokkal és barbár dobpergésekkel van átszőve. Hihetetlen, hogy Kai dühödt sikoltozása miként visz lázadó és fatalista energiát a „Helloween” egyes szerzeményeibe. Az EP legjobb dala viszont a démoni útvesztő, a „Victim Of Fate”. Ez a klasszikus teuton metal minden legjobb és felismerhető elemét tartalmazza, az Iron Maiden-klasszikus „Phantom Of the Opera” hasonló gitárfrazeológiájával együtt, valamint a korai Helloween-korszak egyik legjobb refrénjével. Különleges hangulati csúcspont érkezik a középső, elbeszélő jellegű részben, amikor Hansen rövid időre démoni kísértővé változik, mielőtt újabb magas regiszterű énekrobbanással rukkolna elő. A záró részben a két gitáros bebizonyítja, hogy a háromszólamú gitárharmóniákat is kiválóan uralja, amelyek miatt az Iron Maidennel való összehasonlítás magától értetődővé vált.
A „Cry For Freedom”, amely kissé egyes Judas Priest-teljesítményekre emlékeztet, melankolikus balladaként nyílik, amíg egy hatalmas gitárfrázis jelzi a fordulatot a sokkal ütősebb vizek felé. A „vikinges” kórusrefrének érdekes módon nagyon emlékeztetnek a későbbi power metalos stílusukra, egyébként pedig ez is egy remek szám, amely azt üzente, hogy a Helloweennel a jövőben még számolni kell.
A Helloween már a első EP-jén – amelynek egyébként nem sok köze volt a későbbi power metalos teljesítményekhez – bejelentette, hogy a teuton metal csúcsára tör, és rendkívül sikeres bemelegítést nyújtott a kultikus debütalbum, a „Walls Of Jericho” megjelenése előtt. Már itt jól hallható, hogy az eredeti speed metal kvartett birtokában volt minden szükséges víziónak és ambíciónak a csúcs megrohamozásához, a zenekar tagjai által jegyzett produkció pedig még a német metalos kortársak néhány más korai munkájához képest sem volt rossz.
Felállás
Kai Hansen – ének, gitár
Michael Weikath – gitár
Markus Grosskopf – basszusgitár
Ingo Schwichtenberg – dobok
Produkció
Helloween
Számok listája
1. Starlight
2. Murderer
3. Warrior
4. Victim Of Fate
5. Cry For Freedom
