Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Hartmann
Kiadó: Avenue Of Allies
Megjelenés: 2013
Játékidő: 79:46
Értékelés: 4/5
Oliver Hartmann a németországi Aschaffenburg zenei hőse. Az At Vance nevű német power metal csapat öt stúdióalbumának első hangjaként ismerhetik, de hallhatod egy sor olyan lemezen is, ahol háttérvokalistaként járult hozzá a kórusharmóniákhoz, például az Avantasia, a Rhapsody, az Edguy, a HammerFall, a Helloween és a Primal Fear albumain, és énekel az olasz Empty Tremor metalosainál is. Oliver Hartmann köztiszteletben álló zenész. A Hartmann zenekar pedig vele együtt. Németországban. Azon kívül viszont inkább csak az új korszak európai hard rock hagyományának legmegátalkodottabb rajongói tudnak róla.
Az első két albumát, az »Out In the Cold« (2005) és a »Home« (2007) című lemezt az olasz Frontiers Records jelentette meg, a »III« 2009-ben a Sonic11 gondozásában látott napvilágot, a legutóbbi, a »Balance« pedig 2012-ben az Avenue Of Allies kiadónál. A fickó láthatóan megegyezett a Frontiers Records-szal, hogy nem lesz gond, ha újra kiadja az első két stúdiólemezt. Mivel a saját szerzeményei fölött most már teljes kontrollal rendelkezik, a válogatásnak csak annyiban van értelme, amennyire nehezen hozzáférhetők a CD-i a boltokban. Többnek nem. Hartmannt Németországon kívül alig ismeri valaki. És ez az új kor egyik átka is. Kit érdekelnek ugyanis manapság egyáltalán a fizikai CD-k? A fickó mindenesetre alaposan megrágta a dolgot, és a végső számvetés az az észszerű gondolat lett, hogy érdemes kiadni még egy lemezt, amelynek alapfunkciója a lehető legjobb önpromóció. Innen ez a válogatás. Oliver Hartmann így állította össze saját »best of« lemezét, amelyre mind a négy stúdióalbum legjobb anyagát felpakolta. A válogatás nagyon erős. És aki nem megrögzött hard rockos, akinek nem kell otthon minden egyes CD-nek meglennie, az több mint elégedett lesz vele. Rendkívül hallgatható és dallamosan ragadós!
Kifejezésmódját tekintve a Hartmann nem forradalmasítja a zenét. Az ultra-dallamosan fertőző hard rock hívei, helyenként határozottan felcsavart gitárokkal, de a dolgokat végig kiegyensúlyozottan fejezik ki. Ahol »a frázis határozottabban szánt«, ott Hammond-orgona támogatja (What If I). Az egész történet alapfigurája persze maga Oliver, kivételesen kaméleonszerű hangjával, amely különösen érzékien szólal meg a finoman lágy pillanatokban, mint a blues felé hajló Cryin’, vagy rögtön utána az egyik legszebb, ütős hard rock ballada, az After the Love Is Gone. A válogatás azt is bizonyítja, hogy Oliver Hartmann komponistaként és hangszerelőként pályája során hűségesen kitart győztes dalszerzői formulája mellett, amelyben a legmagabiztosabb, a legotthonosabb, és amelyben a legkényelmesebben és legbiztonságosabban érzi magát. Stílusváltásról szó sincs, és a laikus azt hinné, hogy kiváló stúdióalbumot hall, nem válogatást. Főleg azért, mert a válogatás dalait teljes egészében remasterelték, így hangminőségben maximálisan közel kerültek egymáshoz.
A hangszerelések maximálisan fűszerezettek. Hartmann tapasztalt zenész, perfekcionista, és a stúdióban a legjobbat akarja kihozni magából és a zenésztársaiból. Túl sok stúdiót látott már ezen a napig ahhoz, hogy lépéseiben tapasztalatlannak vagy „zöldfülűnek” tűnhetne. Kiváló kapcsolatai vannak a szakmában, ezért az albumain számos neves európai zenekar muzsikusa viszonozza a szívességeket. A fickó ízléses programozott loopok beépítéséről sem feledkezik meg (Suddenly, Coming Home To You), amelyek drámai bélyeget nyomnak a hangulatokra. Az alap szerzői formátum a nyolcvanas évek hard rockjának elveiből ered, amelyet a Whitesnake és a Rainbow állított lábra. Ezeket a hatásokat lehetetlen nem észrevenni.
Oliver Hartmann ugyanakkor nemcsak fantasztikus énekes, hanem kiváló gitáros is. Az összes szólót, amit hallasz, ő játssza. A hangszerelések persze ravaszul meg vannak spékelve billentyűs hangfüggönyökkel is. Aztán itt van a Coming Home To You és a Save Me, ahol a Survivor mintájára a „west coast” AOR hatását érzed, és ilyen hangszerelésekben Joe Lynn Turner is biztosan jól érezné magát. Az Into the Light, az ünneplés fennkölt dala, a hozzáadott kórusdallamokban, amelyek a főénekhangot színezik, még a világzene egy elemét is magában hordozza.
A digitális változaton ott van a Tears For Fears nagy örökzöld slágerének, a Shout című számnak a feldolgozása is, amelyet Hartmann annak idején még az At Vance-ben játszott (a „Heart of Steel” album 2000-ből), a saját változatát pedig a legutóbbi, 2012-es „Balance” albumára is felvette. A válogatáson újra remixelt változatban szerepel. De figyelem! A válogatás digitális kiadását kell beszerezned.
A »The Best Is Yet To Come« szép válogatás, amely a Hartmann „Balance” albumának egyik dalától kapta a címét. Pontosan a küldetése lényegébe talál. Tisztán megmutatja Oliver Hartmann rendkívüli zenei tehetségét. Énekesként, zeneszerzőként és gitárosként egyaránt! Ajánlott kalauz tehát egy olyan muzsikus személyéhez és munkásságához, aki egy csodaszép, melodikus rockos felépítésű szerzeményekből álló remek csapattal büszkélkedhet.
Felállás
Oliver Hartmann – ének, gitár, háttérvokál
Mario Reck – gitár
Armin Donderer – basszusgitár
Markus Kullmann – dobok
Jürgen Wüst – billentyűs hangszerek
Bodo Schopf – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Tobias Sammet – ének (15. dal)
Sascha Paeth – gitár (15. dal)
Producer
Oliver Hartmann
Számlista
1 All My Life
2 Alive Again
3 Right Here Right Now
4 Out In The Cold
5 Crying
6 After The Love Is Gone
7 Like A River
8 The Sun’s Still Rising
9 What If I
10 Don’t Give Up Your Dream
11 Suddenly
12 Save Me
13 Coming Home To You
14 Into The Light
15 Brothers (live feat. Tobias Sammet and Sascha Paeth)
16 Music (live)
17 Shout (remix) *
