Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Houston
Kiadó: Cargo Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 45:23
Értékelés: 4.5/5
A Houston azon svéd AOR / Melodic Rock újjáélesztők egyike, akik azonos című stúdiódebütjükkel sikeresen felkaptak az észak-európai zenekarok szerelvényére, és gondoskodnak róla, hogy az AOR 2013-ban, az új évezredben sem merüljön véletlenül feledésbe. Őszintén szólva: a Houstont nyomasztja az sablonosság, ebben nincs kétség. Az 2010-es debütalbum azonban világosan és egyértelműen megmutatta, hogy a projektben megvan a potenciál, hogy a jövőben többet hozzon ki magából.
A Houston így még 2011 vége előtt kiadta a „Relaunch” című EP-t. Ez főleg a rajongók körét tette boldoggá, akiket a zenekar a stúdiódebütjével hódított meg, de különösebben különleges vagy zseniálisan ötletes dolgot nem hozott. Kifejezőerő tekintetében legalábbis nem. Az új stúdióalbum, amelynek egyszerűen a „II.” címet adták, viszont teljesen más tésztából gyúrt. Vele a Houston hivatalosan trióvá nőtte ki magát. Hampus Hank Erix énekes és Freddie Allen dobos maguk közé fogadta Ricky Delint is, aki a billentyűs és a vokalista posztját kapta. Delin egyébként edzett hangmérnök, aki korábban éveken át számos kiváló zenésszel dolgozott együtt, leginkább azonban a Radioactive és a Prisoner nevű zenekarokban végzett munkájáról ismert, ahol a remek gitárvarázslóval, Tommy Denanderrel néhány kivételes AOR-himnuszt hoztak össze.
A „II.” a debütalbumhoz képest határozottan magasabb szintre lépést jelent! Bár még mindig projektről van szó, az új lemezen a Houston úgy hat, mint egy rendkívül koherens zenekar világos, kidolgozott elképzeléssel. A stúdióba mesterek egész plejádját hívták meg, hogy eljátsszák az aranzsmák fő hangszereit, és színezzék a vezető vokálokat, elsősorban a refrén-dallamokat. Az alaparanzsmák megírásában főként Allen és Delin vett részt, és ezúttal valóban izgatóan fülbemászó AOR-himnuszokat tettek le az asztalra! A produkció kiváló. Élő. Színesen kontrasztos. Azonnal megragadja a füled!
Az első ilyen a Glory. Vagyis a lemez nyitódala. Ez minden kérdésre választ ad. Igen: a „II.” az egész vonalon überli a debütöt. A produkció a hangzásvilágok színezésében még intenzívebb, a hangzás még melegebb, a meleg és aktív basszusvonal remekül kiemelkedik a hangképből. A vokális dallamok harmóniái pedig mindenesetre jócskán megnemesedtek. Érezni, hogy a Houston a Delinnel megerősödve igazi erős bástyává vált, amelyet a mai nemzetközi melodikus rockszíntéren már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A riff és a nyolcvanas évek szintetizátorhangzásának tipikus, vokóderes alkalmi használattal megfejelt függönye, amely a vokális harmóniákhoz még egy fátyolnyi „žmohtát” ad, még hatékonyabban és még meggyőzőbben működik, mint 2010-ben a debütalbumon.
Tíz dal, tíz kifent, tökéletesre csiszolt és kifejezésében egyértelműen megformált egység. Tetőtől talpig. Mindegyiket kíséri a híres skandináv iskola stúdióperfekciójának minden védjegye. Ezt a nyitó Glory után rögtön az I’m Coming Home is megerősíti. A hangulatos crescendót tehát ismét hatásosan zárja egybe egy képszerű refrén-dallam, ezt pedig a lemez folytatásában a Survivor-os fordulatú Return My Heart refrénje tartja fenn. Ez a lemez egyik legerősebb refrénje, és (a hosszabbított instrumentális kiállással) világosan jelzi, hogy a Houston a „II.”-vel erősen közelít egy Work Of Art-féle zenekar tökéletességéhez. A leírt tulajdonságok minősége a folytatásban sem lankad. A dinamikus fejlődést a vezérötletek sokrétű színessége tartja fenn.
Bár a Houston semmi újat és hallatlant nem hoz, az új albummal a mindennapi átlagból a csúcsminőségű újrateremtés mesterei közé lépett. A „II.” egy „par exellence” AOR-album! Valóban magas szinten producelt és aranzsált, és az idei melodikusrock-kiadványok egyik legjobb teljesítménye. Már hallott dolgok, de újracsomagolva és a lehető legjobb stílusban újra felszolgálva!
A lemez további részében is, amikor egymást követi a Talk To Me, majd főleg a 24 Hours, aztán az On the Radio, amelyek kiválóan csiszolt refrén-dallamaikon át rendkívüli pompát és magasan vibráló hangulatot tartanak fenn, a „II.” győztesen hat. De még nincs vége. Jön a Losing! Ez a lemez legfeszesebb dala, igazi drámai pillanattal a hipnotikusan ragadós új refrénben, és mint ilyen, az új Houston-album újabb csúcspontját adja. Itt van még a Back to the Summer of Love és a Just Friends, amelyek egy kicsit kiszámíthatóak, de összességében semmiképp sem rontják le a lemez nagy erényeit.
Őszintén és egyenesen szólva ez egy olyan album, amelyet kötelező megnézniük mindazoknak, akik szeretik az AOR-zenét és a hithű skandináv iskola melodikus rock revivalját. A „II.” tehát az az album, amellyel a Houston felvette magát azok közé, akiket mostantól halálosan komolyan kell venni, hiszen belépnek azoknak a mestereknek a ligájába, akik jelenleg a modern kori AOR/melodic rock revival élvonalát formálják! Ismétlem – az idei év egyik legjobb AOR-terméke!
Felállás
Hank Erix – ének, vokál
Ricky Delin – billentyűs hangszerek, vokál
Freddie Allen – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Soufian Ma’aoui – basszusgitár
Tommy Denander – gitár
Calle Hammer – gitár, billentyűs hangszerek
Jay Cutter – billentyűs hangszerek a nyitó hangzásloopon
Minnah Karlsson – vokális duettek
Victor Lundberg – vokál
Kristoffer Lagerstrom – vokál
Geir Ronning – vokál
Jessa Slatter – vokál
Catharina Lindqvist – hang / felkonferálás
Produkció
Houston
Dallista
1. Glory
2. I’m Coming Home
3. Return My Heart
4. Talk To Me
5. Back To The Summer Of Love
6. 24 Hours
7. On The Radio
8. Losing
9. Just Friends
10. Believe
