Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Helloween
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1989
Játékidő: 49:44
Értékelés: 4/5
A nyolcvanas évek végén a német powermetal-bajnok Helloween pályafutása művészi és kereskedelmi csúcsára ért, amit Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, valamint az Egyesült Államokat érintő turnékkal koronázott meg. A diadalmas pillanatot a patinás angol Monsters Of Rock fesztiválon adott fellépés jelentette, ahol az Iron Maiden előzenekaraként léptek színpadra, olyan előadók társaságában, mint a Kiss, David Lee Roth, a Megadeth és a Guns N’ Roses. Első koncertlemezük, a „Live In The U.K.” egyelőre az egyetlen hivatalos hangdokumentum Michael Kiske énekessel, és a „Pumpkins Fly Free” turnéról származik, amelyen főként a kétlemezes konceptsagájuk, a „Keeper Of The Seven Keys” anyagát játszották – ez hozta meg nekik a világméretű ismertséget és a szerződést a patinás brit EMI kiadóval.
Az Egyesült Államokban ez a viszonylag rövid koncertfelvétel „I Want Out – Live” címmel jelent meg, a társadalomkritikus-szatirikus „Rise And Fall” nélkül (amely egyebek mellett az amerikai politikát figurázza ki), és más borítóval. A felvétel japán kiadása, valamint néhány más országban megjelent változat „Keepers Live” címet viselt. A „Live In The U.K.” volt az első albumuk az EMI-nél, és hét dalt tartalmaz, amelyeket két helyszínen vettek fel: Skócia fővárosában, Edinburghben és az angliai Manchesterben. Hét gondosan kiválasztott szám persze nem adhatja vissza a teljes koncert setlistjét – ahhoz dupla albumot kellett volna kiadni –, így bár kiváló felvételről van szó, amely szép betekintést ad az akkori koncertélményekbe, a hallgatás után mégis marad némi keserű utóíz. Mellesleg a billentyűs szólamokról vendégként Jörn Ellerbrock gondoskodott, aki több mint tíz évig a zenekar állandó koncerttagja volt.
A Helloween mindig is nagy viccmester volt, így nem meglepő, hogy a karizmatikus énekes, Kiske a dalok között számos szellemes beszólással szórakoztatja a közönséget. Például a skót publikumot a „A Little Time” remekül eljátszott, csíntalan powermetal-ébresztője után azzal ugratja, hogy sehogy sem jut eszébe, melyik országban jár éppen a zenekar. Egyébként Kiske nemcsak éneklés közben, hanem a konferálásnál is a hangszínével nagyon emlékeztet Bruce Dickinsonra, aki szintén imádta szellemes odaszúrásokkal heccelni a közönséget. A legtöbb német rock/metal énekessel ellentétben az angolja kiváló és akcentusmentes, ami amúgy a hamburgi kortársaik többségére is igaz. A „Dr. Stein” újabb közkedvelt jókedvű szám, amely vidám refrénjével alaposan megfűti a közönséget, a „Future World” pedig – amelyet Grieg „A hegyi király csarnokában” című művének főtémájával nyitnak – mindig is a legnépszerűbb koncerthimnuszaik közé tartozott, ezért itt a publikum különösen hangos.
Az említett „Rise And Fall” az amerikai piacnak úgy tűnik, túl provokatív volt a politikai inkorrektség miatt (a szöveg egyebek mellett arról szól, hogyan döntik meg a meggyötört emberek saját kezűleg, amerikai beavatkozás nélkül a diktátort), valamint a szexuális utalások miatt (a királynő egy plüssmackóval éli ki szexuális fétiseit). A „We Got The Right” előtt Kiske külön bemutatja a basszusgitáros Markus Grosskopfot, aki dallamos nyitó basszusmenetével sikeresen indítja el az egyik olyan Helloween-számot, amelyet manapság ritkán adnak elő. A felvétel csúcspontja kétségkívül a közönségkedvenc örökzöld, az „I Want Out” előadása, amelyen erős alkotói pecsétet hagyott a szerzője, a gitáros és egykori énekes Kai Hansen. Számára ez volt az utolsó Helloween-album, mert különféle okokból közvetlenül a turné után a saját útjára lépett, hogy aztán megalapítsa saját powermetal-zenekarát, a Gamma Rayt. A két gitáros, Hansen és Michael Weikath dallamos gitárharmóniái élőben még teljesebben érvényesülnek.
A közönség a végére teljesen beleolvad a produkcióba, amikor Kiske beharangozza a „How Many Tears” című dalt, az egyetlent a kultikus bemutatkozó lemezről, a „Walls Of Jericho”-ról (1985). Ez a felállás – főként a szőke énekesnek köszönhetően, akinek az elődjétől, Hansentől teljesen eltérő technikája és hangszíne volt – nagyon sikeresen alakítja át az eredetileg tősgyökeres speed metal bömbölőt powermetal-hibriddé, miközben megtartja a Grosskopf–Schwichtenberg ritmusszekció eredeti, gyilkos tempóját.
A „Live In The U.K.” – elsősorban a korlátozott játékideje miatt, ami azt jelenti, hogy sok közönségkedvenc Helloween-szám, például az „Eagle Fly Free”, a „March Of Time” és a „Halloween” hiányzik róla – messze nem tökéletes, ugyanakkor a mai napig az egyetlen hivatalos koncertfelvétel a zenekar legsikeresebb és legnépszerűbb felállásától. A remek előadások, a zenekar és a közönség közötti kiváló hangulat – aminek legnagyobb érdeme a kitűnő formában lévő Kiske – mellett kiemelkedő produkcióval is büszkélkedhet Tommy Hansen vezényletével, így az egyes koncertváltozatok szinte teljesen egyenrangúak a stúdiófelvételekkel. Sajnos Hansen távozása és az EMI-hez való átigazolás később kereskedelmileg végzetesnek bizonyult, és a Helloween művészi és kereskedelmi értelemben csak a kilencvenes évek közepén tápászkodott fel újra, mint ismét releváns power metal zenekar.
Felállás
Michael Kiske – ének
Kai Hansen – gitár
Michael Weikath – gitár
Markus Grosskopf – basszusgitár
Ingo Schwichtenberg – dob
Produkció
Tommy Hansen
Számlista
1. Happy Halloween/A Little Time
2. Dr. Stein
3. Future World
4. Rise And Fall
5. We Got the Right
6. I Want Out
7. How Many Tears
