Lemezkritikák

A „Pepper's Ghost” című koncepcióalbum kézzelfogható bizonyíték volt arra, hogy az Arenának még mindig volt elég ereje új remekművek megalkotásához, és hogy az 1998-ban alakult felállás addigra hihetetlen összhangot alakított ki.

Uroš Planinc specialitása továbbra is a csiszolt gitártechnika, és ez a precíz, a zenei információt többrétegűen érzékelő muzsikus mostanában egyre nagyobb figyelmet szentel a blues-nak.

Újabb csiszolatlan gyémánt, különleges karakterű zenei művészi vallomás. Ritkán fordul ugyanis elő, hogy pusztán a gitárjáték nyelve ennyire hatásosan foglalja össze és hamisítatlanul emelje magasba ugyanezen gitárjáték megszólaltatójának…

A „Paradise Filter” rendkívül szolid teljesítmény a progrock-ikonoktól, akiktől gyakorlatilag egyetlen rajongó sem várt, és nem is követelt új zenét, bár a stúdióba való visszatérés végül jó döntésnek bizonyult.

A Through the Never koncertfilm megjelenésével egy időben a Metallica kiadta az azonos című dupla albumot is, amely elsősorban a hangzás minőségével lep meg

A „The Dreamcathcer” az elődje, a „Nori mlin” kezdő lendületű ambícióihoz és olykor naiv hangjához képest olyan album, amelyre a Stone Orange joggal lehet büszke, és amely igazi szerzői hitelességet ad nekik, olyan rugóalapot, amelyről…

Három különálló hatás hangszeres összhangja koszos sludge-mesét sző, fennakadás nélkül. A Drone Hunter énekhang nélkül is képes kimondani legmélyebb titkait.

Ha az amerikaiak 2011 óta valószínűleg karrierjük legnagyobb reneszánszát élik, az is egyértelmű volt, hogy az igazi próbatétel a Dystopia utódja lesz. Hát kiállták az Iced Earth ezt a stressztesztet jobban, mint a mi bankjaink?

Kiadó: EMI Records Megjelenés éve: 1986 Producer: Tim Friese-Greene Az album hossza: 45.40 perc Műfaj: Art Pop / Post Rock Amikor a kultikus brit new wave/art rock együttes, a Talk Talk a harmadik albumát, a „The Colour of Spring”-et…

A „Frankenstein Monster” című, erősen gitárcentrikus lemezzel Francis Dunnery sikeresen visszatért progresszív rockos gyökereihez, és nagyon szép módon állított emléket néhai bátyjának, akinek szelleme végig ott kísért az egyes szerzemények…

A Talk Talk a „The Colour of Spring” című lemezzel az 1980-as évek egyik legritkább art rock remekművét alkotta meg, amely remekül kiállta az elmúlt évtizedek próbáját, és ez sokat elárul arról, mennyivel megelőzték korukat hangzásbeli…

A Mothermound hangos bizonyíték arra, hogy Tolmin nem olyan város, ahol az erős metálszív pusztán a fesztivál miatt dobog.

Több mint nosztalgikus visszatérés a legjobb évekhez: Mef harmadszorra a Narodno osvobodilni bend segítségével mutatkozik be, rockosabb, énekes-dalszerzős fényben.

Kreslin évének lezárása dél felé tett lépés, a jól ismert dallamok módján azonban a Čarobnice varázsa ezúttal nem ismétlődik meg ugyanabban a mértékben.

Kiadó: EMI Records Megjelenés éve: 1984 Producer: Tim Friese-Greene Az album hossza: 43.16 perc Műfaj: Synth Pop / New Wave A brit new wave nagyjai, a Talk Talk második albumukat, az „It's My Life”-ot, amelyen elmélyítették született…

Az „It's My Life” albummal a Talk Talk végleg beférkőzött a szintipop kísérletező szemléletű legnagyobb mesterei közé, és hangosan, érthetően tudtára adta mindenkinek, hogy minden egyes lemezük kompromisszumok nélkül lép túl a műfaji…

Nem sok oka van az embernek, hogy az „A Parasite's Guide to Rewriting History”, a modern space/post-rock produkció elképesztően unalmas teljesítménye után kedvet kapjon a Spiral többi lemezének felfedezéséhez.

Egy album, amely az őszinteségében a zenei kifejezés számára nem ismer korlátokat térben és időben. A jazz és az etno csúcsütközésének remek példája, három briliáns zenész zseniális elméjéből.

„A harmonika, a tuba és az ütőhangszerek szokatlan, hétköznapokon túli egyesítésének lényege a maga provokatív módján elérte a célját. Teljesen önálló zenei élményt kapunk, amelynek nehéz igazi zenei rokonságot találni.”

A Karmakoma üde színfolt a szlovén alternatív rock életében: már pályájuk legelején, első albumukkal is egy felismerhető zenei arcélre építenek, kézzelfogható, önálló szerzői anyaggal.

A Tomorrow We Die ∆live talán nem kiemelkedő teljesítmény, de jó bizonyíték arra, hogy a zenekar nem ismételgeti magát, hanem új dolgokat próbál ki.

„Rockabilly in reverb” – a blues és a rock n’ roll gyökereinek keresése brit módra.

A magány, a mentális betegségek, az emberi kapcsolatok autisztikus hidegségének és az elvetettségnek a sötét világa szikeélesen hasít az Esztétikum fogalmának legvelejéig.

A „Wishbone Four” szilárd teljesítmény, ám az elődjéhez képest művészi értelemben egy lépés hátra: egy korszak végét jelentette, a korai Wishbone Ash-éra lezárultát, amikor egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a zenekar nagyobb lesz néhány…

A „Salvatio Analogum” élőnek hat, érezni benne a hangzás építőköveinek koherenciáját és a zenekar tagjai közti kapcsolatot, azt a kémiát, ami közöttük működik! Hiteles hard rock dokumentum, a stúdiókoncert retro rock kultúrájának fényében!

Három kerek koncertóra egyedi zenei tartalommal. A színpadon különleges vendégek „zászlóalja”! A szabad pivkai nap alatt összehegesztve, és sehol máshol! Az Ana Pupedan első tizenöt évére!

A „Crazy Peoples Right to Speak” bebizonyította, hogy a Kaja zenei kollektívájában még mindig volt elég erő érdekes vállalkozásokra a hagyományos újhullámos irányokon kívül is, ezért nagy kár, hogy az együttes az album megjelenése után…

Az „Islands” óriási művészi előrelépést jelentett a „White Feathers”-hez képest, és megmutatta, hogy a négyes egy olyan artrock albumra vágyott, amely a „két világ” legjobb elemeit egyesíti – még ha kereskedelmi sikerük innentől gyorsan…

A „White Feathers” a „Too Shy” és a „Hang On Now” kivételével ma sem kínál sok okot arra, hogy bárki akár véletlenül is azt gondolja: a zenekar már a következő lemezén óriásit lép előre a zenei fejlődésében.

Hatodik, Everblack című albumán a zenekar leginkább egy helyben toporog. Fejlődésnek nyoma sincs, ahogy kísérletezésnek sem: a srácok csak azon dolgoznak, hogy elég átlagos lemezekkel a víz felszínén maradjanak. Ezzel manapság egy banda…

A két CD-ből és egy DVD-ből álló csomag keresztmetszet a tavalyi, márciusi–áprilisi las vegasi kirándulásból, ahol a Def Leppard teljes egészében előadta a „Hysteria” albumot, a show-t pedig egy csokor szinte elfelejtett saját szerzemény…

Ajándék a hazai közönségnek és a rock 'n' roll nagy hatású óriásainak. Olyan felvétel, amely csak úgy szikrázik az Europe egyedülálló nagyságától és erejétől! Nem kevesebb mint 28 szám fért fel erre a koncertlemezre, amely a stúdiódebütálás…

A REO Speedwagon koncertjein továbbra is minden a helyén van, és az együttes életműve 2013-ban is bizonyítja, hogy a rozsda aligha tud megtapadni rajta.

Nagyon nehéz, valójában lehetetlen kiválasztani a legjobb instrumentális albumot Frank Zappa elképesztően sokszínű és termékeny pályáján, a „Jazz From Hell” kultstátuszát azonban elsősorban annak köszönheti, hogy egyetlen ember játszott…

A „Talisman” igazi autentikus gyöngyszem, amely elveszett időben és térben, ám őszinteségével egyenesen a szülőhelyére vezet el. Üdv a Poljanska dolina szakadékokkal szabdalt világában.

Kiadó: EMI Records Megjelenés éve: 1982 Producer: Colin Thurston Az album hossza: 36.47 perc Műfaj: New Wave / Synth Pop A „The Party's Over” a kultikus brit Talk Talk bemutatkozó albuma volt, a zenekar pályáját és életművét pedig a mai…

Az Orchid a Mouths of Madness albummal bizonyítja, hogy a hetvenes évek hagyománya még korántsem halt ki. A hangzás és a riffek hallatán időnként tényleg az az érzésed, hogy kicsit visszaperdült az idő.

Botrányok, hazugságok, szex és csalás ide vagy oda, a „Welcome to the Pleasure Dome” a nyolcvanas évek egyik legérdekesebb és legfurcsább albuma, ha poprockzenekarok munkáiról beszélünk.

A Talk Talk már briliáns bemutatkozó lemezén felhúzta a függönyt az újhullám látszólag rejtett, „sötétebb” oldaláról, így nem csoda, hogy az egyes dalszövegekben a bulik szinte mindig szomorú epilógussal értek véget. Ez nem volt más, mint…

Az atmoszférikus brit trió mindent a modern beütésű, rusztikus hangzásra tesz fel, és szigetországi módra jó adag Lana Del Reyt kever hozzá.

Az alkotói különbségek ellenére is meg lehet találni a közös hangot két fiatal, tehetséges alkotó és az alternatív színtér két kulcsfontosságú kiadójának bemutatásához és megvalósításához.

A kivételes jazztehetség, Marko Črnčec a bizalmi körébe vonzza Brooklyn kiváló fiatal jazzmuzsikusait, és a hanghordozóra egy tonna szenvedélyt és a zenei múzsák iránti odaadást sajtol.

A demóalbum után az I Vs. I a feketeség kivirágzására és kiváló riffek ütős sorozatára esküszik.

Williams tizedik albuma nagyon szolid alkotás. A Swings Both Ways biztosan nem mindenkinek való falat, de Robbie-nak így is hála jár néhány klasszikus feltámasztásáért.

A Trauma a hetedik lemezével bizonyítja, hogy nem fogytak ki az erőből. Hűek maradtak a saját hangzásukhoz és a death metal alapelveihez.

A többnyelvű garázszászlóvivők második albuma: újhullámos árnyalatú alternatív zene a legragyogóbb fajtából, kemény, előalpesi egyenességgel.

Egy tipikus, tudatlan és fennhéjázó angol turista kalandjai, aki „üres fejjel” csöppen bele a Karib-térségbe, még soha nem szóltak olyan szórakoztatóan, mint a „Bloody Tourists” lemezen, a 10cc diszkográfiájának egyik kulcsalbumán.

Frank Turner eddigi pályafutása hangzásban és hangszerelésben legkidolgozottabb, legérettebb albumát tette le az asztalra. Ez a költészetére is igaz, amely őszinte, személyes vallomásaival helyenként különösen közvetlenül szólítja meg a…

A „Wintersmith” kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a Steeleye Span azon manapság igencsak ritka legendás zenekarok egyike, amelyek úgy öregszenek, mint a jó bor: minél idősebbek, annál jobbak.

John Leesnek a „North” albummal sikerült megalkotnia a Barclay James Harvest hetvenes évek vége óta legjobb lemezét, ami az ő korában vitathatatlanul tiszteletre méltó teljesítmény.

Ha azt nézzük, mennyire kihívóan rugalmas a zenei megoldásokban, és mekkora hatású az ambiciózusan felvázolt hangszerelés, simán állíthatjuk, hogy a Yeah Yeah Yeahs talán éppen a „Mosquito” albummal zárja le fejlődési körét.

A Wolstenholme-korszak utáni, triós felállású BJH-albumok közül az „Eyes of the Universe” sikerült a legmeggyőzőbbre, bár a szerzői ötletek ezúttal nem mind voltak a legeredetibbek, és érezni lehetett, hogy a zenekar kapkod levegő után az…

Shore legújabb zenéje, ezúttal A hobbit második részéhez, gyakorlatilag kötelező vétel Tolkien világának minden rajongójának, hiszen a neves kanadai zeneszerző ismét bebizonyítja, hogy ő az egyik legügyesebb látnok, ha arról van szó, hogyan…

A „Long Distance Voyager” ugyan a nyolcvanas évek elején készült, minőségét tekintve mégis habozás nélkül sorolható a The Moody Blues klasszikus albumai közé. Valójában ez az utolsó olyan lemezük, amelyet még jogosan lehet „klasszikusnak”…

A „Hvala za ribe” EP tehát bizonyíték arra, hogy ennek a megbecsült pop-rock csapatnak a magas színvonalú art prizmája továbbra is minőségi állandó, ami szép ígéret arra, amit várunk. Ez pedig az új stúdióalbum, amelyet a Tabu a jövő év…

Miután kivételesen precízen tartotta tükröt a szlovén felszínesség elé, N'Toko megpróbálta túlszárnyalni önmagát: japán módra kirándult a kritikus fogyasztói mindtrip világába.

A Siddharta két szóval választotta meg az útját: akusztika és zenekar, és pályafutása során először olvasztotta őket egyetlen történetté! Ahogy egy ilyen zenekarhoz illik. Kiváló munka tehát!

A Volition újabb kiváló teljesítmény a bolondos kanadaiaktól. Nem múlja felül a Fortresst, de több mint meggyőző bizonyíték arra, hogy a Protest The Heróknak még bőven van mondanivalójuk.

Az Antorino trió „ódon” pásztori szelleme a középkori trubadúrhagyomány értékeinek átörökítésére figyel, és ebbe értelmesen lehel életet a jelen lüktetése.

A „Thrive” a svéd énekesnő, Angelica Rylin stúdiódebütje! „Bájos és kecses énekes hercegnő”, akiben a Frontiers Records vezető emberei az új, potenciálisan sikeres kereskedelmi slágergyárat látták meg.

A Benedictum egy kaliforniai, San Diego-i heavy metal kvartett. Az „Obey” a negyedik stúdióalbumuk. Újabb agresszív kiáltvány az ősi heavy metal attitűd mellett, amelyet a nyolcvanas évek első heavy metal-generációjának legendás amerikai…

Az „X in Search of Space” a végső spacerock-album, amely a hallgatót egy szempillantás alatt a legőrültebb hangzásötletek sztratoszférájába lövi ebben a galaxisban, így nem csoda, hogy hamar a friss progresszívrock-alműfaj egyik alapkövévé…

A Feedback az új, „Skrivnost” című albumával kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra, hogy szilárdan kitart a zenei hozzáállása mellett, hiszen minőségben és következetességben (még mindig) a szlovén progresszívrock-színtér – amúgy…

A Saxon mesterien nyúlt az anyag felfrissítéséhez, pont úgy, ahogy azt tőlük elvárjuk és megkívánjuk. A válogatás kötelező minden megszelídíthetetlen Saxon-rajongónak, és az összhangban lévő zenei kísérletével rendkívül merész színfolt a…

A „Life, Love & Hope” egyértelműen világosabb, pozitívabb szemléletű lemez, mint két elődje, a „Corporate America” és a „Walk On”, amelyek mindketten jóval keményebb riffekkel voltak megrakva. Retróbb hangzású, és ezzel közelebb kerül…

A Šank rock, a Chateau, a Rdeči baron és társaik nyomában a brežicei Broken Arrow a stúdiódebütálással átvette a szlovén melodikus hard rock és AOR hagyomány zászlaját, és az új generáció hiteles hírnökeiként átvezeti az új időkbe.

Az új „The Snow Goose” egyetlen igazi értelme az, hogy ez a szinte „klónozott” változat a koncepcióalbum-mestermű szűkebb rajongótáborát emlékezteti a örvendetes tényre, hogy a Camel újra „él”, és így talán a legendás zenekar alakját és…

Aleš Klinar, akit a közeli ismerősei csak „Klinčiként” emlegetnek, kétségkívül a szlovén „mainstream” rock és pop egyik központi alakja, főleg a nyolcvanas és a kilencvenes években. A „63 Special” gyakorlatilag keresztmetszet Klinar zenei…

A Mist úgy szól, mintha Bobby Liebling és Messiah Marcolin „szerelemgyereke” lenne, első demójuk hallatán pedig Vincent Price is nagyon elégedetten, ördögien felnevetne.

Véget ért a Šank Rock, eljött hát a „Nov dan” ideje – Matjaž Jelen rendkívül szép, mai hangzásba csomagolt szólóstúdióalbuma, amelyen a várt hard rockos súly természetesen nem hiányzik.

Hiány a hatványon, mégis csordultig esszenciával – ez a lengyel zsenik evangéliuma az új korszaknak és a 21. század új, „újjászületett” emberének.

Az „All Hell Breaks Loose” meglepően meggyőzően bizonyítja, hogy „a srácok visszatértek a városba”, még ha más néven és teljesen „amerikai kiadásban” is, ez pedig mégiscsak sokkal több annál, amire a Thin Lizzy-hívők többsége számított,…

Valaha Heat voltak. Az a Heat, amely 2005-ben a ljubljanai Cvetličarnában megnyitotta a Gotthard koncertjét, ma pedig Minotauro néven fut, zsebében egy ígéretes, igazi metalopera-stúdióelsőfokkal, amelyen elismert zenészek és producerek is…

A „The Witcher 2: Assassins of Kings (Enhanced Edition)” hivatalos zenei anyaga könnyedén elvezeti a hallgatót abba a sokrétű, titokzatos világba, amelyet az azonos című videójáték közben megismert, és kétségkívül felér a legnevesebb epikus…

Max Cavalera és a Soulfly kilencedik stúdióalbuma!

Az August Burns Red ezzel az albummal mindenesetre megmutatta, hogy különbség van egy metalcore-szám és egy Lady Gaga-dal között.

A különféle stílusok és a világ- meg az egész szlovén zenei hagyomány ritmikai hatásainak kiváló keveréke függőséget okozóan tetszetős, mégis csiklandozóan ismerős ...

A „Spacehawks” szép és szemléletes hangzásbeli betekintést nyújt a Hawkwind űrhajójának múltjába, jelenébe és jövőjébe, az új dalok pedig igazán ígéretes útravalót jelentenek a további stúdiókalandokhoz.

A »Desolation Rose« egy klasszikus The Flower Kings-album, pontosan a régi hívek többségének kívánságai és elvárásai szerint készült, vagyis a megbízható, évek óta bevált recept alapján, amely a kilencvenes évek egyik…

A Porcupine Tree az „Octane Twisted” című lemezzel ismét bebizonyítja, hogy élőben, ezúttal némileg agresszívebb megközelítéssel is legalább olyan meggyőzően szólnak, mint stúdióban, ami aligha lepi meg azokat, akik ismerik a színpadi…

Az Overflow több mint 20 éves pályafutásának legújabb lemezén a legjobb formájában szólít harcra és ébredésre, először az anyanyelvén.

A Placebo hetedik albuma tele van iróniával, elidegenedéssel és a régi erő halvány visszhangjaival, de a teljes Molko-power nélkül ...

Antikatartikus lemez, amely a mai mércékhez igazodik.

Brian Welch visszatérése ellenére a Korn nem tudott olyan albumot készíteni, amely felvehetné a versenyt az első öt lemezével, csupán megközelíti őket.

Children of Bodom egy sor gyengébb album után a nyolcadik lemezével jelentkezik újra – vajon ezúttal sikerül meggyőznie?

Állíthatjuk-e, hogy a Seventh Key az új stúdióalbum tökéletességével bizonyos mértékig hitelesen átveszi a legendás progresszív mesterek, a Kansas zenei örökségének továbbvivő szerepét?

Ismét csiszolt és aprólékosan kidolgozott az új Place Vendome-album. Az átlagos melodikus rock rajongónak biztosan nem lesz rá panasza, még ha ötletek terén kifulladt is.

A csapat új stúdióalbuma csúcsra csiszolt darab: a ma már a keresztény rock legendás képviselőjeként számon tartott Stryper briliáns dalszerzés mellett a teljes pályafutásuk legkeményebb és legsötétebb lemezét tette a rajongók elé.

A „Frank Zappa Meets The Mothers of Prevention” olyan tartalmat hordoz, amitől „egy valóban szabad társadalom soha nem rettegne, és nem üldözné”, és garantálja, hogy „a szövegek nem okoznak örök szenvedést ott, ahol a szarvas, hegyes botú…

Az átok és a vágy nem alszik ki a The Quireboysban, legújabb, „Beautiful Curse” című lemezükkel sem, amely immár a hetedik stúdióalbumuk. Az új anyag az őseredeti, hamisítatlan rock 'n' roll ragyogás foglalata.

Esszencia a stílusbeli állandósággal szemben, kettősség az egysíkúság helyett, sötétség a könnyedség ellenében – Elvis Costello és a The Roots együttműködése mindezt kínálja, sőt még többet is.

Debütalbumán a zenekar a végsőkig kihasználja a doom minden sötét jellegzetességét – a melankóliát, a romboló riffeket és a baljós atmoszférát –, de közben egy vastag, még soha nem hallott réteggel vonja be őket.

A „Darkness And Light” az az album, amelyen a Bluerose tovább szilárdította és még pontosabban megrajzolta saját, jól felismerhető zenei platformját. Az új lemez keményebb vizekre evez. A metálokkultizmus és a végzet vizeire.

Előttünk áll tehát nagyjából kilencven perc fantasztikus előadás: a teljes „Flying Colors” album, kiegészítve azokkal a kedvencekkel, amelyeket a zenekar tagjai korábbi anyazenekaraik repertoárjából választottak.

Jesper Strömblad egy rutinos csapattal tér vissza a színpadra

A Gore Obsessed Violent Exhibition egy újabb fenevad, amely a kranji underground mélyén ébredt fel, a GMB pedig épp a hátán válhat a hazai death metal meghatározó erejévé.

A „Za vesoljke in kavboje” tehát szigorúan megformált alkotói fókuszú album, amely hatékonyan váltja valóra az énekesnő zenei víziójét. Neisha manifesztuma ez, amelyen az előadó érett módon mélyítette el önálló szerzői artizmusát, és ezzel…

A Pelagial nemcsak a saját (al)műfajában kiemelkedő album, hanem a metalban úgy általában is. Manapság ritkák az érdekes koncepcióval és jól megírt hangszerelésekkel dolgozó lemezek. A The Ocean továbbra is különc, mégpedig az igazán…

A Back To Where You've Never Been-nel a Hacride azt bizonyítja be, amihez a legjobban ért: marad „groovy” és összetett, de nem esik túlzásokba.

McCartney a „New”-val nem készített olyan albumot, amely feszegetné a határokat, és kiérdemelné az összehasonlítást korábbi nagy remekeivel, ennek ellenére rendkívül változatos hangzásvilágot alkotott a klasszikus és az újabb dalszerzői…