Unleashing the Shadows

0 8

Szerző: Aleš Podbrežnik

Előadó: ElectroNomicon
Kiadó: No Remorse Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 43:49
Értékelés: 4.5/5

Az Electro_Nomicon új power metal formáció, amely valahol Argentína és az USA földrajzi terei között feszül, vagyis az amerikai kontinens két felén. A kvartett saját szerzeményeivel hozza azt az ultramelodikus fogékonyságot, amelyet a power metal műfaja mindig is büszkén szállított a tömegeknek. Persze alaposan megrakva pompával, azaz bombasztikával.

Az „Unleashing The Shadows” az Electro_Nomicon első stúdióalbuma. A srácok minden részletet egy szép alapkővé csiszoltak a karrierjükhöz, amelyre biztonságosan építkezhetnek, és az alkotói hullám fényében teljesen gondtalanul alkothatnak tovább. A dalok szép bizonyítékai az Electro_Nomicon trió nagy zenei tehetségének. A riffek klasszikusak. Klasszikusan, iskolásan megcsiszoltak. Itt van Diego Valdez éneke (a Haker és a Triddana tagja is), aki hangszínében és a vezérdallam tartásában félreérthetetlenül kacérkodik a rock ‘n’ roll egyedi személyiségével, a nagy „kis varázsló”, Ronnie James Dio alakjával és munkásságával.  Valdez remek énekes, és a velős riffek mellett az „Unleashing the Shadows” központi figurája!

Az Electro_Nomicon nem hoz zenei forradalmat. A generikus vízhígság veszélyét azzal kerüli el, hogy mindenbe szívét-lelkét beleteszi. A csapatnak sikerült összehoznia a karakterében változatos dalok szép palettáját.  A nyitó két tarolótól, a The Art Of Destruction és az I Believe számtól, amelyek a metalriff eredendő energiája és a vezérdallam bombasztikája közötti gyönyörű párbeszéddel ragadnak magukkal, a komor, középtempós, Sabbath-szerűen vészjósló Waiting-ig, ahol az okkultizmus otthonos, a teliholdtól megvilágított égen pedig seprűnyélen száguldoznak a boszorkányok, az album közepén álló remek instrumentális Dark Flight-ig, amelyben a zenekar mesterien emeli a hangulatot, ügyesen bevonva programozott mintákat is, miközben a dal, amelyben a gitár nyelve veszi át az ének szerepét, már-már ideális filmes aláfestéssé válik. Az album zárlatában sem lankad a magasan vibráló hangulat a maga mágneses felvillanyozottságával.  Erről a határtalanul vészjósló Far Away gondoskodik, főleg pedig utána a Pieces Of A Dream. Nemcsak az ének miatt, hanem leginkább a felépített riffek miatt. Ezekben a Black Sabbath távoli testvéri árnyalata él (az Ozzy nélküli korszakból), ugyanakkor a modern produkció, amely hatásos, öntelt, baljós újjáéledést teremt a thrash metal zajosságának szelíd szélsőségeivel, nem áll messze a Jorn, a Masterplan, a Dream Evil, a Messiah’s Kiss, a Tarot, a Nightmare vagy az Astral Doors lehetséges párhuzamaitól… És? Mi hiányzik? Zárjuk hát a kört. A DIO persze. Az Electro_Nomicon arcán átsüt a dallamesztétika iránti érzék is, amelyet a szigorúan korai időszak amerikai zenekaraitól örökölt, mint a Queensryche és/vagy a Fates Warning. Úgy tűnik, az amerikai power metalban ez nélkülözhetetlen hozzávaló, még ha az Electro_Nomicon az elsőlemezével több európai rajongót szerez is majd (főleg Németországban és Skandináviában), valamint Ázsiában, Japánban, mint bármikor az USA-ban.

Ez olyan power metal, amely nem ismeri az émelygős édeskést és a kicicomázást, itt nem repkednek sárkányok, és semmi mesés nincs benne, amiért kardot kellene lengetni és békákat csókolgatni. Itt az okkultizmus és a babona otthonos. És ez rendkívül jót tesz az album sötéten drámai színháza számára, amelyet kiválóan felszerelt a dallamos fertőzőképesség bombasztikája. Ez minden lépésnél hat ezen a rendkívül jól hallgatható anyagon, amely lehengerlő energiájával pillanatok alatt égnek állítja a szőrt az ember testén.

Az Electro_Nomion az elsőlemezzel pontosan azt hozta, amire egy a színtéren utat törő zenekarnak szüksége van. Rendkívül meggyőző zenei dokumentum, amely karakterének erejében bizonyítja a zenekar rendkívüli hitét és elkötelezettségét az ügy iránt. Ahogy mondtuk. A szív mindent legyőz. A power metal rajongói el lesztek ragadtatva. Az „Unleashing the Shadows” olyan album, amely nem ismeri a naivitást! Tárgyilagosan hat, és, ahogy mondtuk, hipnotikusan ragadozó! Elsőlemez, amelyre a zenekar nagyon büszke lehet.

Felállás

Diego Valdez – ének, vokál
Juan Jose Fornes – gitár, basszusgitár, billentyűk, vokál
Owen Bryant – dob

Produkció

Juan Jose Fornes & Electronomicon

Számlista

1. The Art of Destruction 03:56
2. I Believe (04:16)
3. Waiting (06:05)
4. Do You Remember (04:30)
5. Take Me (03:50)
6. Dark Flight (03:47)
7. You Are in Shadows (03:43)
8. New Beginning Day (03:35)
9. Far Away (05:19)
10. Pieces of a Dream 04:18)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik