Szerző: Rok Klemše
Előadó: Paragoria
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 44:00
Értékelés: 4/5
Tudom, ismétlem magam, mint egy megakadt bakelit, de a szlovén metalszíntér termékenységének tényleg nem akar vége szakadni. Ilyen termékeny évre ugyanis nem emlékszem a szlovén metalban, mint az idei: a kiadott stúdióalbumok (!) száma már túllépte a tízet, ráadásul egy sor demófelvétel is napvilágot látott. Ha nemrég még az volt a jellemző, hogy a szlovén metalbandák egyik napról a másikra szétestek, ma egyik napról a másikra minőségi stúdiólemezeket adnak ki! Az egyik ilyen lemez nemrég a Savinján is lefelé úszott – a Decomposition of Mind szülővárosának Rečica ob Savinjit tekinti, ahonnan a Paragoria származik.
Bár a Paragoria hivatalosan csak 2011 óta létezik, a felállás egyharmada vén motoros, akik korábban a zenekar jelenlegi inkarnációjának elődjében, a The Scourge-ben játszottak. Ez 2008 augusztusában adta ki a remek fogadtatású From the Ashes demót, amely a bandát változatos death/thrash metalos oldaláról mutatta be, de a srácok nem ragadtak sokáig egy helyben. Alig több mint két évvel később, a dobos cseréje után nevet váltottak, Paragoriaként más műfajok elemeivel bővítették a death/thrash vázat, és hamvaiból feltámadva megérkeztek az igazi stúdiódebütjükkel.
Az album első pillanataiból kiderül, hogy a Paragoria jókora lépcsőfokot lépett előre a profizmus útján. A levegős intro után az Abortion brutálisan és kompromisszumok nélkül csap oda, és söpör végig a svédesen csengő death/thrash metalon, a From the Ashes demó Bay Area thrash-dallamosságával. Na jó, nem teljesen, mert a thrash továbbra is afféle alap marad, amely köré a Paragoria rengeteg új építőelemet rak a metal legkülönfélébb műfajaiból. A Decompostion of Mind úgy kanyarog a thrash metal, a groove-os tempók, a brutális death metal rohamok, a progresszív kitérők és a lassú sludge/doom pillanatok között, mint a Savinja medre. Az egészet vastag modern hangzás és a modernebb metal fogásai burkolják, de messze nem csengenek steril és sírós hangon, mint az amerikai, MTV-barát „metal”. Nem, a Paragoria az első albumán olyan bandák előtt hajt fejet, mint a Morbid Angel, a Cynic, a Sepultura, a Machine Head, az Atheist, a Slayer és a Gojira. Skizofrénnek hangzik? Lehet, de a csapat tökéletes egyensúlyt talált a számos műfaj között, és hatékony, jól működő konglomerátumot rakott össze.
Ez elsősorban a banda kiváló hangszeres teljesítménye miatt működik, amely a hatások sokszínűsége ellenére koherens és megbízható, a hangzás gazdagságában pedig a legfontosabb, hogy az lényeg nem vész el. A Primož Brezovnik/Matjaž Parfant gitárduó riffelése alaposan megdolgoztatja a füled egy igazi húsdaráló-riffparádéval, amely éppoly brutálisan és blaszfémikusan tud szólni, mint a Morbid Angel, mint ahogy disszonánsan és modernül is, a francia Gojira stílusában. A párhuzamok ellenére a Paragoria nem hangzik generikus másolatnak, mert a műfajok ügyes ötvözése menti ki az egyformán szóló bandák áradatából, ami főleg a gitárjátékban tör a felszínre. Remek példa erre a Perilous Thoughts, amelyben egyaránt van „klasszikus” death metal riffelés, modern, szaggatott „meshuggás” riffek és disszonáns hangok. Ez a kivételes műfaji koherencia valószínűleg az album legnagyobb erénye, amelyet ráadásul az ország egyik legjobb ritmusszekciója egészít ki. Ha Jernej Štorgelj dicsekedhet a legjobb baszszushanggal egy szlovén metallemezen (a Gonoba mellett), amely mindent maga előtt tol (és közben változatosan és dinamikusan játszik, mint a vihar), Matija Kadliček mindenképp a rejtett dobos-drágakő. A dobolása ugyanis ragasztóként tartja egyben a számokat, és a dobtechnikák ragyogó palettáját mutatja be, a földrengető blast beatektől a fantasztikus átmenetekig, amelyek tele vannak kiváló és színes ötletekkel. Az ismétlés, az unalom és Matija dobolása sosem férnek meg egy mondatban. De a banda hangszeres arca bármilyen jó is, egy rossz vokál képes teljesen elhomályosítani. Itt is kiválóan teljesít a Paragoria: nem egy, hanem két énekes alkotja a szónikus támadást. Matjaž mély growlért felel, amely David Vincentre és Max Cavalerára emlékeztet, Jernej nyersen és agresszíven ordít a magasabb regiszterekben, amelyek helyenként Tom Araya dühére emlékeztetnek (leginkább a Myth of Justice-ben és a „Retaliation!!!” kiáltásban), a kettős vokális támadás dinamikája pedig további értéket ad az albumnak.
A Decomposition of Mind a klasszikus metalműfajokhoz szokott hallgatónak bizony kemény falat lehet, hiszen nemcsak rendkívül komplex és szinte barokkosan gazdag album. Erős modern beütés is jellemzi, élén a rendkívül kidolgozott hangzásvilággal. A kitartónak azonban megéri végighallgatni, mert számos meglepetést kínál, amelyek csak többszöri hallgatás után tárulnak fel, így az albumnak nagy a „replay” értéke is. Talán jót tett volna a lemeznek egy kicsit rövidebb játékidő, legalább egy-két szám kevesebb, amelyek nem hagynak maradandó benyomást. Mégis gratulálni kell a Paragoriának a rendkívül potens képlethez, amely akár teljesen megbukhatott volna, de az eredménye a Decomposition of Mindon annyira jó, hogy az egyenlete az agyat is sikeresen lebontja.
Felállás
Matjaž Parfant – ének, gitár
Jernej Štorgelj – ének, basszusgitár
Primož Brezovnik – gitár
Matija Kadliček – dob
Produkció
Paragoria
Számlista
1. Abortion
2. Perilous Thought
3. Devoured By Artificial Guilt
4. Embryo
5. From Carcass To Soil
6. Human Mecha
7. Mass Massacre
8. Moribound Inborn
9. Myth of Justice
10. Last Wish
