Spin It Again

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Saga
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2013
Értékelés: 5/5

A kanadai art rock-nagyágyúk, a Saga a 2012-es turné utolsó állomását választották egy dupla koncert-CD és egy DVD felvételére. A turné közepén egyebek mellett a „20/20” album új dalait is bemutatták, a koncertlemez pedig a „Spin It Again” címet kapta, ami egyúttal az egyik új szerzemény címe is. A fellépés a híres müncheni Muffathalle-ban zajlott, amelyet a Rockline néhány tagja már nagyon jól ismer, és ahol öt évvel ezelőtt mi is ott voltunk a karizmatikus Saga-frontember, Michael Sadler (átmeneti) búcsúján. Az öt évvel ezelőtti nagy koncertesemény eredménye a „Contact – Live in Munich” (2009) című dupla koncert-CD és DVD lett, most pedig, nagy véletlenből vagy sem – hiszen München minden bizonnyal a legendás kanadai csapat tagjainak legkedvesebb európai koncerthelyszíne –, a közönség soraiból hangos buzdításunkkal a „Spin It Again” felvételén is jelen vagyunk.

A Saga a visszatérő, egyedi és pótolhatatlan Sadlerrel, valamint az új dobossal, Mike Thorne-nal koncertszempontból erősebb, mint valaha, amióta először láttuk őket élőben. A szetlistájuk ezen az estén gyakorlatilag álomszerű volt, rendkívül sikeresen ölelte fel a zenekar szinte minden korszakát, ráadásul visszahoztak néhány régi kedvencet is, amelyeket évek óta nem játszottak. A Muffathalle ismét majd szétpukkadt, ami a hangerőt és a látogatók számát illeti.

A „20/20” nyitó bombája, az „Anywhere You Wanna Go” hiteles kezdése a koncertfelvételnek, és azt is mutatja, hogy a Saga még mindig nagyon büszke a legújabb stúdióalbumára, amelyről ezen az estén három dalt játszottak. A műsorban jó néhány kellemes meglepetés is akadt, főleg olyan dalok, amelyeket évek óta nem adtak elő, például az epikus „Images At Twilight” (1979) mestermű, a Mouse in a Maze, amelyben a Saga a szintetizátoros többszólamú harmóniákkal nyűgöz le a legjobban. Itt ugyanis a billentyűs Jim Gilmour, a basszusgitáros és időnként billentyűs Jim Crichton, valamint Sadler egyszerre áll a saját billentyűi mögött. Sadler az egészet rendkívüli érzelmi pátosszal énekelte el, és ezen az estén az egyik vokális csúcspontját érte el.

A „20/20” néhány igen kellemes meglepetése és eredménye mellett a „Spin It Again” nem nélkülözi a hosszú évek óta játszott klasszikusokat sem, főleg az első öt, „klasszikus” Saga-albumról, például a Careful Where You Step és a The Perfectionist remek változatait. A Careful Where You Step előadásakor Gilmournak már az elején kínos malőr esett: a szintetizátorszólamával kissé késett, és igyekezett gyorsan korrigálni. A dupla koncertfelvétel végleges változatából a Saga ezt a szinte szimpatikus hibát kivágta.

A You’re Not Alone, a rajongók többsége szerint a legnépszerűbb Saga-klasszikus, amelyet általában a koncert vége felé vagy ráadásként játszanak, meglepő módon már a koncert első felében elhangzik. Sadler hagyományosan itt is dalra bírja a közönséget a refrénben, és „versenyt” szervez a férfi és a női hangok között, amelyből a végén – ahogy várható volt – az utóbbiak kerültek ki győztesen.

A kissé komorabb hangulatú Spin It Again című dallal a Saga ismét visszatér 2012-be, amikor minden könny már régen hiába hullik, és az egyetlen megoldás, ha az ember kinevet(i) a mindennapok abszurditását. Ezt követi az egész este valószínűleg legnagyobb meglepetése, a progresszív rockos instrumentális Corkentellis, eredetileg a „10,000 Days” (2007) albumról, amely technikai nehézsége miatt mindig komoly kihívást jelent. Sadler ekkor átmenetileg elköszön a színpadtól, Gilmour, a két Crichton fivér és a dobos Thorne pedig felejthetetlen improvizációs varázslatot teremt. Különösen ki kell emelni az örökké mellőzött gitárlegenda, Ian Crichton elképesztő gitárimprovizációit.

A Corkentellis a karrierjükben az a ritka instrumentális pillanat, amikor a legmélyebbre merészkedtek a hagyományos, improvizatív, fúziós hatású progresszív rock világába. A rendkívül népszerű „Heads Or Tales” (1983) örökzöldje, a The Flyer, amelyben a közönség ismét lelkesen besegített a refrén éneklésébe, nagyon szerencsés kontrasztot hoz, és kiemeli a zenekar hosszú évek óta tartó hűségét a dallamos zenei elemhez. A temperamentumos Six Feet Under, az új „20/20” album egyik legjobb darabja, ismét emlékeztet rá, hogy a Saga ma is nagyhatalom a saját területén, míg a The Cross váratlan előadása a „Generation 13” (1995) című konceptalbumból – amely a koncertest újabb nagy meglepetése volt – óriási lelkesedést vált ki a közönségből. Itt Sadler különösen elkápráztat: az énekes teljesítményét különösen átélten, színpadias gesztusokkal kísérte, és ezekkel teljesen beleélte magát az elveszett kisfiú, Sam szerepébe, aki az említett konceptalbum, ez a magnum opus főhőse.

Az új dobos, Mike Thorne „Fish Beat” című, lenyűgöző szólója után a színpadon csak Sadler és Gilmour marad, és remekül előadják a „Worlds Apart” (1981) klasszikusának, a Time’s Up-nak az akusztikus változatát. Ezután Sadler elmegy, és Gilmournak adja át a főszereplő „sztár” szerepét, billentyűn és vezető vokálban egyaránt. Egy rövidebb elektromos zongorás szóló után „Jimbo” magabiztosan előadja a kultikus balladát, a Scratching The Surface-t, a Saga egyik ritka örökzöldjét, amelyben ő énekli a vezető szólamot. Amikor aztán a másik három cimborával visszatér a színpadra, Michael kicsit ugratja a közönséget: billentyűn eljátssza az „Images At Twilight” eposz, az Images nyitó felvezetését, majd „meggondolja magát”, és a „Worlds Apart” klasszikusának, a No Regrets-nek a kezdő felvezetését játssza el, ezzel pedig sóvárgást ébreszt a közönségben.

A harmadik próbálkozásra, amikor Sadler tréfáinak végre vége, a banda minden tagja beszáll, és magabiztosan meglepnek a „Saga” (1978) örökzöldjével, a Tired World-del, amelyet méltón követ a „társa”, a Humble Stance, amelyben Michael a basszusgitárt is megfogja. Az It’s Time és a No Regrets mellett, amelyek ezen az estén nem szerepeltek a „műsoron”, ez az egyik ritka pillanat, amikor a karizmatikus énekes basszusgitáron is játszik.

Egy Saga-koncert pedig nem lenne teljes, ha nem játszanának legalább még néhány dalt a kereskedelmileg legsikeresebb albumukról, a „Worlds Apart”-ról, mégpedig a várt, régóta kedvenc On the Loose-t és a Wind Him Up-ot. Az estét, és ezzel a felvételt a Framed, a „Worlds Apart” egy újabb klasszikusa, valamint a „Silent Knight” (1980) örökzöldje, a Don’t Be Late zárja.

A Saga a Muffathalle hatalmas hangulatában a „Spin It Again” felvételén ismét bebizonyította, hogy Michael Sadlerrel a soraikban a koncertperfekció szilárd monolitjai, és az ideális szetlistával a legigényesebb rajongókat is magukkal ragadják. Gilmour mellett, aki 1980 óta tagja a zenekarnak (1986 és 1992 között átmenetileg ugyan kilépett), a három eredeti tag, vagyis Sadler és a két Crichton fivér stúdióban és élőben is még mindig ennek a kanadai progresszív rock-legendának a fő motorja. Ez – annak ellenére, hogy minden új albummal igyekeznek valami újat mutatni a zenéjükben (ami természetesen dicséretes) – maximális egyenletességet biztosít nekik, ezért egy-egy koncertjük megtekintése minden jó, szellemileg kielégítő és intelligens zenét kedvelő számára különleges élmény.

Felállás

Michael Sadler – ének, billentyűk, basszusgitár
Jim Gilmour – fő billentyűk, kísérő ének
Ian Crichton – gitár
Jim Crichton – basszusgitár, billentyűk
Mike Thorne – dobok

Produkció

Saga

Dallista

1. Anywhere You Wanna Go
2. Mouse in a Maze
3. Careful Where You Step
4. The Perfectionist
5. You’re Not Alone
6. Spin It Again
7. Corkentellis
8. The Flyer
9. Six Feet Under
10. The Cross
11. Mike Thorne drum solo
12. Time’s Up
13. Scratching The Surface
14. Tired World
15. Humble Stance
16. On the Loose
17. Wind Him Up
18. Framed
19. Don’t Be Late