Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Arena
Kiadó: Verglas Records
Megjelenés: 2003
Játékidő: 54:14
Értékelés: 3.5/5
Az Arena a koncepciós remekmű, a „Contagion” (2003) megjelenését három „kísérő” albummal tette teljessé, amelyek számos nagyon ínycsiklandó finomságot tartogatnak az angol progrock-élvonal minden hűséges rajongójának. A „Radiance”, a „Contagion” népszerűsítésére készült három kísérőkiadvány közül a legizgalmasabb, az újprogrock kiválóságainak akusztikus fellépését rögzíti a hollandiai Zoetermer városában álló de Boerderii színpadán. Az Arena három tagja, a billentyűs varázsló Clive Nolan, a gitáros csodatevő John Mitchell és a kiváló énekes, Rob Sowden 2002 novemberében egy este úgy döntött, hogy a holland koncertterem intim hangulatában akusztikus műsort ad, főként a „Contagion” dalaival, plusz néhány klasszikussal a korábbi lemezekről. A közönség reakciója minden várakozást felülmúlt, a három zenész pedig az újraaranyozott Arena-sztenderdek közben a tréfás beszólásoktól sem riadt vissza, ami különösen igaz a zongoránál és a vokálnál kitűnő hangulatban lévő Nolanra.
A legtöbb dal újragondolt formájában rendkívül érdekesen szól, ez már a nyitó „(Don’t Forget To) Breathe”-re, a „The Visitor” (1998) klasszikusára is igaz, amelyet akusztikus balladává írtak át: Clive háttérvokálja itt nagyobb hangsúlyt kap, a „főszereplő” viszont Sowden úr, érzelmileg teljesen odatett énekteljesítményével. Az „A State Of Grace”, amelyben Rob hangja újra középpontba kerül, akusztikus köntösben is igazi drámai csúcspont, a Mitchell és Nolan vezette vokális harmóniák pedig zongora- és akusztikusgitár-kísérettel teljes pompájukban érvényesülnek. Ezután a „Contagion” dalainak sora következik az „An Angel Falls”-szal kezdve, ahol a hagyományosan titokzatos hangulatot melodramatikus vokális vallomás viszi a hátán, majd a következő pillanatban már át is csap a „Spectre At the Feast”-be. Ez az énekileg meglehetősen igényes szám dallamos zongoraaranzsmanokkal az akusztikus felvétel egyik csúcspontja.
A „Skin Game”, amely Nolan szavai szerint a zenekar tagjai körében a legnépszerűbb „Contagion”-sztenderd, szinte ugyanolyan melodramatikus hangulatot áraszt, mint az eredeti, a hatalmas vokális interpretáció pedig még egy lépéssel tovább megy. Ugyanez elmondható a „Bitter Harvest”-ről és a „The City of Lanterns”-ről is, amelyek érzelmi mélységben és atmoszférában semmivel sem maradnak el az eredeti, elektromos verzióktól, a „Mea Culpa” pedig nemcsak szellemes zongoraimprovizációk sorát kínálja, hanem egy újabb remek vokális alakítást is a karizmatikus Sowdentől. Az „Ascension” valahogy nem éri el az eredeti rendkívüli hangulatát, de így is igen szilárdan szól, utána pedig viharos taps követi. Ezután a korai időszak népszerű Arena-klasszikusai jönnek a „Crying For Help IV”-gyel kezdve, amelyet Clive többször is megszakít humoros beszólásaival, ezzel feloldva a hagyományosan komor, sötét atmoszférát, amely általában a kiváló újprogrock-formáció arcát és munkásságát jellemzi.
A legjobb bizonyíték arra, hogy a trió nem vette teljesen komolyan ezt az akusztikus fellépést, az „Immortal” (2000) borongós hangulatú klasszikusa, a „The Butterfly Man” előadása közben hallható, ahol menet közben, szinte „első kézből” próbálnak más befejezést kitalálni, ami végül szórakoztató burleszkbe torkollik. Clive itt futtában néhány tréfás megjegyzést is odavet a társvezér, a távol lévő dobos, Mick Pointer rovására. Persze a közönség régi kedvence sem maradhat ki akusztikus változatban: a „Songs From The Lions Cage” (1995) örökzöldje, a „Jericho” szerencsére viccelődés nélkül szólal meg, így egészében úgy hangzik, ahogy az ember elvárja. A zongorás-akusztikus aranzsmanok itt különösen ízlésesek, Sowden pedig ismét a vokális karizma csúcsán van. A „Crying For Help VII”-tel való zárás, ahol a közönség intenzíven besegít a versszakok éneklésével, valahogy kiszámítható, és semmi különösen újat nem kínál, bár kielégítően zárja le a fellépést.
A „Radiance” remek csemege minden hűséges rajongónak, aki a „Contagion” megjelenése után újabb Arena-kiadványokra áhítozott, még ha „csak” egy teljesen akusztikus koncertalbumról van is szó, amely megválaszolja a kérdést: hogyan szólnának a zenekar egyik-másik legkedveltebb dala akusztikus köntösben.
Felállás
Rob Sowden – ének
John Mitchell – akusztikus gitár, háttérvokál
Clive Nolan – billentyűs hangszerek, háttérvokál
Produkció
Arena
Számlista
1. (Don’t Forget to) Breathe (3:54)
2. A State of Grace (3:31)
3. An Angel Falls (1:13)
4. Spectre at the Feast (5:51)
5. Skin Game (4:07)
6. Bitter Harvest (2:42)
7. The City of Lanterns (1:46)
8. Mea Culpa (3:42)
9. Ascension (4:15)
10. Crying for Help IV (3:41)
11. The Butterfly Man (7:49)
12. Jericho (7:54)
13. Crying for Help VII (3:44)
