Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Harem Scarem
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 59:25
Értékelés: 4.5/5
A kanadai Harem Scarem a csúcsát az 1990-es évek első felében élte, rövid ideig volt fent, és nem is túl sokáig. Pályafutásuk során többféleképpen is megpróbáltak még magasabbra jutni a kereskedelmi népszerűség terén, de amikor a melodikus rocknak és az AOR-nak befellegzett, soha nem találták meg újra a lábukat. Szinte a grunge-ba hajóztak át, de az már egyszerűen nem Harem Scarem volt. Két albumot ráadásul Rubber néven adtak ki. Szóval mindent kipróbáltak, amit csak lehetett. A melodikus rock iránti kereslet hanyatlásakor tűntek fel, aztán elkezdték a stílusukat a trendekhez igazítani, hogy lépést tartsanak velük, de sajnos sikertelenül. Kiváló zenészek, mégis a Harem Scaremre ma főleg az első két album miatt emlékszünk szívesen: az 1991-es névadó debütre és annak folytatására, a „Mood Swings”re (1993).
A „Mood Swings” az az album, amely a Harem Scaremet a japán piacra is bevitte, és lehetővé tette, hogy a zenekar Japánban kiadja stúdiódebütjét, a „Harem Scarem”-et is. Az album egyetlen slágert adott (Jelaousy), amely felkerült a hazai, kanadai listákra. Feljebb a Harem Scarem nem jutott, pedig később minden erejükkel próbálkoztak. Mint mondtam: átmenetileg még a nevüket is megváltoztatták, és a stílusukat is teljesen átalakították.
A „Mood Swings” albumon ápolt stílus viszont az eredeti stílusuk. A Harem Scaremnek mindig emellett kellett volna kitartania. Az új évezredben vissza is tértek hozzá, aztán 2008-ban, az amúgy kiváló „Hope” megjelenése után hivatalosan bejelentették végleges visszavonulásukat, és beszüntették a működésüket. Mindez azonban csak öt évre szólt. Idén újjászülettek, megerősítették őket a brit Firefest fesztivál idei főszereplőjének. A visszatérésükhöz tehát meglehetősen logikus lépést választottak: újra felvették klasszikus stúdióalbumukat, a „Mood Swings”et teljes egészében, és a címéhez hozzátették a „II” „toldalékot”. Ha az új saját szerzeményeknél is a melodikus hard rocknál maradnak, az szép kezdet a zenekar működésének új korszakához. És van még valami: az újrafelvett album újrakiadásával a zenekar az első megjelenés 20. évfordulóját ünnepli.
Egy olyan album újrafelvétele, amely már alapjaiban is ilyen jól sikerült, kétélű fegyver. Teljesen el lehet rontani, és akaratlanul megingathatod a saját hitelességedet. De ebben az esetben nem így történt. A Harem Scarem túlságosan tapasztalt zenészek és túl nagy profik ahhoz, hogy ilyen butaságot kövessenek el. Legalábbis Pete Lesperance és Harry Hess biztosan nem, ha már arról beszélünk, mi maradt kézzelfogható a „Mood Swings” eredeti felvételét készítő klasszikus Harem Scarem-felállásból. Darren Smith közreműködik az albumon, de csak a Sentimental Blvd. főénekeseként, ahogy azt az eredeti is megkívánja, emellett kísérővokálokat is énekelt az albumra. A dobokat viszont nem ő vette át, pedig az lenne a szerepe. A basszusgitározást is Pete Lesperance vállalta ezen az albumon, a zenekar pedig új dobost, Craighton Doane-t integrálta a soraiba. Érdekes, hogy az újrafelvett változatnál nincs feltüntetve billentyűs. A Hammond-orgona szinte azonos az eredetivel, így felmerül a kérdés, hogy a Harem Scarem nem az eredeti felvétel mátrixát keverte-e bele az album új változatának hangzásába.
A hangzás mindenesetre korszerűsödött. Sokkal melegebb, sőt egy hajszállal nyersebb és még letisztultabb is, pedig az eredeti „Mood Swings” is meglehetősen kifinomult produkcióval rendelkezett a maga idejében, szinte semmi lakkozással. Érdekes, hogy a Harem Scarem gyakorlatilag azonosan megtartotta a vokális harmóniákat, amelyek a bombasztikusan felépített refrénekben uralkodnak (If There Was A Time). Harry Hess úgy énekel, mint egy repülő. Egy szemernyit sem veszített kivételes hírű hangjának jellegzetességeiből, amelyek a szakma legjobbjai közé emelik. Sőt. Az érzések átadásában még érettebb, még magabiztosabb, és átéléssel hirtelen megbabonázó. Ez érvényes Pete Lesperance szólóira is, aki a gitárnyúzás évei alatt a hathúros elmélet igazi stúdiógurujává vált. Ezt a gurufejlődést különösen a funkos és organikus alapokon nyugvó Jealousy bizonyítja, ahol az érzékekre hallgatás finomsága még fontosabb. Hihetetlen, hogy ez a dal, vagy a No Justice, vagy az Empty Promises 20 évvel a keletkezésük után is tökéletesen begyújt. A „Mood Swings” nagyon erős album, és minden dala kiválóan meghatározott a tökéletes szerzés szempontjából. Az új változat ezt fenntartja, és helyenként még gazdagítja is. Ez azt jelenti, hogy a Harem Scarem elérte a célját.
Minél többet hallgatod az új változatot, annál világosabbá válik, hogy az csak nyert a minőségén, és joggal viseli a „Mood Swings II” nevet. Az eredeti tehát nem veszített semmit, a kiválóságából egy fikarcnyit sem áldoztak fel. A végén hozzáadott három dal pedig igazi csemege. Sokkal drámaibbnak és még sötétebbnek is hatnak, de megtartják a dallamos fülbemászóságot és a ragadozó bombasztikusságot. Ez annak az előjele, hogy a zenekar következő stúdióalbuma, amelyen teljes egészében vadonatúj stúdióanyagnak kell szerepelnie, új hard rock műremek lesz, amelyen a Harem Scarem az első két album alkotói magaslatait követi majd. A gyökerekhez való visszatéréssel induló újraindulás tehát a Harem Scarem számára százszázalékosan sikerült!
Felállás
Harry Hess – ének
Pete Lesperance – gitár, basszusgitár
Creighton Doane – dob
Darren Smith – ének a 6. dalon, kísérőének
Produkció
Pete Lesperance & Harry Hess
Dallista
1. Saviors Never Cry
2. No Justice
3. Stranger Than Love
4. Change Comes Around
5. Jealousy
6. Sentimental Blvd.
7. Mandy
8. Empty Promises
9. If There Was A Time
10. Just Like I Planned
11. Had Enough
12. World Gone To Pieces*
13. Anarchy*
14. Brighter Day*
*… új dalok
