Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Manfred Mann's Earth Band
Kiadó: Vertigo Records
Megjelenés: 1973
Játékidő: 48:04
Értékelés: 4/5
A „Messin’” a brit artrock-bajnok Manfred Mann’s Earth Band harmadik stúdióalbuma volt. A zseniális dél-afrikai billentyűs, hangszerelő és alkalmi énekes, Manfred Mann vezette formáció albumról albumra lett hangzásában egyre kifinomultabb, hangszerelésében pedig egyre csiszoltabb. Mint a legtöbb Earth Band-lemezen, itt is saját szerzemények és más előadók feldolgozásai váltogatják egymást. Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban a „Messin’” „Get Your Rocks Off” címmel jelent meg, a „Black And Blue” helyére pedig a „Pretty Good” került, mégpedig a lehető legbanálisabb okból: a közmondásosan ostoba amerikaiak félreértették a szöveg rabszolgaságra utaló részeit.
Az eredeti Manfred Mann’s Earth Band-felállás Mann éles eszű orgonajátékának irányításával a „Messin’” lemezen teljes pompájában ragyogott, bár legnagyobb eredményeik valójában a következő három albumon születtek. Ez nem meglepő, hiszen Mick Rogersben egyszerre volt a zenekarnak a hetvenes évek egyik legtehetségesebb (sajnos egyben legjobban elhanyagolt) brit gitárosa és remek énekese, a ritmusszekciót pedig a kultikus dobos, Chris Slade (később az Uriah Heep, az Asia és az AC/DC tagja is) és a dallamos játékstílussal megáldott basszusgitáros, Colin Pattenden alkotta, akik a hetvenes évek legjobb klasszikus rockelőadóival is felvették a versenyt. Rogers gitárjátéka a keményrockos ágyúzás mellett rendkívül színes blues- és jazzhatásokat is hordozott, így kiválóan kiegészítette a banda „főnökét”, a billentyűs varázslót, Mannt, aki kedvenc hangszerein, a Hammond-orgonán és a mini Moogon játszva a klasszicizmus mellett a jazzre is esküdött.
Az album a címadó dallal nyit, amelyet Mike Hugg írt. Hugg a hatvanas évek eredeti Manfred Mann-zenekarának alapító tagja volt, később pedig a rövid életű Manfred Mann Chapter Three jazz-rock fusion projektnek is, amelynek mindkét albumán közreműködött. Manapság Hugg a hatvanas évek Manfred Mann-jának koncertreplikáját vezeti, amely – ironikus módon – Manfred nélkül lép fel. A „Messin’” ökológiai ihletésű, lírai felhívás, amilyet Manfred a pályafutása során nem egyet készített, és számos „sámáni” effektet tartalmaz, amelyek afrikai hangulatot teremtenek. Ez is bizonyítja, hogy Mann soha nem feledkezett meg szülőföldjéről. A dal gerincét egyébként markáns gitárfrázisok, Rogers karizmatikus éneke, a „főnök” agyafúrt orgonamanőverei és női kísérővokál-harmóniák adják. A számos bonyolult gitár- és billentyűs improvizáció ellenére a társaság végig megtartja a központi dallammotívumot és a drámai, keményrockos atmoszférát, amely a refrénben epikus dimenziókat ölt.
A „Buddah”, amelyet éteri akusztikusgitár-akkordok és melankolikus szintetizátortextúrák uralnak, teljesen saját szerzemény, Mann és Rogers közös munkája. Beváltja a várakozást: a dal keményebb vizekre evez, ahol hatalmas gitárfrázisok és a dobfelszerelést kíméletlenül püfölő ütések diktálnak határozott ritmust, miközben Mick kifejezetten érzéki éneke ismét a szám középpontjába kerül. A „Cloudy Eyes” című instrumentális, egy újabb saját alkotás, Manfred és Rogers melankolikus billentyűs, illetve gitáros improvizációinak súlya alatt roskadozik, és ezek révén egy pillanat alatt hatalmas és egyszersmind megrázó atmoszféra épül fel. A két központi Earth Band-hangszeres virtuozitása megdöbbentő, de a „sztárjogar” ezúttal a hihetetlen Rogersé, aki mellékesen előcsalja pályafutása egyik legjobb gitárszólóját.
A keményrockosan megfűszerezett „Get Your Rocks Off”, az album meggyőzően legkommerszebb darabja, Bob Dylan-feldolgozás, így nem csoda, hogy az amerikaiak ezt választották saját „Messin’”-kiadásuk címéül. Minden szám közül ez hangzik a legamerikaibbnak, főleg a tipikusan „cowboyos”, az országútról szóló szövegnek, a koszos, bluesos gitárpasszázsoknak és a kifejezetten kommersz refrénnek köszönhetően. A „Sadjoy” című instrumentális, Mann újabb saját szerzeménye, tele van dallamos gitárimprovizációkkal, bonyolult dobátmenetekkel és álmodozó, kórusszerű háttérvokalizálással, vagyis ez is egy szórakoztató artrockos csemege.
A „Black and Blue”, az ausztrál bluesbanda, a Chain számának feldolgozása, amelyről már esett szó, nem jelenhetett meg az amerikai piacon, pedig a rabszolgaság éles bírálata, nem pedig fordítva. Klasszikus blues rocker, amelyet az Earth Band alaposan megfűszerez bonyolult hangszeres improvizációk sorával a gitáron, főként pedig a mini Moogon, amelyen Mann úr igazi improvizációs orgiát rendez. A karibi, „hawaii” hangulattól átitatott „Mardi Grass Day”, Dr. John amerikai zenész dalának feldolgozása, meglehetősen könnyed lezárása a lemeznek: táncos ritmusokat, vidám énekharmóniákat és behízelgő gitárpasszázsokat tartalmaz, amelyek még tovább fokozzák az általános tréfás hangulatot.
A „Messin’” 1998-as újrakiadása tartalmazza a „Cloudy Eyes” rövidített, kislemezes verzióját, valamint a már említett „Pretty Good” című feldolgozást, amelyet John Prine amerikai country/folk énekes írt. Ez tipikusan amerikai színezetű blues rockos mulatságos darab, amelyet az Earth Band a várakozásoknak megfelelően keményrockosabb vizekre terel át, és egy csipetnyivel több improvizációval is megfejel.
A „Messin’” albummal a Manfred Mann’s Earth Band jelezte, hogy komoly konkurenciává akar válni a korabeli vezető progresszív rockzenekarok számára. Saját zenéjük a számos kiváló feldolgozás mellett egyre kifinomultabb hangzásúvá és technikailag egyre csiszoltabbá vált, az Atlanti-óceán túlpartján viszont még négy évet kellett várniuk a nagy kereskedelmi áttörésre, amikorra az ezt a stúdióklasszikust rögzítő felállás már megváltozott.
Felállás
Manfred Mann – szintetizátor, orgona
Mick Rogers – gitár, ének
Colin Pattenden – basszusgitár
Chris Slade – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Laurie Baker – hangeffektek a „Messin’ ” c. számban
Liza Strike – kísérővokál
Vicki Brown – kísérővokál
Judith Powell – kísérővokál
Ruby James – kísérővokál
Produkció
Manfred Mann
Számlista
1. Messin’ (10:00)
2. Buddah (7:00)
3. Cloudy Eyes (5:30)
4. Get Your Rocks Off (3:00)
5. Sadjoy (4:30)
6. Black and Blue (8:16)
7. Mardi Gras Day (3:00
