Lemezkritikák

„A Black Sabbath az igen szolid »God Is Dead?« című dalon úgy szól, mintha épp most kelt volna ki a sírboltjából, feltalált volna egy időgépet, és azzal visszarepült volna a hetvenes évekbe, amikor a végső nyughelyük még frissen volt…

A Black Sabbath az igencsak masszív „God Is Dead?” című dalban úgy szólal meg, mintha épp most kelt volna ki a sírjából, megépítette volna az időgépet, és visszautazott volna a hetvenes évekbe, amikor a végső nyughelye még friss volt.

Az „All the Time in the World” a két rövidített új dalváltozattal meglehetősen szégyenlős betekintést ad a legendás hard rock-patriarchák készülő stúdiómunkájába, ezért csak a leglelkesebb rajongóik szerezzék be.

Az emlékezetes Rainbow első hivatalos koncertlemeze nem egészen tökéletesen kapta el azt a híres koncertvarázst, amelyet a legendás zenekar valószínűleg legkedveltebb felállása árasztott magából, de így is nagyon jó közelítést kínál arra,…

Két évvel világunk halála után eljött az ember aranykora. A káoszba kiénekelt zaj ugyanaz maradt, a garázsrock zsenialitása pedig ismét beigazolódott.

A „What About Now” tehát megtartja a stadionbarát lágy rock bevált vonalát, amelyre a zenekarnak egy újabb hatalmas világturnéhoz van szüksége, hogy vele ismét felugráljon a bolygó többezres tömege.

A régi mester nyaralós dalgyűjteménye.

A „Collections” ambiciózusabb munka, mint az elődje, az „Acolyte”, ugyanakkor azzal a kényes felismeréssel is szolgál, hogy a hangszerelés terén még maradtak kiaknázatlan kifejezésbeli tartalékok.

Az Electric Light Orchestra 2001-es visszatérése az aktív zenei életbe a lefújt koncertturné miatt sajnos nem lett sikertörténet, a zenekar utolsó stúdióalbuma, a remek „Zoom” viszont olyan búcsú volt, amilyet Jeff Lynne legfeljebb a…

A Top Stripper a „High Heels Avenue” albummal bebizonyította, hogy kreatív hozzáállással még mindig lehet frissen és játékosan szóló produktumot letenni az asztalra.

Az „Anorak in the UK: Live” szemléletes és energikus dokumentuma annak, milyen volt a Marillion koncertképe a 21. század elején. Az „Anoraknophobia” albumot kedvelők ezzel a koncertfelvétellel kétségkívül megtalálják a számításukat.

Tizenöt stúdióalbummal a háta mögött, és egy olyan karrierrel, amely 1977 óta szinte végig nagy kereskedelmi sikerek jegyében telik, az art rock zenekar, a Simple Minds kivételes koncertdokumentumot tett le az asztalra a banda első öt…

A The Puzzled zenéjét kiváló zenészek játsszák, akik bármikor bármit el tudnak játszani, amit a fantáziájuk diktál. A színesen széttöredezett lemez sokrétű befogadhatósága az avantgárd szemlélet erős hangját teremti meg a zenekar önálló,…

A Vsemogočni mlin mindenesetre őröl. Megőröl egy csomó már ismertet, hozzátesz egy csipetnyi sajátosat, és kiköpi az Arbitrarij című lemezt. Persze a nép éhes, és még többet akar. Az Arbitrarij jó kezdet, de a molnárinasság még csak most…

Az art pop rock irányba húzó „Anoraknophobia” hangzásában „modern” album volt, olyan, amilyet a Marillion már az előző években, pontosabban a kilencvenes évek második felében is meg akart alkotni, csak valahogy mindig elfogyott az igazi…

Időnként röviden és velősen úgy lehetne összefoglalni a Hamo & Tribute 2 Love lényegét, hogy olyan zenei élmény, amely nem áll messze attól, mintha Cockert az Allman Brothers Band zenei kulisszájának leegyszerűsített változata elé…

A Marillion a „Marillion.com” albummal az egyik legfurcsább stúdiókísérletét hozta össze: nem hibátlan lemez, de a számos ragyogó pillanat, benne bátor és magával ragadó kirándulásokkal az addig felfedezetlen hangzásvilágokba, bőven…

Steve Lukather, a világ egyik legsokoldalúbb gitárosa, az art rockos Toto első számú gitárosa a „Transition”-nel egyik legkönnyebben befogadható albumát tette le az asztalra. A dalok oldottak, „fényesek”, és az ismerhető dallamok kompakt…

A „Rockville II” az FM második albuma, amely idén március végén jelent meg, mindössze 14 nappal az elődje, a „Rockville” után. Egy hajszállal „lágyabb”, ezért a hangulatokban még intenzívebb.

A Porcupine Tree az „In Absentia” albummal, amely az elejétől a végéig sakkban tartja a hallgatót, talán pályafutása legnagyobb remekművét alkotta meg, és kétségkívül a progresszív rock hosszú történetének egyik legjobb pillanatát.

A Co.Da, az egész Szlovéniát átfogó formáció második fejezete bizonyítja, hogy kreatív nedvekben nincs hiány a szlovén színtéren, a kettéhasadt vizek viszont a nyers érzelmi hurrikán helyett inkább Amerika konvencionális áramlatainak…

Ez nem egy újabb idegesítő Iron Maiden-zsebfosztogatás valamilyen új „best of” válogatással. Végre megkaptuk az 1988-as „Maiden England” turné teljes, hiteles hivatalos dokumentumát, amely addig csak VHS-kazettán volt elérhető.

Az „A Black Box” rendkívül szemléletes bizonyíték volt arra, hogy Peter Hammill fütyült gyakorlatilag az akkori zenei trendekre, és egy újabb kiváló, kifejezetten sötét és kísérletező stúdiódokumentumot alkotott, amelyben – mint mindig –…

A remek előd, a „Metropolis” tehát nem csupán az első fecske volt. A folytatásként érkező „Rockville” album az FM számára valóban új tavaszt hoz! Ez ráadásul még csak az első „Rockville” lemez. Jön a „Rockvile II” is, de erről majd…

Az Ocean Roar elképesztő alkotás, olyan, amely túlnő a független zenei szcénán, mert egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy korlátok közé szorítsák.

Váratlan visszatérés a jazz rock és a blues fúziójának úttörő korszakához. Mégis, a „Vibrato” kalandjából is győztesen jött ki a hegyes orrú, szikár hosszú legény, akit mindenki úgy ismer, mint a hathúros tudomány zseniális varázslóját:…

Stryper, a nyolcvanas évek második felének valószínűleg legnagyobb keresztény rockneve, egy albumnyi újrajátszott klasszikussal tér vissza az első három stúdiólemezük anyagából, két vadonatúj dallal megfejelve. A klasszikus anyag…

Itt a bizonyíték arra, hogy Sebastian Bach teljes vágtában rúgja a belét még olyan években is, amikor már több nyugalmat várnánk tőle! A kiadvány szinte kizárólag a Skid Row-rajongóknak izgalmas!

Idén aligha találkozol ambiciózusabb és erőteljesebben koszos sleaze rock albummal, mint a De La Cruz „Street Level” című debütje.

Kilenc év után is hibátlan a blues ősi keveréke a sludge koszával és a rockerlélekkel, a Blast The Tyrant pedig hangos emlékeztető arra, hogy az ébredés ideje már egy évtizede eljött.

A Palma Violets egy jó pillanatokkal teli albumot tesz elénk, amelyen többek között ott van az év kislemeze (''Best Of Friends'') és egy könnyed, fiatalos báj. Hiányzik belőle a nagyobb kidolgozottság, és az sem ártana, ha okosabb,…

A Med Zarjo albumon már felvillan egy potenciális zseni első szikrája – a hagyományos és a szokatlan, az ismert és az ismeretlen, a pop és az alternatív, végül pedig a statikus tapasztalatlanság (az elsőlemez, a Statika) és a Med Zarjo…

„The Next Day”, a minden idők legnagyobb zenei kaméleonjának megdöbbentő visszatérése és bizonyíték arra, hogy Bowie úr a tízéves szünet után is korunk egyik legizgalmasabb, legkiszámíthatatlanabb és legegyedibb zenei mestere, bizonyosan a…

A friss energiától átitatott Spock's Beard a „Brief Nocturnes and Dreamless Sleep” albummal sikeresen megnyitotta karrierje egy teljesen új fejezetét, és újabb prog rock remekművet alkotott, amely simán felsorakozhat legjobb munkáik mellé.

Kiadó: CelinkaMegjelenés éve: 2013Produkció: Blaž Celarec & Tibor Mihelič SyedAz album hossza: 55.51 percMűfaj: Alternative Rock / Fusion / Experimental / Folk A Katalena, a Kombo Zlatka Kaučiča, a Trus!, a Miusow Quartet, az…

A Brennisteinn EP a Sigur Rós egy újfajta arca – olyan haraggal, ami korábban nem volt jelen, és olyan új érzelemmel, amit a zenekar talán eddig nem fejezett ki. Vajon ez a Sigur Rós új útja? Nem a remény nyelve, hanem a szent harag…

A „Runda 2, udri!” a forrófejű játék manifesztuma, a vérbe fecskendezett túlzott adag tesztoszteronnal. Itt nincs meghátrálás, nincs bújócska, csak vadul elszabadult lövöldözés. A metal és a punk rock energiájának sajátos keveréke,…

A Statika semmiképp sem tökéletes debütalbum, de olyan gyakorlatilag nincs is. A Statika nem is kiváló debütalbum. Nem is teljesen egyedi debütalbum. Annyi viszont biztos, hogy ilyen jellegű lemez nálunk még nem született először.

Nemcsak hogy a Pretty Maids új albuma, a „Motherland” megtartotta elődje, a „Pandemonium” színvonalát, de minden kiélezett sötétsége mellett még dallamosabb is, mint a „Pandemonium”!

Két évvel a Weight Of Coronation című lemez gyönyörűen morbid, sludge-os sötétsége után a spanyol trió még mélyebbre fúrja orrszarvúszarvát a felkészületlenek zsigereibe ...

Thom Yorke továbbra is az elektronikus kísérletezés szférájában marad, ezúttal azonban a hipnotikus meditációhoz az R.H.C.P., az R.E.M. és az Ultraista tagjait is maga mellé vette. A helyben futás remek lelki edzés is lehet...

Két vadonatúj szám, két remek feldolgozás, a korong maradék részét pedig hat kiváló koncertfelvétel tölti ki a zenekar legutóbbi önálló turnéjáról. Semmi gond: az EP összes dala a mai napig sehol nem jelent meg.

A „Try Anything Once” logikus stílusbeli folytatása volt a The Alan Parsons Project fenséges örökségének, és még ma is megszólítja a progresszív rock lágyabb válfajainak minden rajongóját, akinek nem idegen a melodikus rock kifinomultsága.

Az m b v nem Loveless. És ez így van jól. A Loveless egyszerűen tökéletes volt, a tökéletességet pedig lehetetlen überelni. Kevin Shields ezért az m b v-nél azt választotta, hogy mindenekelőtt más lesz, és nem csinál Loveless 2-t, pedig az…

A Da Phenomena duó egyik fele, Magnifico egykori jobbkeze és számos szlovén „könnyűsúlyú pop” előadó segítőtársa, akik maguk mellett a legjobb hangszerelési „színezőket” követelik, második önálló stúdiólemezével, a „Smoods”-szal tér vissza.

A marylandi szakállasok a blues és a sludge odüsszeiái után egyenesebb, rockosabb kifejezésmód mellett döntöttek. A föld tényleg megremeg, és ezt nagyon jó értelemben kell érteni!

Az „Absent Lovers” kivételes történelmi jelentőségű minden régi progresszívrock-rajongó számára. A King Crimson kultikus, 1981–1984 közötti felállása tényleg nem búcsúzhatott volna szebben, és ez az élő album a szinte tökéletes…

Az „EleKtrik: Live in Japan” talán a legendás King Crimson valószínűleg utolsó koncertinkarnációjának legjobb hivatalos koncertdokumentuma, a zenekar ugyanis élőben mindig még a stúdiónál is jobban szólt.

A hangzás gazdagsága, világszínvonalú ének- és hangszeres játék, fantasztikus hangszerelések és átgondolt szövegek jellemzik az albumot, amelyen többszöri hallgatás után is új árnyalatokat és titkokat fedezel fel – olyan heavy metalt,…

Kiadó: K-Scope Records Megjelenés éve: 2013 Produkció: Steven Wilson és Alan Parsons Az album hossza: 53.03 Stílus: Progressive Rock / Art Rock Steven Wilson, a progresszív rock végső munkamániása, a kultikus brit Porcupine Tree…

A „The Raven That Refused to Sing (And Other Stories)” Wilson eddigi legjobb szólóalbuma, és újabb darab a kortárs progresszív rock mesterműveinek megszakítatlan sorában, amellyel a sokoldalú zenész és producer ismét megerősítette, hogy…

A Panikk a bemutatkozó lemezén megmutatja, mi az a brutális thrash metal, és hogyan kell játszani!

A ljubljanai–kranji hard 'n heavy csapat, a Tomcat a Bits 'n Pieces-szel az év egyik legerősebb „feel good” lemezjelöltjét tette le az asztalra.

A legendás zenekar 20. stúdióalbuma. Újabb bizonyíték az egyedülálló metalprédikáció tévedhetetlenségére. Ördögien kemény lemez, de nem a legkeményebb Saxon-korong a pályafutásuk során. Andy Sneap producerként való bevonása ebben jelenti az…

Koncertdokumentum, amely művészi egyedi darab: a Dan D rajongójának olyan élményt kínál, hogy a zenekar népszerűvé vált slágerei – a válogatott áthangszerelések kihívásában – úgy hatnak, mintha új dalokat hallgatna.

Az ELP szólóközpontú és igencsak terjedelmes „Works Volume One”-jával elidegenített jó pár régi rajongót, akik addig abban hittek, hogy a legendás trió a muskétások elve szerint működik: „egy mindenkiért, mindenki egyért”.

A Pelhan „V neznano” című bemutatkozó stúdióalbumával lépnek színre, mintha rendelésre érkeztek volna, és magabiztosan jelentik be, hogy a szlovén hard rock színtéren végre vége a vihar előtti csendnek!

A drávamenti kocsmablues-zenészek, a Kvinton a Razirklingával bebizonyítják, hogy képesek és vágynak is rá, hogy összemérjék magukat a nagyobb múltú szakmabeli kollégákkal.

A prleški földízű rock költői ismét előrukkolnak egy kritikus kis történetfüzérrel, amelyben 20 évnyi történelmünket tárják fel fájdalmasan, a szájukat egy pillanatra sem fogva. A Fakti pontosan a közepébe talál!

A zasavjei vidék zenei szempontból gazdag. A felhozatal néhány bevált névvel ezt büszkén bizonyítja. Reméljük hát, hogy a válogatás évről évre folytatódik, még ha nem is hoz annyi szerzői egyediséget és zenei különcöt, mint a „Grupni -…

Az RATM, az Audioslave és a The Nightwatchman mellett a modern rock vitatott, kiszámíthatatlan gitáros „enfant terrible”-je, Tom Morello még arra is talált időt, hogy utcát seperjen, és bevessen egy újabb adag rappel megbolondított rockot.

A Voivod küldetésen van – célpont: a Föld!

A naiv politikai szatíra mégiscsak jobb a csendnél: a Pridigarji most közvetlen prédikációt csomagol a hatodik lemezébe, amely épp jókor érkezett – az összes érték összeomlásának idején.

Két évtizednyi várakozás után dél felé is ismét leomlottak a határok. Elsőként a garázsbandák és az alternatívok döntötték le a maguk falait.

A No Time-ot mindenhol hallgatni fogják. És ez a „mindenhol” térben és időben is érvényes – az utóbbit biztosan szakítasz majd rá a No Time kedvéért.

Egyszerűen tömör hatású album, amelyet a bevált, azonnal begyújtó orosz dallamok szenvedélyes tolmácsolása hajt, divatos punk rock köntösbe öltöztetve – ez nyit ajtót a zenekar előtt az aktualitás felé, és a nemzetközi áttörés esélyét is…

A múlttal való kapcsolódási vonalak érezhetők és láthatók maradnak, a Miladojka és a Lolita öröksége pedig olyan gravitációs tér, amelyből az Alterra csak nehezen tud kiszakadni.

A „Radiation” még ma is meglehetősen „fura” albumnak számít, amely a kilencvenes évek néhány népszerű hangzástrendjével való kísérletezés és az összességében elég „elálmosító” hangulat miatt csak kevés Marillion-rajongónak tetszik…

Rendkívül színes lemez, tömör és kézzelfogható tartalommal, amely meglepően mutatja meg, mennyi önálló, hiteles zenei teremtőerő rejtőzik a kočevjei régióban. Jön a „Grupni - Kočevje špila, 2012” válogatás!

A „Mysterium” hangzásában csak részben tér vissza a Manilla Road egykor ragyogó epikus metalereje és tekintélye. A gitárriffek ismét a háttérbe szorultak, és az ötletességük is kérdéses. Az album csak az utolsó 20 percben mutatja meg igazi…

A „Better By Far” címe sajnos teljesen félresikerült: az albumon már nyilvánvalóvá vált, hogy a Caravanból lassan kezd kifogyni a szufla a nagyobb zenei kalandokhoz, és túlzottan széttekintgetnek, hogy valahogy megtartsák a fogyatkozó…

Az új lemez nyersebb és vadabb az elődeinél, hangzása még durvább, még garázsosabb, a zenei kísérletezésben pedig több benne a kihívás. Egy érett, újra megtalált kreatív lendülettel teli, egyedi alter rock banda dokumentuma.

Az új album zeneileg határozottabb, ugyanakkor a post-hardcore „screamo” punk attitűd marad az, ami a Cripple And Casino zenéjében a legjobban esik! Megalkuvást nem ismerő garázsütés, amely semmiféle szépítgetésről nem hallott, a zenekar…

A „Straight Out Of Hell” a „Gambling With The Devil” (2007) mellett a legjobban kicsiszolt és kifejezésében legkiforrottabb „post-The Dark Ride” korszakbeli Helloween-album. „Világosabb” lemez, mint a „7 Sinners” (2010), a zenekar jól…

A „Resonance” remek minőségű dupla koncertfelvétel, amely a klasszikus Asia-felállást a lehető legjobb fényben mutatja be, a régi slágerek és az újabb szerzemények előadásai pedig szépen elosztva követik egymást, így az eredeti és…

A zenekar zenéjének alapmotorja továbbra is Zak Stevens egyedülálló hangszíne és előadásmódja, valamint az a szerzői-hangszerelői szemlélet, amelyet a fickó a Savatage-nél töltött évei alatt sajátított el.

Kevés olyan zenekar van manapság, amely olyan szigorúan körvonalazott művészi attitűdöt, egyedi és azonnal felismerhető zenei szubsztanciát képvisel, mint a lengyel Riverside. Az új album ragyogó példa erre.

A „W.E.T.” (2009) nevű előd továbbfejlesztett folytatása. Az Eric Mårtensson (Eclipse) és Robert Såll (Work Of Art) alkotta páros ismét bebizonyította, hogy az egyik leghatékonyabb hangszerelő duó, ha az AOR klasszikus hagyományát kell új…

"Ezzel az albummal a Riverside ismét túlszárnyalta elődjét, új pontra jutott művészi fejlődésében, mesterien vette a új művészi kísértés jelentette kihívást, és olyan alkotóként került ki a történetből, aki a progresszív világ néhány…

A „This Strange Engine” ritkán kerül szóba, amikor a legjobb Marillion-albumokat sorolják, mégis a kilencvenes évek egyik legérdekesebb art rock lemeze, amellyel a legendás brit csapat sikeresen nyitotta meg egy teljesen új korszak első…

A Player nagyszabású visszatérőalbuma. Igazi leckéje a dalaranzsálásnak, ideális példa arra, hogyan olvad egyensúlyban össze a rock és a pop, rádiós pörgetésre született dalokban. Organikus, hangzásában tökéletes album, amely kiesett az…

Minden bizonnyal a legerősebb Stratovarius-album a Tolkki utáni időszakban.

A „30 Years – Live From the Sunset Strip” olyan lemez, amelyet a srácoknak ki kellett adniuk, hogy túlharsogják a Great White Russell-féle változatát. A zenekar 30 éves működése remek alibi erre. A fehér cápa pedig bizonyítja vele, hogy még…

A „Blind Dog at St. Dunstans'” már jelezte, hogy a Caravan lassan átlépi művészi csúcspontját, bár az album még így is bővelkedik ragyogó pillanatokban, amelyek egy szempillantás alatt eszedbe juttatják, miért tartozott az örök bohócok…

Egy év csend után hangosan és harsányan tér vissza az élők sorába a „camel” metal hírnökei, a Gonoba. Az új lemez, az Endless Cycles első osztályú death/thrash metal adrenalininjekció, és bár még számos hazai metalkiadvány vár ránk, az év…

Ahhoz, hogy a Frontiers Records a szárnyai alá vegyen a debütáló lemezeddel, nagyon jónak kell lenned. Már az indulásnál nagyon jónak. A Diamond Dawn az „Overdrive”-val jelzi, hogy egy új, tehetséges „Scandi Melodic Rock” formációról van…

A štajerski eretnekek ortodox elsőlemezt hoztak össze, amely simán felveheti a versenyt a megboldogult The Haunted-del.

1979 óta harcol a metál becsületéért és törvényéért a Vicious Rumors, az amerikai speed metal old school bajnokainak legendás csapata! És íme, végre itt a harmadik hivatalosan kiadott koncertlemezük!

A „Drenov Grič” nemcsak megőrizte a zenekar zenei karakterét, ahogyan azt a Nula Kelvina a debütáló lemezén megmutatta, hanem tovább mélyíti és bővíti ezt a történetet. Ráadásul a helyenként előbukkanó rockos töltetnek is köszönhetően, ami…

Szép, könnyedén feloldódó, fertőző art pop darab. Tömör, rövid mozdulatokból építkezik, és kifejezésmódban továbbfejleszti az elődjét, a „Srce” című albumot. A két lemeznyi, bőségesen változatos zene remek hangszerelési megoldásokkal…

"A „Drenov Grič” nemcsak megtartotta azt a zenei arculatot, amellyel a Nula Kelvina az elsőlemezén bemutatkozott, hanem el is mélyíti és ki is szélesíti ezt a történetet."

A Too Many Years of Silence albumon az Exsiliumnak kiválóan sikerült egybeolvasztania a folk és a black metal világát. Ebben a világban pedig, hála a szláv isteneknek, nincs helye az esztelen ivós-mulatós daloknak.

A Jorn-életmű rajongóit el fogja varázsolni, főleg azokat, akik ismerik az Allen/Lande projektet, ahol a billentyűs hangszerek és a szimfonikus hangszerelés fertőző ereje fontos szerepet kap. A klasszikus zene és a rock összecsapása…

A „Snakecharmer” egy olyan szuperrock-csapat albuma, amelyet Micky Moody és Neil Murray vezényel, és amilyenről David Coverdale évek óta csak álmodozhat.

Bár a „The Savage Playground” a zenekar művészi érettségi vizsgája, az előtérben mégis az eredendő bűn megteremtésének kiáltványa áll. Pontosan az, amit a Crashdiet akar, és végül is pontosan az, amit mi akarunk a Crashdiettől!

A Werefox magasra tette a lécet, a kiváló zenészekből álló all-star társulás pedig a korábbinál jóval harmonikusabb vizeken is tökéletesen működik.

A Pink Cream 69 megbízható művészi konglomerátuma által szállított újabb adag kiváló hard rock a közel hat évnyi várakozás alatt valóságos mézédes gyönyörré érett: a klasszikus retro rock karizma hamisítatlan bája.

Az „On the Way to Everything” szolid lemez, amely játékidő tekintetében ugyan nem tartja a koherenciát a west coast AOR / melodikus rock mai hasonló stúdióanyagaihoz képest, de a műfaj rajongói így is érdemes odafigyelni rá.

A Placebo a gyógyszerektől kómás Meds után végre ébredezik, és visszatalál a helyes útra. A B3 bizonyíték rá, hogy a szenvedély és a kiválóság lángja még nem aludt ki.

A rock n' roll riffek szennye, egy tapaszny punkos nemtörődömség és rengeteg dallamos pomp-cukor kábít majd el titeket egészen az eszméletvesztésig. Összességében szerethető darab, még ha ezeket a riffeket már mind hallottuk is valahol.…