Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ken Hensley & Live Fire
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 60:30
Értékelés: 4.5/5
Ken Hensleyről felesleges sok szót vesztegetni. A nagy zenei »Gandalf«, a legnagyobb Uriah Heep-slágerek megalkotója, akiknek köszönhetően ez a sok mindenben úttörő zenekar a hetvenes évek elején örökre aranybetűkkel írta be magát a rock ‘n’ roll halhatatlanjai közé, most olyan hard rock zenekart akart összehozni, amilyenek a régi időkben léteztek, amikor a rock ‘n’ roll még fiatal és ártatlan volt, és a Ken Hensleyhez hasonló zsenik úttörő munkájától virágzott! Ha Glenn Hughest a kilencvenes években a svéd Europe tagjai kísérték, Ken Hensley is elugorhat segítségért a norvég zenészekhez. A skandináv érzék a dallamos tökéletességhez megbízható, mint egy svájci óra finommechanikája. Nem tudja és nem is akarja megtagadni önmagát. Így hozta létre Ken Hensley a Live Fire zenekart.
A Live Fire bemutatkozó lemeze, a »Faster« tulajdonképpen minden, ami Ken Hensley alkotói egyéniségét, zenei művészként megtestesíti. Ezért ez a lemez megkerülhetetlenül a korai Uriah Heep-művekkel vonható párhuzamba. Ha David Byron, aki már nincs közöttünk, nem volna pótolhatatlan, nyugodtan kijelenthetnénk, hogy a Live Fire jobban hasonlít a régi Uriah Heepre, mint ahogy a mai, „igazi” Uriah Heep hasonlít a hetvenes évek fénykorára. Vagy hogy valaha is hasonlított-e az 1982-es újraindulás után. A »Faster« egyszerűen elsőrangú bizonyíték arra, mekkora erő Ken Hensley alkotói egyénisége. Ha egy zenekar elveszít egy ilyen figurát, vele megy a különleges varázs és a zenekar esszenciája is. Az erősen retró hangzás és a dalszerzői stílus alapján, amely csábítóan közelíti a Live Fire-t az Uriah Heep aranykorához, akár azt is lehetne sejteni, hogy Ken Hensley nélkül nincs igazi Uriah Heep. Hensley és… David Byron nélkül természetesen. Provokációnak hangzik, de egyszerűen igaz. A »Faster« dalszerzői stílusa ugyanis közelebb áll a hetvenes évek Uriah Heepjéhez, mint az igazi Uriah Heep dalszerzése az új évezredben, pedig utolsó két albumukkal visszatértek az organikus hangzáshoz és a hetvenes évek korszakához fűződő legésszerűbb párhuzamokhoz.
És maga a »Faster« lemez? A Set Me Free (From Yesterday) az Uriah Heep-klasszikus Rainbow Demon (»Demons And Wizards«, 1972) távoli, jóval fiatalabb öccse, főleg ha meghallgatod a nyitány tömörségét, amelyben a gitár szólóakrobatikában bontakozik ki, Hensley sziklaszilárd Hammond-»csapásaitól« támogatva. A jellegzetes heepes ritmikus vágtát a következő, semmivel sem gyengébb The Curse veszi át. A lemez egyik legpörgősebb dala ez, a zárlatban szinte progresszív fejlődéssel. A The Curse egyértelműen a »Faster« egyik korai csúcspontja. Rendkívül drámai íve van ennek a remek dalnak, a melankólia és az ünnepélyes emelkedettség helyes egyensúlyát hordozza. Ezt követi a blues-balladás I Cry Alone, amely Hensley dalszerzésének azokat a vonásait idézi, amikor az Uriah Heepben John Lawton híres hangja szólt. Zseniális. Három szám egymás után, a hetvenes évek örökségét idéző hangzások kivételes kalandja.
Külön fordulatot hoz a lemez negyedik dala, a Katrine. Ez a lehetséges asszociációk eposza: a Rainbow Man On A Sliver Mountain című dalának riffjére emlékeztet, kissé visszafogottabb tempóval, másfelől »Deep Purple-ös« hangulatot áraszt, amelyet főként az énekhang még mélyít, szimpatikusan közelítve Ian Gillan megközelítéséhez. Modernebbül szól a címadó dal, amely a dallamos hard rock jegyeit viseli. Ken Hensley zsenijének tipikus balladája ezúttal a Slippin’ Away, amely hatékonyan lazítja a lemez első felének feszültségét. Ez az átmeneti lágyság azonban hamar vadul véget ér egy újabb, a címadóhoz hasonló mintára írt dallal: The End Of Never. Hihetetlen, hogyan tartja a «Faster« kompaktsága és az építőkövek kidolgozottsága mellett végig a változatos dinamika vörös fonalát. A lemezt tehát kiforrott dalok sora jellemzi. Olyan album ez, amely testhezálló lesz Ken Hensley hagyományos dalszerzésének rajongóinak, és sok szimpátiát fog kelteni az Uriah Heep »Byron & Lawton era« híveiben is.
Külön ki kell emelni a Beyond the Starz című dalt. Ez a lemez legkiforrottabb szerzeménye, amelyet más, fényesebb időkben a rádióhullámok azonnal megszerettek volna, és ma nagy rock-örökzöld lehetne. AOR-csábítás lengi be a dalt! Mesterien fejlődik atmoszferikus refrén-crescendóvá. Hihetetlen felismerés, hogy a dal vezérmotívuma mennyire hasonlít Joe Satriani Flying In A Blue Dream című számának vezérmotívumához. Finom AOR-kontúrról a refrénen belül a hangzatos Somwhere (In Paradise) kapcsán is beszélhetünk. A lemez hagyományos részét a rockosan erőteljes Fill Your Head With (Rock) zárja. A lemez legkiszámíthatóbb dala, a legelcsépeltebb szöveggel.
Az Uriah Heep vigasztalhatatlan rajongóinak a végén még egy bónuszdal is jár. Az Uriah Heep-klasszikus Circle Of Hands élő előadása, norvég rádiózenekar kíséretével. Remek ütközése a zenekari és a rockos hangzásnak, amit Hensley a híres Salisbury-szvit élő játékánál is kipróbált már. A fúvós szekció az az elem, amely különlegességet ad a »Demons And Wizards«-klasszikus megújított változatának! Hensley pályafutása során briliáns énekesként volt híres. Érett korára érzi és tudja, hogy a hangja már nem az, ami volt. Ezért folyton más vezető énekest enged előtérbe. A (At) The Last Minute főhangját azonban ő maga énekelte.
Összegzés? Ha szereted a régi Uriah Heepet és Ken Hensley klasszikus szólólemezeit, ezt mindenképp hallgasd meg. Nem fogod megbánni a ráfordított időt. Hensley kiváló zenészeket gyűjtött maga köré, akik rutinosan értenek ahhoz, hogyan keltsék fel a rock aranykora iránti legőszintébb nosztalgiát. Egyúttal az is világos, hogy Ken Hesnley egy szemernyit sem veszített kiválóságából, ha a komponálás rendkívüli zsenijéről van szó. Az ihlet megmarad. A varázslat megmarad, és Ken Hensley vele együtt ismét megfiatalodott és »örökzöld«!
Felállás
Ken Hensley – ének, vokál, Hammond orgona, Mini-Moog, billentyűk, gitár
LIVE FIRE:
Eirikur Kauksson – ének, vokál
Ken Ingwersen – Guitars & vokál
Sid Ringsby – basszusgitár & vokál
Tom Arne Fossheim – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Iluta Valtere-Grauda – vokál
Kristine Tkacuka – vokál
Leva Katkovska – vokál
Produkció
Ken Hensley
Számlista
1. Set Me Free (From Yesterday) (06.41)
2. The Curse (06.19)
3. I Cry Alone (05.16)
4. Katrine (04.29)
5. Faster (03.08)
6. Slippin’ Away (The Lovers Curse) (03.54)
7. The End Of Never (03.24)
8. Beyond The Starz (06.56)
9. (At) The Last Minute (03.07)
10. Somewhere (In Paradise) (03.41)
11. Fill Your Head (With Rock) (05.35)
12. Circle Of Hands (With The Norwegian Radio Orchestra) * (07.35)
*…bónuszdal
