Arhiv Arhiv 7409 bejegyzés 0 hozzászólás

Igazi Symphony X-rajongóknak írták ezt az albumot, és mindazoknak, akiket megfog Michael Romeo „isteni kezeinek” finom, filigrán mechanikája a komponálás és az önkifejezés terén.

A „Crossing the Tracks” merész vállalkozás volt, és teljesen szokatlan album Cross eddigi szólókarrierjében, amely a kezdeti esetleges tartózkodás után, néhány váratlan húzás ellenére valószínűleg a rajongók többségének is tetszeni fog

Ha valaki több mint 30 év működés után is kiáll a tettei mellett, azt tollpehely-könnyedséggel állíthatjuk a kultikus brit N.W.O.B.H.M.-nehézsúlyúakról, a Satanről! A „Cruel Magic”-kel ismét sikeresen letették az idő és a szerzői…

Most, amikor szinte krónikusan hiányoznak a prog folk rock színteréről az új, minőségi megmozdulások, kapóra jött az új Gryphon-album, pedig negyvenegy évet kellett rá várni.

A HammerFall a telt házas Kino Šiškában ismét bebizonyította, hogy a power metal legjava közé tartozik.

Közös turnén a Primal Fear és a Riot V! Salzburg, Ljubljana, Grác! A szlovén rajongóknak ennél kényelmesebb felállás nem is kellett, ezt ki kellett használni. A 2018. október 21-i ljubljanai buli után egy pihenőnap következett, aztán irány…

A Primal Fear és a Riot V két keményhangzású zenei intézmény telitalálatos párosa: mindkettő zenei nyelvezete a heavy metal old school örökségén alapul. A mostani közös turnéjukon Szlovéniába is ellátogattak!

A Big Big Train a Cardogan Hall-beli fellépésen a kiegészítő rézfúvós szekcióval kiváló formában volt, ez végig hallatszik a „Merchants of Light” felvételén, amely az elmúlt tíz év legjobb pillanatainak színes válogatásával van megtömve.

A korábbi találkozások alapján sejteni lehetett, hogy a Vader ismét letaglóz egyedülálló death metal-kultuszával. Ezúttal ráadásul extra jutalmat is kaptunk: egy egész sor dalt a zenekar korai korszakából, amelyeket a Vader az új évezred…

A Riverside túlélte.

„A »Groundbreaker« albumot a legkönnyebb úgy jellemezni, mint egyfajta Work Of Art-lemezt, csak éppen az FM énekesével.”

Boltendahl a „The Living Dead”-del nem sózott a rajongókra újabb zsákbamacskát, de a „sírásói” még mindig nem abban az igazi formában vannak, amely többet ígérne egy szolid, átlagos teljesítménynél, és így is erősen a klasszikus albumaik…

A zsúfolásig megtelt zágrábi Dom sportova a Jethro Tull örök klasszikusait kapta egy jól levezényelt koncerten, remekül összefűzött programmal, de igazi csúcspontokról azért nem igazán beszélhetünk.

Titok nincs. Az U.D.O. az elmúlt három évben alaposan újraindította magát, és összehozott egy, a várakozásoknak megfelelő albumot, amelyet hihetetlen lelkesedéssel, izzó tűzzel játszottak el. Egyetlen pillanata sincs, amely csüggedésre adna…

A kultzenekar visszatér!

A „Tunguska” megőrzi mindazt a zeneszerzői és hangszerelési eleganciát, valamint kifejezésbeli érettséget, ami két nagyszerű stúdiós elődjét jellemezte.

Nem, nem bírtuk kivárni, hogy a Primal Fear és a Riot V megérkezzen a ljubljanai CUK Kino Šiškába, ahol 2018. október 21-én, vasárnap lép fel a két zenekar. A salzburgi koncert közel három héttel korábban szerepelt a turné programjában,…

Múlt pénteken a medvodei Jedróban ismét megrendezték a hagyományos Metal med vodamit, ahol ezúttal a SkyEye, az Eruption és a Cowboys From Hell lépett színpadra.

A „Live At Hammersmith” a brit rockbanda, a The Darkness koncertdokumentuma. Joggal kérdezhetjük, mit csináltak a srácok ennyi éven át, hogy ilyen sokáig kellett rá várni. Kiváló teljesítmény, amely a zenekar 2017. december 10-i londoni…

A Szene klub megtelt nézőtere megmutatta, hogy a The Pineapple Thief a sok évnyi munka után a mai progresszív rock egyik legígéretesebb bandájává nőtte ki magát. Ugyanez természetesen igaz a francia különc Lizzardra is.

Az orchideák zenekara újra itt van. A varázslat is!

Ekkora epikusságot és bombasztot, ekkora zenei nyitottságot és leleményességet, mint amilyet az „Apocalypse” művészi terméseként kínál, a Primal Fear mindmáig nem vívott ki. Valóban a Primal Fear pályafutásának egyik legjobb albuma az eddig…

Szeptember idei középső hétvégéje a C.M.A.K. klubban, Cerkno városában két igen érdekes zenekar koncertjét hozta el. Főleg azért, mert jól érezhető műfaji határvonalak húzódnak köztük. Ezúttal metalnak se híre, se hamva: a kranji Le…

Így érkezett el 2018. 9. 8., és le kellett vezényelni az idei Cmakanje első napját. Metalos és alternatív rockos hangokkal.

Az egy óra háromnegyedes koncert egy szempillantás alatt elrepült. Főleg Justin Hawkins őrült mutatványai miatt, aki az egész színpadot betöltötte. A pasas egyszemélyes színházával még a dalok színpadi előadása fölött is átveszi az…

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a fesztivál a második évében is sikeresen vette az újabb keresztségi próbát azon az úton, hogy végleg beérjen és megkapaszkodjon a tolmini összefolyást minden évben díszítő, színes fesztiválkínálatban.

A Motörcity festival második kiadásának első napján Tolminban a Sven Hammond, a Stari pes, a The New Roses, a The Brew és a főfellépőként színpadra álló Popa Chubby lépett fel.

Richard Thompson, aki Bledben királyi előadásokkal varázsolt el minket gazdag életművének újabb és régebbi darabjaiból, azon gitáróriások egyike, akit minden jó zene szerelmesének látnia kellene legalább egyszer az életében.

A Mr. Big a Kino Šiškában nagyon korrekt, profi koncertet adott, két csúcspontja a két virtuóz szólója volt, a lelkesebb rajongók közül viszont sokan vártak volna még legalább egy-két dalt.

A „Something Magic” igencsak szolid, méltó (ideiglenes) búcsú volt a kultikus progresszív rock úttörőitől, akik továbbra is hűek maradtak saját hangzásvilágukhoz.

A „Nighfall in Middle-Earth” a mai napig a legfényesebb drágakő a német prog/power metal bajnokok koronájában.

Az utolsó, ötödik nap túl hamar elérkezett, és a Demonical, a Goatwhore, a Municipal Waste, a Cannibal Corpse, az Epica, a Children of Bodom és a Primordial hangjaira búcsúztunk el a fesztivál egyik legszebb kiadásától.

Di Meola már a „Land of the Midnight Sun” című kiváló debütalbumával, amelyen ismét parádésan megmutatta, hogyan működik a jazz fusion „turbóhajtással”, magasra tette a lécet szólókarrierje folytatásához, és szilárd alapokat fektetett a…

Az „Opus” albummal Mr. Di Meola, aki nemrég azzal lepett meg, hogy pályafutása során először úgy készített lemezt, hogy közben jó kedve volt, egy nagyon szép, megfelelően eklektikus és túlnyomórészt akusztikus irányultságú albumot tett le…

A Metaldays 2018-on alkalmunk nyílt beszélgetni az egyik jelenleg legfelkapottabb fiatal metalbandával, az új-zélandi Alien Weaponryvel.

A negyedik nap a D-nap volt mindazoknak, akik izgatottan várták, hogy a metal istenei, a Judas Priest 1991 óta először térjenek vissza szlovén földre.

A „Sunsets On Empire” talán Fish szólókarrierjének legjobban elsikkadt csúcspontja, amely főként Wilson dalszerzői és produceri közreműködésének köszönhetően jóval jobban állta az idő próbáját, mint néhány korábbi szólólemeze.

A harmadik napot elsősorban a kiváló death metalosok, a Gruesome, a japán heavy metal veteránok, a Loudness, az Igorrr „különc” kísérlete és a kanadai óriások, a Kataklysm jegyezték.

A idei Metaldays második napja műfajilag sokszínű keresztmetszetet kínált az fellépőkből, a koronát pedig a német heavy metal veterán Accept és a svéd black metal óriás Watain remek koncertje tette fel rá.

A The Sea Within nagyon behízelgő, rendkívül jól hallgatható és gördülékeny debütalbumot hozott össze, amely valószínűleg csak előjátéka e nagyra törő nemzetközi formáció jövőbeli stúdióprojektjeinek. Néhány szerzemény valóságos csemege a…

A Metaldaysre, amely 2004 óta Szlovéniát is a nagy metalfesztiválokkal rendelkező országok közé emeli, minden évben nagyon jó visszatérni. A Metaldays az évek során pontosan az lett, amit a szlogenje ígér, hiszen Tolmint egy hétre igazi…

A Tesseract a Sonderrel valahogy összegyúrja a korábbi albumok elemeit. A zenekar még mindig technikás, atmoszférikus, dallamos és kiszámíthatatlan, de a lemez egészében nem győz meg annyira, mint az első kettő.

A koncert, amelyről több mint egy órán át azt rettegtük, hogy elmarad-e vagy sem, végül elkezdődött. Myles Kennedy már az elején meggyőzött hihetetlenül sokoldalú színpadi karizmájával és kivételesen érzéki hangjával, amelyből sem a…

Három évvel később újabb lemez követte. A „Bound to the Witch” összesen a tizenegyedik stúdióalbum, és az elődje történetét folytatja, ám egy fontos különbséggel: sokkal meggyőzőbb, következetesebb és még szilárdabban összpontosított.

Új idők, új lendület. Újabb adag tesztoszteron az öreg harcos macskák vérében! Telivér, meggyőző dokumentum, hangzásban hihetetlenül kicsiszolt, mégis megtépett, szakadt, punk garázsfénnyel megcsillantva, pont annyira koszos és pont annyira…

Az Iron Maiden a múlt kedden Trieszt szívében olyan fiatalosan játszott, mintha nem lenne mögötte négy évtizednyi zenei pálya, és az egyik legjobb koncertjét adta, amit valaha láthattunk tőlük.

A „War Dance” albummal a Colosseum II elérte művészi csúcspontját az eklektikus, turbóhajtású jazz fusion megalkotásában, ám bár ez volt a legérettebb teljesítményük, a kívánt kereskedelmi visszhangot ezúttal sem sikerült kiváltaniuk.

Valójában a Pretty Maids és a Hexx fellépésével véget ért a harmadik nap legizgalmasabb része. A Pretty Maids sokak számára betöltötte a fő fellépő szerepét, méghozzá a Powerwolf érkezése előtt.

A Kayak a „Seventeen” című albummal igen kellemes és szimpatikus lemezt készített, amely tele van szimfonikus progrock gyöngyszemekkel, és szép bizonyíték arra, hogy a zenekar új verziója is magas szinten áll hangszerelésben, dalszerzésben…

A fesztiválszezon javában tart, a fővárosban pedig beállt a koncertdögunalom, ami néhány ritka kivételtől eltekintve egészen őszig tart. A nyár egyik hangosabb kivétele viszont minden bizonnyal a múlt pénteki grindes páros, a Glista és a…

Ezen a napon a főszerep a legendás Acceptre hárult, akik a fesztivál 20. évfordulója alkalmából exkluzív műsort készítettek, és látványos show-t ígértek. A fellépők listáján néhány más igencsak érdekes csemege is szerepelt, például az…

„A vízimedvék öröklik majd a Földet” – mondják a The Mute Gods a saját lassú, unalmas és produkciós szempontból szánalmas lemezükön, amely a hozzájuk hasonló zenészeknek semmiképp sem válik a dicsőségére.

A jubileumi, huszadik Bang Your Head!!! fesztivál első napján többnyire a hard rock hangjai uralkodtak. A csúcspontot az első nap főszereplői, a svéd Europe hozták, előttük pedig még felforgatta a színpadot a Black Diamonds, a Burning…

A Bang Your Head!!! idei kiadása programját tekintve kicsit szűkmarkúbb volt a megszokottnál. Ez a bemelegítő napon is meglátszott: olyan előadók léptek színpadra, akik állandó törzsvendégek a balingeni fesztiválon, az estét pedig még egy…

Egy olyan „warm up” este után, mint amilyet az Iced Earth, a Metalsteel és az Eruption összehozott, sokkal könnyebb visszaszámolni a napokat T'min újralátogatásáig.

A rock'n'roll-korszak egyik legkarakteresebb AOR-terméke az új változatban új lüktetést és új esszenciát kap, miközben megtartja kivételes karizmáját és fenségét. A „frissítés” után is tökéletesen működik.

Jim Kerr a koncert alatt párszor az égre pillantott, és megszólította a közönséget, hogy Glasgow-ban úgyis folyton esik, így próbálta megnyugtatni a népet, de az emberek ezen egyáltalán nem rágták magukat. Kerr egyébként gond nélkül újra…

A Miss Baker vezette díjnyertes pékség San Remóba utazik.

A legrégebbi és legtöbbre becsült francia progresszívrock-zenekarok egyike a „Heureux!” albummal olyan teljesítményt nyújtott, amely még a saját hetvenes évekbeli legjobb lemezeivel is felveszi a versenyt.

A „Fly From Here - Return Trip” teljesen felesleges projekt, amelynek egyetlen említésre méltó különlegessége Horn még mindig remekül megőrzött hangja, ennek köszönhetően minimális minőségi előnyben van a meglehetősen átlagos eredetivel…

Az ígéretes debütáló albumhoz képest, amely már megsejtette a kvintett nagy potenciálját, az Orkestrada az új lemezzel a művészi önkifejezés önfejlődő kivirágzásában érezhető lépést tett előre.

A Pordenone Blues festival 27. kiadása szó szerint hátba támadt minket. A július tele van koncertkalandokkal, és a mostani pordenonei kirándulás eredetileg nem is szerepelt a terveink között. Az utolsó pillanatban döntöttünk úgy, hogy…

Múlt pénteken Laško városában, amelyet leginkább a Pivo in cvetje fesztiválról ismernek, megrendezték annak jóval-jóval kisebb, de sokkal szívhezszólóbb testvérét, a nehézzenét kedvelőkre szabott fesztivált, és a Metaljot raspaljot már az…

„Tökéletes méreg”, ahogy az új Lizzy Borden-album egyik dala mondja. És tényleg az. Briliánsan kidolgozott, és ezzel a Lizzy Borden-pálya legérettebb stúdióalbuma. Megérte ilyen sokáig várni rá.

A Kamelot a „The Shadow Theory”-n is következetesen kitart a régi, bevált és sikeres szimfonikusmetal-recept mellett, és egy centit sem tér el tőle, ami persze a régi hívek többségének tetszeni fog, hiszen ez is egy nagyon szolid lemez,…

Az akusztikus közegben a koncepció „brutális” igazsága a finom érzékenységen és lágyságon át még erősebben kibomlik, és mivel az album személyes vallomás, érzelmi hatása és a kiénekelt szenvedélyek ereje rendkívül hatékonyan érvényesül.

A „Five” fenséges hangszereléseivel és kellemes atmoszférájával a kortárs klasszikus zene és Banks zongorás remekléseinek rajongóit többnyire levesz a lábáról, aki viszont a hatalmas Genesis-történet bármiféle folytatásában reménykedik, az…

A várakozás megérte az Alice in Chainsre, hiszen az amerikaiak egy napsütéses szombaton Bécsben az egyik legszebb koncertélményt nyújtották.

A „Greatest Hits Part 1” tehát a megállíthatatlanul dolgozó, soha meg nem nyugvó Leoni számára a stúdiómunka egyik nagy felszabadult, szórakoztató pillanata, a CoreLeonival pedig a koncertszínpadok felé is kinyílik az ajtó, amíg a Gotthard…

Sokáig tartott, mire a nyolcvanas évek közepén alakult zenekar kiadta az első lemezét. Karakteres, erős album, amely hosszú idő alatt született meg, és minőség tekintetében nehéz bármit hozzátenni vagy elvenni belőle. Nagyon ajánlott…

Az óvatos, főként az újjáalakult csapat megerősítését kereső, kissé sántító elődje után a „The Road to Hell” érezhetően magabiztosabb, határozottabb folytatás.

Taja Božič szlovén zenész, zeneszerző és hangszerelő, aki kísérőzenekarával, a The Kirkwaalds-szal idén májusban adta ki a „Divji svet” címet viselő „extended play” (EP) lemezét.

Lendületes, rendkívül fertőző és végig kellemesen megszólító lemez. A kamarazene izgalmas műfaji kacérkodása a klasszikus zenétől a jazzen és a latin ritmusokon át a szlovén népzenei dallamvilág általi megihletődésig.

Sokszínű, mozgalmas, tizenegy saját szerzeményből álló szenvedélyes lemez, kidolgozott komponálási identitással. Az album lazán, kényelmesen, lágyan szól hozzánk, és éppen ettől a lágyságtól válik igazán izgalmassá.

Minden King Crimson-koncert külön történet, és ez volt a helyzet a kultikus oktett álomszerű bécsi fellépésén is, amely ismét szemléletesen megmutatta, miért ők a progresszív rock történetének legfontosabb, ha nem a legnagyobb zenekara.

Aki figyelemmel kíséri a kortárs progresszívrock-színteret, aligha lepődik meg azon, hogy a Spock's Beard a „Noise Floor”-ral újabb mestermunkát tett le az asztalra, amely egyúttal a Leonarddal az élen készült eddigi legizgalmasabb…

Az „Only Human” a zenekarnak immár ötödszörre is telitalálat, a rajongók pedig minden habozás nélkül, amint lehetett, be is tették a saját CD-gyűjteményükbe az albumot.

Christian a kiszámíthatóság felhozta kifogást ezúttal is sikerrel kerülte meg: kiváló produkcióval, kidolgozott és tökéletesre csiszolt dalokkal, valamint összetéveszthetetlen, fülbemászó énekével, amely érett korára is megőrizte kivételes…

Szűk 44 perc ördögien jó zene, amely rendkívül sikerült kapcsolatot tart a klasszikus Bonfire-rel. Ebben a tekintetben pont jól ingerel. Egész picit, de éppen eleget. Lessmann nélkül a felállásban ezt nehéz elhinni, de így van.

Fat Mike és a Punk Rock Holiday szervezői csapatának irányításával a tolmini fesztivál ezúttal egynapos városi változatot is kapott: megszületett a Punk in Drublic minifesztivál.

Újabb győztes pókerkéz a rendkívül éles eszű, egyedülálló zenei figuráktól! Hölgyeim és uraim, a Nuka Kelvina örök kötekedői remek új albummal jelentkeztek, tele gúnyos, vallomásos akasztófahumorral!

Az új albumot ezúttal is az egységes kompozíciós fókusz hiánya sújtja, így az elődjéhez képest nem hoz gyökeresebb minőségi ugrást. Az első rész megint ígéretes, aztán a dolgok kicsit „félrecsúsznak”.

Igen. A Rage Peter Peavy Wagner (ének, basszusgitár), Manni Schmidt (gitár) és Christos Efthimiadis (dob) alkotta felállása újra együtt van, csak éppen nem Rage-nek, hanem Refuge-nek hívják őket.

Don Airey tehát visszatér, három évvel az előző szólóalbuma, a „Keyed Up” megjelenése után. A „One Of A Kind” amolyan várt lemez. Airey vele is azokban a kreatív közegekben marad, amelyek a legotthonosabbak, a legkedvesebbek számára, és…

A „Wuthering Nights-Live in Birmingham” újabb remek koncertlemez a gitárlegenda és kiváló kísérőzenekara tolmácsolásában, aminek persze Steve régi hívei fognak a legjobban örülni.

Az Anubis a „Different Stories” albummal rendkívül kellemes, könnyed gyűjteményt hozott létre korábbi lemezei akusztikusan újrahangszerelt klasszikusaiból, ez azonban természetesen elsősorban a legelkötelezettebb rajongóknak szól, hiszen…

A Djabe St. Veit-i fellépésén kivételes hangulatnak lehettünk részesei, ahogy az általában lenni szokott, ha a színpadon a nagy Steve Hackett áll, aki ismét lenyűgözött gitárművészetével és zenei sokszínűségével.

A Scorpions érett korában is igazi csemege maradt, ütős rockzenéjük a koncerten él igazán.

Hazánkban a doom metal egyetlen képviselői, a ljubljanai Mist első nagylemezükön szeretnének megszabadulni a Nap béklyóitól. A Free Me of the Sun, a régóta várt nagylemezes debüt így a múlt szombaton, sötétségben és félhomályban látta meg a…

Az első nap műsorát a Šlajn, a Buh és a Nula Kelvina fellépése adta. Mindhárom zenekar új albumot mutatott be. Bár a Buh és a Šlajn is azonos című bemutatkozó lemezzel jelentkezett, mindkét formáció tapasztalt, edzett zenészekre épül, a…

Basszusgitár nélküli trió régi ismerősökből, és újabb rendkívül fertőző, szórakoztató, lelkesítő lemez, amely tovább gazdagítja a mai jazzgitározás egyik nagy hősének, Samo Šalamonnak a diszkográfiai mozaikját.

A Galahad a „Seas of Change” című, kivételes ambient dimenziókat felvonultató remekművel, amely stílusosan hajózik a zenekar korai és mai megközelítése között, ismét emlékeztetett rá, hogy már évek óta az újprogresszív rock „első ligájában”…

A parázs, a leleményesség és a túláradó ihlet nem hunyt ki, az új album pedig egy újabb, rendkívül lenyűgöző fejezet egy olyan zenekar történetében, amely sok szempontból nemcsak a mai szlovén blues-, hanem az egész rock'n'roll szcéna első…

A Šlajn egy új szlovén zenekar, amely a napos oldali Alpok alól érkező, jellegzetesen egybegyúrt kis dalocskák kalapálására esküszik. Különlegességük, hogy határozottan kacsingatnak a country és a country rock dallamok felé. Mivel szlovének…

Ilyen lelkesedés mellett, amilyet az Overkill a „Live In Overhausen” lemezen mutat, nem is csodálkoznánk, ha Bobby és a bandája a következő harminc év múlva a stúdiódebütálás 60. évfordulóját is megünnepelné.

Az album tehát, a „Buh”, Uroš Buh – vagy mondjuk inkább a Buh zenekar – debütje zeneszerzői szempontból és a mondanivaló (a költészet) tekintetében is nagyon erős, tömören megfaragott kiadvány, tele kézzelfogható mondanivalóval.

A „Gravitiy” természetesen követi az előző album zenei irányvonalát, mégsem olyan ötletgazdag és üde, mint elődje, a „Legacy”.

A „Quiet Storms” kizárólag a Galahad leghűségesebb rajongóinak szól: nekik főleg a maroknyi új szám miatt érheti meg megvenni, de ezek közül egyik sem versenyezhet komolyan a zenekar legjobb pillanataival.

Az „Armor of Light” tehát olyan alkotás, amely ismét testhezálló lesz a Riot minden rajongójának és a hagyományos heavy metal logika, a megcsontosodott old school, az úttörő szellemiség minden szerelmesének. Kivételesen szép folytatása az…

A Dubzilla az instrumentális dub-naturizmus nagymesterévé válik. Az új album, a „Post Dub Impressions” elmélyíti, ápolja és továbbfejleszti ezt a megfaragott, mérföldekről felismerhető zenei dossziét.