Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ethnotrip
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013
Játékidő: 46:32
Értékelés: 3/5
Az Ethnotrip egy népzenei sztenderdeket játszó kvartett. Bár 2009-ben alakultak, és a születési évüket nézve fiatalok, edzett zenészekről van szó, akiknek a színpad a második otthonuk, és remekül érzik magukat rajta. Folyamatosan fellépnek Ethnotrip néven, a csapat tagjai ráadásul más formációkban is aktívak (Mlada Beltinska Banda, Marko Banda, L’amour Fou), így végig csúcsformában maradnak.
A debütáló „Ethnotrip” nagyon szép munka. Olyan ismert sztenderdeket hoz, amelyek az európai dallamvilág sajátosságait jellemzik Nyugattól (Anglia) Keletig (Oroszország, Magyarország), és természetesen kedves balkáni félszigetünkét is (Macedónia, Horvátország). A népi hagyomány dalai sem maradhatnak el, például a nyitó fehérkrajinai Pastirče mlado (in milo) – olyan sztenderd, amelyhez az évek során szlovén előadók egész univerzuma hozzányúlt, Katalenától Magnificóig és mindenkin át közte. Itt van két muravidéki dal is, a Zreilo je žito, meg egy másik klasszikus, amely a muravidéki Žižkiből származik: Speivaj nama Katica (Zapoj nam Katica).
Ez a színes zenei képeskönyv, amely az európai népzenei küldetés gazdag névjegykártyáját mutatja be, a szórakoztató hallgatás záloga, és az „Ethnotrip” albumon hatásosan összefoglalva jelenik meg. Az Ethnotrip arculatának középpontjában Tjaša Šimonka markáns hangja áll. Azoknál a számoknál, amelyeket a földrajzilag közeli Muravidék, Muraköz, Baranya és az Oroszország felé eső területek (Magyarország) rokon „cigány” dallamvilága köt össze, a vékony, szűzi tisztaságú hang törékenyen ringató lágysága biztosan olyan elem, amely azonnal magával ragad. Ez a pillanat markánsan végigvonul az albumon. A vágyakozó dallamvezetés rendkívül lágy, ugyanakkor átjárja a fájdalom érzése, pedig a szövegek általában az ünneplés üzenetét közvetítik. Mondhatjuk, hogy nehezen találnánk erre a feladatra alkalmasabb hangot, mint Tjašáé. A hagyományos népdalok üzenetének ilyen bravúros felnagyítása, ahogyan az „Ethnotrip” album egyesíti őket, biztosan nagyon nehéz feladat.
A hangszerek, amelyek a kíséret hangi hátterét adják, egyszerűen ideálisak az album melankolikus dallamvilágához, amely még a Jovano Jovanke és az Ajde Jano „balkanizmusaiban” sem lazul, és mindkét számban nyíltan keveredik a kisázsiai „arabeszk” hatások jótékony szellőjével. A számválasztékban a hangszerek Tjaša magvasan megformált hangjával együtt optimális kifejezőerőt érnek el.
A kiváló előadásmód mellett, amelyen egyáltalán nincs mit kifogásolni, az album mégis túlzottan ragaszkodik az iskolai zenetankönyvek irányelveihez. Ennél szabályosabb játékot és éneklést szinte lehetetlen kicsikarni. És éppen ez az iskolás „kivasaltság” és „kifényezettség”, amelyen nem találsz „félrehajló szálat” vagy „foltot, amit légylábnyom hagyna”, az az elem, amely azt az érzést kelti, mintha ezeket a történeteket már sokszor, nagyon hasonlóan adták volna elő. A kvartett építi a saját identitását, de ha körülnézel azon a plejádon, amelyet Szlovénia előadói és zenekarai alkotnak, és akik szintén alaposan foglalkoznak a folk és etno elemekkel, az „Ethnotrip” a közepes lemezek ligájában ragad. Inkább az óvatosságot követi, mint hogy átadná magát a kísérletezésnek, és ezzel a saját szerzői éleslátásának nagyobb érvényesülésének. Nem hallasz itt semmit, ami „odacsapósan” provokatív lenne, pedig az olyan előadókra jellemző, mint Katalena, Vasko Atanasovski és hasonlók. A agyonjátszott Podmoskovnye vechera és Katyusha beválogatása, amelyeket évtizedek óta énekelnek a cserkészek a tábortűz mellett (már csak a Trzinka hiányzik!), valamint a kelta Scarbourough Fair, amelyet egykor réges-régen Simon And Garfunkel csapott slágerré, és a saját rendezésében dolgoztak át az art metalos Queensryche az „Empire” (1990) albumának idején, csak azt bizonyítja, hogy az Ethnotrip az első albumán inkább az általános hozzáférhetőség és tetszetősség vizein evez, mintsem hogy művészileg önprovokatív módon szlalomozna, vagyis kilépne a kiszámítható sablonokból, amelyeket az album kiválasztott népi sztenderdjeinek dallamai rögzítenek.
Összefoglalva tehát: az albumról semmi rosszat. Isten ments. Szépen áll, és élvezetes zenei kalandot kínál a hallgatónak. Túl szép, magas színvonalú előadású munka, amelyet a szerves, hiteles és természetes produkció ragyogása ékesít, és amelyen különösen kiemelkedik Tjaša rendkívüli vokális karizmája, aki lenyűgöző éneklésével egészen a mezzoszoprán magasságokig merészkedik. Mindez szilárd alapokon nyugvó kezdete egy új, lenyűgöző történetnek egy új etno/folk csapatról, akikről jogosan hihetjük, hogy a jövőbeli fejlődésük során a kiadványaikhoz tartalmi tapinthatóságot, nagyobb szerzői „szúrósságot” is hozzáadnak majd.
Felállás
Tjaša Šimonka – ének
Miha Kavaš – hegedű
Aleksander Varga – basszusgitár
Primož Kramberger – zongora
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Boštjan Baša – harmonika
Kristian Majcen – gitár
Urban Kolar – trombita
Marko Markovič – Maki – ütőhangszerek
Produkció
Ethnotrip & Peter Ošlaj
Számlista
1. Pastirče mlado
2. Seiyem hajad / Szep asszonyak kurizalok
3. Jovano Jovanke
4. Speivaj nama Katice
5. Dekanovsko grobiće
6. Igrale se Delije
7. Zreilo je žito
8. Podmoskovnye vechera / Katyusha
9. Ljubav se ne trži
10. Ajde Jano
11. Scarbourough Fair*
*… bónuszszám
