Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Helloween
Kiadó: Noise Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 40:32
Értékelés: 4.5/5
A „Walls of Jericho” a német powermetal-óriás Helloween stúdiódebütje volt, akik pályafutásuk korai szakaszában meglehetősen lázadó, olykor pedig kópé kedvű speedmetal-kvartettként működtek. Első, 1985 márciusában megjelent, „Helloween” című EP-jük kultstátuszt hozott nekik a hazai metalközönség körében, a világ többi részének viszont még mindig homályos, ha nem egyenesen ismeretlen banda maradtak. A Helloween elsősorban a nem hivatalos főnök, Kai Hansen gitáros-énekes és gitáros társa, Michael Weikath – vagyis a két fő dalszerző – érdemeként kezdettől fogva számos olyan zenei és koncepcionális erénnyel rendelkezett, amelyek miatt jelentősen megkülönböztették magukat a hasonló német metalbandáktól. A jellegzetes tökös logó mellett a „Walls of Jericho” érdekes borítóját az enigmatikus, eredetileg egyszemű, kevlárpofájú űrlény, Fangface teszi emlékezetessé, aki a borítón Jerikó falait rombolja, az emberi történelem feltehetően első megerődített városáét, amelyet az Ószövetség szerint óriási, „isteni” harsonák segítségével döntöttek romba.
A Helloween hangzásvilágára a „Walls of Jericho” idején még erősen hatott az amerikai speed metal, de a klasszikus heavy metal Judas Priest-féle vonulata és az Iron Maiden vezette NWOBHM-szcéna hatása sem volt elhanyagolható. Kai „terrorista” üvöltései hatékonyan ellensúlyozták az énektechnikai hiányosságokat, gitárjátéka pedig Weikath mellett a korabeli germán metal legötletesebb és legszellemesebb megoldásai közé tartozott. Szövegeik éles társadalomkritika, önirónia, pacifizmus és a metalos életmód ünneplésének (például a „Heavy Metal (Is The Law)” című dal) keverékei voltak. Emellett a Helloween kivételesen jól összeszokott ritmusszekcióval is rendelkezett, amelynek védjegye Markus Grosskopf dallamos basszusfutamai és Ingo Schwichtenberg villámgyors dobpergései voltak; a sebesség és az ütőerő kiváló keveréke. A producerrel, Harris Johnsszal – aki pályafutása során számos metal- és punkbandával dolgozott együtt – közös munka éppen megfelelő módon hangsúlyozza az album legtöbb szerzeményének apokaliptikus és fatalista hangulatát.
A címadó dal, a „Walls of Jericho” pusztán instrumentális, zenekari nyitány a „happy, happy Halloween” motívummal, amely a „Ride The Sky” című speedmetal-klasszikust vezeti be. Ebben Kai a dupla lábdob gyilkos csapásai és a bosszúszomjas gitárpasszázsok mellett magas, sikító kiáltásaival megérinti a vokális eget. A „Reptile” újabb maró társadalmi szatíra a társadalmi képmutatásról vérszomjas énekstílussal, ingerült refrénekkel és dübörgő dobindulókkal. Az album egyik legérdekesebb darabja kétségkívül a „Guardians”, amelyben Hansen úr megint mintha fogadásból váltogatná a magas és mély fekvéseket, miközben az epikus és szokatlanul pozitív refrén már kissé a későbbi powermetal-bravúrokat idézi. A ritmusszekció ennek ellenére végig feszes és állandóan harcias kedvű, a két gitárhős harmóniáinak váltakozása pedig igencsak agyafúrt séma szerint zajlik. A refrének között elég félénk E-mu szintetizátor-emulátor hangok is hallhatók.
A „Phantoms Of Death” egy újabb ritmikailag megőrült romboló, megvadult énekszínjátékkal és erős pacifista üzenettel. A „Metal Invaders”, amely kissé más verzióban a „Death Metal Sampler” válogatáson (1983) is megjelent, klasszikus teuton metalos elemeket hordoz, a refrénje pedig tipikus, ha nem egyenesen közhelyes metalhimnusz. Itt is Hansen és Weikath váltogat néhány rendkívül szaftos gitárharmóniát, néhány NWOBHM-nagyágyú, élükön az Iron Maiden erős hatása alatt. A „Gorgar”, amely nevét az első, hangeffektekkel ellátott flipperről kapta 1979-ből, érdekes teljesítmény gúnyos szöveggel a szerencsejáték-függőség rovására. A középső részben ravaszul beleszőnek Grieg „A hegyi király csarnokában” című művének központi motívumát is, ezzel tovább fokozva a titokzatos és komor hangulatot.
A „Heavy Metal (Is The Law)” tipikus metalos ébresztő himnusz, olyan, amilyet Kai mindig imádott, és amelyből a Gamma Rayben évekkel később sem tudott betelni. A koncertközönség lelkes üdvözlése természetesen hangzásbeli trükk, de így is sikeresen mélyíti az élénk, harcias hangulatot, bár maga a szöveg sokkal jobban illene holmi „metalos izomagyakhoz”, például a Manowarhoz, akiknek számos frusztrációjuk miatt állandóan önigazolásra van szükségük. Az album legjobb dalának címe viszont a „How Many Tears” című pacifista himnuszé, amely a powermetalos korszakba való átlépés után is a koncertrepertoár kedvelt darabja maradt. Itt Hansen úr bosszúszomjas üvöltésekkel az album egyik legjobb szövegében önti ki minden haragját az igazságtalan emberi társadalmi berendezkedés ellen. A gitárágyúzás és a két gitárhős agyafúrt variációi úgy záporoznak, mintha ágyúból lőnék őket, a dal csúcspontját pedig Weikath melankolikus szólója jelenti, amely kissé lehűti a felhevült légkört, és a meghülyült emberiségnek ad egy pillanatot a személyes elmélkedésre. Az epikus refrén egyáltalán nem áll messze későbbi powermetal-teljesítményeiktől, így nem meglepő, hogy a hangzásváltás után is szívesen játszották koncerteken.
A „Walls of Jericho” speedmetal-remekmű minden bizonnyal a nyolcvanas évek legjobb debütalbuma volt az összes teuton metalbanda közül. Vele a Helloween megérdemelten szerzett kultstátuszt a korabeli metalosok körében, de azok között a zenebarátok között is, akik többé-kevésbé véletlenül értesültek a létezésükről. Akkoriban kevesen gondolták volna, hogy kevesebb mint két éven belül meglehetősen radikális stílusváltáson mennek keresztül, és Michael Kiske énekes érkezése után – akinek Hansen, aki nehezen tartotta fenn a kettős szerepet, szívesen átengedte a mikrofont – az európai power metal úttörői lesznek, és két egymást követő koncepcióalbumot készítenek. A „Walls of Jericho” 1988-ban CD-válogatásként is megjelent, amelyre felkerültek a „Helloween” EP dalai, valamint a „Judas” kislemez (1986) is.
Felállás
Kai Hansen – ének, gitár
Michael Weikath – gitár
Markus Grosskopf – basszusgitár
Ingo Schwichtenberg – dob
Produkció
Harris Johns és Helloween
Számlista
1. Walls of Jericho
2. Ride the Sky
3. Reptile
4. Guardians
5. Phantoms of Death
6. Metal Invaders
7. Gorgar
8. Heavy Metal (Is the Law)
9. How Many Tears
