Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ana Pupedan
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 38:14
Értékelés: 4.5/5
»Ena popoldan četrtič!« Néha egyenesen a zenekarhoz kell elmenni a lemezért! Az ember meg derekas lemaradást gyűjt a portál napi frissítéseiben. Ah, megint ezek a mentegetőzésre okot adó körülmények! Szóval Ana Pupedan. Se több, se kevesebb. Pivkai betyárok, akik a több mint két évtizedes pályafutásuk alatt is ugyanazzal a fogyatkozás nélküli fürgeséggel köszörülik a nyelvüket, mint a csavaros eszű nyelvdoktorok. És csak mennek tovább!
A »Na domači brjači«, a zenekar negyedik stúdióalbuma, tömörebb és kompaktabb a korábbi artisztikus vállalkozásoknál ettől a magasan jegyzett, végtelenül egyedi kvartettől, amelyet négy nagy zenei tehetség zseniális alkotókereke hajt, és köztük tökéletes a kémia!
Úgy tűnik, a hosszú szünetek, amelyek alatt a zenekar új lemezei megszületnek, elkerülhetetlenek. Másképp nem megy, ha a perzselő pivkai nap áldásos hatásairól beszélünk. Az ötletek optimálisan beérnek, mint a szőlőszemek, a megoldások pedig ennek megfelelően tagoltan, jól kiaranzsálva szólalnak meg. Az élénk produkció organikus hitelessége mellett, az előadók adrenalinos száguldásának láncreakció-robbanásai közepette a lemezen ismét leplezetlenül burjánzik a szőrös szemtelenség, a zenekar egyedi, karakteres tisztánlátásával és festői szarkazmusával. Pontosan ezért térünk vissza mindig az Ana Pupedanhoz. Ez az a ravasz, utánozhatatlan érzék a fekete humor plazmájához, amely mindig is ott csörgedezett a zenekar ereiben.
Bár az Ana Pupedant az alapvető, banális besorolás szerint az alternatív rock egyedi származékának tekinthetjük, ez a címke sokkal túl tág, sőt, már-már lekicsinylő a zenekarra nézve. És ezt az Ana Pupedan időtlen idők óta sugározta. A kapott nagyobb adag kemény rockos ugratás miatt viszont ezúttal erősebben kidomborodik a lemez punk felhangja. A fiúk azonban semmiképp sem felejtették el sós burokba, szaftos plazmába csavarni a minden műfaji kitérőt, amely „balra” és „jobbra” elkanyarodik. A zenekar „pikáns punkolásának” alternatív lelkében, amely csak a pivkai nap alatt főzhető ki, és sehol máshol a bolygón (Cigodrom, Taka si, Prvomajska sveča,… khm bocsánat, sreča), rengeteg kiindulópont akad a menekülésre számos műfaji kitérő felé: ilyen a „pszichedelikus punk” SKA (Zločin in kazen), sőt még a country is (a Svoboda és a Maligani központi improvizációs jamjei), a jazz világa (a Čista misel intrója, a Taka si központi hangszeres része), a blues, a funk. Nem kerülhetjük meg az „balkános” hangzásokkal való őszinte kacérkodást sem az album egyik legjobb dalában, a Smrt blagega diktatorjában (Avsec a délszlávok új, forradalmi összetartozását találja fel a szerbizmusok és szlovenizmusok egyesítésével). A sötét, már-már végzetesen fekete Nafte ni című dalban a fiúk még egyszer jellemzik a neoliberális kapitalista filozófia egész őrületét, amely a szakadékba taszított minket. Csendben és gyökeresen!
Minden ebben a kivételes áthidalásokból álló fúzióban egymásba kapcsolódik, és teljes vérű hatású egészet alkot. Mondhatjuk, igazi zenei csemege, amelyben a főlaurust a Svoboda viszi el az albumon! Éppen ez bizonyítja a zenészek elsőrangú felkészültségét, elsősorban Boštjan Požar gitáros kivételes kézügyességét, akit a szlovén gitárosok között bizonyosan igazságtalanul figyelmen kívül hagynak. Požar a szlovén gitárosok topligájába tartozik! A Svoboda éppen az a dal, amely tömören és képszerűen, egy pillanat alatt megmutatja az Ana Pupedan zenei örökségének rétegzett műfaji sugárzását. Ebből a szempontból ez a legszebb példa az új lemezen.
A Zločin in kazen „vadászó kőszíve” (nem, nem Dosztojevszkij regénye!) prédikáció annak a bűnnek a felismeréséről, hogy az ember lelő egy olyan állatot, amelyet a veszélyeztetett állatfajok védelméről szóló rendelet véd (a Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 46/2004, 109/2004, 84/2005, 115/2007, 96/2008, 36/2009, 102/2011). Az áldozat ezúttal a barna medve (Ursus arctos). A szőrmók szívesen elballag a pivkai végekre, ahol semmi rosszra nem gondolva olykor eltör egy-egy teli cseresznyefát, vagy felborít egy-egy konténert, hogy megkönnyítse a városi közszolgáltatók munkáját! Sajnos az emberek rosszul viselik az ember iránt szeretetteljes természetét. A legjobb az lenne, ha beindítanák a pivkai katonai múzeum „nyugdíjas” ágyúit és harckocsijait! Nos, és a következő történik. A „zöld testvériség” egyik tagja feketén lelövi a dögöt, és elkapják a rendfenntartó szervek. A férfit így az örök lelkiismeret-furdalás nyomorúsága üldözi, a szívfájdalom pedig semmiképp sem enyhül. Természetesen ez a történet is a lucid szarkazmus tüzében születik. Az album egyik legjobban „odacsapó” dala. Szívesen megismerném viszont azt a történetet, hogy valaha tényleg elkaptak-e a hatóságok egy olyan hóhért, aki orvvadászattal lőtt le medvét szlovén földön.
Mondhatjuk, hogy a Zločin in kazen, majd utána a Na domači brjači és a Smrt blagega diktatorja a zenekar új albumának központi mondanivalós csúcsa. A címadó dal tenyérnyi egyértelműséggel hámozza le a szlovén nemzet szellemi kicsinységét, míg a Smrt blagega diktatorja – amelyet e szöveg egyik fenti bekezdésében már megénekeltünk –, a vezérmotívumok „balkanizmusába” burkolózva, „ragyogó metaforalágysággal” csúfolja ki a múlt időket, amikor együtt temettük el a „másféle egyenlőség” volt országát, nem sejtve, hogy egyszer átkozottul sajnálni fogjuk.
Az Ana Pupedan a mi valóságunk, a mi viharunk, amely délután egykor bekopog a mi rossz lelkiismeretünkön. A keserű felismerések világán, amelyek elől anémiás megfigyelőként végig némán hunyjuk le a szemünket. Inkább tehát némán elfojtjuk magunkban az igazságot, hogy megőrizzük az általános megfelelést a konformizmus kritériumainak! Ez a bolygó mai „civilizációjának” igazi idegbetegsége! Az Ana Pupedan legnagyobb ereje ebben rejlik: a metafora zsenijén át szőrös igazmondás és őszinteség művészi termékét helyezi el. Mondhatjuk, hogy az Ana Pupedan annyira éleslátó abban, amit csinál, hogy még mondanivalójuk energiájában is párhuzamot idéz a szlovén földön minden idők talán mindmáig legintelligensebb fekete humor-kovácsainak személyével és munkásságával. Az egyedülálló Buldožerrel. A »Na domači brjači« bizonyítja, hogy az Ana Pupedan fejlődik tovább. Zeneileg és költőileg egyaránt. Mondanivalójuk nem ismer korlátokat. Hitelesen közelítenek a dolgokhoz. Ezzel saját maguknak biztosítják a zenei egyediség alkotói folyosóját, amelyet a következő lemezeiken még rugalmasan új, lenyűgöző zenei történetté fordíthatnak. Csak remélni tudjuk, hogy hamarabb elcsábítanak vele minket, mint jó nyolc év múlva.
Felállás
Simon Avsec – ének, vokál
Boštjan Požar – gitár, vokál, klarinét, diatonikus harmonika, kalimba, tamburin
Peter Žnidaršič – basszusgitár, vokál
Marko Doles – dob, vokál
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Robert Vatovec – billentyűs hangszerek
Produkció
Ana Puepdan & Bojan Babič – Babo
Számlista
1. Cigodrom
2. Ti moraš
3. Čista misel
4. Nase in vase
5. Zločin in kazen
6. Na domači brjači
7. Smrt blagega diktatorja
8. Taka si
9. Nafte ni
10. Maligani
11. Svoboda
12. Prvomajska sreča
