Szerző: Rok Klemše
Előadó: Condemnatio Cristi
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 45:00
Értékelés: 3/5
A black metalnak mindig két végletes arca volt: az egyik kegyetlenül brutális, sötét, nyers és primitív, a másik olykor már-már túlzóan pompázatos, szimfonikus és zenekari. Kevés az olyan banda, amelyiknek sikerült tökéletesen egyesítenie ezt a két látszólag összeegyeztethetetlen végletet – a késői Emperor, a középkori korszakos Dimmu Borgir, a Carach Angren és a mi Dekadentünk (!) – valami hasonlót próbál elérni az új lemezén a ljubljanai Condemnatio Cristi is, amely az Incest című debütalbum után két évvel tér vissza a Soundtracks című albummal.
Már az album címe egyértelműen jelzi, merre indult el a zenekar: a lemez mélyen a filmzenében gyökerezik. Elsőre nem volt egészen világos, hogyan hangzhat ez, és valójában pontosan így szól az album is. Mint egy skizofrén, akinek a számos személyisége nem tud egymás létezéséről, a banda a lemezen igencsak széles műfaji spektrumot tár elénk. A Soundtracks magját a black metal és a zenekari, filmes zene kettőse adja, amelyek sajnos szinte teljesen kizárják egymást, és nem működnek egységes műfaji egészként. A lemezt leginkább a markáns kettősség jellemzi: az egyik oldalon kizárólag black metalos számok, a másikon kizárólag „soundtrack” darabok, amelyeknek afféle összekötő híd szerepe lenne.
Az egész azonban egyáltalán nem működik úgy, ahogy kellene, mert a Soundtracks zavarosnak, szétszórtnak és következetlennek hangzik, a „metalos” számokban felbukkanó sokféle műfaj keverése pedig cseppet sem segít az összképen. A Condemnatio Cristi ugyanis pár perc alatt képes felvonultatni és összekeverni egy kis black metalt, egy kis death metalt, Motörhead-féle koszos rock ‘n’rollt (Black Water Part 2), thrash metalt, gothic metalt (ez főleg a címadó számban érződik, elsősorban a mély férfi ének és a finom női hang keveredése miatt), heavy metalos szólózást (Deathmarch), sőt még keleties hangzású elemeket is (Japan). Zavarosan hangzik? Mindenképp. A amúgy is túl nagy műfaji ívet a koncepció szintjén ugyan összetartozó filmes kirándulások próbálják összefogni, amelyek külön-külön nagyon szolidan szólnak, és simán megállnák a helyüket egy igazi, komoly filmzenei lemezen is, de éppen a zenei kirándulások túlzott sokszínűsége miatt a Soundtracks soha nem találja meg az igazi vezérfonalat.
De ha az album metalos oldala nem is éri el a legmagasabb mércét, a zenekari számokat feltétlenül dicsérni kell: elég hatalmasak és meggyőzőek, ugyanakkor érzékiek is ahhoz, hogy ne lett volna rossz hozzájuk a filmes képi világot is látni, amely a hallottak alapján leginkább a természet erejét és a tájak csodálatos látványát festené elénk. Talán ezért is jobb lenne, ha a Condemnatio Cristi a jövőben csak egy zenei irányt választana, kitartana mellette, és azt építené tovább. Értelmes lenne egyetlen producerre is bízni a munkát, mert a lemezen jól hallatszik, ki mit csinált, és az amúgy is (túl) sokszínű zenei összkép mellett ez még feltűnőbb. Ennek ellenére nyugodt szívvel meghúzhatod a CC poharát. Nem a legjobb whisky lesz, amit valaha kóstoltál, de bár egy kicsit megmarja a torkod, különösebb gond nélkül lefolyik.
Felállás
Denis Mauko – ének, gitár
Gal Vogrič – gitár
Jan Kregar – basszusgitár
Samo Peterka – billentyűs hangszerek
Tine Horvat – dob
Produkció
Condemnation Cristi, Žiga Zmazek & Jan Švigelj, Robert Ristič & Damir Grginič
Számlista
1. Dreamside Trancing
2. Black Water Part 1
3. Cross For the Masses
4. The Opening
5. Deathmarch
6. Eastern Stepp
7. Japan
8. Soundtrack
9. I Have Seen the Otherworld
10. Black Water Part 2
11. Frontline Symphony
12. Oceans And Land
