Lemezkritikák

Így született meg a Maiden UniteD, az Iron Maiden afféle kabarés, „kiakasztott” verziója, amely tisztán rockosan ölti akusztikus köntösbe a Maiden-eredetiket, és kézzelfogható közelségbe hozza a kelta pásztorköltészet hangulatát. Kezdésnek…

Az „In the Bush” egyértelműen kiemelkedő teljesítmény a szlovén zenei életben, és 2013 egyik legjobb lemeze, amely a szlovén zenei piacra érkezett.

Med in Teran, tehát! Az a pont, ahol a teljes szabadság fényében önzetlenül fog kezet a mediterrán hagyományos dallamvilág számtalan formája és az improvizációs akrobatika éles elméjű géniusza. Az egész vonzó módon alárendelődik Klarisa…

Ez egy olyan lemez, amely vagy 43 évvel később jelent meg, mint kellett volna. Az El Kachon igazi progresszív pszichedelikus blues-rock zenekar, amely frissen, kreatívan, magával ragadóan és mindenekelőtt szervesen csap le a zenei szerzői…

Jamie Cullum zenei karaktere ezzel az albummal ismét egy fokkal érettebbé vált, a fickó pedig ezzel az érett, kifinomult lemezzel remekül tartja a középutat, amely a fiatalabb, a középkorú és az idősebb hallgatók ízlését is egyesíti.

Ez az album a fiatal Disclosure duó átgondolt ötleteinek hiteles minimalizmusával van tele, és megsejteti a brit szigetek elektronikus zenéjének lehetséges jövőjét, amely sikeresen ülteti át a jelenbe az „UK garage” hangzás vívmányait.

A Nektar a „Time Machine”-en, a 2000-es „feltámadásuk” óta negyedik saját szerzeményekből álló stúdiólemezükön nem találják fel a spanyolviaszt, sőt helyenként elég fáradtan szólnak, mintha kifogytak volna a friss dalszerzői ötletekből,…

Az „Evolution” valódi visszatérés az „aranykor” színvonalához, ami a Nektar-hívek számára 2000 előtt, amikor úgy tűnt, hogy a legendás zenekar örökre a „messzi múlté” marad, abból az időből, amikor a zene nagy része még lélekkel és szívvel…

A Nova Jazz Quintet debütalbuma kellően ütősen lucid, kellően provokatívan ötletes a kísérletezés adott mértékében, ugyanakkor a zenekar arra is felhívja vele a figyelmet, hogy érzéke van a kompakt hangszerelési forma iránt, amellyel a…

A „Škare krede najlon” az az album, amellyel a Morso zenei fejlődése során tovább pontosította művészetének alapvető zenei kiindulópontjait. Az album, amellyel felnőttek. Kiváló indie pop lemez, amelyen szabadon szárnyal a nyolcvanas évek…

Azzal, hogy az ember úgy döntött, angol nyelvű albumot vesz fel, feláldozta a zenéjének azt a fontos erényét és sajátosságát, amelyet mediterrán ütőkártyának, a hitelességnek nevezhetünk. Gibonni ezt mindig is olyan finoman tudta…

Az UK a döbbenetes koncertenergiával átitatott búcsúlemezen, a „Night After Night”-on még utoljára megmutatta, miért volt a hetvenes évek utolsó releváns progrock szupergruppja, és emlékezetes búcsút szerzett.

A Bee Gees ausztrál korszakból származó bemutatkozó lemeze igencsak messze áll a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji mesterművek szerzői és hangulati dimenzióitól, a későbbi, disco-korszakbeli karriercsúcsokról nem is beszélve, a…

A Mastodon tagjába, Brent Hindsba a prehisztorikus progresszív oldal mellett a teraszzene és a pop lágyságát is belenevelték ...

Számos legendás rockzenekar szerény indulásával ellentétben a Queen már stúdiópályafutása elején pontosan tudta, mit akar, így egy nagyon jó debütalbumot hozott létre, amely tárt kapukat nyitott későbbi, hangszerelésben és szövegvilágban…

Kiadó: Century Media RecordsMegjelenés: 2013. 06. 24.Produkció: James "Jimbo" Barton Az album hossza: 35.15 percStílus: Art Metal Queensrÿche Geoff Tate nélkül. Queensrÿche Geoff Tate-tel. Az imént két zenekart említettem. Két…

Ennek az albumnak azok fognak a legjobban örülni, akik hosszú éveken át hiányolták a klasszikus Queensrÿche-t. Itt vannak. Geoff Tate áldozatul esett, de a Queensrÿche-nek a rengeteg átélt pokol után ebben a pillanatban vérre menően…

A „Strange New Flesh” annak ellenére, hogy érezhető: a zenekaron belüli kémia nem működött minden lépésnél százszázalékosan, és nem hozta felszínre a sokszínű zenei tehetségekből álló társaságban rejlő teljes potenciált, még ma is az egyik…

A „Passion” szilárd teljesítmény: bizonyos szokatlan és kockázatos stíluskísérletek nagyon jól sülnek el, ám a Pendragon új, modern hangzásképlete, amellyel ismét igencsak radikálisan szakítottak szimfonikus progrock múltjukkal, nem minden…

A teljesen átalakult felállású Martin Krpan Vlado Kreslin szerzői kézjegyével felveszi rendkívüli stúdióepilógusát.

Igazi zenei klasszikus, amely bebizonyítja, hogy a szlovén nyelv édesen dallamos is lehet, a hazai zene pedig sokkal több, mint puszta hallgatható háttér.

A Strawbs későbbi pályafutása során jó néhány sokkal jobb albumot jegyzett, mint a még mindig meglehetősen naiv, szinte teljesen akusztikus, kezdetleges „Dragonfly”, mégis fontos lemezről van szó, ami a brit folk (prog) rock színtér…

A „Believe” nem nélkülözi a vonzó pillanatokat, amikor felragyog rajta a Pendragon megszokott ambient varázsa, a stílusváltás azonban sajnos nem hozta meg a várt eredményt, így az album egészében a zenekar karrierjének egyik kevésbé…

Az egyre erősebb Krpan második lemeze felvonultatja a zenekar leendő meghatározó hangjának, Vlado Kreslinnek az első adu ászait.

A „The Wedge” még ma is a skót neoprogrock-nagyágyúk egyik legjobb dobása, még ha a „The Sentinel” c. remekmű után szinte csalódásnak számított is, hiszen a Palllas egy kissé óvatosabb, néhány hangzásbeli kompromisszummal terhelt receptet…

A „Pilgrimage” újabb lépést jelentett a Wishbone Ash egyedi hangzásvilágának és ambientális varázsának kibontakozásában. A következő fázisig, amely kiérdemelt áttörést hozott nekik a rockóriások között, már csak egy aprócska lépés maradt.

A „Not Of This World” logikus folytatása volt a „The Masquerade Overture” stílusirányainak, amelyet több szempontból és hangzásbeli mélységében még felül is múl, az egyes motívumok újszerűsége és változatossága viszont nem éppen az…

A 21. századi szevdah úttörőinek nyolcadik lemeze kifinomult módon űzi el a feledést a Neretva menti kultúrfőváros fölül.

A Pendragon a „The Masquerade Overture” című lemezzel karrierje egyik csúcsát hozta össze, hiszen ez a legjobb teljesítménye a kilencvenes évek három stúdióalbuma közül.

A „The Wake of Magellan” minden szempontból a metalszíntér egyik legegyedibb zenekarának művészi csúcspontja.

A rendkívüli hatodik album megmutatja, hogy a ljubljanai trió grunge-os kormányosával többre képes, mint azt sokan gondolták!

A „Recital of the Script” című lemez, a zenekar egyik legjobb koncertdokumentuma, a Fish-korszakos Marillion minden rajongójának már rég ott van a gyűjteményében. Azoknak a progresszívrock-hívőknek viszont, akik nem éppen megszállott…

A szlovén Martin Krpan progresszív bemutatkozó albuma már az első akkordtól megsejteti az együttesben rejlő extrém potenciált és erőt.

A „Live & Life” a kultikus brit neoprogresszív zenekar eddigi leghosszabb életű felállásának messze legjobb hivatalos koncertdokumentuma, ezért kötelező darab minden Arena-rajongó gyűjteményében, és mindazoknak a zenebarátoknak is, akik…

A „Wings Over America” a hetvenes évek egyik legjobb koncertalbuma, és az egyik legfenséesebb pillanat a „romantikus Beatle” pályafutásában, aki a Beatlemánia lezárulta után új zenekarával a hetvenes évek közepén rövid időre az…

A „Ring of Roses” nagyon szolid történelmi dokumentum, amely manapság elsősorban Nolan úr életművének minden hívét megszólítja, különösen pedig a Shadowland következő evolúciós fokát, vagyis az Arenát kedvelőket.

„Here is the song for ya!!!” – az Föld legnépszerűbb zenei hüllője ultimatív és legendás frontemberének mindenki által jól ismert „sikolya” ugyanabban az évben már újabb koncertkiadvánnyal szembesít minket!

A „II” ugyanis tovább mélyíti az elődje kijelölte stilisztikai irányt. A „II”-n a King Kobra még határozottabban halad vissza az időben, ahol szemrebbenés nélkül kószál a rockpionírok vívmányai között.

A muravidéki síkság költője újat kever a régivel, és a poros, szinte elfeledett archívumokból előkerült kincsek mellett a Čarobnice egy rakás újabb keletű gyönggyel is szolgál.

A produkció típusa és az album optimistább hangvételű dalai alapján James Christian önálló stúdióalbuma a House Of Lords-rajongóknál hatásosabban csaphat be, mint a legutóbbi House Of Lords-lemez.

Reméljük, hogy a mester, Travers minél előbb elhozza új albumát, a „Can Do”-t az európai színpadokra is, hogy a hatalmas kifejezőerejű karizmáját a színpadi túlzások teljes vérű adagjában is átélhessük.

Az albumantológiát ismét az On Parole kiadó gondozta, és ezúttal egy ultimatív csomagot kapunk minden thrash metal rajongónak, akinek ez a lemez egyszerűen kötelező darab a gyűjteményében!

A „Stereo” az ezredforduló utáni első évtized rockzenei trendjeinek megzabolázatlan hírnöke, vallomásos frissességű, megrázó art-ragyogásával pedig a szlovéniai rocktörténet legjobb alkotásainak legszűkebb élmezőnyébe tartozik!

A hazai hardcore-színtér veteránjai új lemezükkel bebizonyítják, hogy még távolról sem a régi dicsőségből élő öregek: dühös, társadalomkritikus crossoverük ma még aktuálisabban és még meggyőzőbben szól, mint tíz évvel ezelőtt.

„A Black Sabbath a »13« című albumon úgy szól, mintha az imént kelt volna fel a sírból, feltalált volna egy időgépet, és azzal visszautazott volna a hetvenes évekbe, amikor a végső nyughelyük még frissen volt kiásva.”

A Black Sabbath a „13”-on úgy szól, mintha az imént kelt volna ki a sírjából, feltalálta volna az időgépet, és visszautazott volna a hetvenes évekbe, amikor a végső nyughelye még frissen volt kiásva. Akik a „metálnagypapákat” réges-rég…

Nagyon kevés zenekar igazolta vissza a feltámadását, és csak kevesek csodás „come-back”-je nem csengett le gyenge nosztalgiázásként a múlt század nyolcvanas vagy kilencvenes éveibe. Az Alice In Chains új lemezével az ilyenek közé tartozik!

Az „Ever Worldless” új, kimagasló teljesítmény a szlovén zenei életben. Olyan album, amelyet egyáltalán nem terhel a zenei trendek hajszolása, és éppen ezért a műfaji fúzió egészen egyedi darabja.

Greg Rekus egy kanadai, winnipegi énekes-dalszerző szabadúszó, akinek a művészi bemutatkozásához nem kell más, csak a hangja és egy akusztikus gitár. Fél óra „punk és folk fúziójából” kihámozza az egyéni szerzői kifejezésmód karizmáját.

A sokféle finom tehetséggel megáldott férfi a kiváló Let Them Talk után szolid folytatást hozott össze, amely a blues mellett más előtt is teret hagy a tisztelgésnek ...

Az „A Spoonful Of Time” elsősorban az angol space rock jeles képviselőinek régi hívei számára készült album, hiszen csak ők találnak majd rajta jó néhány érdekes és szórakoztató feldolgozást az elmúlt évtizedek legkedveltebb…

A Vol. 1 húzós lemez. Friss, merészen szól, és annyi meglepetést, annyi témát rejt, amik teljesen magukkal ragadnak – egészen addig, amíg a zenekar szándékosan le nem állítja az egészet, és ki nem ránt minket a komfortzónánkból. Ebben az…

A Blackmore's Night duó nyolcadik stúdióalbuma, és egyben újabb adag abból az egyedülálló ütközésből, amelyben két nagy, de végzetesen összetartozó zenei tehetség találkozik: reneszánsz és középkori díszítés meg érzelmesség sajátos zenei…

A repülő Fokker-háromfedelűben ülő holló a „Traveller” albummal pontosan azt szállítja, amihez a Jorn az évek során már alaposan hozzászoktatott minket! Hard rock album, amely alkotói ihletében ismét a Black Sabbath „Dio era” korszakának…

A „Prosti pad” – az egyik legcsiszoltabb skandináv multiinstrumentalista lemeze – tökéletesen egyensúlyoz azon a vékony, képzeletbeli határvonalon, amely az egyik oldalon a power metal, a másikon a melodikus rock által kibontakoztatott,…

Prekmurje nélkül Szlovénia a szíve és lelke oroszlánrészét veszítené el, ennek egy darabja pedig összhangban van a GBTM kiadó kreatív imperatívuszával, és képes kiemelkedően, baljósan és megbabonázóan szólni!

Évforduló! 25 év! 25 zenekar. Mindegyik a maga tisztelgésével a Pridigarji előtt. Mindegyik a saját tükrén keresztül mutatja meg, hogyan érti és fogadja be a Pridigarji zenei üzenetét.

Annak ellenére, hogy az „olimpiai” Aleksander Mežek a „Fair Play” albumot ezúttal felújított klasszikusokkal „megsózta” (Fair Play, Vremenska napoved, Ljubljanske ulice), az új dalok bizonyítják, hogy Mežek zeneszerzőként még korántsem…

A Voodoo Mule zenéje igazi hűségeskü a pszichotikus doom-morajlásnak, amelyben a riffek gyakran az üvöltő félhangoktól a sludge sós ízéig kanyarodnak! Hiteles album, ördögien beleégetett az ösztönös és őszinte játék gyújtó plazmájába.

A „Fact And Fiction” történelmi nézőpontból a brit progresszívrock-újhullám első remekműve, hiszen egy évvel a kultikus Marillion-debüt, a „Script For a Jester's Tear” (1983) előtt jelent meg. Egyúttal a Twelfth Night rövid életű…

A „Mars je prodan” a „Preproste rešitve” teljes vérű továbbfejlesztése, hangzásban és produkcióban éppúgy, mint a gyújtó hatású szerkezetek sokkal érettebb megoldásában. Egy nagyon szép, középhullámos beállítottságú album, tele ütős…

A Megadeth a Super Collideren nem hangsebesség feletti részecskegyorsító, hanem rozsdás, nyikorgó kerék, amit egy megöregedett, elhízott hörcsög próbál megmozdítani.

A Burning Rain két tehetséges művész, Doug Aldrich gitáros és Keith St. John énekes izgalmas alkotói párosának története. Az „Epic Obsession” a kvartett visszatérő albuma, amely az első két lemez kemény hangzású, blues alapú hard rock…

Az album kísérlet: egy megállíthatatlan pillanatot akar elkapni, megkoncepciózni, és a zene örök szubsztanciáján keresztül megidézni. Különleges módon halhatatlanná tenni. Hogy sikerül-e neki, azt csak mindenki maga ítélheti meg. Az…

Nyeljetek le, konzervatív álszakértők és zenei modernitásellenesek. A zene mint művészeti forma, a társadalmi áramlatoktól (azaz a zeneipar rothadásától) függetlenül nézve erősebb és újítóbb, mint valaha (talán azért is, mert muszáj neki…

Az ajdovščinai kvintett ambiciózus, saját szerzeményekből építkező bemutatkozó lemeze igazolja, hogy a Climax szép lehetőségekkel bíró zenekar. Mivel a csapat néhány dalt angolul vett fel, sajnos nem minden szám éri el ugyanazt a…

A New Wave Syria duó első igazi stúdiófelvétele bizonyítja, hogy a négy évvel ezelőtti szenzációs EP nem volt puszta véletlen. A „Summer” tovább mélyíti az önálló, saját utat járó alkotói hang nyomát, az elektronikus zene és a ritmusok…

A „3,4,5 – Dej pel” remek visszatérő album a Sausagestől. Elmélyítette és kiszélesítette a zenekar megtestesült rock n' roll kultúrájának kifejezőerejét, a zenekar karizmáját pedig érett módon újradefiniálta.

A „The Land Of New Hope” Timo Tolkki és új projektje, az Avalon nagyon szép albuma. Tolkki hű marad a legnagyobb szerelméhez: a metálopera megalkotásához!

Az „Unstoppable Momentum” újabb kiemelkedő manifesztum Satriani ösztöne és iskolapéldává érett tudása szimbiózisáról! A mester az új stúdióalbummal ráadásul csak megerősíti, mennyire kiforrott művész az alkotó karaktere.

Kiadó: Epic RecordsMegjelenés: 2013. 05. 07.Produkció: Mike Fraser & Joe SatrianiAz album hossza: 45.03 percMűfaj: Instrumental Rock / Art RockÉrtékelés: 9.0 / 10 Joe Satriani az új évezredben rendkívüli következetességet mutat a…

A rojtosan rázós rock n' roll-revitalisták, a Deck Janiels az „On The Rocks” című bemutatkozó lemezzel igazi „badass” dokumentumot hoztak össze, amely a rock vallásába vetett őszinte hitből fakadóan tömör, kézzelfogható tartalmat és nagy…

És most? Semmi gond, irány az újabb stúdió- és koncertgyőzelmek! A „Now What?!” minden szempontból a legjobb Deep Purple-album a „Purpendicular” óta, ami igazán jó hír mindazoknak, akik a hard rock legendás öregeit magukban már leírták,…

Az 5ing, a Big Foot Mama ötödik lemeze bizonyítja, hogy a BFM-nek van élete a kataklizma, az alapító tag távozása és a régi vágású puristák túlzott elvárásai után is, és hogy ez az album jóval több puszta nyálas előjátéknál.

Akkor mi is az az Excellent Italian Greyhound? Minden, ami a művészetben lényegi, ősi és végső soron jó? Vagy ahogy Albini oly szerényen mondogatja, csak egy sima zene, amit egy sima zenekar csinál? Mindkettőre igennel és nemmel is…

Ahhh...

Album, amely elegánsan ötvözi a Muravidék hagyományos folk elemeit a rockkal és a dallamos popslágerek fülbemászó báját. Az egyedi, saját hangú szerzői lüktetés alapgenerátora pedig Samo Budna karizmatikus hangja!

A „Speak The Same Language” élő példa arra, hogy a rock n' roll története a maga elemi mivoltában a szerény szlovén terepen is színesen változatos és tüzes lehet, igazságszerető hitvallásával együtt.

Az „At The End Of The Sand” ennek az eklektikus formációnak újabb egyértelmű érettségi manifesztuma, amely egyedi zenei paradigmájával, a önálló művészi gravúra szellemében nem szűnik meg lenyűgözni.

Harrison élete színes zenei és filozófiai utazás volt, és pontosan ilyen Scorsese életrajzi filmje, a „Living in the Material World” is.

A idei év kivételesen erős szlovén metalkínálatához csatlakoznak a postojnai Vigilance is, akik a 2011 őszén megjelent Steeds of Time EP után most az apokalipszis négy lovasaként hirdetik a világvégét a Queen of the Midnight Fire című első…

Jake Bugg született tehetség. Csiszolt művész, akit a dalszerző-énekes szerepébe állítottak. Egy tizenkilenc évestől ez kivételes teljesítmény, a debütáló albuma pedig önteremtő alkotóként, vallomásos hangvételével másként ragyog.…

A Theme Park három fiatalember, akik rendkívül szilárd stúdiódebütalbummal lépnek piacra. A brit indie rock trió tökéletesen összecsiszolódott a popzenével, amelybe helyenként a hagyományos melódiák és a calypso ritmusai ágyazódnak.

Ez az album biztosan nevetség tárgya lenne, ha nem 2013-ban jelent volna meg. Az évtizedek fénysebességgel pörögnek, Chubby Checker emléke már-már kihunyt, aztán valaki előhúzza a naftalinból, és...

A legnagyobb szerb rockzenekar tizenkilencedik stúdióalbumát a rajongók kétségkívül szeretettel fogadják majd, a többi hallgató fülét viszont aligha fogja új hangzásélményekkel megajándékozni.

„Sokan, aki odafent nagy akart lenni, itt disznóként fetreng a disznóság mocsarában, ha gonosztett hírét hagyja maga után” – elmélkedett egykor Dante, és ezzel ihlette meg a „Death Or Glory” központi üzenetét, amely valószínűleg a Running…

Nem sűrűn fordul elő, hogy egy prog rock-bajnokból pop-rock-ikon váljon, és ez ilyen sikeresen és simán menjen végbe, mint ahogy az Mr. Collinsszal történt a „Face Value”-val.

Egy gazdag pálya konkrét keresztmetszete.

A „Long Live Rock 'n' Roll” a felejthetetlen Rainbow utolsó mesteralbuma volt, és az a pillanat, amikor Blackmore és Dio között a varázs még egyszer, teljes pompájában felragyogott, mielőtt az „amerikai álom” hajszolása végleg kioltotta.

Az „Out Run” főhajtás az azonos című, 1986-os arcade autóversenyes játék előtt, amelyben egy Ferrari Testarossával száguldozhatsz. A nyolcvanas évek szinti-popjának teljes vérű retorikájával ez egy szép, nosztalgikusan ható lemez.

A „Twisted Delight” Katja Šulc első igazi önálló albuma, amelyen jazzes vokális karaktere bevált hatásossággal érzi át az érzelmeket, miközben a dub, a reggae, az R&B és a soul urbánus kultúrából érkező elemeit egyetlen egyedi zenei…

A Frontiers Records a Burning Rain új stúdióalbumának bejelentett megjelenése mellett gondoskodott a zenekar első két stúdióalbumának újrakiadásáról is! Közülük a második a kiváló „Pleasure To Burn” (2000).

A Frontiers Records az új Burning Rain stúdióalbum megjelenésének bejelentésével egy időben a zenekar első két stúdiólemezét is újra kiadja! Az első közülük a remek, Burning Rain (1999) című debütalbum.

Coverdale nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, hogy 2013-ban egyáltalán koncertalbumot mer kiadni, hiszen a rockkorszak egyik legemlékezetesebb hangjának mai teljesítőképességéhez igazított produktum sok szempontból szükségszerűen…

Egy újabb istenverte jó The Poodles-album, amely tartalmilag nem tartogat meglepetést, de a zenekar rendkívüli zenei összpontosítását és elszántságát végig fenntartja!

A Depeche Mode összességében tizenharmadik stúdióalbuma, a „Delta Machine” egyben a zenekar teljes pályafutásának kreatív mélypontja is. Valódi ötletek nélküli, újrahasznosító lemez, amely egyszerűen „nem fog meg”.

A Chelsea Light Moving nem holmi Thurston Moore-os mellékprojekt, amely a Sonic Youth-rajongóknak akarja pótolni a kedvenc zenekarukat, és a Sonic Youth-posztereket tépteti le a falaikról. Nem is valami szánalmas Sonic Youth-pótlék, még ha…

A nu metal egy lejárt műfaj, amelyben sokan elvesztették a lényegüket, de akadnak fényes kivételek. Több mint két évtizednyi ismétlődő sémák után is a Deftones maradt a melankolikus hangulatú metal zászlóvivője, a Koi No Yokan pedig olyan…

A „Hell in a Handbasket” albummal Meat Loaf tovább lépeget a modernebb hangzás felé, stílusban és dalszerzésben egyaránt, a kérdés csak az, kinek a kedvéért?

A White Zombie egykori frontemberének sokoldalú tehetsége láthatóan nem határtalan. Az ötödik szólóalbum zeneileg semmi újat nem hoz, és az ötlettelen sablonokon kívül valóban sokkoló is alig akad rajta.