Az archívumból

Kiadó: Giant Electric PeaMegjelenés dátuma: 1998. 5. 19.Produkció: Spock's BeardAlbum hossza: 56.22 minMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 A „The Kindness of Strangers” a Spock's Beard, az amerikai progrock-megújítók harmadik…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 1999. 11. 16.Produkció: The Flower KingsAz album hossza: 141.07 perc (2CD)Stílus: Progressive RockÉrtékelés: 7.5/10 A „Flower Power” a svéd prog-felélesztők, a The Flower Kings negyedik…

Kiadó: Giant Electric PeaMegjelenés dátuma: 2000. novemberProdukció: Michael HolmesAz album hossza: 56.49 percStílus: Neo-Progressive RockÉrtékelés: 10/10 A kultikus angol neoprogresszív zenekar, az IQ a „The Seventh House” albummal…

Kiadó: Chocolate Frog RecordsMegjelenés dátuma: 2001. 8. 13.Produkció: Elliot NessAz album hossza: 51.42 percStílus: Progressive Rock / Neo-ProgÉrtékelés: 8.5/10 A skót énekesóriás, Fish 2001-ben adta ki hetedik stúdióalbumát…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2002. 7. 23.Produkció: Douglas A. OttAz album hossza: 61.44 percStílus: Progressive MetalÉrtékelés: 9.5/10 Az amerikai progrock-megújítók, az Enchant, akik gyakran billegnek a neoprog és a…

Kiadó: VirtaMegjelenés dátuma: 2003. júniusProdukció: AnekdotenAz album hossza: 46.19 percStílus: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 A „Gravity” a svéd progrock-sötétlelkek, az Anekdoten negyedik stúdióalbuma volt. A zseniális énekes…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2004Produkció: Happy The ManAz album hossza: 55.18 percStílus: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 Az amerikai progresszív zenekar, a Happy The Man a hetvenes évek végén három többé-kevésbé…

Kiadó: saját kiadásMegjelenés dátuma: 2005Produkció: BeardfishAz album hossza: 112.06 perc (2CD)Stílus: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 A svéd progrock-revivalisták, a Beardfish, akik nem is olyan régen, 2021-ben alakultak,…

Kiadó: Triple Crown RecordsMegjelenés dátuma: 2006. 9. 26.Produkció: Casey CrescenzoAz album hossza: 38.26 percStílus: Progressive Rock / Experimental Rock / Indie RockÉrtékelés: 9.5/10 Az „Act I: The Lake South, The River North” az…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2007. 5. 18.Produkció: Planet XAz album hossza: 50.47 percMűfaj: Jazz Rock Fusion / Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 A „Quantum” a hangszeres prog rock/prog metal/jazz rock fusion…

Kiadó: Blomljud RecordsMegjelenés dátuma: 2008. 7. 1.Producer: Moon SafariAz album hossza: 103:52 percMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 A svéd szimfoprogrock-revivalisták, a Moon Safari 2003-ban alakultak. Nem sokkal a…

Kiadó: Mercury RecordsMegjelenés dátuma: 2009. 6. 23.Produceri munka: Omar Rodríguez-LópezAz album hossza: 50.03 percMűfaj: Progressive Rock/Experimental RockÉrtékelés: 8.5/10 Omar Gabriel Lopez gitáros és Cedric Bixler-Zavala…

Kiadó: Columbia RecordsMegjelenés dátuma: 2010. 4. 13.Produkció: Atticus Ross & Joe BarresiAz album hossza: 53.56 percStílus: Progressive Rock / Progressive MetalÉrtékelés: 7.0/10 A „Year of the Black Rainbow” az amerikai modern…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2011. 6. 20.Producer: Devin TownsendAz album hossza: 72.45 percStílus: Ambient Music/Progressive MetalÉrtékelés: 9.5/10 A „Ghost” volt az a két stúdióalbum közül a második, amelyet Devin…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2011. 6. 20.Produkció: Devin TownsendAz album hossza: 70.49 percMűfaj: Progressive MetalÉrtékelés: 9.5/10 A kanadai multitehetség, zenész és producer, Devin Townsend, aki gyakran a zenei…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2012. 5. 22.Produkció: Headspace & Jens BogrenAz album hossza: 73.37 percMűfaj: Progressive Metal / Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 A progmetal/progrock Headspace 2006-ban alakult az…

ÖnkiadásMegjelenés dátuma: 2013. 9. 18.Produkció: Dean MarshAz album hossza: 55.46 percMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 9.5/10 Az angol progresszív Gandalf's Fist 2005-ben alakult Dean Marsh gitáros-billentyűs és Luke Severn énekes…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2014. 11. 7.Producer: Hans LundinAz album hossza: 68.58 percStílus: Progressive RockÉrtékelés: 8.5/10 Bár a Kaipa a svéd progresszív rock úttörői közé tartozik, hiszen első lemezüket már…

Kiadó: Insideout MusicMegjelenés dátuma: 2015. 2. 23.Producer: John MitchellAz album hossza: 58.06 percStílus: Progressive RockÉrtékelés: 7.5/10 A Lonely Robot a gitármester John Mitchell szólóprojektje, akit leginkább az Arena…

Kiadó: Evil Ink RecordsMegjelenés dátuma: 2016. 7. 29.Produkció: Tom MondaAz album hossza: 67.53 percStílus: Progressive Rock/Progressive Metal/Jazz FusionÉrtékelés: 9.5/10 Az amerikai eklektikus progresszív zenekar, a Thank You…

A „Liege & Lief” a brit folkrock-színtér alapköve, és minden jó zenét kedvelő hallgató lemezgyűjteményében ott a helye – még akkor is, ha a folkrock nem tartozik a kedvenc műfajai közé. A Fairport Convention ezzel a lemezzel alkotta meg…

A Pattern-Seeking Animals az a zenekar, amelyről a következő években biztosan sokat fognak beszélni a progresszív rock rajongói között. Elsőlemezének természetesen a Spock's Beard hívei fognak a legjobban örülni, hiszen amíg a…

A „Colosseum Live” a kultikus progrock-úttörők kulcsfontosságú koncertdokumentuma, és mind a mai napig az egyik legjobb betekintés a zenéjükbe és munkásságukba, pedig a „Valentyne Suite” és néhány másik közkedvelt klasszikus nem szerepelt…

A „Please to See the King” albummal a Steeleye Span megalkotta első folkrock-klasszikusát és karrierje egyik legváltozatosabb lemezét, bizonyítva, hogy ehhez dobosra sem volt szükségük.

Annak ellenére, hogy akkor készült, amikor a kultikus csapat már egyre gyorsabban hullott darabokra, a „Daughter of Time” teljesen szilárd teljesítmény volt, tele érdekes és szórakoztató pillanatokkal, és eltávolította a Colosseumot a…

Az exkluzív észak-amerikai kiadvány, a „The Grass Is Greener” szinte lehetetlen a Colosseum hagyományos stúdióalbumai közé sorolni, hiszen a számító húzások és a korábbi eredmények újrahasznosítása miatt minden volt, csak innovatív nem.

A „Manifesto of an Alchemist” sok szempontból Stolt szólóteljesítménye „szteroidokon”, amely időnként erősen hajaz a The Flower Kings alkotásaira.

A „Wembley Or Bust” úgy szól, mintha 1977-ben vették volna fel, vagyis az ELO-mánia csúcspontján, és nem negyven évvel később, ami talán a legjobban érzékelteti ennek a koncertfelvételnek a minőségét: a lemez időnként olyan, mint egy zenei…

A T. Rex rendkívül színvonalas utolsó lemezével, a „Dandy in the Underworld”-del jóval túl korán ért véget a hetvenes évek egyik legnagyobb rockikonjának életútja.

A „Futuristic Dragon” örvendetes bizonyíték volt arra, hogy Bolan T. Rexe fel tudott állni a válságból, és vissza tudott térni a glamrock színtérre egyik legjobb és legeklektikusabb alkotásával.

A T. Rex szokásaihoz képest meglehetősen „amerikai”, ugyanakkor átlag alatti „Bolan's Zip Gun” hallatán világossá vált, hogy Bolan csapata a több mint nyilvánvaló alkotói válságba sodródott.

A „Tanx” volt az utolsó klasszikus T. Rex-album, amellyel Bolan művészi és kereskedelmi csúcsára ért. A soul és a funk hatása kissé felfrissítette a zenekar hagyományos glamrockos hangzását.

A „The Slider” tovább erősítette Marc Bolan és a T. Rex státuszát az élvonalbeli glam rock hősökként és úttörőkként, akik a rock 'n' roll, a pop rock és a boogie fölé húzott csillogó mázzal teljesen megőrjítették az akkori fiatalságot.

Az „Electric Warrior” című mesterművel, a rocktörténet első glam rock albumával, amely valóságos forradalmat robbantott ki, Marc Bolan és a T. Rex végre révbe ért.

A „T. Rex” lemezzel, amely a túl korán véget ért pályafutás egyik fontosabb állomása, Bolan újjászületett: a magányos, pszichedelikus álmodozóból showman glamrock-guruvá változott. Az elektromos gitáros szerepébe fokozatosan beleérve…

Az „A Beard of Stars”, Bolan pszichedelikus folk korszakának legizgalmasabb darabja, a fokozatos „elektromosítással” már megmutatta az első jeleit annak, hogy nagy stílusváltás közeleg.

Bolan és Took az „Unicorn” pszichedelikus ábrándozásai közepette még mindig az akusztikus vizeken evezett, és kitartott az obskúrus pszichedelikus folk misztikuma mellett, bár néhány dalból már kihallatszott, hogy ez az állapot nem tarthat…

A Tyrannosaurus Rex a hatvanas évek második felének kísérletező kedvű közegében is különc jelenségnek számított: ragaszkodott a furcsa, gyakran elvont és metafizikus szövegekhez, a teljesen akusztikus, homályos szerkezetű dalokhoz, az…

A (majdnem) klasikus Gong visszatérése a szuperekletikus „2032”-n, amely az együttes egyik legjobb lemezének és a „Radio Gnome Invisible” trilógia méltó folytatásának bizonyult, sok régi rajongót kellemesen meglepett.

Moerlen búcsúalbuma, a „Pentanine” – annak ellenére, hogy három olyan orosz zenésszel vette fel, akik az album előtt sokak számára rejtélyt jelentettek – a sokszínű és izgalmas pályafutásának egyik legjobb pillanata lett. Egyúttal méltó…

Az „Acid Motherhood”, három különböző, de rokon zenekar fúziója Allen zseniálisan különc vezetésével, teljesen egyedi kísérlet volt a Gong izgalmas és hosszú történetében.

A „Zero to Infinity” albummal a Gong Allen briliáns vezetésével karrierjének egyik legizgalmasabb teljesítményét hozta össze gazdag és sokszínű pályafutása során.

A „Shapeshiter” meglepően színvonalas visszatérés volt az „igazi”, Allen-féle Gong számára, akik rajtuk sikeresen ötvözték klasszikus, space rockos hangzásukat néhány modernebb zenei elemmel és korszerű produkcióval.

A „Gongmaison” a ritkás dance- és house-elemeivel szokatlan kísérlet volt Allen rendkívül sokszínű zenei pályáján, de az album stílusát tekintve még így is elég változatos ahhoz, hogy a Gong-diszkográfián belül tekintélyesebb helyet…

A „Second Wind” az elsősorban szintetizátorokra építő elődjéhez, a „Breakthrough”-hoz képest érezhető előrelépést jelentett, de így is a Moerlen-féle Gong kevésbé izgalmas fejezetei közé tartozott, főleg ha Pierre hetvenes évekbeli lemezei…

Annak ellenére, hogy az „Unhalfbricking” az angol folk rock titánok megterhelő és traumatikus időszakában született, az egyik legjobb alkotásuknak bizonyult, és új energiát adott a pályájuk folytatásához.

A „The Seeds of Love” egyik művészi csúcspontja, és újabb hangzásbeli fejlődési lépcső az új hullámos romantika és az art pop rock-perfekcionizmus felejthetetlen mestereinek karrierjében.

Szolid debütalbumukon a Steeleye Span még a brit folk rock csínját-bínját tanulgatta, és lassan kialakította a saját, felismerhető hangzásvilágát.

A „Breakthrough” ugyan hozott néhány érdekes ötletet, de fényévekre volt Moerlen Gongjának legjobb korszakaitól.

A „Strange Times” albumon a The Moody Blues-t szerzői és hangszerelői értelemben végleg utolérték az évek.

Phiedaux Xavier a megedzett zenészkollégákból álló csapatával, akik egyben olyan emberek is, akikkel együtt nőtt fel, és akiket szinte egész életében ismer, a „Snowtorch” lemezen is a modern progresszív rock mestere maradt, aki minden új…

A „Keys of the Kingdom” azon „késői” The Moody Blues-albumok közé tartozik, amelyek a progresszív rock rajongóit szinte teljesen hidegen hagyják, és csak ritka pillanatokban csillan meg bennük az a régi, ambientes varázs, amely a zenekart…

A „Leave It Open” nem a Moerlen-féle Gong története legújító szellemű pillanata volt, de leginkább a címadó remekmű érdeme, hogy Pierre zenei hagyatékának rajongói kellemes emlékekkel gondolnak rá vissza.

A „Musicmagic”, a kultikus jazz-fúziósok utolsó stúdiómunkája kifejezetten kommersz jellegével és a kísérletező játékosság teljes hiányával gyorsan feledésbe merült, pedig mind a hat szám ezúttal is csúcsszinten szólal meg az albumon.

A Roxy Music debütalbumával szokatlan és rendkívül innovatív híd épült a progresszív rock és a glam rock között, ami Sinfield kiváló producermunkája és Ferry félig metafizikus, félig szerelmes szövegei mellett egyik kulcstényezője volt a…

A „Land of Cockayne” sok tekintetben a korszaka terméke volt, és híven tükrözte a nyolcvanas évek jazz fusion színterének állapotát. Bár vannak vonzó pillanatai, fényévekre áll a Soft Machine klasszikus, a hetvenes évek első felét…

Az „Alive & Well” hallgatása közben nem az az érzésünk, hogy a Soft Machine a (átmeneti) felbomlás szélén állt volna, hiszen a zenekar a vadonatúj szerzemények előadása közben is úgy szól, mint egy jól megolajozott gép.

A „Softs” rendkívül szilárd teljesítmény volt a Jenkins-korszakos Soft Machine-től, de néhány kevésbé ihletett ötlet miatt nem került be a klasszikusaik közé. Ratledge távozását ennek ellenére egész jól átvészelték.

Az 1990-es évek elején a Jade Warrior a rendkívül szolid „Breathing the Storm” albummal egy kisebb hangzásbeli reneszánszot élt át.

A „Time Is The Key” kifejezetten rendes album lett, amely megszilárdította Moerlen megközelítését a dallamos, atmoszférikus hangzású jazz fusionnel, olykor progrock elemekkel fűszerezve, de különösebb újításról már nem lehetett beszélni,…

„Another Fine Tune You've Got Me Into” kissé kevésbé izgalmas, de szolid folytatása volt a Gilgamesh debütalbumának, amellyel véget ért egy rövid, de szórakoztató canterburyi történet. Az album ugyanis 1978-ban jelent meg, amikor a…

A skót progresszívrock-veterán a „Raingods With Zippos” albummal szólókarrierje egyik legragyogóbb gyöngyszemét alkotta meg, így még ma is nagyon büszke lehet rá.

A „What We Did On Our Holidays” albummal a Fairport Convention – elsősorban Sandy Denny érdeméből – a fokozatos hangzásbeli átalakulás közepette lassan belépett klasszikus, mind a mai napig legnagyobb becsben tartott alkotói korszakába.

A rettentően unalmas „In the Hot Seat” albummal, utolsó és valószínűleg leggyengébb stúdiómunkájukkal az ELP elérte alkotói mélypontját, és bár koncertzenekarként még négy évig kitartottak, egyértelmű volt, hogy most már tényleg vége…

A „Pin Ups” egyike Bowie azon ritka albumainak, amelyeket nem lehet rockklasszikusnak nevezni, hiszen kizárólag ifjúkori kedvenc előadóinak dalaiból készült feldolgozásokat tartalmaz, és leginkább azoknak érdekes, akik kíváncsiak rá, kik…

A Colosseum a „Valentyne Suite” albummal, a címadó mestermű jóvoltából, elérte művészi csúcspontját, és megszületett pályafutásának kulcsalbuma. Rövid időre bekerült a legjobb és legfontosabb úttörő progresszív rockbandák elit körébe, és…

A „Club Ninja”, amely számos rendkívül érdekes metal/hard rock gyöngyszemet tartalmazott, a Blue Oyster Cult legjobban elfeledett albumai közé tartozik.

A Beggars Opera a „Waters of Change” albummal, amelyen minden szám rendkívüli lelkesedéssel született, diszkográfiájának koronaékszerét alkotta meg, és olyan lemezt, amely a híresebb szimfonikus progrock kortársak legjobb munkáival is…

A „Turn of the Tide” megerősítette, hogy a megcsonkult felállású BJH egészen sikeresen átvészelte a átmenetet a nyolcvanas évekbe, és bár akadtak csúnya melléfogásai és bizonyos hiányosságai, főként a billentyűs szekcióban, még így is…

Az „Amar Caballero” nem tudta megismételni a Babe Ruth által a „First Base”-szel megszabott mércét, ennek ellenére még mindig szilárd teljesítmény, amely manapság leginkább azoknak a progresszív rock rajongóknak fog tetszeni, akik értékelik…

A gyakran elfeledett „Silent Nation”, amely Payne kiváló produkciójával büszkélkedhetett, sok szempontból nem volt szokványos Asia-album, és éppen ez ma is az egyik fő vonzereje.

A megszelídíthetetlen energiától duzzadó Colosseum-debütalbum, a „Those Who Are About to Die Salute You” a korai progresszív rock és a jazz fusion történetének igen fontos lemeze volt, és ma is érdekes a legtöbb blues rock-rajongó számára.

Allan Holdsworth volt a fő ok, amiért a „Bundles” ma az angol jazz rock fusion klasszikusai közé tartozik.

A „The Time Machine” Alan szólókarrierjének egyik legjobb pillanata volt, egyúttal méltó a híres The Alan Parsons Project örökségéhez, még ha akadtak benne kevésbé fényes pillanatok is.

Nehéz elhinni, hogy a „Broadway the Hard Way” egy fáradságos, idő előtt véget ért turné gyümölcse, amely után Zappa haláláig keresztet vetett a rockzenekar koncepciójára, mert hallgatás közben úgy tűnik, hogy Frank csapata úgy működött,…

A „Sur la Mer”, amelynek semmi köze nem volt a klasszikus The Moody Blues-hanghoz, a kiadó égő vágyában, hogy minél jobban megfeleljen az MTV-generáció akkori trendjeinek, a „gyorsan felejthető” kategóriába került.

A „Headless Cross”, a metal sötétségmestereinek történetében az egyik leginkább elfeledett mérföldkő, a Black Sabbath legjobb, Ozzy és Dio nélkül készült lemezei közé tartozik.

A „The Chemical Wedding”, amely Dickinson rajongói körében a tréfás „a legjobb Iron Maiden-album a »Seventh Son of a Seventh Son« (1988) után” becenevet kapta, már megjelenésekor igazi metálremekmű volt, és az évek során csak tovább…

A Chicago 1972-ben a „Chicago V”-tel az amerikai jazz rock színtér csúcsára ért. Kétségtelenül ez volt az egyik legjobb lemezük.

Az album hossza: 57:56 Produkció: V. Santura és az Obscura Megjelenés: 2016. február Kiadó: Relapse Records Értékelés: 10/10 A német progresszív death metal zenekar, az Obscura az elmúlt négy évben rengeteg változást élt át.…

A Black Sabbath már azonos című debütáló albumával valóságos forradalmat robbantott ki, hiszen a blues-zal kísérletezve váratlanul a rockzene egy teljesen új formájára bukkant, amelyet a korabeli zenekritikusok heavy metalnak kereszteltek…

Kiadó: Parlophone RecordsMegjelenés dátuma: 1985. 11. 18.Producer: Alex Sadkin & ArcadiaAz album hossza: 43.36 percMűfaj: New Wave / Art RockÉrtékelés: 10/10 Az Arcadia egy mellékprojekt volt, amelyet 1985-ben a new romantic…

Az album játékideje: 1:55:14Producer: Frank ZappaMegjelenés: 1979Kiadó: Rykodisc RecordsÉrtékelés: 5/5 A „Joe's Garage”, ez a háromfelvonásos progresszív rockopera arról, mi történhetne, ha a zene illegálissá válna, a legendás amerikai…

A „My People Were Fair…” abszolút nem állta ki az idő próbáját, hiszen már néhány évvel a megjelenése után is maradinak hangzott, abban a pillanatban, amikor Bolan átváltott elektromos gitárra és felfedezte a glam rockot, ami egybeesett a…

A „The Aerosol Grey Machine” semmiben nem forradalmi debütalbum, sőt a zenekar életművének legkevésbé feltűnő darabja, mégis érettebb, mint számos korabeli zenésztárs első lemeze, ami sokat elárul a Van Der Graaf Generator diszkográfiájának…

„A Genesis a »Duke« albummal – amely világszerte óriási sikert aratott, és az első »arany« lemezük lett a brit listákon – nagyon jó lemezt készített, amely sikerrel lavírozik a progresszív rock és a pop között, ugyanakkor még mindig elég…