Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Arena
Kiadó: Verglas Records
Megjelenés: 2003
Játékidő: 21:09
Értékelés: 3.5/5
Az angol neoprogrock-titánok, az Arena 2003-ban alaposan megfogadták a régi mondást, hogy „addig üsd a vasat, amíg meleg”, és maximálisan kihasználták, hogy a progresszív rock rajongói közül sokakat érdekelt a legfrissebb stúdióalbumuk. A „Contagious” volt az első a két promóciós EP közül, amelyek a „Contagion” (2003) megjelenését kísérték. Ezen az EP-n négy olyan szám hallható, amely nem fért fel az említett koncepcióalbum-remekműre, pedig stílusban és hangulatban is kiválóan illeszkedik hozzá. Helyhiány miatt ezekre a kompozíciókra, amelyek között egyetlen gyenge sincs, az a „gonosz” sors várt, hogy a rajongók közül sokan nem is tudnak a létezésükről, mindezt csak azért, mert a zenekar tagjai nem akarták dupla albumként kiadni a „Contagiont”.
A sodró lendületű instrumentális „Vanishing Act”, amelynek a „Contagionön” a „Painted Man” után kellett volna következnie, „sírós” slide-gitárszólót tartalmaz John Mitchell előadásában, majd elektronikus színezetű szintetizátor-textúrák és metálos fűszerezésű gitárfrázisok szárnyán átcsap egy ambient jellegű, kifejezetten drámai szekcióba. A „Contagious” legjobb pillanata a posztapokaliptikus „I Spy”, amelyet eredetileg is úgy szántak, hogy a „Contagion” számsorrendjében a „Vanishing Act” utódja legyen. A nyitányban finom zenekari hangszerelések szólalnak meg, amelyekre a zenekar – miközben a billentyűs és gitáros harmóniák áradnak – szépen ráépíti a központi dallamot. Rob Sowden énekteljesítménye a kivételes érzelmességnek köszönhetően a várakozásoknak megfelelően magas szinten van, és ebből a szempontból is a „Contagion”-korszak egyik legmélyebb kompozíciója.
A címadó instrumentális szerzemény, amelyet eredetileg az „On the Box” utódjának szántak, a rendőrszirénák drámai hangjaival, okos improvizációival, szintetizátorral szimulált kórusharmóniáival és az egész számot átható sötét atmoszférájával igazi füllegelő. A „The Hour Glass”, amelynek eredetileg a „Mea Culpa” után lett volna a helye, akusztikus irányultságú ballada számos szimfonikus díszítéssel és szokatlanul pozitív töltettel, ahol Sowden énekét hatásosan kíséri Mitchell és a billentyűs varázsló, Clive Nolan is. A „Contagion”-klasszikus „Witch Hunt” elektronikus színezetű remixe a dance-beatjével rossz viccnek hangzik, de így is jobban sikerült, mint a „Salamander” egyenesen borzalmas remixe a „Contagiium” EP-ről.
A „Contagious” többi jó falatja a multimédiás részhez tartozik, amely többek között tartalmaz egy koncertvideót a „Skin Game” című számhoz, két különleges változatot Mitchellel mint frontemberrel, koncertfotókat a zenekarról, valamint a négy korábban említett kompozíció szövegét. Ezeket a multimédiás kiegészítőket valószínűleg senki nem siratná meg túlzottan, ha a zenekar véletlenül kihagyta volna őket a lemezről, a négy említett szám viszont szép betekintést nyújt abba, hogy az Arena művészileg hol tartott akkoriban, és hogy a kiváló „Contagion” hogyan festett volna még „teljesebb” formában.
Minden Arena-rajongónak, aki a „Contagion” c. mestermű hallgatása közben átélte a legmélyebb tudatalattijából feltörő rémálmok posztapokaliptikus kinyilatkoztatását, ki kellene egészítenie a hallgatói élményét a „Contagious”-szal. A (neo)progresszív rock kevésbé elszánt kedvelőinek viszont nincs sok okuk rá, hogy feltétlenül beszerezzék ezt a minőségi EP-t, amely szépen kiegészíti az eredeti „Contagion”-koncepciót.
Felállás
Rob Sowden – ének
Clive Nolan – billentyűs hangszerek, vokál
John Mitchell – gitár
Ian Salmon – basszusgitár
Mick Pointer – dobok
Produkció
Clive Nolan
Számlista
1. Vanishing Act (4:13)
2. I Spy (6:07)
3. Contagious (4:23)
4. The Hour Glass (2:45)
5. Witch Hunt (special remix) (3:42)
