Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Arena
Kiadó: Verglas Records
Megjelenés: 1997
Játékidő: 73:27
Értékelés: 4.5/5
A legtöbb rockzenekar akkor adja ki első koncertlemezét, amikor először betör a „világzenei térképre”, vagy amikor művészileg és kereskedelmileg a csúcson van, és egyértelmű, hogy a kiadvány úgy fog fogyni, mint a cukor. Az angol neoprogrock-kiválóság, az Arena mindezt fütyülte, és „Welcome To The Stage” című koncertes bemutatkozását, amelyet a kanadai Quebecben vettek fel, rögtön az első két stúdióalbum, vagyis a „Songs From The Lions Cage” (1995) és a „Pride” (1996), valamint a „The Cry” EP (1997) után kiadta. Utóbbin mutatkozott be először a rajongóknak John Mitchell gitárvirtuóz (It Bites, Kino).
A koncertlemez megjelenésének időzítése jól megválasztott volt, hiszen az Arena a két alapító, a Marillion egykori dobosa, Mick Pointer és a billentyűs csodatévő, Clive Nolan (Pendragon, ex-Shadowland) vezetésével viszonylag rövid idő alatt két kiváló stúdiómunkával szerzett egy kicsi, de rendkívül hűséges és szilárd rajongótábort. Ők azt imádták, hogy a zenekar a műfaj többi képviselőjéhez képest érezhetően keményebben és komorabban nyúl a neo prog rockhoz, ami a progresszív rock egyik alműfaja, vagy sokkal találóbban fogalmazva: mozgalma.
Pointer, Nolan, Mitchell és a kultikus basszusgitáros, John Jowitt (ex-IQ, Jadis) – akik ma is tagjai ennek a bűnösen mellőzött zenekarnak, amely egy másik dimenzióban és időben bizonyára stadionokat töltene meg szerte a világon, mintha mi sem volna természetesebb – mellett akkoriban a rendkívül karizmatikus Paul Wrightson énekelt a bandában. Sok rajongó a mai napig hiányolja, pedig mindkét utódja, Rob Sowden és a jelenlegi Arena-énekes, Paul Manzi is külön fejezet az énekesi kiválóság szempontjából.
Az Arena nem lenne igazi angol zenekar, ha nem csempészne a dologba egy csipetnyi humort, így a koncert felvezetéseként egy bohókás-fennkölt instrumentális darabot játszik, amely minden idők egyik legismertebb klasszikusa, Rossini Tell Vilmosa („William Tell Overture”). Ez alaposan felkavarja a váratlanul hangos közönség érzelmeit, még mielőtt a zenekar egyáltalán színpadra lépne. A műsorlista logikusan a fent említett két stúdióalbum standardjeiből áll, kiegészítve a „The Cry” EP-ről származó „The Healer” című dallal. A nyitó epikus bomba, a „Valley Of The Kings” jól tükrözi a korai stílusukat, amikor még jóval több Genesis- és Marillion-hatás hallatszott, mint később, és energikus kezdést ad ennek a remek koncert-eposznak, az „Out Of The Wilderness” alatt pedig kissé komorabb ambient térségek is kitárulnak.
Mitchell gitárjának jelenléte jól érződik azoknak a standardeknek az előadásán, amelyeken elődje, Keith Moore játszott: további improvizációkkal bővíti őket, anélkül hogy eközben túlzottan a saját útjára térne. A „Midas Vision”, a közönség egyik kedvence élőben is epikus léptékű klasszikusnak bizonyul, amely jogosan maradt sokáig az Arena későbbi koncertsetlistjein. Ébresztő refrénje és misztikus-rejtélyes atmoszférája mindig eléri a kívánt hatást, Wrightson éneke pedig a sajátos karizma kifogyhatatlan forrása, amellyel a szövegekből soha el nem fogyó mitológiai metaforákon keresztül újra és újra éles társadalomkritikát fogalmaz meg.
A korábban említett himnusz, a „The Healer”, amelyben az egyes tagok virtuóz erényei ismét teljes fenségükben csillognak, az egyik kevés rövidebb kompozíció a „Welcome To The Cage” előadási listáján, hatalmas refrénjével pedig kifejezetten a felhevült közönség ösztönzésére való. A közel 14 perces „viktoriánus” eposz, a „Sirens” briliáns előadásában Wrightson a kifejezetten komor és melankolikus hangulat közepette ismét éber „mesélővé” változik, aki feszült történeteket mesél tipikus emberi tévelygésekről egy disztópikus társadalom kellős közepén – ez a „Welcome To The Stage” egyik csúcspontja. A „Medusa”, egy másik közkedvelt favorit, ahol Nolan úr zongorán is brillírozik, a várakozásnak megfelelően azon pillanatok egyike, amikor a zenekar és a közönség a koncertenergia megosztásával a lehető legőszintébben kapcsolódik össze.
A „Welcome To The Cage”, amelyet Wrightson kifejezetten fennkölt módon konferál fel, a szövege alapján – ahol kitűnik az „Arena” szót tartalmazó sor – a zenekar reprezentatív himnuszának legjobb közelítése lehetne. Ezt a szerepet azonban a rajongók többségének kívánsága szerint az évek során a sokkal intimebb hangulatú örökzöld, a „Jericho” kapta meg, az Arena egyik igen ritka, kifejezetten pozitív hangulatú klasszikusa, amelynek refrénje mindig a koncertek csúcspontjai közé tartozik. A felvétel zárása, az epikus remekmű, a „Solomon” fenséges előadása – amely ma sem hiányozhat egyetlen Arena-koncertről sem, és amelyben a tagok ismét felejthetetlen drámát teremtenek hatalmas ambient dimenziókban – nem is lehetne jobb módja a színpadtól való búcsúnak, még ha a „Welcome To the Stage” végéről hiányzik is az a három dal, amelyet azon az estén eljátszottak.
Az Arena első koncertlemezén kiválóan ellenáll a Medusa pillantásának, legyőzi a szirének csábító hívását, ledönti Jericho falait, kineveti Midas víziót, és meghallgatja Solomon bölcsességét. Összességében ez az egyik legjobb koncertdokumentumuk, és a kilencvenes évek második felének egyik legjobb progresszívrock-koncertlemeze is. A „Welcome To The Stage” azonban tartalmaz egy hiányosságot: mint említettem, hiányzik róla a ráadás három dala, az „Empire Of a Thousand Days”, a „Fool’s Gold” és a „Crying For Help IV”, amelyeket szintén előadtak azon az estén. Ezek a „Welcome Back! To The Stage” koncert-EP-n találhatók, amelyet ugyanabban az évben a rajongók kérésére adtak ki, és csak a hivatalos weboldalról megrendelőlappal, illetve az Arena rajongói klubjának tagságán keresztül lehetett megszerezni. Éppen ezért logikus lenne, ha a várt újrakiadáson a „Welcome To The Stage” dupla album formájában jelenne meg.
Felállás
Paul Wrightson – ének
Clive Nolan – billentyűs hangszerek
John Mitchell – gitár
John Jowitt – basszusgitár
Mick Pointer – dob
Produceri munka
Clive Nolan
Számlista
1. William Tell Overture
2. Valley of the Kings
3. Out of the Wilderness
4. Midas Vision
5. The Healer
6. Sirens
7. Medusa
8. Welcome to the Cage
9. Jericho
10. Solomon
