Szerző: Primož Novak
Előadó: Kataklysm
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2013
Játékidő: 45:04
Pontszám: 3.5/5
A kanadai „hyperblasterek”, a Kataklysm három év után tér vissza új lemezzel, ami egy évvel több a szokásosnál, és ezt akár jó jelnek is tekinthetnénk: felmerült a remény, hogy a banda ezúttal több időt szánt az albumra, és alaposan átgondolt mindent, hiszen az utóbbi lemezek nem voltak kiemelkedőek, a néhány fényesebb pillanat ellenére inkább generikusnak voltak mondhatók.
Előre sejthető, hogy a Kataklysm nem a brutális underground végletek felé veszi az irányt, ahogy az a Sorcery és a Temple of Knowledge albumokon még jellemző volt. A Kataklysm a Prophecy (2000) albummal vezette be a dallamosságot és a groove-ot, amivel nagyobb tömegeket hódított meg. Még mindig brutálisak, de másfelől tele vannak közhelyekkel, amelyek a kiemelkedő, egyszerű szövegű refrénekben érhetők tetten.
A Kataklysm egyébként azon bandák egyike, amelyek minden albumnál azt állítják, hogy az új lemez a karrierjük legjobbja. Most sem történt ez másként: „Igen, tudjuk, hogy ezt minden alkalommal elmondjuk, de ezúttal tényleg a legjobb albumunkról van szó!” Szóval a várakozások magasak voltak, de a banda régi rajongója egy ilyen kijelentést fenntartással fogad.
Az album a Fire című számmal indul, melynek intrója black metalos hangulatú, aztán a dal death metal zúzdává robban, ahol természetesen kiemelkedik Maurizio Iacono jellegzetes üvöltése és a gyors dobolás. Már az első dallal megerősítést nyer, hogy a Kataklysm továbbra is jól megszólaló banda, amit a gitáros produceri munkája biztosított, az erőteljes hangzásról pedig Zeuss gondoskodott, akiről tudni lehet, mire számíthatunk tőle, ha követed például a Hatebreedet vagy a Shadows Fallt. A Waiting For The End To Come mindent felvonultat, amit a Kataklysmtól várni lehet: brutalitást, dallamosságot, groove-ot, némi melankóliát és kiemelkedő ritmusszekciót. Azt mondták, hogy az album technikásabb is lesz a korábbiaknál, de valami igazán kiemelkedőt itt nem találni.
Az album egyik erőssége többek között Olivier Beaudoin dobolása, aki korábban a technikai death metal Neuraxisban bizonyított. Olivier miatt, aki stúdióban és koncerteken is a meglehetősen jellegtelen Max Duhamelt váltotta, a Kataklysm dinamikusabban, néhol pedig még technikásabban szól. De sajnos akad hiányosság is. Néhány dal túl hosszúra nyúlt, például a Kill the Elite. Egyértelművé válik a kép a Dead & Buried című számnál, amely egyetlen fülbemászó dallam ismételgetésével elárulja, hogy a banda a nagy tömegeket célozza, ami nagyon emlékeztet az Amon Amarth-szindrómára. A kereskedelmi irányultságot végleg a záródal, az Elevate erősíti meg, amely kiemelkedő melankolikus dallammal operál. Úgy érezni, hogy a banda a nagyobb termeket, sőt a fesztiválszínpadokat célozza.
A kanadai kvartett olyan albumot tett le az asztalra, amely bizonyítja, hogy a banda tart egy bizonyos színvonalat, de igazi csúcsteljesítményről nincs szó. A Kataklysm több mint egy évtizede tartja magát a kijelölt keretekhez, a kísérletezést pedig félreteszi, a lemez viszont kétségtelenül elégedetté teszi majd a rajongókat.
Felállás
Maurizio Iacono – ének
Jean-François Dagenais – gitár
Stephane Barbe – basszusgitár
Oli Beaudoin – dob
Produkció
Jean-François Dagenais, Zeuss
Számlista
01. Fire
02. If I Was God – I’d Burn It All
03. Like Animals
04. Kill The Elite
05. Under Lawless Skies
06. Dead & Buried
07. The Darkest Days of Slumber
08. Real Blood – Real Scars
09. The Promise
10. Empire Of Dirt
11. Elevate
