Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: StrojMachine
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 20:41
Értékelés: 3.6/5
A laškói Strojmachine tizennégy tagú szervezete genetikailag kiegészített egység: folytatja az alapötletet, és továbbépíti azt, ami a The Stroj lényege volt. Tíz évnyi együttélés és a hazai meg a nemzetközi színtéren átélt zenei számkivetettség után az eredeti felállás fémes konglomerátuma szétesett. Néhányan, köztük a régi csapat eszmei szívének önjelölt tulajdonosai és megálmodói, Primož Oberžan és Aleksij Kobal, 2006 tavaszán a sajtóban le is küldték a The Strojt a hulladékba, a történelem lomtárába.
Jóval idő előtt, hiszen az eredeti gép többségének esze ágában sem volt abbahagyni a kreatív szárnyalást, így folytatták a történetet. A The Stroj lemezei után, amelyek a Ventilator, a Gremo! és a Cona című albumokon ipari hangzásokkal törtek utat, elhatározták, hogy változtatnak a megközelítésen: a szélesebb tömegeknek szánt, vizuálisan vonzó, de hallásra könyörtelen ritmikus leszámolás mellett saját helyet keresnek a dallamnak és a harmóniáknak, amelyeket el lehet fütyülni, és könnyebben belevésődnek az ember tudatalattijába. Az új zenei alkotás „bűnösei” Sonja Dernjač, Janez Levec, Miha Markošek, Bojan Krhlanko, Črt Lipovšek, Sašo Kotnik, Aldo Ivančič, Jurij Šuhel, Marko Jurkošek, Anže Kristan, Jaka Berger, Kristian Puckmeister, Jure Najdič, Kristjan Vidner és Matjaž Madjar. Az új mag eltávolodott a múlttól, és a Strojmachine új vezetőjének szavai szerint kitisztította a kreatív szelepeket. A zenei provokációban való részvétel egyetlen feltétele a zenei érzék, a ritmus szeretete és az új gép vázába illeszkedő emberek fizikai érintkezése maradt, a közönséggel együtt, a végső győzelembe vetett hittel. A zenei építkezés autodidaktái verejtékkel és vérhólyagokkal küzdötték ki az utat a már látott és már hallott újragondolásához. Az orgona az újonnan megszületett, valóra vált álom egy óriási fantáziagépről, amely kompresszortüdejével a zenei-ritmikus eposz hangzási horizontjait tágítja a hipnotikusan széles, határtalan térségekben. A 100 literes, 9 bar végső teljesítményű kompresszor levegőt présel a csövekbe, és a fejőgép szívófejein keresztül egészíti ki a belső zenei démonok kiűzésére szolgáló, újkori gép összetett egységét. Ahogy ők maguk szeretik mondani, ez a mutáns a rakétavető és a Frankenstein-féle újraélesztőasztal keveréke, és a Metropolis katedrálisához méltó hangot állít elő. A Harfával, vagyis a basszusgitár ütős változatával, amelyet egy Nissan-gép hajt, a Vigviggel és más „nem létező” hangszerekkel kiegészülve világra hozták első albumukat, a Vacuumot, amely a ritmushoz dallamosságot és harmóniákat ad – ezeket az eredeti The Stroj szinte nem is ismerte. Lettországtól, Belgiumtól, Észtországtól és Montenegróig eljutottak, és beférkőztek Szlovénia zenei tudatalattijába is. Fellépett az államiság napi ünnepségen, az RTV Slovenija 50. évfordulójának központi rendezvényén, megzúgtak a ljubljanai maratonon, és számos nagy visszhangot kiváltó klubkoncertet adtak. A látványosság megmarad, a tágabb egész része a fényeffektek, a pirotechnika és a megszokott fellépési tér átalakítása. A Strojmachine felemelte a középső ujját a szilárd tartásukkal való megalkuvás felé, makacsul nemet mondott a konvencionalizmusra, a zene és a zenészek klónozására, és a hazai színtér mostani légüres terében szikrát gyújtott a reményből.
A régi elvek összeomlása után valami új születik újjá. A Vacuum, a The Stroj tizennégy tagú stájerországi leszármazottjának rövid játékidejű bemutatkozása bizonyíték arra, hogy a fejlődés nem feltétlenül az még extrémebb engedetlenség erőltetése, hanem a hang- és látványprovokáció dallamos továbbépítése, amelyhez a múltban hozzászoktunk. Következetesen hűek maradnak a DIY (do it yourself) elvhez, és a fémszerkezetekbe beépítik az analóg orgona megalomán tüdejét. Az új, organikus mag ritmika és a dallamokkal való szégyentelen kacérkodás hipnotikus keveréke, olyan dallamokkal, amelyek tényleg megragadnak a fejedben. A „Let’s Went” analóg, hipnotikus, mechanikus dubja a Radio Študent rendszeres műsorrendjének részévé vált. A mini albumból csupán egy kicsivel több rágnivaló hiányzik. A zenei túlvilág univerzumának ürességét így minőségi, ígéretes módon tölti meg verejték, táncritmus és egy felfrissített elv, amely a régi felállás vizuális vonzerejét hallásban is továbbépíti. Hogy mekkora valójában az ugrás vagy a különbség, az egyéni megítélés kérdése, és nem annyira a forradalmian új szellem számít, mint inkább az, hogy elég alkotói vágy, engedetlenség és lázadás törte át a kritikus tömeget, ezért a StrojMachine-ről a jövőben biztosan még hallunk, a munkájukat pedig szívesen meghallgatjuk!
Felállás
STROJMACHINE:
Sonja Dernjač, Sašo Kotnik, Aldo Ivančič, Marko Jurkošek, Črt Lipovšek, Jurij Šuhel, Janez Levec, Jaka Berger, Miha Markošek, Anže Kristan, Bojan Krhlanko, Jure Najdič, Miha Klančnik, Primož Malenšek, Davorin Štorgelj, Blaž Senica, Kristjan Vidner
Produkció
Aldo Ivančič
Számlista
1. Let’s Went
2. Vacuum
3. D.B.D.A.
4. Let’s Went (remix)
