Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Starship
Kiadó: Loud & Proud Records
Megjelenés: 2013.09.23.
Játékidő: 46:49
Értékelés: 4.5/5
24 év után! Új Starship-album! El tudjátok ezt képzelni? Starship Mickey Thomasszal, az olyan kiváló slágerek frontemberével, mint a Jane (Jefferson Starship), a Layin’ It On The Line (Jefferson Starship), a No Way Out (Jefferson Starship), aztán a We Built this City (Starship) vagy a Sara (Starship). Rögtön az elején le kell szögeznem valamit: a várakozás minden percét megérte. Ez a lemez ugyanis kiváló, és emiatt a Starship név teljesen hitelesen áll mögötte! A Starshipet és a Jefferson Starshipet kedvelők egyaránt el lesztek ragadtatva. Az album az ötletgazdagság remek keveréke, a dalai csiszoltan lekerekített, jól kidolgozott karakterű egységek. A „Loveless Fascination” több műfaj olvasztótégelye, amelyek egyedülállóan fonódnak össze a zenekar jellegzetes art rock névjegyében, és amelyben ismét nem lehet nem észrevenni a kifinomult popérzékenységet.
Thomas minden egyes szálat megcsiszolt ezen a lemezen. Tökéletes albumot akart. És ez érezhető. Persze ez nem tökéletes lemez, de a fickó minden alkotóerejét bevetette, hogy a lehető legközelebb kerüljön hozzá. Ezért jutalmazza a lemez szüntelenül a hallgatót a hangzás stúdiómunkában megmutatkozó választékosságával és a szerzemények erényeivel. A Starship ezzel bezárja a fejlődési körét, és visszatér a retró hangzáshoz, vagy inkább mondjuk úgy: az organikusan szóló színekhez, amelyek a hetvenes években a lemezprodukciók büszkeségei voltak. Thomas tehát egy pillanatra kacsintott egyet az 1976-os „As Long as You Love Me” című önálló stúdiólemeze felé, de azon életmű felé is, amelyet még a hetvenes években hagyott maga után az Elvin Bishop Band tagjaként!
Mivel Thomas perfekcionista, perfekcionistákkal dolgozik együtt. Ehhez az albumhoz a tartalom végső csiszolására a rutinos multiinstrumentalistát és producert, Jeff Pilsont (Foreigner) hívta meg, és ebből az együttműködésből a végén olyan lemez született, amely a Foreigner legutóbbi, 2009-es „Can’t Slow Down” albumának vonásait is magán viseli. Nemcsak a természetesen szóló hangkép kivételes produkciós elemeiben érezhető ez, amelyek a „Loveless Fascination” és a Foreigner legutóbbi lemeze között pontról pontra közel állnak egymáshoz, hanem egyes hangszerelési megoldásokban is. Erre már a nyitó It’s Not The Same As Love is felhívja a figyelmet.
A refrénekben kiemelt rendkívüli bombasztikus elem ellenére (ebben az erős címadó dal mindenképp kiemelkedik) a lemez ereje a már említett organikus súlyosságban, a hangszínek közti erős kontrasztokban rejlik. A kifinomult egyensúlyt a vezérdallamok ravasz színezésével és a legnagyobb mesterek példáját követő kórusharmóniákkal érték el. A Hammond-orgonák paplanszerű hangmelege teljesen magától értetődően hat ezen a lemezen. Főleg az álmodozó What Did I Ever Do? című dalban, ahol egy kontrasztos „slide” gitárminta csatlakozik hozzá. Ez utóbbi, vibráló chorus-effekttel felszerelve, egy csipetnyi pszichedelikát is ad a dalnak.
Mickey Thomas továbbra is fantasztikus énekes! Kifejező vokális előadásmódja úgy érik, mint a bor. Az évekkel egyre édesebb lesz. Az interpretációhoz kifinomult érzék tartozik ahhoz, hogy pontszerűen, csipetnyi improvizatív „hajlítgatással” színezze a vezérdallamokat, valamint meggyőzően viszi át az erőt a középső fekvésekből a magasabb és a legmagasabb fekvésekbe. Thomasnak ugyanis semmiképp sem fogy el a szusza! Az album énekteljesítménye a fő hajtómotor, amely gondoskodik az események dinamikus alakulásáról, és a lemez megragadott hangulatai közötti színes kontrasztok sorjázásáról.
Kiváló art rock dokumentumról van szó, amelyet huszonnégy év után a nagy adós, Mickey Thomas szállít le a tömegeknek. Rutin, tapasztalat és egy világosan kidolgozott zenei vízió célja! „Álmot építettek, és semmi sem állíthatja meg őket”, hogy kölcsönvegyem a rock közelmúltjának verssorait, amelyet a Starship is közösen alkotott. Ez a lemez remek nyitánya Mickey Thomas új történetének. Egy album, amely a kiforrottságával és az összes dal erős tartalmi tapinthatóságával megszűnés nélkül lenyűgöz. Az elejétől a végéig. Tökéletes elbűvölés, amelyet egyaránt élvezhettek ti, akik csak a legjobbat engeditek a fületekbe, és a kevésbé igényes hallgatók is, hiszen a lemez a rockenergia és a kiegyensúlyozottan nemesített, nagy dallamok iránti érzék rendkívüli keveréke! Valami, amit Mickey Thomas mindig is magában hordott, és az a nyelvecske a mérlegen, amely miatt a Starship (és a Jefferson Starship) zenéje mindig magával ragadott. A hangszerelési finommechanika tömör mozdulatai tehát a helyükön maradnak! Csak éppen 2013-ban még érettebben törnek elő a zene kifejezésén keresztül.
Felállás
Mickey Thomas – ének, háttérvokál
Stephanie Calvert – ének, háttérvokál
John Roth – gitár, háttérvokál
Phil Bennett – billentyűs hangszerek, háttérvokál
Jeff Adams – basszusgitár, háttérvokál
Darrell Verdusco – dob
Produkció
Jeff Pilson & Mickey Thomas
Számlista
01. It’s Not The Same As Love
02. How Do You Sleep
03. Loveless Fascination
04. What Did I Ever Do
05. Technicolor Black And White
06. Where Did We Go Wrong
07. Nothing Can Keep Me From You
08. How Will I Get By
09. You Never Know
10. You Deny Me
