Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Arena
Kiadó: Verglas Records
Megjelenés: 1999
Értékelés: 3.5/5
1999-ben a brit neoprogrock bajnoka, az Arena ismét drámai változásokon ment keresztül az énekes és a basszusgitáros poszton. Míg Ian Salmon basszusgitáros a „proto-Arenának” számító Shadowland ismerőinek már jól ismert, bevált név volt, az új énekesről, Rob Sowdenről a rajongók gyakorlatilag semmit sem tudtak, pedig neki kellett leváltania a rendkívül karizmatikus és népszerű Paul Wrightsont. Nos, Rob hamar bebizonyította, hogy szinte ideális utód, és az Arena-hívek még a 2010-es távozása után is semmivel sem kevésbé becsülik, mint elődjét. A „The Visitor (Revisited)”, amelyen az első hivatalos felvételek hallhatók Roberttel az mikrofonnál, még az első Arena-stúdióalbuma, az „Immortal?” (2000) megjelenése előtt, némiképp félrevezető cím: néhány közkedvelt Arena-sztenderd akusztikus változatából és válogatott koncertfelvételekből álló, nagyon érdekes gyűjteményről van szó, és a „The Visitor” (1998) című remekmű valamiféle különleges újrakiadásához semmi köze.
Az első öt szám, az újonc Robbal az mikrofonnál, egy akusztikus szetlista része, amellyel az új énekes a zongorán játszó Clive Nolan (a csapat briliáns billentyűse és pátriárkája; Pendragon, ex-Shadowland) és az akusztikus gitáron közreműködő virtuóz John Mitchell (It Bites) kíséretében sikeresen bemelegített a későbbi bravúrokra. Sowden úr már a „The Pride” (1996) albumról ismert „Medusa” himnuszban lenyűgöz a karizmájával és sokrétű énektudásával, és épp ennyire meggyőző a „The Visitor” akusztikusan újraaranyozott sztenderdjeiből álló csokron is, amelyen ott van a „Pins And Needles”, a „(Don’t Forget To) Breathe” és a „Tears In the Rain”. A megható power balladán, a „Crying For Help IV”-en pedig végleg bebizonyította, hogy igazi fából faragták, és nemcsak mint Wrightson sikeres utódja vésődik be a rajongók emlékezetébe, hanem mint a zenekar története valószínűleg legsikeresebb és legnépszerűbb korszakának központi hangja.
Ennek a szórakoztató összeállításnak a második felét öt szám alkotja, amelyeket az Arena amszterdami, hollandiai fellépésén rögzítettek még az előző felállással, Wrightsonnal az mikrofonnál és John Jowitt (ex-IQ, Jadis) basszusgitárral. Mindenképp érdekes hallani, hogyan szólt élőben a kultikus koncepcióalbum, a „The Visitor” anyaga attól az énekestől, aki a stúdióverziókat énekelte. Hogy ezekkel a virtuóz nagyágyúkkal, a neo prog rock „sötét oldalának” képviselőivel nem lehetett tréfálni, ha a hangzásbeli tökéletességről volt szó, azt már a „Double Vision” kiváló változata is bizonyítja, az „Elea” pedig – amelyet Paul kifejezetten teátrális, valamiféle Peter Gabriel-(ex-Genesis)-stílusban konferál fel – különösen azzal nyűgöz le, ahogy a nyitó, zenekari hangvételű részt eljátsszák.
Az egyik fő ok – ha nem a fő ok –, amiért ez a kiadvány megérdemli a helyét minden hű Arena-rajongó gyűjteményében, a következő három epikus klasszikus fantasztikus előadása. Az felejthetetlenül melodramatikus viktoriánus eposzt, a „The Hanging Tree”-t ugyanis olyan szívvel, teátrálisan és finoman játsszák, hogy a koncerthangulat akár a klasszikus Genesis vagy a Fish-korszakos Marillion legjobb színpadi pillanataival is összemérhető (ezt a két legendás zenekart azért említjük, mert az Arena hangzására a legfontosabb hatások közé tartoztak).
A bemutatkozó albumra, a „Songs From The Lions Cage”-re rendkívül sikeresen térnek vissza az ébresztőként is bevethető örökzöld, a „Jericho” által, ahol ezúttal különösen jól szólnak Nolan és Mitchell kísérő vokálharmóniái, a csúcspont pedig – ahogy várható – az epikus refrén, amely ma is az eddigi Arena-életmű egyik legjobb fejezete. Egyetlen rendes Arena-koncertről sem hiányozhat a „Solomon” című, az emberi psziché sötét kanyarjain át vezető epikus utazás, amikor a közönség újra egyet lélegzik a zenekarral, az pedig megint nem sajnálja az összetett improvizációkat, miközben hűen őrzi a dallamos futamokat és a pazar szimfonikus hangszereléseket.
A „The Visitor (Revisited)” legvégén a „The Visitor” albumról ismert klasszikus, az „Enemy Without” demóverziója található, Nolannel a fő vokálban, kissé más, kidolgozatlan szöveggel, funkosabban csengő basszusvonalakkal és érezhetően könnyedebb szimfonikus hangszerelésekkel. Clive ismét jó énekespótlónak bizonyul, miközben ennek a későbbi örökzöldnek a demófázisában még arra vártak, hogy Wrightson elénekelje a saját részét, ami csak azt lepi meg, aki nem ismeri a Shadowland-hagyatékát. Lehet, hogy éppen ez a rendkívül szórakoztató „Enemy Without”-demó a „bűnös” az album szerencsétlen címéért.
A „The Visitor (Revisited)” nem az, amire az ember elsőre gondol a címe alapján, mégis annyira érdekes keveréke néhány klasszikus akusztikus változatának és válogatott koncertfelvételeknek, hogy helye van minden hű Arena-rajongó gyűjteményében. Valamennyi varázsát ez a kiadvány biztosan elvesztette már azután, hogy Rob Sowden elválaszthatatlanná vált a zenekar későbbi alkotói bravúrjaitól, hiszen elsősorban az új énekes bemutatására szolgált. Ettől függetlenül szép híd két korszak között ennek a remek progresszívrock-zenekarnak a történetében, amely számos okból a progresszív metal sok kedvelőjének is érdekes lehet.
Felállás
1-5. szám:
Clive Nolan – zongora
John Mitchell – gitár
Rob Sowden – ének
6-10. szám:
Clive Nolan – billentyűs hangszerek
Mick Pointer – dob
Paul Wrightson – ének
John Mitchell – gitár
John Jowitt – basszusgitár
11. szám:
Clive Nolan – ének és billentyűs hangszerek
Mick Pointer – dob
John Mitchell – gitár
John Jowitt – basszusgitár
Produkció
Clive Nolan
Számlista
Acoustic session
1. Medusa
2. Pins And Needles
3. (Don’t Forget To) Breathe
4. Tears In The Rain
5. Crying For Help IV
Live in Paradiso, Amsterdam
6. Double Vision
7. Elea
8. The Hanging Tree
9. Jericho
10. Solomon
Demo
11. Enemy Without
