Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Newman
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 56:07
Értékelés: 4/5
A fáradhatatlan Steve Newman két év után a Newman nevű zenekarával ismét a friss, melodikus rockos stúdiókiadványok mezejére lép. A brit szigetek hangmérnök-veteránja nem az a zenész, aki a színtéren eltöltött évek alatt stílust váltogatna. Amit látsz, azt kapod. Az 1998-ban megjelent debütálás óta Steve Newman a minőségi lemezek szinonimája, olyan kiadványoké, amelyek kiváló csomagolásban kínálják a tipikusan brit eredetű melodikus rock sűrű, tömör világát.
A „Siren”, a második album az AOR Heaven Records gondozásában, az elődje, az „Under Southern Skies” (2011) útját folytatja. Ez azt jelenti, hogy Steve továbbra is megnyitja stúdiója ajtaját más zenészek előtt. Most több az együttműködés, mint pályafutása bármely korábbi szakaszában. És ez nagyon jó. A „Siren”, pályafutásának jubileumi, 10. stúdióalbuma, néhány üdvözlendő ötletbeli szellőztetéssel büszkélkedhet a szerzemények hangszerelésében, amelyek hatékonyan „felragyogtatják” Steve Newman egyébként kiszámítható dalszerzői sablonját. A fickó természetesen most is a legtöbb dal fő szerzője, de elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a Pete Newdseckkel (Eden’s Curse, Tainted Nation) közös munka a Some Kind Of Wonderful és a Waiting For the Day című számon, valamint a hosszú évek óta tartó cimborával (még a második, „One Step Closer” című album idejéből, 1999), Steve Workmannel (Vega, kick) a When it Comes To Love-on három olyan szerzeményt eredményezett, amelyek a refrének ragadozó dallamossága és a bombasztikusság tekintetében kiemelkednek az albumról. Ez a három dal azt is megmutatja, mennyire jól jött a főének harmonizálása a vendégénekesek hangjával (Pwete Newdeck, Steve Workman), hiszen ezek a pontok az új lemezen még színesebbek, kontrasztosabbak, és még pompásabbak lettek.
Az album meglepően nyit. A kezdő Scar Of Love gyorsított tempóra épül. Persze azonnal ott van a szigetországi melodikus rock tipikus melankolikus fátyla, de egy ilyen tempót számos power metal zenekar kezében 2013-ban is hamar megtámogatna a dupla lábdob dübörgése. A „Siren” leggyorsabb száma tehát rögtön az elejére került. Utána a érdekes Had Enough következik, ahol főleg a refrénben tűnnek ki a nyolcvanas évekre jellemző szintetizátorfüggönyök, amelyek a vezető refrénmotívummal együtt olyan hangulatot teremtenek, amely Ozzy nyolcvanas évekbeli „puhább” korszakát idézi, például az One Shot In The Dark című slágerében (a „The Ultimate Sin” album, 1986). Ravasz csomagolás, Steve, le a kalappal! Kiválóan működik főleg a harmadik szám is: bár a versszakban Waite Missing You című slágerének vonalát követi, a refrén ragadozó dallama teljesen máshová viszi. A negyedik, az Antoher Bitch In the Night kemény rockos lüktetés, ahol a drámai színházat a feltuningolt gitárriff és Steve Newman szándékosan „macho” énekelőadása mélyíti.
Az eddigiek alapján a „Siren” ihletettebb, karakteresebb albumnak tekinthető, amely egyúttal bizonyítja, hogy Steve Newman sikeresen ötvözte a tapasztalt dalszerző érettségét és edzettségét, valamint a hangmérnöki nagy rutint az ötletességgel, amit ezúttal a különleges vendégek közreműködése is megtámogat. Most nehéz hibát találni az albumon, bár 45 perc is bőven elég lett volna. A lemez vége felé a The Foolish One című, enyhén átlagos power ballada nélkül mindenki „túlélné”. Egyébként az album a szerzeményeit tekintve szilárdan áll! Azt viszont megmutatja, hogy a különleges vendégek meghívása igencsak jól jött, hiszen a „kívülről” érkező ötletek pozitívan hatnak a dalok további kontrasztosítására!
Tekintve, hogy a „Siren” mindössze két év után követte az erőteljes elődöt, az „Under Southern Skies”-t, a Newman nem állt le, és nem is rontotta le saját zenei felállását egy olyan albummal, amely nem tudná tartani az elődje színvonalát. Az új album ismét kissé sötétebbnek hat pozitívabb hangvételű elődjénél, amely személyes vallomásosnak számított, és arról tanúskodott, hogyan számolt le Steve a múlt kísértő szellemeivel. Az új lemezen a fickó ismét a férfivilág fő fűszerével foglalkozik. A nőkkel. A szövegeket inkább ne boncolgassátok, különben sosem barátkoztok meg a melodikus rockkal. Különösebb intellektust úgysem találni bennük. A „Siren” ebből a szempontból sem különbözik. Egyszerűen az új Newman-kiadvány nagy erényei felé billenti a mérleg nyelvét az a tény, hogy Steve Newman rövid idő alatt megőrizte termékeny kreatív ihletettségét a zeneszerzésben, és egy változatos, élénk lemezt rakott le az asztalra, amely bár beleillik a szigetországi melodikus rock tipikus jellemzőinek ligájába, az újabb kiérlelt, hatásosan invazív dalokból álló termésével egyúttal Steve Newman eddigi stúdiókiadványainak csúcsai közé tartozik.
Felállás
Steve Newman – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Rob McEwen – dobok, ütőhangszerek
Shaun Bessant – gitárszóló a „When It Comes To Love” című számon
Robert Säll – gitárszóló a „Feel Her Again” című számon
Pete Newdeck – kísérő ének a „Some Kind Of Wonderful” és a „Waiting For The Day” című számokon
Nick Workman – kísérő ének a „When It Comes To Love” című számon
Produkció
Steve Newman
Számlista
01. Scar Of Love
02. Had Enough
03. Arcadia
04. Another Bitch Of A Night
05. Feel Her Again
06. Some Kind Of Wonderful
07. Siren
08. When It Comes To Love
09. Crossfire
10. Waiting For The Day
11. The Foolish One
12. Don’t Know Why
