Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Find Me
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 56:03
Értékelés: 3.5/5
Daniel Flores svéd munkamániás: dobos, zeneszerző, producer és még sok minden más, egyebek mellett a kiváló progresszív metalosok, a Mind’s Eye tagjaként ismert. A énekes Robbie LaBlanc-kal (Blanc Faces) egyesítette erőit egy svéd–amerikai AOR-párosban, így született meg a Find Me projekt, amely a nyolcvanas évek AOR-hangulatának melodikus rockban való újraélesztésére tesz fel mindent, és a nosztalgiázók szívét kopogtatja.
Az anyag 2011-ben kezdett összeállni. Flores az évek során nagyon jó érzéket fejlesztett ki arra, hogyan emelje ki egy dalban azt a dallamos leckét, amely azonnal „beleragad” a fülbe. Ha viszont olyan albumot szeretnél, amely tetőtől talpig teljes erőből működik egy olyan piacon, amelyet elárasztott az AOR/melodic rock-újjáélesztők légiója, és ahol már nincs mit mondani (egyéni zenei forradalom szintjén), mert réges-rég minden ismert, akkor tudnod kell, hogy különös szerencsejátékba kezdesz. Ennek a szerencsejátéknak nagyjából ez a kérdése: „Mennyire hozzák majd a dalaim a vérbeli hatást a versszak – (előrefrén) – refrén íven?” Vagyis a dal a produkciós finomsággal együtt megnyeri-e azoknak a zenerajongóknak az érzelmeit, akik a szívüket a nyolcvanas években hagyták? És ha igen, mennyire?
Flores azt is pontosan tudja, hogy ezt egyedül nem képes megcsinálni, pedig multiinstrumentalista, és a stúdióban nincsenek titkai. Svédország tele van kiváló „másolókkal”, akik remekelnek, ha az eredeti energiájához és formájához kell tökéletesen közel kerülniük. A szerzői ötletek végső, fertőző erejű csiszolásában segített neki Sören Kronqvist (Crash the System, Sunstorm), Erik Mårtensson (Eclipse, W.E.T., Jimi Jamison), a szintén tapasztalt olasz basszusgitáros, Alessandro Del Vecchio (Hardline), valamint Tom és James Martin (Vega, Sunstorm), de hozzátett a magáét Issa énekesnő és Mikey Wilson is.
Így született meg a Find Me projekt első albuma, a „Wings of Love”. Nevezzük anyagnak, amelybe Robbie LeBlanc kiváló vokális teljesítményével beleharapott, és a dalokba a nagyon is szükséges kontrasztot, színezést lehelt egy hatásosan felépített drámai, színpadias hullámzással, az elvárt (teljes gőzzel égő) atmoszférikus crescendóval a refrénekben, amelyeket szétfeszít a bombaszt és a pompa, ahogy azt az AOR legsikerültebb pillanatai megkövetelik. Ez a cél végső soron az album dalainak csupán felénél teljesült így, de azért mégis.
A csapat tapasztalt. Emlékeztek még az ausztrál AOR-banda, a White Widdow nemrégi felfutására? A Find Me hangzásban, produkcióban és dalszerzői jellemzőit tekintve közel áll az ausztrálokhoz. Azért is, mert Robbie hangja jól illik egy ilyen zenei közegbe. De némi fenntartással. A Find Me elsősorban olyan projekt, ahol a dalokat e-mailes levelezés és mp3-fájlok „megosztása” alapján „foltozzák össze”. A White Widdow olyan banda, amely összehangoltan, egy hullámhosszon lélegzik. Amikor felvesznek, mindenki ott van a stúdióban.
A riffek és a retró AOR-os szintetizátorhangzás párbeszéde teljes erővel hat, a refrén utolsó ismétlése előtti hangszeres részekbe szőtt szólók pedig igazán ravaszul és ügyesen vannak kitalálva, ezért hatásosan szolgálják a dalok első osztályú megmozgatását. Mégis pontokat veszít az album, mert a dallamos és hangzásbeli tökéletesség hajszolása ellenére többnyire már hallottnak hat. Az érzés talán egyszerűen azért ilyen, mert mostanában valóságos áradatát látjuk az olyan, hasonló stílusú megjelenéseknek, mint a „Wings Of Love”. Az album a második felében erősödik meg. Az első igazán teljes figyelmet keltő dal csak a hatodik, az On the Outside, amelyben Floresnak és csapatának különösen hatásos versszak–előrefrén–refrén kapcsolatot sikerül összehoznia. Ez a szám atmoszférikusan folyamatosan emelkedik, így a refrén dallamos bummja és a drámai pompa optimálisan működik. Hasonló hatást érnek el a One Soul és a Powerless, aztán itt van a „ritmikusan Hysteria-s” (ó, de kiszámítható) Unbreakable, amely szintén érezhetően begyújt az albumon, a remek címadó dal, amellyel jobban a nyolcvanas évekbe már nem lehet visszanyúlni, ahogy a zenei kompozíció kalandot kínál, az album legvégén pedig az átlagon felül izzó Your Lips. Mit következtethetünk ebből? Átlagos az album első fele, a hatodik daltól kezdve viszont nagyon jó a folytatás. Ez azt is jelenti, hogy két szám határozottan fölösleges az albumon.
A „Wings Of Love” szép album. Tipikusan skandináv AOR/melodic rock produkció, amelyre felkapja a fejét minden megszállott AOR-rajongó. Remekül megszólaló, két dallal hosszabb a kelleténél, de végső soron nagyon szép és korrekt mű, amelyre készítői joggal lehetnek büszkék. Földrengést nem okoz, viszont sok megszállott AOR-rajongót boldoggá tesz majd, aki alig várja, hogy leszedje az albumot az iTunesról vagy az Amazonról. Röviden: szép, de semmi különös. Legalábbis 2013-ban már nem.
Felállás
Robbie LaBlanc – ének
Daniel Flores – dob, billentyűk
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Daniel Palmqvist (Xorigin) – gitár
Johnny Trobro – basszusgitár, „fretless” basszus
Produkció
Daniel Flores
Számlista
1. Road To Nowhere
2. Another World
3. Dancing To A Broken Heartbeat
4. Eternally
5. Firefight
6. On The Outside
7. One Soul
8. Powerless
9. Bottom Of My Heart
10. Unbreakable
11. Wings Of Love
12. Your Lips
