Lemezkritikák

A „Broken Barricades” a Procol Harum klasszikus stúdióteljesítményei közé tartozik, amely a szimfonikus hangzás, a pszichedelia és a blues rock egyedi, a maga korában rendkívül újító keverékével a mai napig lenyűgöz.

Az Elevators szlovén viszonylatban a zenei artizmus abszolút csúcsa, és Glenn Hughes legszívesebben elvinné őket a világ körüli turnéjára kísérőcsapatnak. Csak tudomást kell szereznie róluk.

A szlovenjgradeci Jazoo újabb kiváló lemezzel jelentkezett, amellyel progresszív lépést tett a saját karakterének kibontakozásában, miközben megőrizte a zeneileg kísérletező, kihívó vonzerejét.

„Nu-disco” – nevezhetnénk akár így is! Elton John saját magának is remekül belátta, hogy a Pnau duó nem lőhet bakot, amikor átadta nekik feldolgozásra az 1970 és 1977 közötti eredeti stúdiófelvételeit.

Egy stockholmi indietronic duó debütálása: nosztalgikus, mégis friss, és a kompozíciós megoldásaiban egészen kifejező – a teret bőven kihasználja a dallamokhoz és az álmodozón cerebrális hangulathoz.

„Az igazi desperadók, a Stara šula bemutatkozó lemezükkel olyan albumot tesznek le az asztalra, amelynek a bikerkultúra szentélyeinek, az éjszakai lebujoknak a homlokzatán a helye!”

A Stara šula igazi desperadói az első lemezükkel olyan albumot tettek le az asztalra, amely a motoros kultúra szentélyeinek, az éjszakai lebújoknak a homlokzatára kívánkozik! Élettel és őszinteséggel tele ez a vagány rock 'n' roll…

A Dar De Duh rendkívül terápiás hatású alkotás; olyasvalakinek való, aki a művészettől élő formát vár, amely igyekszik fontosabb helyet elfoglalni a világegyetemben, aki az emberiségben konkrétabb értelmet keres, és akinek, ha még mindig…

A Kansas a nyolcvanas évek során végig meggyőzően alkalmazkodott az aktuális zenei trendekhez. Az „In The Spirit Of Things” így az AOR-korszakukból származó, rendben lévő és kiegyensúlyozott minőségű lemezek sorába illeszkedik, amelyekre a…

Újabb Motorhead-válogatás! Üdvözlendő színfolt a gyűjteményben mindazoknak, akiket a zenekar amolyan félig-meddig érdekel, de nem ádáz rajongói. Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy segít elveszíteni a rock 'n' roll-ártatlanságodat, aminek…

Néhány korábbi mesterművéhez képest a „Thing-Fish” zeneileg nem jelentett különösebb újítást, hiszen az albumon hallható dalok eredeti változatai közül sok már korábban megjelent, ám Frank kitartó tükörtartása a kortárs amerikai társadalom…

A „We Cruise Like Tom Does” a garázsból kirángatott, nyers punk rock iskola dühének szerencsés keveréke, amely nem fukarkodik az energiával és a csípős éllel, és éppen a megfelelő adag dallamos, indie rockos fülbemászóságot kever hozzá.

Közel negyvenöt évig kitartottak ugyanabban a felállásban, ami biztosan nem mindennapi teljesítmény. Még ha csak a pénz tartja is össze őket, az új album rendkívül üdvözlendő és nagyon szilárd.

„Az album azonnal megragadja az embert a fülénél fogva, és igen kitartó, merev tartásában a végéig nem enged.”

Ez az album kötelező darab a Night Ranger minden igazi rajongójának és minden rockrajongónak, aki ismeri többek között a Tesla legendás „Five Man Acoustical Jam” kiadványát is.

A „The Window Of Life” közel sem volt rossz lemez, hiszen a Pendragon ezen ismét meggyőzően bizonyította, mennyire ragaszkodik az ambientesen könnyedebb, dallamos szimfonikus prog rockhoz.

A „Hot Cakes” remek új kezdet, amely szemtelen humorával, komikumával és egyben érett megfontoltságával – ami újdonság Justin Hawkinsnál – visszaröpíti a The Darkness-t a rock n' roll-buli világának egykori trónjára!

A „Heresy And Creed” olyan album, amely a Ten rajongóit minden bizonnyal levesz a lábukról, hiszen a zenekar ezzel bizonyítja, hogy megállíthatatlanul érik, mint a jó öreg bor, még ha kifejezésmódját tekintve nem is olyan magával ragadó,…

Az „U prvega” a jó 45 percre azt az érzést kelti majd benned, hogy egy pillanatra megállt az idő, és hogy a zene eredeti, népi lényegében az ember és a természet évszázadokon át tartó együttélésének tükre!

Az AOR-nagyágyú Journey első gitárosa, Neal Schon hatodik önálló stúdiólemezével, a „The Calling”-gal bizonyítja, hogy galaxisunk egyik legsokoldalúbb, leginkább sokarcú gitármestere!

Az „Octave” albummal a klasszikus The Moody Blues-felállás meggyőző módon búcsúzott, és minőségét tekintve rendkívül kiegyensúlyozott lemezt hozott össze, amely nem sokkal marad el legnagyobb remekművei mögött.

A önreklám és a nagy mellek áradatában azok, akik megérdemelnék, hogy szó essen róluk, lemaradnak a média figyelméről és a nagyobb koncertekről, néhányuknak mégis sikerül – éppen azért, mert annyira mások, mint a generikusan gyártott…

Az idei év egyik legjobb AOR/melodikus rock albuma.

A Godspeed You! Black Emperor új albuma, az 'Allelujah! Don't Bend! Ascend! megérte a 10 évnyi várakozást. A koncepció annyira tökéletes, annyira átgondolt, ugyanakkor annyira érző és személyes, hogy egész egyszerűen nem lehet kevesebb,…

A Dokken a „Broken Bones” albummal ismét túlélte a megpróbáltatásokat.

Tennantnek és Lowe-nak sikerült az alapvető célja: más albumot tenni le az asztalra. Albumot a kaliforniai nap alól, más hangzással. Olyat, ami nem feltétlenül a táncritmusokkal tolakszik a hallgatóba, hanem változatosság kedvéért több…

„Az ihlet a borban rejlik” – ezt bizonyítják a srácok piros orcái. Ez a szőlőtelepítési és borkészítési szakkönyv a klasszikus népi hagyomány határait szikrázóan bolondos csavarral tolja el, és egy teljesen saját kifejezésmódba fordítja át.

A klasszikus rockfelállás – basszusgitár, dob, gitár, ének – kilenc dalból álló, szolid konglomerátumot kínál, bőven átitatva a hangzás popos retorikájával, az elsőlemezről viszont alapvetően hiányoznak azok az elemek, amelyek a saját…

„Ez a csapat hihetetlen! Valójában paródiának indult: évődő módon, a tolmini népi hagyomány szellemében a feje tetejére állította a főként tolmini vidékről származó népdalokat.”

A kilencvenes évek eleji avantgárd alter metal fúziósok és grunge-zenekarok hagyatékán nőtt fel a celjei vidék alternatív metal különcei, a Flyspoon, akik ezzel az EP-vel is felhívják a figyelmet a stílusbeli különlegességek vonzerejére!

A „Sin And Bones” a zenekar eddigi legérettebb és legfókuszáltabb albuma, amely bizonyítja, hogy a Fozzy világos irányvonalakat talált a zenei fejlődéséhez, és ezekkel építi tovább bátor elődjét, a „Chasing The Grail”-t.

Jobb a késő tavasz, mint a korai ősz! Visszatér a nosztalgia érzése, visszatérnek a legendák, nagy művészi rutinnal és érettséggel, az új lemezről erős csapatszellem sugárzik, a pop pedig most érezhetően eltávolodott a rocktól!

„Érezni, hogy ez a felállás még feljebb és még messzebbre juthat az artizmusban.”

Előadó: Tame Impala A Tame Impala talán tényleg az a név, amit a Pitchfork agyonrágott, és már csak emiatt is eleinte berzenkedünk ellene, az új albummal mégis bebizonyították, hogy megérdemlik az idei év neo-pszichedelikus királyai címet.

Az „Alpha Noir/Omega White” rendkívül kifinomult teljesítmény, a filigrán tökélyre törekvés jegyében született: a portugál szimfonikus art blackmetalosok, a Moonspell 20 évnyi dacolása alatt kicsiszolt perfekcionizmus csúcsa, és egyben…

A „Bananas” albumon a legendás hard rock öregek újabb, égetően szükséges hangzásbeli frissítésen estek át, ami Airey érkezése nélkül soha nem történt volna meg, bármilyen furcsán hangzik is ez híres billentyűs elődjük távozása után, akit…

A Marillion a „Sounds That Can't Be Made” című legújabb stúdiómestermunkájával ismét bebizonyította, miért tartozik korunk egyik legbecsültebb progresszív rockzenekarai közé, hiába mellőzik bűnös módon a kereskedelmi média.

A „Storm & Grace” című albummal Lisa Marie Presley eddigi legérettebb és leggyőzőbb stúdiómunkáját készítette el, amelyen meggyőző és átélt módon mutatja meg, hogy zenei szíve az észak-amerikai délhez húz – erre híres apja is biztosan…

A „No.4” több mint sikeres és meggyőző visszatérés a zenekar számára az igazi rockerterepre! Egy újra megtalált, szilárd integritású és összeforrott kvartett lenyomata! A Tide ezen az alapon a jövőben is felszabadultan és megterheltség…

Mark Knopfler a népe hagyatékában olyan szálakra lelt, amelyeket odaadóan és megfontoltan sző bele új hangzásvilágú szőnyegeibe. Olyan dolgokat kínál, amelyek a lelkén fekszenek, és amelyeket, mint minden igazi művésznek, el kell juttatnia…

Érettség, tapasztalat, erős kémiai kötések, Šuligoj több mint sikeres beilleszkedése a basszusgitáros posztjára, Mirko Vuksanović és Alan Jakin egyedülálló párosa, no meg Marko Vuksanović utánozhatatlan hangja: a „Mesta železniških postaj”…

"A „Mesta železniških postaj” album az együttes hosszú pályafutásának egyik legkiemelkedőbb alkotása, egyben a szlovén rock történetének egyik legnagyszerűbb pillanata."

A romantikus Rainbow-debütalbum a mai napig a fekete ruhás gitáros és a kistestű énekesóriás aranykorszakának egyik legjobb pillanata, egyben egy győzedelmes, de rövid életű hard rock mese kezdete, amely sajnos véget ért, mielőtt igazán…

A korrekt, de izgalmat nélkülöző „Abandon” nem tudott igazán inspirált dalszerzéssel felzárkózni a klasszikus Deep Purple-albumok mellé, viszont méltó búcsú volt a legendás Jon Lordtól, aki Hammond-orgonáját Don Airey-nek (ex-Colosseum II,…

Az „On The 13th Day” kiváló album, amely a legendás zenekar régi rajongóinak többségét könnyedén boldoggá teszi: szép számmal akad rajta kifejezetten ihletett dal, miközben a Magnum a nyolcvanas években legjobb munkái többségét megteremtő,…

A „Purpendicular” teljes újjászületést hozott a már számtalanszor leírt hard rock legendáknak, akik Morse érkezésével megalkották a hetvenes évek közepe óta legjobb albumukat, és friss szelet fújtak a már kissé megkopott vitorlákba.

„The Battle Rages On”, a Deep Purple Mark II felállásának hattyúdala annak ellenére meglepően színvonalas és egészében véve következetes lemez lett, hogy Blackmore és Gillan, mint két sárkány, szakadatlan harcban álltak egymással.

A „Slaves and Masters” rendkívül szolid és kétségkívül teljesen egyedi album volt, amely rövid időre megvalósította Blackmore akkori, dallamos rockos elképzelését az „igazi” Deep Purple-hangzásról, logikus stílusbeli folytatásként ott, ahol…

Előadó: Enslaved A RIITIIR nagyon szolid album, és bár nem tartozik a zenekar nálam legjobban szeretett lemezei közé, idén biztosan az egyik legjobb metalkiadvány. | A RIITIIR nagyon-nagyon szolid album, és bár nem ez a kedvencem tőlük –…

A tf100-ra egy csomó zenész állt össze, köztük a Steven Wilson, Theo Travis és Sand Snowman hármas. Képzeld el most: Steven Wilson hangja, az ő gitárja összefonódik Sand Snowman gitárjával, mindezt kiegészíti Theo Travis finom, gyönyörű…

A „The House of Blue Light” manapság nem kerül szóba túl gyakran, pedig méltó utódja volt a híres, művészileg kidolgozottabb elődjének, vagyis minőségét tekintve valahol a Deep Purple stúdióalbumainak aranyközépútján helyezkedik el.

Előadó: Battlestations Az In a Cold Embrace ismét olyan Battlestations-album, amely annyira meglep, hogy a hallgató azon tűnődik, egyáltalán hogyan sikerülhet ez nekik.

A „Perfect Strangers” a már leírt hard rock legendák diadalmas visszatérése volt, akik a nyolcvanas évek gyökeresen megváltozott technológiai és produkciós közegében is tökéletesen megtalálták a helyüket, és a legtöbb rajongó szerint a…

A tehetséges montenegrói Miloš Kardaglić a második albumával, amelyen a latin melosz világát kutatta, is bebizonyította, hogy a legutóbbi idők klasszikus gitárvirtuózainak egyik legnagyobb felfedezése.

A „Perfect Strangers” a már leírt hard rock legendák diadalmas visszatérését jelentette, akik a nyolcvanas évek gyökeresen megváltozott technológiai és produkciós körülményei között is remekül megtalálták a helyüket, és a legtöbb rajongó…

A gyakran elfeledett klasszikus, a „Come Taste the Band” méltó búcsú a hetvenes évek Deep Purple-jétől, és Bolin egyedi gitártehetségének felbecsülhetetlen értékű végrendelete, amely mellett Blackmore hiányát egyáltalán nem érezzük.

„A gyakran figyelmen kívül hagyott klasszikus, a »Come Taste the Band« méltó búcsú a Deep Purple 1970-es éveitől, és Bolin egyedi gitáros tehetségének felbecsülhetetlen értékű végrendelete, mellette Blackmore hiányát egyáltalán nem érzed.”

A „Stormbringer” felhős égboltról érkezett, jött, látott és győzött, így a Deep Purple Mark III felállásának utolsó mesterművét hozta el, amely rendkívül szaftos stílusbeli fűszerezéssel büszkélkedik.

Kiadó: EMI RecordsMegjelenés: 1974. november 16.Producer: Deep Purple & Martin BirchAz album hossza: 36.31 percMűfaj: Hard Rock / Heavy RockÉrtékelés: 10/10 A „Stormbringer” a brit hard rock legenda, a Deep Purple kilencedik…

A Tool, a lakrimológiai kikapcsolás amerikai isteneinek aurája láthatóan átkelt az óceánon, és Svédországban gyökeret vert, a Soen pedig igazi szupersztárok módjára, ügyesen járja végig a tudat oldalági mellékútjait.

A „Battle Scars” című albummal, amely biztosan új híveket is hoz majd nekik a szélesebb zenei látókörű prog metal rajongók közül, a Galahad eddigi legérettebb stúdiómunkáját tette le az asztalra, és bebizonyította, hogy a neo progon belül…

„A „Burn” az újjászületett Mark III felállás magnum opusa volt, amely már az első szülési fájdalmak idején hihetetlen izzással égett, hogy megmutassa a világnak a legendás angol hard rock bajnokok megújult arcát. Az újjáéledt Deep Purple…

A „Burn” az újszülött Mark III felállás magnum opusa volt, amely már az első szüléskori fájdalmak közepette is hihetetlen izzással lángolt, hogy megmutassa a világnak a legendás angol hard rock bajnokok megújult arcát.

A „Who Do We Think We Are” messze a legkevésbé ihletett lemeze a Deep Purple Mark II felállásának. A zenekar ebben a nyomasztó légkörben, a menedzsment által rájuk kényszerített stúdiórabszolgaság és a Blackmore–Gillan-féle szüntelen…

" A „Who Do We Think We Are” messze a Mark II Deep Purple-felállás legkevésbé ihletett albuma, amely nyomasztó légkörben, a menedzsment által rájuk erőltetett stúdiórabszolgaság melléktermékeként és a Blackmore–Gillan-tengelyen zajló…

A „Machine Head” a Deep Purple stúdióalbumainak csúcsán ülő aranykorona, a Mark II felállás csúcspontja, amely a mai napig a legnépszerűbb klasszikusaikat hozta létre.

A „Machine Head” a Deep Purple stúdióalbumainak koronája, a Mark II felállás csúcspontja, amely a mai napig a zenekar legnépszerűbb klasszikusait hozta létre.

A „Strangeland” megerősíti a Keane pozícióját a brit piacon, de ha ennél többet akarnak, változtatniuk kell az alkotói filozófiájukon. Ezzel az albummal a zenekar láthatóan beállt egy bevált, piacbarát kaptafába, pedig többre is képes…

„A kísérletezős hangulatú remekmű, a »Fireball« sok szempontból még az ünnepelt elődjénél is érdekesebb stúdiólemez, és minden tekintetben el is homályosítaná azt, ha nem volna rajta egyetlen hiba, amelynek a neve »Anyone's Daughter«.”

Két évvel a tehetséges gitáros, Kristijan Cavazza halála után a Miladojka Youneed a teljes összeomlás állapotába jutott, a Lovrič–Marolt agytröszt mégis elkészíti egy újabb kivételes és felforgató pop-mestermunkát.

A kísérletezős hangvételű mestermű, a „Fireball” sok szempontból még izgalmasabb stúdióalbum, mint híres elődje, és mindenben el is homályosítaná, ha nem lenne rajta egyetlen hiba, amelynek „Anyone's Daughter” a neve.

A „Deep Purple in Rock” időtlen hard rock remekmű, és kétségkívül a legfontosabb stúdiómunka a Deep Purple teljes történetében. Egyben minden idők egyik legfontosabb rocklemeze is, amellyel a Mark II elindult győzelmi menetén a kemény rock…

A „Deep Purple in Rock” időtlen hard rock remekmű, és kétségkívül a legfontosabb stúdiómunka a Deep Purple teljes történetében.

A „Concerto for Group and Orchestra” a hatvanas évek végén, a maga korában rendkívül ambiciózus projekt volt, és különleges helyet érdemel a rockzene történetében, mert nagyon meggyőzően hozott össze két teljesen különböző zenei világot.…

A Bloodylon ujjal mutat a társadalom dekadenciájára, amelyben élünk, kifinomult humorérzékkel, de nem a zene rovására – így sikerül megalkotniuk eddigi legjobb lemezüket.

A ljubljanai Miladojka Youneed bemutatkozó lemeze áthelyezi a szlovén alternatív határkövét, a funk pedig innentől elválaszthatatlan a punk és a jazz pszichotikus oldalától, a koszos hangzás pedig kötelező hozzávalója a progresszív zenének.

A „Concerto for Group and Orchestra” a hatvanas évek végén rendkívül ambiciózus vállalkozás volt, és különleges helyet érdemel a rocktörténetben, mert két teljesen különböző zenei világot olvasztott egybe nagyon meggyőzően.

A Gamma Ray megújult felállása, amely felvette a „Somewhere Out In Space” albumot, majd mindössze egy évvel később kiadta a remek „Powerplant” lemezt is, kivételes formában és hihetetlen kreatív frissességben volt az ezredforduló idején!

"A „Deep Purple” minden kétséget kizáróan a Mark I felállású Deep Purple legjobb munkája volt: a legendás zenekar ekkor érte el művészi csúcsát, és fél lábbal már a nagy stílusváltás felé lépett, amely közvetlenül Evans és Simper távozása…

A „Deep Purple” kétségkívül a Mark I-es Deep Purple-felállás legjobb műve volt: a legendás banda ekkor érte el művészi csúcspontját, és fél lábbal már a nagy stílusváltás felé lépett, amely közvetlenül Evans és Simper távozása után…

Előadó: Battlestations A zenekar második stúdiókiadványa afféle hídként működik az eljövendő zenei megszólalásuk felé. Kis híd a zenei formák első keresgélésétől és a számtalan hatás összegyúrásától valami érettebb irányába. | The band's…

"Annak ellenére, hogy a zenekar gyors alkotói felívelésben volt, az album Britanniában kereskedelmileg teljesen megbukott, az amerikai fogadtatás pedig szintén elmaradt a várakozásoktól. Lord, Blackmore és Paice, valamint a másik oldalon…

A „The Book of Taliesyn” érezhető művészi előrelépést jelent a Deep Purple debütalbumához képest, és bizonyítja, hogy a legendás zenekar tagjai folyamatos fejlődésben voltak, amikor a felismerhető hangzás kialakításáról és az újszerű…

"A pszichedelikus színezetű Deep Purple-debütalbum az eredeti, Mark I felállás tükörképe. Ez a csapat minden újabb kiadással ugrásszerűen fejlődött, ma pedig elsősorban azoknak érdekes, akik a heavy metal, a hard rock és a progresszív rock…

A pszichedelikus beütésű Deep Purple-bemutatkozó lemez szemléletes tükre az eredeti, Mark I felállásnak, amelyre jellemző volt, hogy minden újabb kiadványával ugrásszerűen fejlődött, és ma elsősorban a heavy metal, a hard rock és a…

Kivételes bemutatkozó album, amely minden érvet felsorakoztat amellett, hogy Svédország a világ legprogresszívebb tehetségekkel megáldott országainak élén álljon, a kérdés viszont az: „Lehet-e a Renaissance Of Fools ugyanolyan nagy, mint az…

Az új Grave Digger a sors szeszélyének hála ezzel az albummal újra a régi Grave Digger lesz. Persze mindez semmit sem érne, ha Axel Ritt nem illeszkedett volna be időben és hatékonyan a Grave Digger felállásába. A banda ezúttal hatékonyan…

„The Story Of Light” egy újabb remek lemez, amely Steve Vait az életműve legnagyobb kifejezőerejű, ötletgazdag korszakába repíti vissza. Vagyis a kilencvenes években megjelent albumok időszakába.

„A Dark Roots of the Earth kétségkívül az év albuma cím egyik legerősebb várományosa, és idén a thrashtől aligha várható olyan, ami felülmúlná ezt a fenevadat. Bármilyen nagy négyes is létezik (Dave Mustaine pedig sírja el magát Lars Ulrich…

A Testament a Dark Roots of Earth című lemezzel hihetetlen dolgot vitt véghez – felülmúlta az elődöt, a The Formation of Damnation albumot.

A „Born Villain” egyrészt a masszív hangzásterror és Marilyn Manson lázadó rockdühének érett keveréke, amit a stílusa rajongói jó ideje hiányoltak, másrészt elmélyíti a programozott loopok, effektek és ritmusok ravasz összefésülésének…

A „Common Destiny” tartja a Jaded Heart megszokott színvonalát. Kevésbé dühös, mint az elődje, kiegyensúlyozottabb, és néhány tökéletes dallamos refrénje ismét közelebb áll a „Helluva Time” (2005) és a „Sinister Mind” (2007) albumokhoz.

Ragyogásból ezen a lemezen nem fogsz hiányt szenvedni. Csak az a kérdés, miért a fenébe Hess, és miért nem Harem Scarem? A „Living In Yeserday” megjelenésekor ugyanis a zenei szókincs terén végig bőven akad közös nevező Hess és a Harem…

A „Live At Baltimore” olyan dokumentum, amilyennek minden igazi glam-rajongó polcán ott kell lennie, aki hisz a nyers rock n' roll érzékiség varázsában! Az első perctől az utolsó másodpercig a Kix-dinamit kivételesen erős adagja, amely…

Ez a kiadvány mindazoknak nagyon jól jön, akik még nem ismerik az együttest, hiszen az aranykor slágereinek újrajátszott változataival a Loverboy pályájának történelmi keresztmetszetét adja. A három vadonatúj dal pedig bizonyítja, hogy az…

Az obskúrumból nincs hiány: az újhullámos ikon, Ian Dury fia apja nyomdokai helyett a saját, popos burkolatú, bedrogozott tudatú mellékösvényeit járja.

A szomszédos Horvátország Nirvanája kivételes garázshangzással, egy DIY-kiadványhoz képest kiváló produkcióval és n-edik hatványra emelt zenével rukkol elő. A forradalom folytatódik!

A „Mr. Blue Sky” Lynne hosszú életű művészetének csodálatos testamentuma, és annak a régi, lángoló vágyának a beteljesülése, hogy az Electric Light Orchestra klasszikusait a modern technológia segítségével végre úgy vegye fel, ahogyan…

A Threshold pályafutása legprogresszívebb albuma igazi mérföldkő: a zenekar új zenei-alkotói dimenziók területére lép. Tetőtől talpig igazi Threshold-lemez, ami ugyanakkor teljesen magával ragad kihívó karakterével és a beépített…

Az ír kvintett, a The Thrills aranykorának keresztmetszete napsütötte elegyet kínál: az örökké émelyítően édes Beach Boys Neil Young-alapokon. A pozitív hangulattól való eltérés ritkább a gyémántnál.