Lemezkritikák

A „The Revölution By Night” megvolt benne mindaz a védjegyszerű hangzásbeli fogás, amiről a fekete ruhás ügynökök verhetetlen csapatát ismerni lehet, ráadásul a suttogó szintitextúráknak köszönhetően a hangszerelés még kifinomultabb lett,…

A „Cornerstone” megjelenésekor kiemelkedő kereskedelmi sikert aratott, és már a harmadik olyan Styx-album lett egymás után, amely az amerikai listák csúcsára kapaszkodott, bár a szokásosnál valamivel nagyobb adag szacharin miatt nem éri el…

A dokumentum, amelyet nyugodtan nevezhetünk „The Eagle Has Landed pt. IV”-nek, a DVD/2CD kombinált kiadásban kötelező minden Saxon-rajongónak, egyben szent áldozás minden frissen megtért metalosnak.

Mostantól Steve Lee is nyugodtan fellélegezhet, bárhol járjon is a lelke, a Gotthard pedig 2012-ben is a klasszikus hard rock iskola legellenállhatatlanabb himnuszainak kovácsműhelye marad.

A Toto már a számos erénnyel – amelyek egész pályájukat végigkísérik – megáldott bemutatkozó lemezével jelezte, hogy a nyolcvanas évek első fele az övék lesz, ami a produkciós perfekcionizmus, a technikai csiszoltság, a lenyűgöző…

A „The River Sessions” elsőrangú koncertcsemege, amely a Magnumot pályafutása legnagyobb művészi virágzásának kellős közepén kapja el, amikor vita sem volt arról, hogy melyik brit zenekar képes az AOR-trónért kihívni az akkori idők…

Minden viharra, bármilyen kíméletlenül tombolt is, kisüt a nap.

A Styx a „Pieces of Eight” idején karrierje alkotói csúcsán járt, és megérdemelten élvezte az amerikai arénarock-zenekarok közül a legizgalmasabbnak járó státuszt. A „The Grand Illusion” mellett ez az együttes pályájának „definitív” albuma.

Az Avven a Kastalijával is a folk metalban horgonyzik le, de ezúttal merészebbek voltak, nagyobb teret engedtek a kísérletezésnek, és összességében továbbfejlesztették az elsőlemezüket.

A „Repete” az egyedi Orlek-mozaik újabb darabja: őszintén megszólaló, rendkívüli mélységű és érzékenységű lemez, egyúttal az érettség dokumentuma egy zenekartól, amely minden eddiginél jobban túllép az esetleges műfaji korlátokon.

A „The Grand Illusion” a mai napig az első számú jelölt a legendás chicagói prog rockerek legjobb albuma címére, és az egyetlen komoly vetélytársa csak az utódja, a „Pieces of Eight” (1978).

A új (ezúttal egylemezes) „Time Machine 2011: Live In Cleveland” DVD mellett a Rush ezt a koncertdokumentumot dupla CD formájában is megjelentette!

A zenekar fő attrakciója, központi figurája a „Changing Parameters” lemezen is a gitárfenomén Miha Petric, aki felismerhető technikájával a legtöbbet teszi azért, hogy a Moonlighty Sky Trio ne váljon csupán egy lenne a sok szlovén fusion…

A „Beležnica” igazságszerető hangvételével, mélyen érzékeny intimitással és szikrázó metaforákkal teli vallomásával, a zseniális Peter Deklevával szerencsés párosban, egy újabb egyedi, személyes hangú gyémánttal gazdagítja a szlovén…

A „Comeblack” a Scorpions utolsó stúdióalbuma, ezért minden rajongónak kötelező darab, az átlagos hallgatók viszont a Scorpions-dallamokra vágyva továbbra is inkább a klasszikus lemezekhez nyúlnak majd.

A „Unisonic” az anyazenekarok (a Keeper-korszakos Helloween, a Gamma Ray, a Gotthard, a Krokus, a Pink Cream 69) és a tagjaik által képviselt projektek (Avantasia, Sunstorm, Place Vendome) hatásainak hatékony keveréke.

Az új szupercsapat, a Neal Morse, Steve Morse, Mike Portnoy, Dave LaRue és Casey McPherson alkotta ötös debütalbuma egyedi lenyomata annak, hogyan keverednek össze az anyazenekarok zenei nyelvezetei.

A hazai elektro duó kiváló második albuma újabb adag intelligens ritmikával szolgál, a jó ízeket pedig ismét N'Toko, a rímek verhetetlen mestere pecsételi meg. Annyi a kiemelkedő pillanat, hogy azonnal elakad a lélegzeted.

Ahogy az egy ilyen kaliberű zenész esetében elvárható, a „ph7” is stílusában kifejezetten változatos album lett, amely sikerrel lavírozott Hammill fehér és fekete ambientes arca között, egyúttal méltó búcsú volt a Charisma Records kiadótól,…

Műfaját tekintve a Morbid Desire főként a thrash metal vizein evez, ám ez kifejezetten technikás, komplex és kiszámíthatatlan, szinte progresszív futamokkal teli thrash.

A White Skull győzelmes visszatérése az alapokhoz, ami bizonyítja, hogy Federica hangja egyszerűen testhezálló a zenekarnak. Reméljük, a lány most már tartósan marad a felállásban. Ő a garancia a banda jövőbeli albumainak stúdiószintű…

Az „Izhod” megőrzi a zenekar rock n' roll prédikációinak jellegzetes alapjait, ugyanakkor komolyan, érett módon szól, a hangszerelési megoldásokat tekintve pedig tömörebb és változatosabb, mint bármelyik eddigi Big Foot Mama-album.

A „Veseloigra” albummal a Barni Band hangzásban és hangszerelésben is felnőtt az első két lemezhez képest: érettebb, fülbemászóan retro-nosztalgikus rockhangulatú anyagot tett le az asztalra.

Mélyen vallomásos és érzékien intim album, amely nem tűri a félfüllel hallgatást, de bőségesen megjutalmaz minden zenei gourmand-t, akik különleges karakterű muzsikát kerestek! A „független rock” kifejezés igazi hírnöke!

Kinyitottál már valaha olyan albumot, amiből – mintha a Necronomicon zenei változata lenne – kénkőszag csap ki, a booklet lapozgatása közben szüzek sikolyát hallod, az egészet pedig a sötétség, a gonosz, a rettegés és a káosz mindent átható…

A „Consequences” várt első osztályú csemege mindazoknak, akik rajonganak a progresszív rockos eklektikáért és a feszültséggel teli, ambientes intenzitásért, amilyet csak egy régi vágású zenei legenda tud nyújtani.

A „Not Your Kind of People” bőven kínál vonzó artizmust, és a régi Garbage-rajongók ízlése szerint készült, így sikeres visszatérés a kultzenekar számára a zenei életbe.

A Bruto Slavo/VBK erőteljes vallomásos dokumentum, amellyel a Debeli precjednik megerősíti pozícióját a Balkán-félszigeten kovácsolódott alternatív rock világában, és diszkográfiájában újabb fejlődési lépést tesz felfelé.

A zenekarnak szellemesen sikerült összegyúrnia néhány műfaji határkövet, sőt a nyolcvanas évek szintipopjának retrohangzású kellékeit is, és mindezt egy érdekes, szokatlan zenei képeskönyv formájában tálalni, ezzel pedig túltenni a…

A Mystery Jets a „Radlands” albummal valószínűleg végre Amerika kapuit is megnyitja maga előtt. Hangzásvilágukat tovább bővítették; az „americana”-kísérlet nagyrészt sikerült. Csak éppen kevésbé kompakt és egységes, mint az elődje.

A „Bag Of Bones” az az album, amellyel az Europe újra megerősítette a helyét. Az előző három lemez középszerűsége feledésbe merült, a „Bag Of Bones” pedig már az idei év első felében a hard rock egyik legjobb idei kiadványát hozza.

A „Passion For Red” a Ludovik Materialt olyan formációként mutatja be, amelynek eleve kiforrott karaktere az eklektikus kombinálás: klasszikus, organikus hangzásokat ötvöz az elektronika manipulatív jelenlétével.

A „Shadowmaker” megerősíti, hogy a Running Wild ma már más zenekar, és meg kell békélnünk azzal, hogy Rock N' Rolf ma másként szerez, de még mindig a régi heavy metal iskola minőségi lenyomatának fényében.

A Metallica a Beyond Magnetic-kel a Death Magnetic maradékait tálalja fel, ami csak részben csillapítja az éhséget.

A „New Audio Machine” a „Hear!” című, 1992-es albummal túl korán megtorpant zenekartörténet igazi folytatása. Kiváló lemez, amely büszkén áll a két kilencvenes évekbeli Trixter-album mellett. Se több, se kevesebb!

A „Dig In Deep” a Tyketto érettségi vizsgája, amely jól illik a megváltozott időkhöz. A 2012-es állomásig vezető fejlődési úton a Vaughn nevű projekt „Traveller” albuma volt a katapultként szolgáló ugródeszka.

A „Riot Avenue” mint a Crazy Lixx harmadik stúdióalbuma tehát egészen más történet. Cseppet sem lenne meglepő, ha első lemezként jelent volna meg, vagyis a „Loud Minority” előtt. Tombolóan, bravúrosan!

Az „Awakening” még elég sok fenntartással kezelendő ahhoz, hogy kiválónak nevezzük, vagy legalább olyannak, amely magabiztosan megállná a helyét a magas színvonalú elődje, a „Blind Faith” mellett.

A grázi Klynt debütalbumán a Manowar-féle himnuszokkal és a Tankard-stílusú sórodákkal... pontosabban sörödákkal próbálkozik. Csakhogy ez nagyjából annyira sikerül nekik, mint a humor a szlovén Viktor-gálán.

The Journey mindent egybevetve valóban lenyűgöző alkotás. | The Journey mindent egybevetve valóban lenyűgöző alkotás.

A Steeds of Time egy olyan EP, amely ha a NWOBHM fénykorában készült volna, ma kultikus státuszt élvezne, és az „archív” hangzás ellenére hitelesen, őszintén és energikusan szól!

A mod revival keresztapja, Paul Weller 11. stúdióalbumával, a „Sonik Kicks” című lemezével új, eddig be nem járt területre merészkedett a zenei kifejezésmód világában: pszichedelikusan kaleidoszkópszerű tájat festett színes hangzásból.

A világzene elemeitől megihletett remekmű, az „Arena” híven tükrözi azokat a sokszínű ambient erényeket, amelyek az Asiát a dinamikus Downes–Payne páros vezette korszakban díszítették.

A zenekar eddigi pályafutásának hangzásában legkontrolláltabb, hangszerelésében pedig legváltozatosabb albuma. Az újabb művészi fejlődési lépés mellett sikerült megőrizni a zenekar felismerhető védjegyeit.

Képzeld el, hogy a nyolcvanas években vagy, és a hangszergyűjteményedben ott van a korabeli szintetizátor-gyártás legmodernebb technológiai vívmánya, amit gitártorzítással keversz egy fülbemászó, nagy oktánszámú dallamos elegyé.

A The Rasmus óvatosan egyesíti a zenekar hagyományos hangzását egy új hangzásbeli dimenzióval. Nem tartozik a zenekar eddigi legjobb kiadványai közé, ugyanakkor semmiféle alkotói mellényúlást sem hoz. Sikeresen álcázza az identitásválságot.

A „Stratosfera” nagyon szép album, amilyenből kevés van Szlovéniában. Retró hangzásával nem forradalmasítja a zenét, viszont visszateszi a szlovén rockzene történetének mozaikjából hiányzó kis darabokat oda, ahol valódi kapcsolatot…

„A »Stratosfera« olyan album, amely nem ismeri a töltelékperceket. 12 egyértelmű karakterű dal, kifinomult vezető vokáldallamok, kiváló hangszerelés, megannyi érzelmi lenyomattal teli”

Az Out of the Coma kétségkívül kötelező darab a Comus minden rajongójának. | Az Out of the Coma kétségkívül kötelező darab a Comus minden rajongójának.

Ha megízlelnéd, milyen volt néhány évszázaddal ezelőtt dédapáink és apáink világának hamisítatlan lüktetése, amelyet az új korban egyedi módon, festői kórusvokális újraértelmezésben kapunk, akkor a „Kateritem” album egészen biztosan neked…

A „Thick As a Brick” folytatása még sokáig borzolja majd a hosszú ideje hű Tull-rajongók kedélyét, ami a remekmű megjelenésének negyvenedik évfordulóján és a stúdiós lazaság egy évtizede után több mint nyilvánvalóan Ian fő, de teljesen…

Hiába „kóboroltak” a Pinela tagjai alaposan a földgolyó szinte minden szegletében az album elkészülte előtt, a „Govori z mano” önálló hangulatával igazi szülőföldi termés: a hazai szlovén televényből sarjadt zenei gyümölcs!

Csak idő kérdése volt, mikor vág bele a brit indie pop/rock egyik legismertebb, art és barokk rock ízekkel is dolgozó képviselője, Florence Welch egy élő album kiadásába. A két sikeres stúdióalbum, a Lungs és a Ceremonials után ez…

A Low Peak Charlie a szlovén tengermellék „groove-őrültjei”. Őrültnek lenni manapság pozitívum! Ez az új, friss, erőteljes és zeneileg kihívó kvartett a metált, a funkot és a reggae-t keveri, ráadásul hozzáad még egy kis hip-hopot is, és…

A „Le lepe pesmi” valójában az egyetlen megfelelő cím erre a 13 dalból álló, gyönyörű és színpompás zenei képeskönyvre, amelyet egy öntörvényű, vallomásos szellem hat át, vezetője pedig Jana Sen fertőzően lendületes, rugalmas és képszerű…

A jazzgyökerek továbbépítésének, a átélt soulnak és a nem egy hangszeres bravúrnak pontosan eltalált aránya.

Az „Acoustic” remek akusztikus album, David Knopfler hiteles, vallomásos és mélyen érzékeny személyiségét tükrözi, és Harry Bogdanovs hatása is, a maga velős gitárdíszítéseivel, korántsem elhanyagolható.

Az Arena élőben is a 21. század egyik legjobb progresszív rock formációja, ezért a „Breakfast in Biarritz” igazi csemege a régi hívek számára, egyben remek alkalom mindazoknak a megkésetteknek, akik még nem látták őket színpadon, hogy saját…

Akusztikus-instrumentális extravaganciát kínáló album, amelyet élőben vettek fel Ljubljana utcáin, és amely egyéni hangvételével, a világzene dallamvilágát, a rockot és a jazzt ravaszul vegyítő műfaji kalandozásával hívja fel magára a…

Egy szlovén népdalhagyomány színpompás újraértelmezése, egyetlen hangra építve, amely időnként kaméleonként váltja magára egy igazi harmóniakórus bőrét. Elemi, finoman kidolgozott, egyéni, és bőven jut benne a szórakozásból is.

Új, monstrum DVD-dokumentum egy monstrum zenekartól! Időutazás, a teljes „Moving Pictures” élőben, két vadonatúj dal, és visszatérés Clevelandbe, ahol a Rush zenéje először talált utat a rádióhullámokra!

Első pillantásra betonba öntöttnek, sőt „érinthetetlennek” tűnik a népszerűvé vált szlovén „podoknice” hagyományos melosának állandó formája, pedig változhat. Az „Etnosoul” ebben a fényben nagyon sikerült és szórakoztató zenei kísérlet!

Az „El Vivo!” nagyon is üdvözlendő hivatalos dokumentuma a 'The Final Frontier' turnénak. A „Live After Death” (1985) kultikus státuszát persze esze ágában sincs megközelíteni, de a banda többi, néhány kivételtől eltekintve remek…

Eretnekség, a tökéletes stoner eklekticizmusa és megfoghatatlan zsenialitás, a teljes szellemi kikapcsolás miszticizmusával, tesztoszterontól csöpögő nyers barbárságával és potens zenéléssel párosítva minden elvárást felülmúl. Az orgazmust…

Keményvonalú briliáns, amelynek kicsit több időre volt szüksége a végső csiszoláshoz, de perfekcionista szellemet, minőséget és megállíthatatlan csillagok közti repülési vágyat sugároz. A „Free at last” végre „here at last”!

Ekkora dühvel a „Stalingrad” után aligha kell tartani attól, hogy az Accepttel nem futunk össze hamarosan egy újabb háborúban. Eddig a legkeményebb Accept-album, a maga színpadán pedig a legsötétebb is!

Az első lemezhez képest nagy előrelépés: olyan ügyes hangszerelői és szerzői kompetenciát mutat, hogy a „Ja kažem mir” hallatán a cigánypunk, valamint a Gogol Bordelo, Golem, DeVotschKa,... rajongói is szívesen hegyezik majd a fülüket.

A Relight friss szlovén alternatív rock zenekar, erősen hangsúlyozott art vonallal, ami teljesen egyéni és egyedi természetet ad nekik, vagy inkább mondjuk úgy: egyedi szerzői karaktert a zenei kifejezésmódjukban.

Ez az album nem hoz zenei forradalmat, viszont több mint testhezálló mindazoknak, akik különösen a Rainbow-t, a Deep Purple-t, a Dióit, a „késői” Black Sabbathot Tony Martinnal az énekmikrofonnál, valamint Yngwie J. Malmsteen korai…

A „A Question of Balance” című lemezzel a The Moody Blues tovább erősítette „népi” progresszív rockbanda hírnevét, és a korábbi albumokra jellemző bonyolult rávételezési technika elhagyásával hangzásban kissé közelebb került az akkori…

Az It Bites a „Map of the Past” lemezzel remek koncepcióalbumot alkotott, rendkívül szép, elmélázós hangulattal, amely a „régi szép idők” emlékét idéző természete ellenére korántsem csak a tipikus brit léleknek szól.

Dióhéjban: a „21” a „Carved In Stone” maradéktalanul kijavított és tombolóan továbbfejlesztett változata! Kívánatos és sikeresen végrehajtott kitérő a „Strings To A Web” című albumtól, igazi Rage-nagyszerűséggel.

A „Crystal Ball” megjelenésekor új fejezetet nyitott az arénarock eklektikájának és kifinomultságának chicagói mestereinél. Tommy Shaw érkezése tovább erősítette addig is gazdag hangzásbeli kanyarjaikat, és beemelte őket az akkori legjobb…

Az „Equinox” fontos fordulópont volt a chicagói arénarock-pompa nagymestereinek karrierjében, hiszen végleg beröpítette őket a hetvenes évek közepének legizgalmasabb zenekarai közé.

Rendkívül fülbemászó melodikus rock album a legendás Joe Lynn Turner parancsoló hangjával, amely tartja az előző két stúdiómunka kifejezőerejének szintjét, de a Sunstorm számára semmiféle fejlődést nem hoz. Ez láthatóan a kiváló előd, a…

A „The King Of Metal” nem nyűgöz le. Közepes folytatása Bayley pályájának: kis ráfordítás, kis hozam (sajnos).

A Mi2 első koncertdokumentuma remek útravaló mindazoknak, akik még nem ismerik a zenekart, hiszen a válogatás szép retrospektív keresztmetszetet ad a diszkográfia legfontosabb pillanatairól.

Kevés rockklasszikus büszkélkedhet olyan messzire ható befolyással az eljövendő generációkra, mint ez a fenséges zenei teljesítmény, amely akkor született, amikor a The Who karrierje csúcsán állt.

„Robert Jukič névtelen revolverhős marad. Száműzött, aki városról városra vándorol, és nevet akar szerezni magának. Kitaszítottak bandájával, mindegyikük a múlt saját sebhelyeivel. És jó kísérettel, amely annyira táplálja a képzeletet, hogy…

"Az Awakening így végeredményben több mint szilárd debütálás, amelyet leginkább Stanisavljević hagyományos jazzről alkotott felfogása fog vissza. A legerősebb részek nu-jazzesek, kissé kísérletezők, szokatlanok, mert nem férnek bele…

Mindenkinek, aki lemaradt a hatvanas évekről!

A „The Hunger Games” hollywoodi filmcirkuszához készült zenei válogatás egy olyan egybekevert löty, amelyben többnyire a babérjaikon üldögélő, holnapra viszont már elfeledett indie rock favoritok szerepelnek, és fölöttük végig ott lebeg a…

A „Man of Miracles” összességében nagyon szilárd teljesítmény volt, és hangulatában egy hajszállal sötétebb, mint amit a közönség a többnyire „vidám” bandaként ismert Styxtól megszokott.

Az alternatív, vagyis „underground” rocknak – amelynek úgymond mindig önálló utakon, teljesen függetlenül, a szemek elől elrejtve, csendben és a teljes szabadság szellemében kellene fejlődnie – egyik gazdag kifejezési ága az is, amely…

Ez az album a szlovén heavy metal fejlődésének korszakalkotó történelmi értékű darabja, hiszen vele született meg a szlovéniai thrash metal. Szerény, zseniális zenei tehetségű fiatalok készítették, akik csak arra vágytak, hogy 1989-re egy…

A „The Serpent Is Rising” a Styx általában magas mércéjéhez képest művészi visszalépés volt, és néhány fényes pillanata ellenére egyértelműen a legkevésbé ihletett lemez az együttes teljes pályafutásán.

A Paradise Lostnak 2011-ben sikerült új életet lehelnie a műfaj tizenhét éves klasszikusába.

A „Styx II”-n az arénarock legendái egy újabb lépést tettek előre az első lemezhez képest a saját, felismerhető hangzásviláguk kialakításában, és olyan art rockosan fűszeres albumot alkottak, amely ma is megérdemli a zenei ínyencek…

A rengeteg megtett kilométer, a tapasztalat és persze a született tehetség mellett Sotónak alig marad mozgástere, hogy bármi félremenjen, amikor egy szólóstúdióalbumot épít fel. Így van ez most is.

Jack Blades meghatározó szerzői keze nyoma anyazenekara, a Night Ranger hangzásvilágán olyan erős, hogy magától értetődően átszivárgott Blades szólólemezére is! Olyan album ez, amely nem is határozhatná meg jobban Jack Blades művészi…

Ez olyan kiadvány, amelyre a Pretty Maids minden hithű rajongója habozás nélkül lecsap, egyben a csapat hatalmas erejének és színpadi verhetetlenségének manifesztuma. Boldog születésnapot az első 30 évhez, fiúk!

A „Styx” annak ellenére, hogy jócskán érezhető volt rajta a kezdők lendületes hevessége, szolid debütalbum volt ennek a legendás chicagói zenekarnak, amely a pályája további részében már csak fokozta az epikus himnuszok és power balladák…

A Steel Alive-val a szlovén metalszíntér olyan mérföldkövet kapott, amiről nemrég még csak álmodni mertünk. Az első szlovén metal „live” lemez!

A „Jamaica Inn” meglepetésalbum, már ami az énekes eddigi melodic rock / AOR-os kalandjait illeti, de igazából nem is volt váratlan – legalábbis azoknak nem, akik tudják, ki Lee Small. Kellemes meglepetés, és igazi Glenn Hughes-rajongóknak…

A „HoS” kitűnő album. Minden részletében csiszolt. A zenekar eddigi legkeményebb, sőt legsötétebb lemeze. A House Of Shakira remekül átvészelte vele az átalakulás időszakát, megtartotta minden jellegzetességét, és érett módon még magasabb…

Mondhatjuk, hogy Dario Mollo zenei filozófiája – ő a projekt fő és alapvető hajtómotorja – egy fikarcnyit sem változott az elmúlt évtizedben. Mollo producerként ugrásszerűen fejlődött ebben az időszakban. A Tony Martinnal kötött szövetség…

A „No Offence…” remek hibrid-debüt az ír-kelta punk rock bolondoktól, a Happy Ol' McWeasel zenekartól: 10 alaposan kidolgozott, aranyozottan megaranzsált dalt kapunk, tele adrenalinnal, a punk nyersességének és az ír folk dallamok…

„The Future Now” tetőtől talpig kísérletező munka, számos váratlan ambient fordulattal. Egyúttal ismét teljesen egyedi darab a mester addigi stúdióremekei között.

Kiadó: EMI RecordsMegjelenés: 1990. 1. 29.Producer: Jon KellyAz album hossza: 50.38 percStílus: Art Rock / Neo-Progressive RockÉrtékelés: 9.5/10 A skót énekes-különc, Fish (valódi nevén Derek William Dick) szólódebütálását nem…

A „Vigil in a Wilderness of Mirrors” neo progrockos klasszikus, amellyel Fish rögtön a Marilliontól való különválása után sikeres szólóelőadóként tudta megvetni a lábát.