Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Renaissance Of Fools
Kiadó: Metalville Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 51:24
Értékelés: 4.5/5
Valami rendkívüli dolog zajlik Svédországban már évek óta, és gyanítom, hogy a jéghideg víz és az alacsonyabb hőmérséklet miatt gyakoribb szabadtéri mozgás mellett van ott még valami sokkal szaftosabb és ütősebb is. Az Opeth mellett olyan szenzációk kis tengere is ott hullámzik, mint a Beardfish, a Cloudscape, a Jupiter Society, a Pain Of Salvation és még sokan mások (a keményebb hangzású értelemben vett metalhoz hozzá se érnék), és egyre világosabb, hogy a skandináv városi vadon mélyén több mint elég a nyersanyag ahhoz, hogy elismerjük az északi zenészek fölényét az európai és a világkonkurenciával szemben. A legutóbbi nagy meglepetések közül pedig talán a következő nagy szenzáció, amely nálunk egyelőre kevésbé ismert, a Renaissance Of Fools. Annak ellenére, hogy az első albumukkal, a Fear, Hope & Frustrationnel még csak most törtek utat maguknak, ki kell jelenteni: edzett zenei rókák alkotják az együttest. A zenekart a tehetséges gitáros, a Pain Of Salvation egykori tagja, Daniel Magdic és a dobos Magnus Karlsson alapította, aki korábban a kevésbé ismert Leech & Machina tagja volt. Végső arculatát a rendkívül tehetséges basszusgitáros, Björn Tauman és a gitáros, Kjell Bergendahl érkezésével nyerte el, és a legmagasabb minőségű, kiváló progresszív metalt szántják. A progresszív metalzenekarok jócskán megtelt medencéjébe könnyed, meditatív alapokból és masszív élességből álló finom keverékkel lépnek be, amely nem csap át a keményhangzású szépség brutális tartományába, így nyitva hagyják az ajtót mind a metalosabb, mind a rockosabb, erőteljesebb oldal felé.
A kompromisszumok ezúttal viszont nem abba az irányba mennek, hogy a hallgatnivaló gazdasági szempontok miatt szándékosan langyos, tökéletlen, herélt legyen. A Renaissance Of Fools első lemezén, a Fear, Hope & Frustrationön sötét, nehéz és helyenként depresszív keveréket tálal, kiválóan megírt dalokból, amelyek nem fojtják meg és nem rontják el a hallgatóság fellángolását. Szilárd építőkockából és téglából bőven akad, az újépítés kötőanyaga tömör, a két gitáros szőtte kivételes gitáralap sűrű, szaftos és egy cseppet sem pózoló vagy nagyképű, a jó ritmusszekció nélkül pedig, amilyet a Renaissance Of Fools bír, nem jönne létre a végső hatás: a zenei szellemi gyönyör és a fülorgazmus, az „eargasma”, ha már az anyanyelvi szavak közé beszórjuk az angolul beszélő világ gyöngyszemeit és neologizmusait. A lemez a nyitó hangrobbanás, a Precious Life első ütemeitől lélegzik, ahol a zenekar magasra teszi a lécet, kompromisszumok és tartalékolás nélkül, teljesen és felesleges szépítések nélkül. Kivételes pillanatok követik egymást a Misguided Mind kétpólusú, lágy–kemény, tömör egészében is. Daniel kísérővokálja szépen kiegészül Kjell gyengéd, mégis férfias, dallamos hangjával. A lemez központi dala után szinte stoner-grunge megvilágosodás következik a Ordinary Man’s Diary képében, amely úgy szól, mintha a David Coverdale-korszakos Deep Purple egy kicsit lisztesebb, torzabb Black Sabbath-féle televénybe szántana bele, majd az egész az Opeth-féle szférákba tolódna át, a metamorfózisok pedig teljesen természetesen, evolúciós úton folytatódnának, gázadás és fékezés nélkül. A Renaissance Of Fools egyébként alacsonyabb fordulaton őröl a legjobban, ezért a lemez hamar balladai mestermű-hangulatot kap, ami nem rontja a máskülönben kiváló, ihletett szervezet szerkezetét. Hiperenergikusabb, szinte a Dream Theaterre vagy a King’s X-re emlékeztető kitörő pillanatot él át a lemez a Claws Of Norms című dalnál, ahol az ütősség nem a dallamos többszólamúság rovására fejlődik. Az adrenalin, a harmóniák és a féktelen dallamosság optimális kilövellése briljáns robbanékonyságú pillanatokkal van átszőve, ami azonban, ahogy például a Staindnél, inkább ritkaság, mint állandó, a korábban említett egynapos legyekkel ellentétben viszont a Renaissance Of Foolsnál van elég erő ahhoz, hogy a motor nemcsak egyetlen, mindössze egy húzódalra építő albumon át búgjon.
A Fear, Hope & Frustration kiváló kiadvány, amellyel a Renaissance Of Fools szégyenkezés nélkül felkerülhet a progresszív metalszenzációk térképére, amelyekből se Svédországban, se másutt a világon nincs hiány. A térképre kerülésnél azonban fontosabb a fennmaradás és a továbbfejlődés képessége. Az új remények négyese kivételes kompozíciókkal bizonyította, hogy a modern zenélés egyébként igen bonyolult és hangzásában nagyon igényes progresszív útvesztőiben is jól boldogul, a fiatalságot és azt a tényt tekintve pedig, hogy ez egyelőre csak az első felvonás egy remélhetőleg igen termékeny zenei úton, megjegyezhetem: bőven van még tér a kiegészítésre és a zenei kibontakozásra. Csak le kell rázni minden formulaszerűséget és instant receptet, és szabad szárnyakat adni a dallamoknak, az energiának és a szinergikusan kovácsolt zenének, így pedig a fiúk még fényesebb jövő és további sikerek reményében lerázhatják magukról a félelmet és a frusztrációt is!
Felállás
Daniel Magdic – szólógitár, ének
Magnus Karlsson – dobok
Bjorn Tauman – basszusgitár
Kjell Sjostrom – gitár, vezető ének
vendégzenész:
Per Wiberg – billentyűk, mellotron
Produkció
Ty Tabor
Számlista
1. Precious Life
2. Misguided Mind
3. Ordinary Mans Diary
4. Polarized Round
5. Leave It All Behind
6. Claws Of Norms
7. Sleep
8. The Child That Used To Play
9. The Chains Of Thought
10. Intervention Part I & II (feat. Per Wiberg)
