Kiadó: Samozaložba
Produkció: Stara šula
Megjelenés éve: 2012
Az album hossza: 54.55 perc
Stílus: Rock ‘N’ Roll
A Stara šula ősi rock ‘n’ roll zsonglőrök, akikből erős blues-érzés árad! Ahogy a név is mutatja, a „Dirty 13” tizenhárom (plusz egy rejtett akusztikus instrumentális szerzemény) nyersen, vagányul lecsupaszított, ösztönösen, egyetlen stúdiómenetben (a apró utólagos korrekciókat és hangzásjavításokat leszámítva) lerázott rock n’ roll indulóból áll, amelyek mindenben hitelesen szólnak. Legyen szó a kiváló, hihetetlenül kompakt és feszültségtől dinamikusan áramló hangszerelésről, vagy a lemezre rögzített dalok jellemvonásairól: mind elképesztő erővel és szenvedéllyel szól! Ez a szenvedély a játékban és az éneklésben sem fukarkodik a szexplózióval, az erotikusan fűszerezett erőfitogtatással, a szurkálódó morgolódással, sőt azzal az érzéssel sem, hogy egy alkoholszármazékokkal teli lebujban vagy, olyanban, ahol az egyensúlyérzék már rég nem engedelmeskedik az alkoholtól túlterhelt gazdájának.
Nehéz ennyi hitelességet, őszinte örömöt, élvezetet, főleg pedig ennyi szenvedélyt találni a zenében, mint amennyi a Stara šulából árad! Ezen az albumon minden őszintének és igaznak hat, ami szlovén zenekaroktól ritkán jön szembe, ha a dühös retorikát a punk koszával átitatott blues rockkal keverik, megspékelve a megzabolázatlan rock n’ roll gurulás sodrásával..
Az It Aint’ Easy és az All Or Nothing azonnal belevág az AC/DC-s karizmába, az ördögien összecsapott riffekbe és még többe. Már az album elejéből kiderül, hogy a Stara šula tagjai jóval képzettebb zenészek, mint az AC/DC volt a bemutatkozó lemezén. Hagyjuk is háttérben ezt a lényegtelen tényt, hiszen AC/DC nélkül nem lenne Stara šula.
Nem minden dal angol nyelvű. A Neoproščeno a blues és a southern bocsánatot nem ismerő, érdekes ütköztetése, amely bármelyik pillanatban átcsaphat egy Lynyrd Skynyrd-indulóba, egy csipetnyi, óvatosan adagolt stoner rock ízzel, az instrumentális részben pedig újra kivirul az ördögi, AC/DC-s rock’n’roll-vágtában. A Jaz se smejim című dalban a zenekar nem titkolja a színes perverz célozgatásokat, és ez a karakter remekül illik a dal teljes vérű rock ‘n’ roll frizurájú szerkezetéhez. Ott van még a boogie-s Going Down is „tiszta” hanggal – a torzítást kikapcsolták –, ahol a zenekar kiváló lüktetést épít, amit a remek ének még tovább erősít, és ez az album egyik legizgalmasabb pillanata.. Emlékszel a Bicikl (Leteči potepuhi) vagy a Stones Of Death (Lene kosti) című dalra? A Going Down persze a maga módján van kifaragva, vagyis a Stara šula hagyományai szerint, és fantáziadús módon szerepelnek benne a szájharmonikák!
Ha van olyan dal, amely a legjobban összefoglalja a Stara šula karakterét, az egész biztosan a címadó. Ennek megfelelően a leghatékonyabban ötvözi a kacér, szilárdan felépített ritmust, amely a blues retorikájának igazi karakterét fújja át, ahogyan azt egykor (megint) az AC/DC főzte a maga rock ‘n’ roll frizurájában, a kissé lelassított tempóval és az erekciós rockerpózzal, amely nem ismer engedményt, és a végsőkig kitart a maga hiteles kifejezésmódjánál. Mindennek a koronája ismét Andrej remek, „Superhik”-os éneke, amely újfent bizonyítja, hogyan kell megközelíteni a rendíthetetlenül vakmerő rock ‘n’ roll gőg vokális tolmácsolását, amelyet egyik oldalról a punk, a másikról a blues színez. Szenvedélyesen és tökösen!
Az ének kiváló. Mintha ilyen zenére öntötték volna. Megvan benne az a dühös, tiszteletlenül morgós, mégis végtelenül arrogáns karakter, torokhangú fűszerezéssel, éppen egy gőzmozdony fűtőjének való, amelyből most az egyszer alkoholgőz gomolyog. Hihetetlen a fokozása (a Dirty 13 záró szakasza), amely igazi vokális crescendóba csap át, ahol a markáns torokhang olyan hatást kelt, mintha Andrej torkán megakadt volna egy motorfűrész. Megjegyzem, hogy az ének torokhangú nyersességében olykor összeér őfelsége, az egyedülálló rockikon, az egyetlen és megismételhetetlen – a vaskancellár – Lemmy Kilmister ismert karakterével. Másfelől van benne egy kis Peter Lovšin is. De ezek csak fűszerek jobbról-balról, imitálásra semmi szükség vagy szándék nincs. Egyáltalán nem. A Stara šula énekese külön történet, és éppen az ének a rock ‘n’ roll kifejezésmódjuk egyik fő vonzereje.
Az album a teljes, jó 55 perces hosszán át az AC/DC karakteréhez tartja magát. Ennek ellenére a Stara šula-nak sikerül a rock ‘n’ roll, a blues és a punk szerencsés keverékét kihoznia magából, ami végeredményben egy retró iskolás rock n’ roll lemezt (a régmúlt idők zenéjét) ad, ám a nagyon átélt hozzáállás miatt frissen vágott, és ebből könnyű arra következtetni, hogy a Stara šula így sikeresen kijelöli a helyét a rock n’ roll szabad ege alatt, a Šentflorjan-völgyben, a saját, felismerhető zenei természete (és kultúrája) kialakításához.
A „Dirty 13” rendesen kalapos-cowboyövvel felszerelt album, tele macsizmussal, a férfi fiziológiában a tesztoszteron felszabadulása diktálta testnedvek illatával és alkoholgőz szagával. Hihetetlen szlovénektől! Inkább azt mondanám, hogy ilyen nyers és kíméletlen arroganciát az AC/DC zenéjére jellemző érzések tudnak kifejezni a Kolpától délre, de ebben alaposan tévednék!
Az igazi desperadók, a Stara šula bemutatkozó lemezükkel olyan albumot tesznek le az asztalra, amely a bikerkultúra szentélyeinek, az éjszakai lebujoknak a homlokzatára való! És még valami! Ez olyan zene, amit élőben kell játszani. Élettel és őszinteséggel a lemezen sincs baj, de igazán akkor bontakozik ki, amikor leszakad a láncról, mert ilyenkor mutatja meg igazi arcát, a teljes vérű, szurkálódó punkságot! Mélyen ajánlom minden megrögzött rockernek, hogy próbálja ki ezt az albumot.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. It Ain’t Easy
2. All Or Nothing
3. Neoproščeno
4. Smokin’ Aces
5. Going Down
6. Jaz se smejim
7. Dirty 13
8. One For The Money
9. Crash Out
10. Crossfire
11. Zadnji ples mrtvih
12. Slovenska pesem
13. Ubijam se sam
Felállás:
Krt – ének, gitár, szájharmonika
Tomi – szóló- és „slide” gitár
Febo – basszusgitár
Romi – dob
