Előadó: Fozzy
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2012
Játékidő: 51:45
Értékelés: 3/5
A Fozzy a heavy rock afféle modern leszármazottja. Felturbózott produkcióval, ami a heavy metal fegyvertárába illik. Cefetül élő hangzás, elkent, rojtosra kopott gitárok, amelyek riffekből építenek falat, és erre támaszkodik Chris Jericho recsegős, torokhangú éneke, aki egyébként hivatásos „wrestler”.
A „Sin And Bones” a zenekar ötödik stúdióalbuma és az első a Century Media Recordsnál. A harmadik lemez, az „All That Remains” közelebb vitte a bandát a szélesebb tömegekhez, és az akkori időszakban (2005) az Enemy kislemez képviselte sikeresen. Igazán azonban csak a „Chasing The Grail”-lel sikerült olyan albumot összehozniuk, amely a heavy metal/heavy rock alapállástól való, egyes számokban megjelenő jól sikerült kitérők bátor változatosságát dokumentálta. A „Sin And Bones” tulajdonképpen ennek a folytatása. A zenekar megtartja a hozzáállását, amelyet a metal és a rock több alműfajának fúziója jellemez, így a Fozzyt nehéz egyetlen meghatározott műfaji fiókba begyömöszölni.
A groove mindig is otthon volt a bandánál, így már a nyitó Spider in My Mouth is ragadós dallammal indít, amelyet a hangfal tömör masszája erősít meg, a ritmusszekció megvastagított részei pedig kontrasztot adnak neki. A Fozzy ezen az albumon is megtartja a dallam elsőbbségét! Szóval bár akadnak olyan passzázsok, amelyek a metal extrémebb műfaji szféráira is jellemzők – például a címadó számban vagy a kicsapongó She’s My Addiction-ben –, a klasszikus heavy metal rajongóinak nem kell aggódniuk: a zenekar egyik ponton sem csúszik át félhangos riffkombinálásba, és hörgést sem használ. A Fozzy emellett megőrzi a régi idők retro vibrációját, amely a heavy metal alaphozzáállásához hozzáadja a rock ‘n’ roll merészségét és a punk koszát, valamint olyan elemeket, amelyek akár a „core” végű extrém metal műfajokban is használhatók lennének. Mindez szépen becsomagolva, modern „groove” produkcióban érkezik, még ha nagyon közhelyes zenéről van is szó, amely semmi újat nem hoz.
A második számban, a Sandpaperben redneckes heavy rock hallható folkos nyitóritmussal, duettben M. Shadows (Avenged Sevenfold) vendégszereplésével, ami azt bizonyítja, hogy a Fozzy „tattoo-you” amerikaiak, és semmi több. A borítón „koponya szárnyacskákkal”, a koponya homlokán amerikai csillag. Mi a franc? Egy lerágott csont, amitől előre azon tűnődsz, mennyi remény marad magában a zenében, amely a lemez további részén következik. De nem ez a helyzet.
Nem fair a zenét a borító alapján megítélni, de az itt választott motívum már annyira elkopott, hogy önmagában azt sugallja: a Fozzy nem épp az értelmiségi réteghez tartozik, csupán izmos, felfújt hús és tetovált bőr gombóca. Elég volt a szenzációhajhászatból! A Fozzy tehát őszinte amerikai hazafi és az USA alkotmányos jogának hithű védelmezője, büszke a történelmére és az USA világban betöltött szerepére. Ennek szentelték ugyanis a Storm The Beaches című, öt részből álló eposzi költeményt, amely több mint 12 percnyi terjedelemben tart egyben. Progresszivitásról nem lehet beszélni, csupán egy epikus metal szvitről. A szám sok ritmusváltásból és különféle motívumos passzázsból épül fel, amelyek a szövetségesek normandiai partraszállásának történetét követik, 1944. június 6-án. A lelketekre kötöm, hogy maradjatok immunisak a végtelenül „infantilis” szövegre, amely a versszakokat építi, és akkor még elvihettek valamit a számból. Chris Jericho nagyon rendes énekes, időnként képzeljétek el Zakk Wyldeot, aki úgy próbál énekelni, mint Bruce Dickinson. A záró eposz a lemez egyik legjobb pillanata. Közhelyekbe ragadt, de produkciójában és előadásában nagyon hatásos. Kiugró pillanatok nélkül, de nagyon sikeresen.
A címadó Sin And Bones tulajdonképpen száguldás felgyorsított ritmusban, „breakekkel” átszőtt riffekkel. Ez az elv a metalcore-zenekarok sokaságára jellemző, vagyis egy olyan műfajra, amely nagyjából három éve kicsúszott az aktualitás fókuszából. A számot viszont dallamos, tekintélyt parancsoló ének vezeti, ettől válik érdekessé, bár a Fozzy ezzel sem találja fel a spanyolviaszt. Ilyen pontokon időnként az az érzésünk támad, mintha a zenekar paródia stílusában tréfálkozna.
Az album tulajdonképpen riff- és aranzsmegoldások gyűjteménye, amely a régi idők metaljából és hard rockjából merít, modern, nagyon groove-os produkcióba öltöztetve, így nem hiányoznak a sablonos poénok sem. Az albumon a Storm the Beaches eposz mellett akad még egy pillanat, ami igazán nagyon minőségi, és „komolyan véve” színházi dráma hangulatával kiválik a többi szám közül. Ez a hatodik szám, az összetettebb felépítésű A Passed Life. Mini epikus szvit sok passzázzsal és ritmikai fordulattal, az énekes pedig mesterségbeli tudását is megmutatja, ahogy több különböző előadásmódot olvaszt egybe dallamosan tekintélyt parancsoló interpretációjában. Vagyis a Storm The Beaches rövidített változata, több balladai elemmel. A She’s My Addiction a klasszikus metal érdekes konglomerátuma, amely a punk nyersességével és a rock ‘n’ roll hedonizmusával foglalkozik, egy csipetnyi glammel leöntve. Határozottan kitérő az albumon, a gitárszólót pedig az ilyen munkákra rendkívül kézenfekvő gitáros bogozza ki. Nem más ő, mint Philip Campbell, a rock ‘n’ roll kultikus rosszfiúi, a Motörhead tagja.
Nyilvánvalóan a negyedik albummal megtalálta a zenekar a megfelelő formulát, amelyben jól érzi magát, és hasonló fejlődési irányt tartott a következő lemeznél, a „Sin And Bones”-nál is. Erről pedig elmondható, hogy megerősítette a banda érését, mert eddig ez hat a legmeggyőzőbben, ha összeveted a zenekar korábbi munkáival. Nem rejti el a sablonosságot, de a dolog így is lehet jó szórakozás, hiszen változatos számok mozgalmas csúcspontja, amelyek dinamikus áramlást tartanak fenn. Az album minőségét a kiváló produkció is biztosítja, és persze az adrenalintól fente hangzás feszültségtől izzó érzete.
Felállás
Chris Jericho – ének
Rich Ward – gitár, vokál
Billy Grey – gitár
Paul Di Leo – basszusgitár
Frank Fontsere – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
M. Shadows – ének a 2. számban
Phil Campbell – gitárszóló a 7. számban
Producer
Richard Ward
Számlista
1. Spider in My Mouth
2. Sandpaper
3. Blood Happens
4. Inside My Head
5. Sin and Bones
6. A Passed Life
7. She’s My Addiction
8. Shine Forever
9. Dark Passenger
10. Storm the Beaches
