Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gamma Ray
Kiadó: Noise Records
Megjelenés: 2000
Játékidő: 121:33
Értékelés: 4.5/5
A „Blast From The Past” című dupla válogatás tulajdonképpen a német power metal fellegvár, a Gamma Ray legismertebb szerzeményeinek újrajátszott változatait gyűjti össze abból az időszakból, amikor még Ralf Scheppers (ma Primal Fear) énekelt a zenekarban, valamint az eredeti felvételek remasterelt verzióit, amelyeket a csapat főnökével, Kai Hansennel az énekmikrofonnál rögzítettek. Így hát keresztmetszetet ad a Gamma Ray 1989 és 1999 között megjelent lemezeiből. Vagyis a zenekar első évtizedéből!
A gyönyörűen kiállított kiadvány csodás képekkel érkezett, amelyeket a legendás Derek Riggs, a metal lemezborítók mestere (a Budgie-tól az Iron Maidenig) készített. A fickó rendkívül ügyesen ragadta meg a zenekar szövegeiben megjelenő fantasy- és sci-fi-üzenetek lényegét – különösen az első évtized későbbi szakaszában, vagyis 1995 és 1999 között. A válogatás a megjelenések közt a megfelelő időben, a megfelelő helyre érkezett. Több okból is!
2000-ben a power metal a revivaljával valóságos virágkorát élte, amely az 1990-es évek második felében kezdődött a Hammerfall úttörő bemutatkozó albumával, a „Glory To The Brave”-vel. Az ezt követő négy évben a mozgalom megerősödött: a színtéren új power metal zenekarok bukkantak fel, a klasszikusok pedig, akik még a nyolcvanas években indultak, újra rátaláltak az alkotás értelmére és a dacra, ami a nagyon is szükséges új ihlet szárnyait adta nekik!
Mindez a Gamma Rayre is igaz volt. A zenekar 1989-ben kezdte a pályafutását, a „Somewhere Out In Space” (1998) albummal és az alig egy évvel később megjelent „Powerplant” (1999) lemezzel pedig a kreatív csúcs felé szárnyalt, amelyet nagyjából a „No World Order!” (2001) album, majd a „Skeletons In The Closet” (2003) dupla koncertlemez zár le. Éppen az a felállás, amely felvette a „Somewhere Out In Space” albumot, majd egy évvel később kiadta a remek „Powerplant” lemezt is, kivételes formában és hihetetlen kreatív frissességben volt az ezredforduló idején.
Úgy döntöttek hát, hogy újra eljátszanak és újraaranzsálnak néhány dalt a „Heading For Tomorrow”, a „Sigh No More” és az „Insanity And Genius” korszakából. Vagyis a zenekar korai időszakából. Ezeket most Kai Hansen átható, élesen recsegő és hidegvérűen reagáló hangjával látták el. Hansen ebben az időszakban sikeres minőségi ugrást mutatott be, magabiztos énekessé érett, pedig elsősorban mindig is kiváló riffgyártónak, valamint gyönyörű gitárdallamok és szólók szerzőjének számított. Kai az énekével jelölte meg a kultikus Helloween-debütöt, a „Walls Of Jericho” (1985) albumot is, de az éneklést tizenöt évvel később láthatóan tovább csiszolta.
És az eredmény? A „Powerplant” produkciója átkerült erre a színes Gamma Ray dupla CD-szendvicsre is! Teljes egészében. Kai Hansen remek éneke, amely akadálytalanul veszi a szédítő magasságba törő énekvonalakat, aprólékosan harmonizál a kísérő harmóniákkal, amelyeket riff-fal erősít meg, azt pedig tercekbe állított, dupla gitárharmóniák támasztanak alá. Henjo Richter érkezése a „Somewhere Out In Space” albumhoz rendkívüli tehermentesítést jelentett Kai Hansennek, hiszen végre egyenrangú társat kapott a csapatba, akiben mindenben megbízhat. A hangszeres részekben felosztott szólók, a tercekben szőtt dupla harmóniákkal sózott futamok, a riffek fölötti gyakori pengetés („picking”) – amit Kai Hansen természetesen a híres Helloween-os kollégáktól hozott magával –, valamint a billentyűs hangszerelések mind azt bizonyították, mekkora szerzemény volt Henjo Richter a zenekarnak. A Gamma Ray kifejezésmódjába egyszerre berobbant az epikus, bombasztikus pillanat és a szimfonikusság érintése, még ha továbbra is bőven az ütős power metal riffeknek és a vezető dallamoknak volt alárendelve.
De ez még nem minden. Hansen a „Somewhere Out In Space” albumra csak a hűséges Dirk Schlächtert tartotta maga mellett a felállásban, aki gitárról átült a basszusgitárra. Így felszabadult a hely Henjo Richternek a gitárnál, a dobok mögé pedig a különösen kiművelt Daniel Zimmermann ült, olyan dobos, amilyenről Hansen csak álmodhatott. A Gamma Ray tehát a teljesen megújult csapattal töltött két év alatt elkapta azt a rendkívüli pillanatot, amikor a zenekar éppen megfelelően bemelegszik arra a munkahőmérsékletre, amely ideális feltételeket teremt a tagok közötti alkotói kémia kibontakozásához, és ez teljes kihasználtsággal viszi előre a szekeret.
A „Blast Form The Past” pedig csak úgy dörög ettől a pozitív ihlettől és frissességtől, amelyet a felállás megújulása sugárzott! A dalok időrendi sorrendben követik egymást. Ezért különösen az első lemez érdekes, ahol az igazi Gamma Ray-rajongó valósággal elképed az erős, kontrasztos átalakuláson és fejlődésen, nemcsak a régi klasszikusok új köntösbe öltöztetésének ötletességében, hanem a hangzás produkciójának magasabb szintre lépésében is, amely rétegzettséget fejlesztett ki. Ez egy fedél alatt egyesítette a metal keménységének és az agresszió feszültségének növekedését, másfelől pedig azt a szimfonikus bombasztikus érintést hozta, amelyet az igazi power metal töltet elengedhetetlenül megkíván.
A második CD a zenekar 1995 és 1999 közötti alkotói korszakát öleli fel, és a dalok remasterelt hangzását kínálja, azzal, hogy a „Powerplant” album három dalának változata és a „Blast From The Past” lemezen hallható hangzás között különbség nem érzékelhető. Tekintve, hogy a két kiadvány között mindössze egy év telt el, a Gamma Ray nyilván nem remasterelte újra ennek a három „Powerplant”-dalnak a hangzását. Hiábavaló munka lett volna. A dalok legrégebbitől a legújabb albumig tartó elrendezése viszont remek kaland, amely másfelől a zenekar fokozatos művészi érését is megmutatja.
A „Blast Form The Past” remek válogatás, amely a megjelenésekor magával húzott néhány hasonló példát más power metal zenekaroktól, akik hasonló projektekbe, régi anyag újrajátszásába fogtak. A válogatás azt is előrevetítette, hogy a zenekar teljes egészében nekilát az összes régi, „Powerplant” előtti album remasterelésének, ami meg is történt, amikor 2002-ben a Noise Records (mára rég megszűnt kiadó) révén újra megjelentették őket mennyiségileg szigorúan korlátozott kiadásban, „digipack” csomagolásban.
Tekintve, hogy 2012-ben, amikor ezeket a sorokat írom, ezt az albumot nagyon nehéz megtalálni a CD-boltokban, az online árusoknál pedig igen magas áron kapható, nyilvánvaló, hogy a Gamma Ray-katalógus újonnan sült felfedezője hamarabb szerzi be egyenként a stúdióalbumokat, mintsem hozzájutna ehhez a válogatáshoz. Pedig minden német power metal-rajongónak a polcán kell lennie. Egy kor lenyomata, amikor a power metal nagyjából hét évre ismét a metalrajongó tömegek fókuszába került. Egyúttal a Gamma Ray akkori felállásának kivételes erejét is tükrözi. Ez a felállás ma is a klasszikus Gamma Ray-felállásnak számít, és csak 2012-ben változott meg, amikor Daniel Zimmermann elhagyta a zenekart.
Felállás
Kai Hansen – ének, gitár
Henjo Richter – gitár, billentyű
Dirk Schlächter – basszusgitár
Dan Zimmermann – dob
Produkció
Kai Hansen & Dirk Schlächter
Dallista
CD 1.:
1. Welcome
2. Lust For Life
3. Heaven Can Wait
4. Heading For Tomorrow
5. Changes
6. One With The World
7. Dream Healer
8. Tribute To The Past
9. Last Before The Storm
10. Heal Me
CD 2.:
1. Rebellion In Dreamland
2. Man On A Mission
3. Land Of The Free
4. Silence
5. Beyond The Black Hole
6. Somewhere Out In Space
7. Valley Of The Kings
8. Anywhere In The Galaxy
9. Send Me A Sign
10. Armageddon
