In The Spirit Of Things
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kansas
Kiadó: MCA Records
Megjelenés: 1988
Játékidő: 52:54
Értékelés: 4/5
Az „In The Spirit Of Things” az amerikai prog rock-nagyágyúk, a Kansas tizenegyedik stúdióalbuma volt, a zenekar pedig ebben a karrierszakaszban már szinte inkább érdemelte volna az AOR-bajnok, mint a progresszív előadó címet: a hangzásuk a nyolcvanas évek közepére sokat eltávolodott a szimfonikus prog rockos múlttól, és erősen közeledett a melodikus rockhoz, amely épp akkoriban élte kereskedelmi csúcsát. Ez a szolid „Power” (1986) után a második lemezük volt, amelyen a fő gitáros szerepet Steve Morse vette át (a későbbi Deep Purple-tag és a Dixie Dregs egykori tagja), aki más technikai nyelvet beszélt, mint az elődje, az alapító tag Kerry Livgren. A hagyományos Kansas-hangzás legradikálisabb változását és a melodikus rockos kommercializálódás felé vezető utat már az előző két albumon is az a hegedűs hiánya egyengette, akit nélkül a hetvenes évek klasszikusait el sem lehetett képzelni, miközben az újító basszusgitáros, Billy Greer és az alapító tagok, vagyis az énekes-billentyűs Steve Walsh, a gitáros Rich Williams és a dobos Phil Ehart a Kansas hosszú távú víziójának, a nagy, arénarockos, stadionbanda-létnek a folytatására törekedtek, miközben alkalmazkodtak az aktuális zenei trendekhez.
Steve Walsh az „In The Spirit Of Things” lemezen, amely a zenekar 1982 óta kacérkodó melodikus rockos irányának amolyan csúcspontja volt, valószínűleg pályafutása legjobb énekes formájában van, fenomenális hangjával pedig kétségkívül ennek a rendkívül szolid albumnak a legnagyobb „sztárja”, amelyet a maga korának termékeként kell szemlélni. Éppen ezért felesleges bármiféle összehasonlítás a korábbi prog rockos remekművekkel, amelyek mellett az „In The Spirit Of Things” művészi szintben, eklektikában és újításban természetesen alaposan alulmarad. Az albumon a melodramatikus AOR power balladák és a fennkölt, de nem túl bonyolult melodikus rockos himnuszok dominálnak, amelyeket tökösen játszanak el, és ma is élvezetet okoznak mindenkinek, aki szereti a melodikus megközelítést a rockzenében. A hagyományos prog rockos elemek – főleg Walsh billentyűinek köszönhetően – még mindig fel-felbukkannak, és szórakoztató ritmikai fordulatokat hoznak.
A szövegek a várható szerelmi vallomások mellett, klasszikus Kansas-módra érintik az észak-amerikai őslakosok misztikáját és vallási témákat is, de szerencsére már nem hordozzák azt a keresztény-rockos prédikátori bélyeget, amellyel Livgren fárasztott a nyolcvanas évek első felében. Walsh szerint, akinek ez volt a kedvenc Kansas-albuma, az „In The Spirit Of Things” félig koncepcióprojekt volt, mivel néhány szöveg az 1951-es nagy árvízre utal, amely Kansas amerikai szövetségi állam közepén, Neosho Fallsban pusztított.
Az albumon tizenkét dal szerepelt, amelyek ritmikailag elég dinamikusak és változatosak voltak ahhoz, hogy kiemeljék e legendás zenekar összes fő erényét, hiszen a Kansasben mindig elsőrangú hangszeresek játszottak. A „Ghosts” című power ballada nyugodt természetével meglehetősen nem tipikus nyitánya a lemeznek, különösen egy olyan zenekar esetében, amely az energikus nyitó himnuszaival lett híres. Walsh remek énekét idővel Morse megrázó, keményrockosan megsózott gitárriffje egészíti ki, miközben a háttérben dinamikus, szimfonikus szintetizátor-textúrák hullámzanak. A dal írásában és az ütős hangszereken közreműködött a legendás kanadai producer és billentyűs, Bob Ezrin is, aki olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint a Pink Floyd, Peter Gabriel, Alice Cooper és a Kiss. A „One Big Sky” melodikus-keményrockos „akkumulátortöltő”, erős gitártémával az előtérben és Ehart dobjainak dinamikus átmeneteivel, a főmelodiát pedig Walsh dallamos hangjának és a szépen elhelyezett szintetizátor-textúráknak a győzedelmes párosa adja.
Az epikus atmoszférával megkoronázott „Inside Of Me” igazi AOR-örökzöld, a központi szimfonikus hangszerelés, az ütős gitártéma és a győzedelmes, többszólamú refrén rendkívül ízléses összeolvadásával. A kemény rocker Morse zabolátlan gitártémáival lelkesen biztosítja az album legtöbb dalának ütős jellegét, míg Walsh a billentyűkön a szimfonikus prog rockos kísérletezés fő letéteményese. Az „One Man, One Heart” éteri-ébresztő power ballada, amelyen Walsh hangjának epikus-vallomásos ereje ismét teljes erővel ragyog, míg hangszeres társai dinamikusan összehangolt finomságaikkal gondoskodnak a lehető legepikusabb, melodramatikus elemekről. A „House On Fire” bevezetője még egy rövidebb improvizációt is tartalmaz, amelyben a főszerepet Walsh Hammond-orgonáinak rétege veszi át, remekül egybeolvadva Morse erőteljes gitárriffjével. Ez a remek dal, amelyből ismét nem hiányzik a diadalmas refrén, szép példája az AOR, a progresszív rock és a kemény rock elemei meggyőző ötvözetének.
A „Once In A Lifetime” dinamikus power ballada hatalmas refrénnel, a fenséges szintetizátor-textúrák ízletes rétegére fektetve, amely sajnos nem keltett nagyobb figyelmet az akkori rádióknál, pedig hangulatában erősen emlékeztet a méltán híres Journey néhány power balladájára. Még meggyőzőbb power ballada a sorsára hagyott slágerklasszikus, a „Stand Beside Me”, az album legismertebb dala, amely kislemezként is megjelent, videoklipjét pedig sokat játszotta az MTV. Walsh éneke itt tízes alá nem adja, melodramatikus természetével különösen a diadalmas refrénben ragad magával, miközben a háttérben melankolikus hangszerelés hömpölyög dinamikus ritmikai árnyalatokra építve.
Az „I Counted On Love”, a következő power ballada, kissé könnyedebb és sablonosabb jellegű, de a melodramatikus hangulat megteremtésében ettől még nem kevésbé meggyőző. Az intelligens ritmikai szerkezet, a királyi szimfonikus hangszerelés és a gyönyörű többszólamú refrén elegendő ok arra, hogy minden AOR-gurmé ma is megnyalja tőle a száját. Az energikus „The Preacher” kicsit hagyományosabb Kansas-dal, amely a Hammond-orgonák dinamikus vonalainak, a keményrockos gitárfinomságoknak és az ébresztő, többszólamúan megsózott énekfelhívásoknak köszönhetően még némi hetvenes évekbeli ambientális lüktetést is tartalmaz. A hatalmas többszólamúság ezúttal – a vallásos színezetű szövegnek is köszönhetően – gospelelemeket hordoz.
A „Rainmaker” rétegzett szimfonikus hangszereléseivel és kórusszerű vokális harmóniáival az album legprogrockosabb darabja. Steve Walsh bravúros énekteljesítményével ismét hihetetlen, miközben a melodramatikus atmoszféra a billentyűk és gitárok hatalmas multiharmóniáinak bevonásával egyre fokozódik, és igazi prog rockos mulatságot csinál a dalból. A „T.O. Witcher” rövid instrumentális, tulajdonképpen Morse pasztorális szólója akusztikus gitáron, amely szép bevezetést ad a záró csemegéhez, a „Bells Of Saint James”-hez. Ez az „In The Spirit Of Things” bonyolultabb és ambiciózusabb darabjai közé tartozik, hiszen a progresszív rock, a kemény rock és az AOR elemei ismét dinamikusan hömpölyögnek benne, és az epikus refrénben érnek csúcsra.
A Kansas a nyolcvanas évek során végig meggyőzően alkalmazkodott az aktuális zenei trendekhez. Az „In The Spirit Of Things” így az AOR-korszakukból származó, rendben lévő és kiegyensúlyozott minőségű lemezek sorába illeszkedik, amelyekre a prog rock-puristák általában fanyalogva néznek, a melodikus rock és az olyan zenekarok rajongói, mint a Journey, a Foreigner, a Styx és a Boston, viszont még ma is rendkívül nagyra tartják őket. Sajnos a Kansas ezzel a rendkívül hallgatható lemezzel sem érte el a kívánt és megérdemelt kereskedelmi sikert. A hallgatói tömegek érdeklődése az AOR-szcéna iránt a nyolcvanas évek végén lassan kezdett elhalványulni és máshová terelődni, amit más hasonló zenekarok is megéreztek. A Kansas hosszú idő után ismét válaszúthoz érkezett: hogyan és milyen módon folytassa tovább. Az akkori kiadó, az MCA nyomorúságos promóciója következésképp hozzájárult a gyenge kereskedelmi visszhanghoz és ahhoz, hogy ez volt az első albumuk a „Masque” (1975) óta, amelyen nem szerepelt egyetlen sláger kislemez sem. Így nem meglepő, hogy következő stúdióalbumuk, a „Freaks of Nature” csak hét évvel később jelent meg.
Felállás
Steve Walsh – ének, billentyűk
Steve Morse – gitár, ének
Billy Greer – basszusgitár, vokál
Rich Williams – gitár
Phil Ehart – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Terry Brock – vokál
Rev. James Cleveland – vokál
Steve Croes – billentyűk, szinklavír
Bob Ezrin – ütős hangszerek, vokál
Ricky Keller – szintetizátor
John Pierce – basszusgitár
Greg Robert – billentyűk, vokál
Southern California Community Choir – kórus
Christopher Yavelow – szintetizátor
Produkció
Phil Ehart, Bob Ezrin, Greg Lardanyi és Paul Maxon
Számok listája
1. Ghosts (4:18)
2. One Big Sky (5:17)
3. Inside of Me (4:42)
4. One Man, One Heart (4:20)
5. House on Fire (4:42)
6. Once in a Lifetime (4:14)
7. Stand Beside Me (3:28)
8. I Counted on Love (3:33)
9. The Preacher (4:18)
10. Rainmaker (6:44)
11. T.O. Witcher (1:39)
12. Bells of Saint James (5:39)