Előadó: Various Artists
Kiadó: tonefloat records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 42:51
Értékelés: 4.4/5
A tf100 nem éppen szokványos válogatásalbum, olyan, amilyeneket gyakran értelmetlennek, sőt rossznak titulálunk. Nem is abba a fajtába tartozik, amely egy adott előadó vagy zenekar életművét, esetleg egy kiadó, szcéna vagy műfaj egy bizonyos korszakát fogná össze. A tonefloat tf100-a egyedülálló lemez, amelyet ad hoc módon hozott létre a kiadó védenceinek egész serege. A kiadó jubileumi, 100. megjelenésére készült. A zenészgárda pedig, amely egy ilyen vállalkozásra összegyűlt, egyszerűen páratlan. Előbb azonban írjunk néhány szót magáról a tonefloat kiadóról.
A tonefloat olyan kiadó, amely idejének és pénzének nagy részét az úgynevezett hi-end, vagyis kivételesen jó minőségű bakelitlemezek kiadására fordítja, válogatott előadóktól. Állítólag valamilyen műfaji irány is szerepet játszik a kiválasztásban, de ez nagyon laza, az új „védencek” felvételénél pedig gyakran teljesen figyelmen kívül marad – azért idézőjelben, mert a tonefloat többnyire csak egy válogatást ad ki az előadó diszkográfiájából. Hogy képet kapj, felsorolok párat közülük: Steven Wilson és projektjei (Porcupine Tree, No-Man, Bass Communion, Blackfield…), Anja Garbarek, Sand Snowman, Fear Falls Burning, Henry Cow, King Crimson, Robert Fripp, Theo Travis és így tovább. A névsor tehát kivételes. Most pedig képzeld el, hogy a kiadó által szervezett különleges alkalomra néhányan ezek közül a zenészek közül összeállnak, és megcsinálják a már említett ad hoc albumot. Afféle válogatásnak sorolják be, de ez nagyon messze áll a valóságtól. Valójában akár önálló albumként is megállná a helyét, hiszen koherens, kidolgozott, és ami a legfontosabb: kivételesen jól szól.
A tf100-ra tehát a következő zenészek jöttek össze: Sand Snowman, Theo Travis, Steven Wilson, Moonswift, Dirk Serries, Peter van Vliet és Maarten van der Vleuten. A keverés nagy részét természetesen Steven Wilson végezte, a produceri munkába viszont az összes zenész bekapcsolódott. Az album egy 109 oldalas füzettel együtt jelent meg a kiadóról és működéséről az első 100 megjelenés idején. A projektet a szokatlan körülmények ellenére is rendkívül komolyan vették. Sőt – a zenészek komolyan vették a jubileumot, a kiadó célkitűzésében ihletet találtak, és kivételes albumot hoztak létre. Ilyen nevek mellett persze bármi más meglepetés lett volna.
Mivel maga a kiadó olyan zenészekkel foglalkozik, akik a zenéjüket egyfajta transzcendens hangulat megteremtésére építik, és a hallgató érzelmein keresztül próbálják megmutatni virtuozitásukat (szemben a gyorsujjú „gitárhősökkel”), a tf100 is az érzelmek és a szellemi nirvána albuma. Steven Wilson, aki az albumon a „like charcoal”, „trevail”, „california falling”, „pale ghostlike friend” és „song for john fahey” című számokban működik közre (vagyis a hétből ötben), az ambient formák terén amúgy is bejáratott zenész, ezt főleg a Bass Communion és az IEM projektekkel bizonyította, az ilyen zene elemei pedig a munkáiban amúgy is mindig jelen vannak. Sand Snowman pszichedelikus albumaival, amelyeken hihetetlen fingerpicking-technikával mutatja meg teljes gitáros virtuozitását, már bebizonyította, hogy a melankolikus és sötét hangulatok mestere. Theo Travis szintén olyan név, akinek alig kell bemutatás – zseniális fúvós, aki a kiterjedt szólókarrierje mellett számos zenésszel dolgozott együtt (Steven Wilsonnal, David Sinclairrel, Anja Garbarekkel, a Karmakanic és a Gong zenekarral stb.), és úgy illik a fent említett kettőshöz, mint zenekar a Pink Floyd zenéjéhez. Ha ehhez a hármashoz hozzáadod a különféle zenészeket, akik a modern zenekészítés elektronikus oldalát uralják, az eredmény nem okozhat csalódást. Valójában a tf100 valahol közel áll Wilson Storm Corrosion projektjének albumához, csak nem olyan sötét. Atmoszferikus nirvána ez, a mentális betegségek zenei gyógyítása, pszichotikusan nyugodt világ megteremtése a hangon keresztül. Képzeld csak el – Steven Wilson hangja, az ő gitárja összefonódik Sand Snowman gitárjával, mindezt kiegészíti Theo Travis finom, gyönyörű fuvolája, a háttérben pedig kellemes elektronikus hangok suttognak. Recept az ambient csúcsához.
A tf100 pontosan ez. Az ambient zene csúcsa. Zene, amelynek mintha nem lenne szilárd támasza, sem tartalmi, sem elméleti-műfaji, csak lebeg, szétterjed és nyúlik, de soha nem lépi át a suttogás és a szelíd beszéd érzetét. Halkan győzköd a hallgató fülénél, elmeríti laza absztraktságában, és nem ereszti – a hallgató még ellenkezni sem próbál. És ha figyelembe vesszük, hogy ad hoc albumról van szó, amelyhez a zenészeknek nem volt sok idejük… ez mindent elárul a zsenialitásukról és zenei erényükről, amellyel kevesen bírnak ilyen szívvel és őszinteséggel.
Felállás
sand snowman – akusztikus és elektromos gitárok, basszusgitár, ütősök, harmónium
theo travis – fuvola, klarinét
steven wilson – ének, elektromos gitár, mellotron, basszusgitár, theremin, hárfa, hegedű
moonswift – ének, gitárok, basszusgitár,
dirk serries – elektromos gitár
peter van vliet – ének, billentyűk, dobprogramozás, akusztikus gitár
maarten van der vleuten – hang, billentyűk, programozás
Produkció
tf100
Számlista
01. like charcoal (9:08)
02. trevail (1:28)
03. california falling (4:26)
04. pale ghostlike friend (3:59)
05. through the eyes of the duck (2:47)
06. song for john fahey (11:19)
07. murmlefish (9:36)
