Előadó: Elevators
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2008
Játékidő: 55:21
Értékelés: 4.5/5
A szlovén jazz rock fusion mindig erős és meggyőző volt. Időtlen idők óta. Rockból építkező szlovén zenekar viszont rég nem szólt ennyire pimaszul, optimistán, pozitívan, hogy ne mondjam, kifejezetten bolondosan, mint az Elevators. Igaz, második lemezük 2008-ban jelent meg, és az »Elevators« recenzálása már nem épp aktuális – de jobb most, hogy a RockLine szerkesztőségében végre hozzájutottunk egy példányhoz, mint soha. Idén, 2012-ben pedig megjelent a »Izštekani« koncertlemez is. Azt valószínűleg megint csak úgy négy év múlva szerezzük meg.
Az Elevators szlovén viszonyok között afféle szupercsapat, amelyet négy kiváló zenész alkot. Davor Klarič billentyűs, akit sokan ismertek a Šank Rockból, a Siddharta első basszusgitárosa, Jani Hace, Sergej Ranđelovič (annyi együttműködése van, hogy fel sem sorolom) dobon, és Jararaja-beli társa, a zenekar új tagja, Robi Pikl gitáron (színpadon Manouche, Magnifico, Neisha, Jadranka Juras, Drago Ivanuša, Janez Dovč, stúdióban Jan Plestenjak, Andrej Šifrer, Nina Badrič,..). Az »Elevators« album az új Elevatorst a zenei intellektus és zsenialitás általános sokrétűségének még magasabb szintjén mutatja be, amelyet folyamatosan kihívások elé állítanak. A dinamit nem fogy el, ötlet pedig bőven összegyűlt az »Elevator Music« debütálása óta eltelt hét évben.
Bár tíz éve léteznek, az Elevators lemezei lassan készülnek. Pedig elsőre másnak tűnt, amikor rögtön 2001-ben megjelent a »Elevator Music« című bemutatkozó album, aztán viszont (túl)jó hét évet vártunk az utódjára. A zenekar az első lemezen megmutatta, hogy a zenéje nagy fejlődési potenciált hordoz. Végül is Primož Grašič és Rok Golob vendégszereplése nem olyasmi, ami csak úgy az ölünkbe pottyan.
Az »Elevators« több lépcsőfokkal továbbfejlesztett debütalbum, és ebből a szempontból jó, hogy hét évet vártunk rá. Már maga az is ugródeszkát ad a zenekarnak, hogy Robi Pikl érkezett a gitáros posztra, hogy elrugaszkodjon saját artizmusának új zenei átalakulása felé. Egy art rock formáció egészséges fejlődésében a gitárosokon rendszerint vagy áll, vagy bukik minden. Pikl tipikus története annak, hogy az Elevators kifejezésmódja új minőségi szintre lép, szinte olyan fontos, mint a Yesnél, amikor 1970-ben csatlakozott hozzájuk Steve Howe. Amikor a zenekar azért van együtt, hogy élvezze a zenélést és szabadon fűzze egymás után a felmerülő ötleteket, a trendek másolásának vagy a kereskedelmi sikerre vágyásnak a terhe nélkül, akkor egy olyan éles eszű, sokoldalú és zseniális tehetség érkezése, mint Robi Pikl, teljesen logikus és természetes reakció a zenekar egészséges fejlődésében.
Az instrumentális improvizáció és az alapfrázisok – motívumok – vezetésének zenei magja abszolút elsőbbséget élvez az alkalmi vokálbetétekkel szemben. Az első szám, a »Bob Miller« igazi, progresszív beütésű jazz rock fusion csemege, és amikor Klarič belekezd az első szólóba, kiderül, hogy egy Derek Sherinian is örömét lelné az ilyen zenei közegben, ha ötleteket keresne önálló stúdióalbumához. A zenekar sokrétű arcát tovább tárja fel a »funky retro seventies disko jazz prepognjenka« Prva Pomoč, ahol a banda remekül megoldja a vokális helyzetet, és albumslágerjelöltet kínál hit singlének. Pikl énekesként mutatkozik be, a többiek mesterien harmonizálnak a kísérővokálokban. Ilyen dallamokban nem nehéz elképzelni Janez Bončina Benč jellegzetes hangját a szlovén »mainstream« aranykorából (hetvenes, nyolcvanas évek). Sőt. Ha meghallgatod a »Prva Pomoč«-ot, a Da Phenomena duót egy pillanat alatt kinövöd, és elkezdesz nyúlni az ősrégi funk és fusion alkotásokhoz Stevie Wondertől Herbie Hancockig stb… Az »Orao javi se« (cím a jugoszláv eszkadrill minden rajongójának) megszilárdítja a lemeznyitány jazz rock fusion alapját. A »Hišni ljubimec« kedvesen társalog latin dallamokkal és ritmusokkal, ha pedig Harry Belafonte ajdovščinai lenne a lemez folytatásában, a »Skuoči, skuoči« stílusában komponálna – ez egy zseniális burleszk, amelyet szétfeszít a világosfejűség. Ehhez a rendkívül szimpatikus Elevators-rétesbe a fűszert Janez Dovč adja a harmonikájával. Itt van egy kiváló jazz rock fusion briliáns, a »Mladi metri« típusú, később az albumon, amely könnyedén állhatna a lemez elején is, a zenekar pedig rajta, éppúgy, mint a vége előtt a »White Apple Jam«-mel és az »A Freaky«-val, csak mélyíti a kiszámíthatatlan, sőt egészen spontán eseményfűzés hangulatát ezen a rendkívül dinamikus albumon. A záró »Čedo ljubavi« a Dan D-s Tomislav Jovanovič – Tokac énekét hozza, aki álmodozón érző hangjával a funkoid gravírozású zenei közegbe sanzonhangulatot visz, ami a végén lenyugtatja az albumot. Szerencsés kombináció! Tokac hangja ilyen környezetben egészen másképp viselkedik, mint ahogy a Dan D zenéjében megszoktuk. Van még egy csomó apróság, ami csiklandoz és összefut tőle a nyál a szádban hallgatás közben, és ez az album egy másodperc törtrészére sem hagy levegőhöz jutni. Az »UFO Race« speciális effekttel robotbeszédet szimulál! A hozzá használt hang talán még basszusgitáros wah-wahból is jön, amit egyszer majd Jani Hace megerősíthet vagy cáfolhat, ha interjút ad a RockLine-nak.
És még valami igaz! Az Elevators a minőség megtestesítője, amely nagyon magasra tette a kifejezés lécét. Kérdés, melyik zenekar éri el vagy haladja meg. Olyan zenekarról van szó, amelynek mindene megvan. Kiforrott art karizma, kivételes értelmezési mag, kihívó szokatlanság. Minden, amihez hozzáér, a tökéletesség és a szigorúan kijelölt perfekcionizmus érzését sugározza. Egyszerűen. Annyi a gyakorlat és a tapasztalat, a kvartett zenei tehetségének szégyentelen kisugárzása mellett, hogy az Elevators láthatóan nem tud mellélőni. Egyúttal az alapfeltétel is adott. A fiúk közti munkakémia kivételes, vagyis a csapatban a megfelelő emberek vannak a megfelelő helyen.
Az Elevators 2012 februárjában adta ki új kislemezét, a »V aorto«-t. Jelenlétükre hatékonyan hívták fel a figyelmet egy különleges koncerten – a Keane előzenekaraként, amikor a fellépésük alatt a szlovén mainstream showbiznisz népe kavargott a színpadon (idén október végén a Hala Tivoliban). Reméljük, minél előbb előállnak az új stúdióalbummal. Abból ítélve, amit az »Elevators« mutat, még több zseniális izgalomra számíthatunk, amelyből ti, különösen válogatós, kényeztetett fülű zenerajongók, akik csak a legjobbat követelik maguknak, hosszú ideig táplálkozhattok. Az Elevators szlovén viszonylatban a zenei artizmus abszolút csúcsa, és Glenn Hughes legszívesebben elvinné őket a világ körüli turnéjára kísérőcsapatnak. Csak tudomást kell szereznie róluk.
Felállás
Davor Klarič – billentyűs hangszerek, ének
Sergej Ranđelović – RunJoe – dob, ének
Robi Pikl – gitár, ének
Jani Hace – basszusgitár, ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Tomislav Jovanović – Tokac (Dan D) – ének a 12. számon
Blaž Celarec (Brina, Fake orchestra, Caminoigra,…) – ütőhangszerek a 2, 4, 6, 7, 8. számon
Janez Dovč (Jararaja) – harmonika az 5. számon
Produkció
Elevators
Számlista
1. Bob Miller
2. Prva pomoč
3. Orao javi se (Oj, sokole)
4. Hišni ljubimec
5. Skuoči, skuoči
6. I.E.
7. Smiles
8. Mladi metri
9. UFO Race
10. White Apple Jam
11. A Freaky
12. Čedo ljubavi
