Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Miladojka Youneed
Kiadó: Helidon
Megjelenés: 1987
Játékidő: 38:02
Értékelés: 4.3/5
Hogy Szlovénia többre is képes puszta másolásnál, azt már sokan bebizonyították, de kevesen tették ilyen finoman, művészien, zeneileg és szaftosan, mint a Miladojka Youneed. Ők megmutatják, hogy a ljubljanai hátsó udvarok szürkeségében nemcsak a punkra és a poszt-alternatívra lehet megmozdulni. A funk addig csak a finomabb ínyűek és az önjelölt szakértők kiváltsága volt, a jazz az értelmiségé, a bežigradi zenei trösztté, amely spontán, tervezés nélkül és teljesen természetes módon alakult ki a ljubljanai jazzfesztiválon mindössze két évvel korábban. Ha a zenét a növényvilághoz hasonlítjuk, akkor a Miladojka Youneed nem ikebana, hanem inkább egy bokor izzó és bűnösen csípős pepperoni, a kiváló végeredményért pedig a szerencsés véletleneknek kell hálásnak lennünk: a Quatebriga után a szlovén rock három testőre döntött úgy, hogy összeáll és zenét hoz létre – a fiatal és akkor még meglehetősen ismeretlen, tehetséges basszusgitáros, Miroslav Lovrič, a Martin Krpanovec egykori tagja, a ritmust adó Dadi Kašnar, a Marcus 5 tagja, valamint a fúvós-szakértő Mario Marolt. Minden szellemi energiájuk összegyúrva a meglepetések hiperenergikus, tömör ütéssorozata, amelyből a Ghastly Beyond Belief csurig tele van.
De menjünk sorjában. Az intro ugyan teátrálisan jelzi, hogy az előadás, ami következik, tele lesz élességgel, nekrofil érzékiséggel és explicit tartalommal, de a szavak már túl sokszor bebizonyították, hogy a hang és a betűk köntöse lehet a spekuláció, a felfújás és az izomfitogtatás terepe, a felkínált gyümölcs pedig valójában rohadt, ehetetlen és mesterkélten szolgalelkű. A Miladojkánál ennek nyoma sincs: elfajzott intellektualizálás helyett a hatos az értelmiség csendes félelmeivel és találgatásaival foglalkozik, amelyek a elkerülhetetlent jósolták – az akkor még látszólag szilárd állam széthullását. A YU special a káosz, a zaj, a jazzes atonalitás és a zenei fékezhetetlenség bizarr táncos szövedéke, amilyennel a szlovén zenei körökben csak kevesen vetekedhetnek – talán a Gastrbajtersi és a Demolition Group, meg a 2227, utánuk pedig már csak a másolatok jönnek. A basszusos kettősben nem kevesebb, mint két funkos jazzcore-rajongó, Miroslav Lovrič és Igor Ožbolt játszik. A központi szálat a torzított gitárok helyett – ezeket Boris Romih szolgáltatja – Mario Marolt és Urban Urbanija fúvós-excentrizmusa fűszerezi, a látszólag aszimmetrikus ritmikát pedig Dadi Kašnar követi nagyon csiszoltan. A jugoszláv politikai helyzet megzenésített allegóriája épp olyan diszharmonikus, mint amilyenek a testvérnemzetek viszonyai voltak a szétesőben lévő közös államalakulatban.
https://www.youtube.com/watch?v=KOCJ7z1IiEw
A Ratata folytatásként olyan szám, amelyet könnyebben tulajdonítanánk a már említett brežicei alternatív zajisteneknek, a Demolition Groupnak, a fúvós-ritmikus összefonódás masszív basszusokkal és játékos dallamokkal pedig a Pegam legjobb megoldásaira emlékeztet a Deep True Love és a Neovangelij korszakában. De tegyük félre a homályos hasonlóságokat, mert ez most a tyúk és a tojás vitájához hasonlít, a Ghastly Beyond Belief pedig, őszintén szólva, minőségben nagyon meggyőzően veszi fel a versenyt a brežicei fiúk művészi és katartikusan kaotikus összeszokottságával. Csak az énekhang hiányzik, a meditatív, álmodozó vokál, a gondolatfolyamok éneklése és ilyen előtérbe állítása terén a ljubljanai funkadelikus metálosok az ipari jazzes zajjal elég szűkmarkúak. Ezt bizonyítja a Ratata logikus zenei folytatása, az instrumentális mestermű AfroAgro is, az A je omari … pedig füstös klubos módon, a Summer Time fúvós átdolgozásával elérkezett az ideje, hogy átlépjünk a lemez torokhangú részébe. Lovrič a bizarr, részeg mantrázás művésze, az eszmék diskurzív játékában pedig semmi sem szent neki. A szekrényben ott találni a részegeket, a kurvákat, az összefüggéstelen értelmetlenségművészeket, és a részeg óbégatások bonszaijával a Miladojka Youneed teljes dinamikával mutatkozik be, jazz-standardekkel játszadozik, a városi klubvilághoz pedig csatlakozik a fekete hatások modern értelmezése is, a múlt század eleji füstös lebujok illúziói mellett pedig jut hely a lazaságnak és a metrikával való nem törődésnek is.
Az Aubidala a lemez skizofrén különcsége, a dobok elektronikus hangzása és a törött ritmika bipoláris, beteg és mentálisan diszharmonikus hatást kelt, de hatásos, ha a No című szám felvezetéseként fogjuk fel, amely a hangulatot ismét táncosabb sebességre kapcsolja. A Bis Program először zenei közjátékként folytatódik, ami a maga szerencsés módján a kiváló bemutatkozó lemez egyik legjobb és legfényesebb, alternatív értelemben legszentebb pillanata. A Primus-os basszusok játszanak a ritmussal, a fúvósszekció pedig a teljes meditatív csúcsig fokozza a hangulatot. A Swans Lake őszintén szólva a lemez egyetlen felesleges ballasztja, mert minimalista gitárjaival és ritmikai egyhangúságával kifejezetten irritálóan lassítja le a felgyorsult szívverést. A jazzhez blues társul, ami nem rossz, nehogy félreértés legyen, csak nem mindig áll jól, ha az autópályán gyorsítás után egyszerre rálépsz a fékre vagy behúzod a kéziféket a maximális 160 kilométer per órás tempónál. A hattyúdal egyben a lemez utolsó felvonása is, az utolsó felvonáshoz pedig nehéz bármit hozzátenni – a rendszer elleni, amúgy is szűkszavú, szavakba öntött düh és egyet nem értés ellenére.
A Miladojka Youneed kritikus zenekar, és a maguk művészi módján épp a kevésbé szószátyár megközelítéssel érnek el többet. Leszámolnak a múlttal és a rothadó rendszerrel, a maguk artisztikus módján karóba húzzák a politikát és a felhígult értékeket is, a rájuk jellemző cinizmussal, a kifejezés szabadságával, valamint a mértékegységektől, műfaji határoktól és megengedett parancsoktól mentes lazasággal pedig szinte hihetetlen első felvonást szőnek, amely teljesen megérdemelten ott van az 1987-es év legjobb lemezei között. Ezután az évet már csak a balkáni Szodoma és Gomora mélységeibe zuhanás követte, a Ghastly Beyond Belief pedig a maga prófétai módján a már akkor apatikus társadalmi test szürrealista tükörképe. A Miladojka Youneed valójában az, amire ma is szükségünk lenne. Örökzöld arculatukkal ma is épp olyan aktuálisak, csak a test, amelyet fel kellene boncolni és művészi karókra kellene húzni, jóval kisebb. A glamúr már negyed évszázaddal ezelőtt, amikor a Miladojka elkezdte stúdiós számolását, is felesleges volt, a műfaji sziklazátonyok között szabadon vitorlázó ljubljanai szakértők pedig ezt már akkor jól tudták. A Ghastly Beyond Belief ezért organikusan tökéletes kilövellés a tiszta szenvedélyből, a teljes kifejezőerőből és a féktelen zeneiségből, és éppen ezért képviseli, teljesen megérdemelten, a zenei zsenialitás azon kevés korlátoktól mentes csúcspontjának egyikét, amely valaha is megtörtént kis országunk fővárosában.
Felállás
Mario Marolt – tenorszaxofon, klarinét
Urban Urbanija – alt- és baritonszaxofon
Boris Romih – gitár
Dadi Kašnar – dob
Igor Ožbolt – basszusgitár
Miroslav Lovrič – basszusgitár, ének
Producer
Two Thousand Maniacs (Janez Križaj & Iztok Turk)
Számlista
- Intro
- YU Special
- Ratata
- AfroAgro
- A je u omari …
- Aubidala
- No
- Bis Program
- Swans Lake
