Előadó: Jaded Heart
Kiadó: Fastball Music Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 55:49
Értékelés: 4/5
A remek német melodikus rockerek, a Jaded Heart nem adják fel. A „Perfect Sanity” (2009) megjelenése után három évvel itt van az utódja, a „Common Destiny”. A Michael Bormann nevével fémjelzett korszak, amikor sok zenekritikus a Jaded Heartot a német Def Leppard egyfajta változatának titulálta, már rég a múlté. Az új Jaded Heart immár jó ideje nem így szól. A produkcióban és a hangszerelésben egyre erősebben építik be a heavy metal ütőerejét és agresszióját mint védjegyet. A produkció ezért az a tipikus, klasszikus német: nyers, közvetlen, előretolt gitárriffekkel, tulajdonképpen olyan, amilyet a modern euro power metalból ismerünk.
Ha a „Perfect Sanity” valóban szeleperesztés volt, ahol a Jaded Heart fékek és bármiféle visszafogottság nélkül, egy 16 hengeres motor minden hengerén égetett, akkor a „Common Destiny” egy hajszállal kiegyensúlyozottabb: a hangzás építőkockái jobban vannak elosztva egymás mellett. Az új album ezért nagyobb hangzásbeli finomságot, kidolgozottságot hoz. De nem annyira a hangzás produkciós megközelítésének változása miatt. Az ugyanolyan maradt. Eleven, izzó. Német!
A „Common Destiny” dalainak többségét ugyanis a Jaded Heart ismét gördülékenyebben rakta össze, ha a „Perfect Sanity” lemezzel hasonlítod össze. Nagyobb tehát a hatósugara és az ragadós, dallamos refrének hatása, amelyek az elődhöz képest elsőre beégnek. Minden szépen összeáll ebben a képben. Fahlberg kiváló, dallamosan tiszta és sokszínű énekmegközelítése, a hozzáadott vokáldallamok, amelyek a refrénekben harmonizálnak a vezetőhanggal és elmélyítik a refrének drámai hatását. A zenekar valóban néhány mérgesen fertőző refrén-dallamot komponált, amelyek a igazi melodic rock-rajongó fülét még sokáig izgatóan masszírozzák majd, ezért a „Common Destiny” sokkal szebb, főleg pedig sokkal gyorsabban a fülbe mászik, mint az elődje. A produkció bombasztját különösen intenzíven érezheted a középtempójú dalokban, mint például a Saints Denied, amelyben az egyik legsikerültebb dallamos refrén szól. Ebben a dalban különösen jólesik a hangzáselemek kivételes rugalmas elrendezése, amely felnagyítja a kontrasztokat, és ezzel együtt nő a hangulat. Egyik oldalon az ágyúszerű ritmusszekció, a másikon a riffek masszív hangfala, középen pedig a vokálvonalak kivételes harmonizált szövevénye. A Jaded Heart egyszerűen edzett stúdiómesterekből áll, és természetesen tudjátok, hogy a basszus végig tisztán kivehető, és teli torokból vág át a betonon.
A valódi metalmotívumok térnyerése, amelyeket a Jaded Heart zenéje az utóbbi években magáévá tett, természetesen az új albumon sem marad háttérben. Értelmes párhuzamok vonhatók a Pink Cream 69-féle produkciós agresszióval, a ragadós dallamosság és a nyers produkció ilyen kombinációja pedig a szintén Németországból származó, jeles néhai power metalosokra, az Angel Dustra emlékeztet (az Are We Mental előrefrénje). Röviden: egy ilyen odavetett megjegyzés is sokat elmond, és az ember gyorsan arra jut, hogy az új Jaded Hearttal sem érdemes ujjat húzni.
Ahogy az már az utóbbi évek Jaded Heart-szokása, most is nehéz kiemelkedő csúcspontokat találni az albumon. A dalok egyenrangúnak hatnak, az album viszont rendkívül kompakt és teljesen fókuszált, ami azt jelenti, hogy a csapat összhangban, ugyanazon a hullámhosszon működik. Már a With You, amely megnyitja az albumot, egy pillanat alatt felvonultatja a Bormann utáni korszak Jaded Heartjának minden felismerhető védjegyét. Tehát mindazoknak, akiknek tetszenek a „Helluva Time” utáni lemezek: üdv itthon. Akiknek a Jaded Heart minden korszaka bejön, azok a „Common Destiny” esetében is úgyis egy húron pendülnek velük, míg ti, akik csak a Michael Bormann énekesi csalogánnyal felálló produkciókra esküsztök, továbbra is tartózkodóak maradtok a Jaded Heart minden új kiadványával szemben. Tehát a „Common Destiny”-vel szemben is.
Ennyi. Újabb kiváló album a zenekartól. Jóval fertőzőbb, mint a dühös elődje. A „Common Destiny” összességében tehát olyan album is, amely sokkal több drámai színházzal, erősen vibráló hangulatok teremtésével dicsekedhet, és a dallamos refrénekben elsőre ütnek (ez egy jó melodic rock album alapkövetelménye). A hangszeres részek is úgy vannak felépítve, hogy felnagyítsák, fokozzák és elmélyítsék ezeknek a hangulatoknak a hatósugarát. Általában véve a agyafúrt, tapasztalt mesterek remekül váltogatják a billentyűs futamokat és a izzó, „scandi-like” ultrahangos szólóőrültségeket, amelyeket a gitározás mestere játszik: Johan Fahlberg mellett a mai Jaded Heart másik svédje, Peter Östros. A fickó kivételes zenész, gitáros, akit mindenképp igazságtalanul figyelmen kívül hagynak a rockgitárosok határtalan tengerében. Csak úgy csipkelődik benne a kombinációs kedv, hogy lerakjon egy csábító gitárriffet, majd egy ragyogó szólót.
A „Common Destiny” tartja a Jaded Heart megszokott színvonalát. Rajtatok, kedves rajongók múlik, hogy magatok helyezzétek el a zenekar stúdióalbumainak személyes Jaded Heart-toplistáján. Kiváló Jaded Heart album, újabb egy a sorban, reméljük, hogy ezt a remek formát a zenekar megtartja a rock egész következő évszázadára.
Felállás
Johan Fahlberg – ének
Peter Oestros – gitár
Henning Wanner – billentyűk, gitár, vokál
Micheal Mueller – basszusgitár, vokál
Axel Kruse – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Markus Grosskopf (Helloween) – basszusgitár (11. dal)
Produkció
Jaded Heart, Claus Lausmann & Michael Voss
Dallista
1. With You
2. Saints Denied
3. Into Tears
4. Buried Alive
5. I Believe
6. Run And Hide
7. Are We Mental
8. My Destiny
9. No More Lies
10. Life Is Beautiful
11. Higher
12. Fire And Flames
