Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Kix
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 78:05 (csak az audió hordozó)
Értékelés: 4/5
Miért ne írnánk a glam-es Kix-ről, ha már amúgy is felkavartuk az állóvizet? A zenekar 1977-ben alakult, és több mint tíz évvel később, a kereskedelmileg sikeres „Bow My Fuse” (1988) albummal küzdötte fel magát a Sunset Strip-i színtér meghatározóbb nevei közé. Aztán 1995-ben be is csomagolta a cókmókját, amikor a „grunge-korrózió” a végletekig szétmarta – hogy egy kicsit tágabb kifejezést használjak, mert ez nem csak a glam mozgalmat érintette, hanem a melodikus rock képviselőinek zömét. A Kix az 1995-ös feloszlás után csak szórványosan lépett színpadra, például 2000-ben, amikor szülőföldjén, Marylandben és Pennsylvaniában adtak koncerteket, amelyeket akkoriban nagyon jól fogadtak. Az idők megfordultak, és 2004 kora őszén a Kix az újraaktiválódással új fejezetet nyitott a pályáján. 2008-ban két fesztiválon is fellépett, amelyek az Egyesült Államok legnagyobb rockfesztiváljai közé tartoznak: először a Rocklahoma fesztiválon a Pryor városában (Oklahoma, USA), majd a Rock the Bayou fesztiválon Houstonban (Texas, USA). A zenekritikusok mindkét fellépést a két fesztivál legjobbjai közé sorolták. Azóta a Kix rendszeres vendég a klubszínpadokon, kaszinókban és motoros fesztiválokon. Az Egyesült Államokban.
Ez a koncertdokumentum 2011. december 18-án született. Ez volt a Kix tavalyi évének utolsó előtti fellépése a Ram’s Head Live! klubban, mint mondtam, Baltimore-ban, vagyis Maryland államban, a Kix szülőföldjén.
A 2004 óta működő Kix tehát azóta is rendszeresen játszik szinte teljesen azonos felállásban, mint amely az 1981-es „Kix” című debütalbumot felvette. Az újabb tag 2003 óta csak Mark Schenker basszusgitáros, aki a Funny Money zenekarból érkezett a Kixhez. A rengeteg koncert és a tagok hosszú évekig tartó dacolása a sorssal, amely nem egy aranyat érő tapasztalatot hozott, kiváló eredményt hozott a baltimore-i színpadon is.
A Kix, amely alapjában véve rock n’ roll mocskosként indult, punkos kisfiúsággal megspékelve, amelyet az AC/DC-kincstárból örökölt, egyszerű, mégis azonnal ütő gitárfrázisok közvetlen harapásához teszel hozzá, a színpadon teljes vértezetben tolja! A hangzás szándékosan „cafatos”, nyersen lecsupaszított, tulajdonképpen az eredeti punkos rock n’ rollos karaktert hordozza. A zenekar egyik fontos védjegyét, a csibészséget Steve Whiteman fantasztikus énekteljesítménye mélyíti el, akinek az energiája végig nem fogy ezen a koncertdokumentumon. Az előadásban rendkívüli összetartást érzel a csapat tagjai között, teli adag, áthatóan ősi, vérszomjas rock n’ roll erotomániát és vakmerőséget. A zenekar a setlistbe a legnagyobb slágereket is beletette, így a lemezen felcsendülnek az elvárt dalok is: Cold Blood, Cold Shower (természetesen Whiteman szájharmonikája sem hiányzik), a vége felé a Midnite Dynamite, majd Girl Money, a hőn áhított Blow My Fuse és természetesen a kihagyhatatlan ballada, a Dont’ Close Your Eyes, amelyet a Kix pályafutásának legnagyobb kereskedelmi sikereként tartanak számon.
A csak koncert-audiofelvétel egyetlen CD-n jelent meg, amelyről lemetszették a szólókat és nem kevesebb mint öt dalt! Szerencsére kapható a „DVD plus CD” verzió is. A DVD-n ugyanis rajta van mindkét gitáros és a basszusgitár szólója, az audió hordozóról pedig hiányzik a The Itch, a Same Jane, a Sex, a Hot Wire és a For Shame – ez az egyetlen igazán „megállja a helyét” kifogás. A kiadás beszerezhető „digitális mp3-letöltés” formájában is, amely az összes hiányzó részt tartalmazza, amit az audió CD nem. Sajnos a Frontiers Records nem döntött az audió hordozó különálló, dupla koncert-CD-s kiadása mellett, ami azt jelenti, hogy marketing szempontból az új időkben egy ilyen kiadás egyszerűen nem megtérülő. Kár.
Én személy szerint tehát a DVD plus CD verzióra szavazok, mert abból, amit Whiteman a színpadon csinál – nemcsak a remekül megőrzött hangterjedelmével, hanem azzal is, ahogy magabiztosan és mesterien hergeli a tömeget és kommunikál vele, ami az audió hordozóról is hallatszik –, csak az audió hordozó érkezett a szerkesztőségünkbe promóciós példányként, de mivel a DVD-dokumentum nincs „felvágva”, hanem egyben maradt, a DVD biztosan az igazi rockrajongó és a zenekar híve számára az első számú célpont.
Abból, amit az anyag a koncert-CD-n nyújt, egyértelmű, hogy a Kix az új korszakban is fantasztikus a színpadon. Reméljük, hogy rövid időn belül végre Európa felé is elvetődnek, legalább egy nagyobb európai fesztiválra. A Kix tagjai közül ma csak Brian „Damage” Forsythe-ot lehet Európában színpadon elkapni a feltámasztott Rhino Buckettel, egyébként a Kix igazi koncertritkaság maradt a földgolyó mi felünkön. Reméljük, hogy ez minél előbb megváltozik! A „Live At Baltimore” olyan dokumentum, amilyennek minden igazi glam-rajongó polcán ott kell lennie, aki hisz a nyers rock n’ roll érzékiség varázsában! Az első perctől az utolsó másodpercig a dinamit kivételesen erős adagja, amely megállíthatatlanul tölti fel az ereidet a túlcsorduló adrenalinnal és tesztoszteronnal. Mint a szerelem első látásra!
Felállás
Steve Whiteman – ének
Ronnie “10/10” Younkins – gitár
Brian “Damage” Forsythe – gitár
Mark Schenker – basszusgitár
Jimmy “Chocolate” Chalfant – dob
Produkció
Mark Schenker
Dallista
CD:
1. No Ring Around Rosie
2. Atomic Bombs
3. Lie Like A Rug
4. Don’t Close Your Eyes
5. Girl Money
6. Cold Blood
7. Cold Shower
8. She Dropped Me The Bomb
9. Blow My Fuse
10. Kix Are For Kids
11. Midnite Dynamite
13. Yeah, Yeah, Yeah.
