Előadó: Pastichon
Kiadó: Macefizelj
Megjelenés: 2012
Játékidő: 37:00
Értékelés: 2.5/5
Jönnek a vattapálcikák, hogy kifúrják a füled mélyét! A Pastichon kvartett viszonylag fiatal formáció, a tagok jó öt éve dolgoznak a zenei szakmában. A „Kratko ampak sladko” az első önálló stúdióalbumuk. A klasszikus rockfelállás – basszusgitár, dob, gitár, ének – kilenc dalból álló konglomerátumot kínál, amelyet bőven átitat a hangzás popos retorikája. Az ének női. Ha ezt összeadod, rögtön világos, hogy az igazság valahol a pop és a rock között van. Kétségtelenül minőségi zenészekből álló négyesről van szó, és ez a lemez nem is titkolja, szerzői szempontból viszont a kvartettnek nem sikerül olyan egyértelmű jellemvonásokat kicsiszolnia, amelyek alapján a Pastichont olyan zenekarként ismernénk fel, amely saját, felismerhető zenei kifejezésmódot épít. Legalábbis egyelőre nem. Ez nem azt jelenti, hogy a „Kratko ampak sladko” minőségi szempontból ne állná meg a helyét. Megáll a lábán, a baj az óvatosságával, kiszámítható, sablonos berögzültségével és általánosságával van.
A produkció pontos, tiszta és kellően melegen színes. Az építőelemek kontrasztosak egymáshoz képest, a női ének pedig egyértelműen középre van húzva. Maša nagyon jó énekesnő, van érzéke a soulos improvizációs figurákhoz, erre már a nyitó Heavy blues blues rockos betétje is felhívja a figyelmet, de még bőségesebben csillan meg ez a tehetsége a funkban edzett Svetben, a többi dalban pedig így vagy úgy végig az énekesnő improvizációs figurái dominálnak. Egyetlen gond van. A magasabb, legmagasabb fekvésekben ez az ének vékonyabbá, olykor sipítóvá válik, ezért idegesítően, irritálóan hat. Maša sajnos nem Glenn Hughes és nem is Tina Turner, hogy vokális interpretációja „megrázhatná” a hallgatót. Az adott hangszerelési környezetben tehát nem működik teljesen összhangban, ugyanakkor ebben az is megcsillan, hogy a Pastichon kifejezésmódjában még keresi és formálja önmagát.
Bár a zenekar nem bizonyítja, hogy a tagjai a jó öreg hard rock és blues rock iskola hangjain nőttek fel, a példás produkció végeredményben egy barátságos popszentimentre korlátozódik, amely meg akar felelni annak a vágynak, hogy a zenekar valahol letelepedjen a szlovén középhullámos pop-rock bandák társaságában. Amikor a gitár rockosan felmorajlik, amikor a ritmus kacér funkos lendületekbe csap át (Trouble), a rockos gradiens kibontakozását az óvatosság és a tetszeni akarás fékezi, a popos hangzáselemek felvonultatásával, amit a női ének édessége még tovább mélyít – ez utóbbi egy sterilebb, jóval kevesebb rockos fűszert tartalmazó, vagy azt egyáltalán nem tartalmazó közegben jobban érvényesülne a mai soulban és R&B-ben.
Az album közepén álló Psiho egy hosszabb hangszeres betéttel azt sejteti, hogy a zenekar határozottan sok próbán, időkorlát nélküli jam-improvizációkon edződött. A kvartett tehát nem tegnap alakult, tapasztalat áll mögötte. Épp az ilyen pillanatok, mint a Psiho, jelzik, hogy a zenekar a jövőben több zenei izgalmat is kínálhat, a kérdés csak az, mennyi bátorság van a tagok zenei intellektusában, és mekkora a vágy a kreatív szellem megdolgoztatására.
Az „In sanjam in čutim” talán az a kiindulópont, amelyre a zenekar a jövőben támaszkodhat, amikor kialakítja a saját, felismerhető art karizmáját. Ebben a dalban a gitár ismét retró hard rockosan lélegzik, a számot hatásosan támogatja a dinamikus, dallamos basszusvonal, ritmikailag pedig még néhány tempóváltást is megkockáztat. És szépen folyik. A soulos ének egyszerűen hozzáteszi azt a csipetnyi popkaraktert. Ugyanez a megjegyzés, amelyet az album hallgatása közben nem fogsz tudni elkerülni, két táborra osztja majd a hallgatókat: egyesek szívesebben látnák, ha a Pastichon hátrahagyná az édeskésséget, és retró heavy rockos zúzással, erőteljes, tekintélyt parancsoló énekkel alkotna hangzást, mások viszont – az első opció ellensúlyaként – ugyanannak a történetnek a túloldalán még több soul-pop purizmust követelnek majd..
A Pastichon az elsőlemezzel bebizonyította, hogy határozottan minőségi zenészekből és szolid hangszerelőkből áll, meg kell viszont találnia a fejlődési vonal kiindulópontját, amely hatékonyan közvetíti a saját művészi arculat zenei kifejezését, ez pedig garancia lenne a nagyobb vonzerőre, főként az igényesebb hallgatók körében. Ebben a tekintetben jobb, ha lecsupaszítják a hangzást, és inkább a rock, mint a pop irányába fejlődnek tovább, hiszen az új időkben már egy sor hasonló, gyorsan elfelejthető szlovén zenekar próbálkozott ezzel kevesebb sikerrel, főleg pedig rövid életűen.
Felállás
Maša Simčič – ének
Anton Kljun – gitár
Jernej Podlogar – basszusgitár
Primož Hadalin – dob
Produkció
Pastichon & Simon Jovanovič
Számlista
1. Heavy blues (3:13)
2. Poletje (3:35)
3. Svet (3:23)
4. Trouble (3:20)
5. Psiho (5:42)
6. In sanjam in čutim (3:30)
7. Hej srček (3:37)
8. Kratko ampak sladko (4:54)
9. Ami (5:42)
