Lemezkritikák

A Hawkwind bemutatkozó albuma rendkívül szilárd nyitánya a legelvetemültebb space rock úttörők hosszú és összetett pályájának.

Kapcsold be a biztonsági övet! Jön a „Thundersteel 2.”!

Az „Aqualung” definitív kiadása jutalom minden régi rajongónak, aki türelmesen várt arra a hangminőségre, amilyennek az albumnak már az 1971-es megjelenésekor lennie kellett volna.

Egy félórás utazás a tökéletes, de korántsem hatásvadász sludge álomtájain megnyitja a pórusokat, és a hallgató a harmadik szemén át, szinte otthonosan áll rá az univerzum isteni tengelyére.

A délies hangulatú „Homesick Blues” intimebb, még szervesebb hangzású, mint a két stúdiós elődje, és egyre inkább előtérbe kerül a kvartett kiváló hangszeres felkészültsége is.

„A »Možgani na paši« egy igazi gyöngyszem, amelyet a Celinka kiadó a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen talált meg. Feltétlenül hallgassátok meg! A szlovénség legőszintébb lényege költészetben és zenében. Mosakodjatok Nula Kelvinán,…

Megérkezett az új mosópor, amellyel végre kimoshatod az agyad úgy, hogy a legnagyobb szikrázásig jusson, és megőrizze a tökéletes egyensúlyt keménység, rugalmasság és fény között.

Még egy konceptalbum, még egy mestermű az elmúlt évtized legjobb neo prog rock zenekarától, egyúttal a progresszív rock egyik legfenségesebb teljesítménye 2011-ben.

Ez egy igazi tribute a Def Leppard AOR/melodic rock korszakbeli albumaihoz, tisztelgés azok előtt az idők előtt, amikor a Leppard hangzásbeli és stílusbeli mércét állított a világ rocktérképének szórakoztatóparkjában.

A Heartland énekesének első szóló stúdióalbuma újabb kiváló darab, amely a vezérmelódiák csiszolt bombasztjával és a létrejöttét kísérő kivételes együttműködéssel újra meg újra lenyűgöz.

Intenzív érzések és kontrasztos zenei megnyilatkozások albuma, amely az előadó kijelölt formáján belül a mai napig hitelesen és hatásosan szól, úgy, mint Kotzen kevés más lemeze.

Kellemes jazzes fülsimogatás, amely mellett nyugodtan elszürcsölhetsz egy délutáni csésze teát és ropogtathatsz egy ropogós kiflit, anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy félrenyelsz.

A nonkonformizmus lehet popos, élvezetes és függőséget okozó, a Jane's Addiction pedig a neve ellenére is rabul ejt, pedig nyolc év telt el az utolsó stúdiókirándulásuk óta. A tökéletes szökés forgatókönyve megíratott!

A The Magnificent érdekes melodikus rock-odüsszeia, amely mögött az új generáció rendkívül tehetséges skandináv zenészei állnak a Circus Maximus, a Leverage és a Brother Firetribe soraiból...

Tökéletes AOR-remekmű, amely megtartja az elődje magas alkotói színvonalát, neked pedig csak azt kell eldöntened, melyik lemez kerül hozzád közelebb. Az időben elveszett zenei ereklye par excellence.

A német módra felpuhított alternatív metalcore minden, csak nem áporodott és unalmas, a Related To The Heart lemez pedig több olyan ütőkártyát is felmutat, amitől a szív egy kicsit gyorsabban kezdhet verni. Tényleg?

A Vicious Rumors is zenei reneszánszát éli! A pusztítóan gonosz „Razorback Killers” a zenekar aranykorához való legőszintébb visszanyúlás manifesztuma, amelyet kiváló, mai hangzású produkció tesz kerekké.

Szőrmentén sem kell sokat kerülgetni: ez az album simán a 21. század „Victims Of Deception”-je. A „The Evolution Of Chaos” 2010 egyik legkiemelkedőbb metalkiadványa.

A kiadvány, amellyel a Gotthard egy korszaktól búcsúzik, felejthetetlen koncertkaland a zenekar minden rajongójának. Megismételhetetlen manifesztum Steve Lee varázslatos hangjának egyik utolsó fellépéséről.

Az „In Metal We Trust” tehát egy nagyon szép visszatérő album a bandától! A Pegazus eddigi életművének egyetlen logikus folytatása. Hangzásában a Pegazus-pályafutás legélénkebb és legütősebb lemeze.

A címének megfelelően ez egy igen szolid, dallamos rockalbum hangsúlyos gitárriffekkel. A David Reece / Martin Kronlund páros eddigi kiadványai közül ez a legsikerültebb.

Hogy szól az elektronika, ha egy olyan szlovén kollektíva veti rá magát, amelynek gyökereit a progresszív rock és az elektropunk fertőzte meg? Ósdian, obszcénül, neurotikusan, fárasztóan és tTörpén-pózosan, ami korántsem biztos, hogy jó és…

Miközben sokan kozmetikai kiegészítőkkel próbálják leplezni, hogy kifogytak a kreatív kitörésekből, a Hatebreed első számú torka, az ütős Jamey Jasta a rakás mellékprojekt mellett egy „la grande coyones” lemezzel állt elő!

Két évvel a kiváló debütalbum után folytatódik az avantgárd düh egy kissé megtévesztő című, de a kreativitás, az őrület és az ihlet remek füzérét felvonultató lemezzel. A medvékkel való erőpróba ezúttal is az utóbbiak javára dőlt el ...

A Haken olyan zenekar, amelyben megvan a potenciál, hogy a következő néhány évben szabadon még magasabb szintre tolja a modern prog metal legfelsőbb kifejezési formáinak bevett mércéit.

Ez egy különleges album, amely biztosan megráz majd. Ahogy kóstolgatod, közben saját magadat kóstolgatod és fedezed fel. Hogy meddig mersz elmenni a zenei univerzum határtalanságában.

Az Orkestrada zenei felkészültségét nem lehet megkérdőjelezni, de őszintén szólva: miért kapaszkodnak ilyen görcsösen az agyonjátszott formákba? Pincér! Még egy kör Gershwint vagy Mancini Pink Pantherét kérjük!

A lágyítás és a modern hangzás keresése csak félig sikerült a zenekarnak. A régi albumok rajongóit el fogja keseríteni. Mert köztudott, hogy a Pagan's Mind ennél sokkal több zenét is képes letenni az asztalra.

Négy koncepcióalbum – és a kondi nélküli hallgatónak elég kimerítő menet – után a Mastodon egy olyan lemezzel áll elő, amelynek nincs szüksége merev, összefogó koncepcióra ahhoz, hogy a zene teli tüdőből lélegezzen.

Több dallamosság és tömörség, mint e progmetal-kiválóságok eddigi stúdiómunkáin, és a hattagú csapat tehetséges muzsikusainak „halálosan” komplex hangszeres bűvészkedéséből is bőven jut

Az „Afraid Of Sunlight” remekmű, a „brit zene legjobban őrzött titkának” egyik legjobb albuma. A Marillionnak ismét sikerült valami frisset alkotnia, anélkül hogy a hatalmas múltra kacsintgatott volna.

Kate Bush a 21. században is rászolgál az örök hangzásperfekcionista hírnevére. Bár a korábbi klasszikusok eredeti verzióiból nem hiányzott semmi, a „Director's Cut” lemezen ezek szerencsésen új hangzásbeli köntösben születnek újjá.

Az AOR/west coast két nagyra becsült énekese vokális megközelítésének összeférhetőségét övező kétségek egy szemvillanás alatt szertefoszlanak, amint Jimi Jamison és Bobby Kimball „felszáll” az album első duettjében.

A Hladno pivo hetedik stúdióalbuma profi módon kidolgozott termék, de sajnos túl kiszámítható, és kirívóan alárendelődik a kereskedelmi sikernek és a rádióknak.

Ennek az állításnak a legnagyobb bizonyítéka kétségkívül maga Adi Smolar. Az első albumától, az 1989-es Naš svet se pa vrti című lemeztől, amely kiemelte a névtelenségből, egészen máig, 2011-ig joggal állíthatjuk, hogy Adi a szlovén zene…

Melodikusabb, mint az első lemez, a sorszám pedig természetesen szándékosan félrevezető. A tréfás külső ellenére meglehetősen mély üzenetet hordoz.

Az album alig több mint 33 perces, ami pont elég ahhoz, hogy a „The Seventh One” korszakú Toto-val való kacérkodás véletlenül se menjen az idegekre.

A Toto egykori énekesének diadalmas visszatérése: kiváló, 12 év szünet utáni első szólóalbuma az idei év legkiemelkedőbb AOR/melodic rock kiadványai közé tartozik.

Figyelem, a rendíthetetlen fúzió erotikájának rajongói, akik a gitáros vallomásos prédikáció nyelvén át szeretnétek hallgatni a zenét! Grega Habič, a jeseniceiek zenei koponyája kijött pályafutása eddigi legerősebb önálló stúdióalbumával.

Öt hivatalos koncert-„bootleg” után megjelenik a hivatalos koncertalbum is. Őszintén szólva a kiadvány nem létszükséglet, hiszen a választott repertoár miatt megkésettnek hat. Csak a legelszántabb rajongóknak szól.

Az „Open Heart Surgery” olyan album, amely megingathatatlanul egyedi mondanivalójával Grega Habičot a Föld legjobbjai közé emeli, és amelyre egy pillanat alatt, visszavonhatatlanul felkapják a fejüket a műfaj legnagyobb koponyái is. Steve…

Az új Shy-album is arra készteti a dallamos rock minden igazi megszállottját, hogy kipróbálja! A Shy-karrier legriffesebb és legsötétebb lemeze, de ne aggódj! A dallamos ragadozóösztön itt van!

Már most kijelenthetem, hogy a választott koncepció sajátosságai és az ebből adódó hangszerelési alkalmazkodás miatt a Saracen karrierje során többé nem fog ilyen albumot készíteni.

Nagyon szép visszatérő album egy zenekartól, akit elsősorban az igazi Evanescence-rajongók fognak ünnepelni, új hívet viszont aligha „vásárol” magának. Nem hitparádés slágereket hajszol, hanem oldottan, tolakodás nélkül szól.

Az „Acoustique & More” közvetlenül a „Can't Slow Down” megjelenése után kellett volna, hogy napvilágot lásson, hiszen az új felállás kiadványai közül ez mutatja be a legtökéletesebben a Foreigner zenei karizmájának esszenciáját!

A Sever the Wicked Hand egy testamentum, amellyel Windstein bebizonyítja alkotói erejét… úgy, hogy a Mississippi torkolatánál állva üvölti: NOLA, give me power! És a város olyan erőt adott neki, amelynek nincs párja!

A Karmakanic a legújabb stúdióalbumán is sikeresen tartja magát ahhoz a bevált recepthez, amely előírja, hogy milyen összetevőkből áll a 21. század szimfonikus progresszív rockja.

A „Beyond the Shrouded Horizon” újabb bizonyíték arra, hogy Steve-hez hasonló formátumú zenésztől szinte sértő bármi kevesebbet várni a (ismét) ragyogó új stúdióalbumnál.

A „Heads Or Tales Live” igazi értékét csak évek múlva fogják felmérni, de már most is sajátos koncertdokumentum a kanadai progresszív rocklegenda történetének egy rövid korszakáról.

Hihetetlen, hogyan sikerült a zenekarnak a kiváló stúdió-bemutatkozó megjelenése után 11 hónapnál rövidebb idő alatt azt teljes egészében továbbfejleszteni, és ezzel a melodikus rock tökéletességének egyéni briliánsát megalkotni

Az „Under Southern Skies” nem hoz újdonságot, és nem mutat fejlődést az együttes kifejezésmódjában, a Newman ezzel is a bevált stílusánál marad. A korábbi lemezekről már ismert trükkök miatt viszont egy kicsit kevésbé izgalmas.

Jeff Bridges igencsak szolid második albumával bizonyítja, hogy a színészi tehetség mellett komoly zenei véna is szorult belé.

Amikor meghallasz egy ilyen debütalbumot, az AOR-elmélet kinyilatkoztatását, egy pillanat alatt világossá válik, hogy az AOR mint a régmúlt idők műfaji ereklyéje az új évezredben is egyértelműen jelen lévő szereplője marad a rockszíntérnek.

Kiadó: Roadrunner RecordsMegjelenés: 2011.09.12.Producer: John PetrucciAz album hossza: 77.05 percStílus: Progressive Metal A Dream Theater a rendkívül csábító és játéktechnikailag igen magas szintet követelő műfaj királya. A…

Az A Dramatic Turn Of Events bemutatja az új dobost, Mike Manginit. Ő váltotta az alapító tagot és az egyik fő hajtóerőt, Mike Portnoyt. Ez a földrengés azonban közel sem olyan súlyos, mint amilyennek látszik.

A zenekar utolsó négy kiadványa közül a legérettebb album, és jólesően hat a produkció szándékosan „visszavett kontrollja” is, amely nyersen tartja a dalokat, előtérbe állítva a kicsit recsegős gitárok körvonalait

„Ez az album afféle »féltestvére« a Fates Warning diszkográfiája többi tagjának. Csak a saját művészi karakter kifejezésének felfedezése terén nem hoz semmi különöset. De ez nem is számít, hiszen Matheos és a híres hangjával Arch is a Fates…

A Fates Warning-albumok családfájának szerencsés „féltestvére”: a Fates Warning gitárosa, Jim Matheos és a Fates Warning eredeti énekese, John Arch merész új együttműködése, amelyben utóbbi most visszaadja az egykor kapott szívességet.

Az Opeth a „Heritage”-dzsel újabb remekművet alkotott, széles ambientális dimenziókkal, és befejezte fokozatos evolúcióját progresszív rock zenekarrá, ami kétségkívül számos új hívet szerez nekik a kifinomult zenei ízlésűek közül.

Jó iparosmunka, amiből talán hiányzik egy kevés több düh, és a saját, szaftos ihlet nyitottabb regiszterei.

A Suicide Silence a harmadik albumuk megjelenésével is megőrzi elsőségét a deathcore elvén működő, extrém brutalitású hangterror terén. Még kifejezőbben megformált lemez, még nagyobb adag tombolással.

Kiváló debütalbum egy feltörekvő londoni kvintettől, amely hatékonyan merít a Bullet For My Valentine és a Trivium kifejezésmódjából, miközben változatos, önálló szerzeményeivel a divatos metalcore pecsétjét is magán viseli

A fehér metalcore-kvintett harmadik stúdióalbuma továbbra is merev és banális hangszeres szempontból, a zenekar viszont ezt jobb produkcióval és a tiszta ének bevetésével felpezsdített vokális szerkezetekkel igyekszik ellensúlyozni.

A splitiek hip hop/funk formáció érettségről tanúskodó stúdiómunkája négy évig érlelődött, és ennek köszönhetően tovább erősíti a találékony szövegvilág és az organikus hangszerelés karizmatikus kifejezésmódját.

A Storms bemutatkozó albuma kifejezésmódját tekintve a post rock könnyen befogadható, egyszerű válfaja, amely a gitár, a basszusgitár és a dob alapvető háromszögére épül. Szimpatikus, de óvatos alter hangzású lemez.

Egy újabb tökéletes Symphony X-album, amely sikeresen továbbviszi a zenekar elmozdulását a hangzás pusztító erejének és a sötét hangulatoknak a fokozása felé, miközben egyértelműen megőrzi az előző művek összes védjegyszerű elemét.

A „Scheepers” című album a régi iskolás power metal makacsságának és a német eredetű teuton mesterségbeli tudásnak a lenyomata, és bizonyítja, hogy Ralf Scheepers minden idők egyik legkiválóbb európai power metal énekese.

A „Nadir's Big Chance”, a prog rock és a proto-punk vad fúziója, Hammill pályájának egyik legfontosabb és legszínesebb alkotása, amely elképesztően széles stílusspektrumot ölel fel.

A Sinner-karrier legdallamosabb lemeze a felfrissült felállás mellett is megtartja a banda minden védjegyét. Ihletettebb és változatosabb, mint két elődje, és játékban is szellemesebb, mozgalmasabb

Aki hajlandó figyelembe venni, hogy a „Power” sok szempontból a keletkezése idejének (az 1980-as évek második fele) lenyomata, az a Kansasnek is megbocsát valamit azért, hogy kiszikkadtak a progresszív rockgyökerei, és kacérkodtak az akkori…

Koncertalbum, amely a svéd death metal csapatot egészen másmilyen, kísérletezésre és nagy kihívásokra fogékony fényben mutatja meg. Smink, kozmetikai javítások és pózolás nélkül!

Visszatértek a különc vadászok, akik eltévedt gondolatokra, ritmusokra és bizarr zenei mintákra utaznak! A Brown Album és az Antipop rajongói a Green Naughyde után kétségkívül elégedetten dőlhetnek hátra. Primus suck so divinely!

Az „Aria” című albummal a megújult Asia ismét bebizonyította, hogy a kilencvenes éveket is a legjobb melodikus rock bandák egyikeként vészeli át, azzal a különbséggel, hogy már nem foglalkoztatja őket a nyolcvanas évek és az esetleges…

Az Osibisa az „Osee Yee”-vel, amelyet joggal nevezhetünk akár a „Heads” (1972) óta készült legjobb lemezüknek is, bebizonyította, hogy azon ritka legendák közé tartozik, amelyek még képesek megújítani önmagukat.

Amikor a zenekar neve magát a zene lényegét is meghatározza, ideje alaposan átgondolni a dolgokat, de legalább óvatosnak lenni az olyan zenével, amely már elsőre mindent vagy semmit alapon, a legkézenfekvőbb úton nyomul.

"A több mint 40 éve működő zenekarok közül talán a két kezünk ujjain meg lehetne számolni azokat, amelyek még ma is a legjobb korszakukat idéző albummal tudnak meglepni. Az Osibisa az „Osee Yee”-vel, amelyet joggal nevezhetünk a „Heads”…

Két egymást követő átlagos lemez után a svéd progresszív death metalosok összeszedték magukat, és olyan albumot készítettek, amely könnyedén felveszi a versenyt a Pitch Black Progress színvonalával.

Egzotikus csemege Párizsból, amely második lemezével az Kelet hangulatát idézi meg, miközben a metalélből egy percig sem veszít!

Viccmesterek ízetlen poénokkal!

Az Airrace 27 év után tért vissza egy fenomenális stúdióalbummal, amellyel több mint törlesztette adósságát mindazok felé, akik nem feledkeztek meg az AOR-zene aranykorának erről a zenekaráról

„Egy album, amely világosan jelzi, hogy könnyedén kiállja az idő próbáját. 27 évet vártunk rá. A világ azóta megváltozott, így csak azok fogják igazán becsülni, akik kamaszéveiket a nyolcvanas évek közepén élték le.”

A Festivals of the Wicked iskolapéldája annak, hogyan kell egy kis darab lapos műanyagra rögzíteni az Iced Earth kimeríthetetlen erejét!

Toby Hitchcock egy újabb név a kemény, karcos hangú énekesek ligájából, aki stúdiós bemutatkozó lemezével szorgalmasan követi a Pride Of Lions-os kolléga, Jim Peterik „west coast” AOR-leckéit.

Rob Moratti, a Saga egykori énekesének csiszolt gyémánt-albuma egyéni hangú visszatérés az AOR hagyományához, ahol Moratti otthon van. Csak most a Sagánál szerzett tapasztalatok art rockos fűszerével megbolondítva.

Ahol a Survivor, a Pride Of Lions, Jim Peterik vagy Jimi Jamison szólómunkáinak dallamossága és energiája otthon van, ott lakik a „Mercury's Down” ihlete is.

A Raised In Captivity különleges darab Wetton gazdag diszkográfiájában. A legendás zenész nem forradalmat hoz vele, de változatos, eklektikus keveréket tesz le az asztalra, amely minden figyelmet megérdemel.

Az „In Progress” az „Artwork” (2008) c. debütalbum karakterének további elmélyítése. Az új kiadvánnyal a Work Of Art olyan AOR-lemezt tett le az asztalra, amelyet ebben a műfajban idén aligha fog bárki felülmúlni.

Egy brit melodikus rockprojekt remek albuma: az egyik oldalon a Praying Mantis egykori énekese, a másikon a Newman frontembere áll, és a lemez szép útravaló ahhoz, hogy a jövőben ebből még több is kisülhet.

A Stormwarningban ne keressük a Ten első albumait, amelyek sajnos megismételhetetlenek, ám a Ten ezzel a lemezzel hozza ki magából a maximumot abban az állapotban, amelyben a 2001 utáni időszakban találták magukat. Melegen ajánlott darab.

A Serpentine a „Living And Dying in High Definition” albummal vehemensen elfoglalta a Shy helyét a brit melodikus rockszíntéren. Alig egy év alatt megkaptuk a stúdiódebüt kiváló utódját.

Az alternatív riffek, a keményrockos férfiasság és az időnkénti stoner hangulat bombasztikus keveréke kellemes, de korántsem kiemelkedő második lemezt eredményez a finn Defuse ötösétől.

A szépség a részletekben rejlik, és ezekből a svéd progresszív industrial death mágusok nyolcadik lemezén nincs hiány. Egy pillanatnyi kivételességért könnyen készen állhatsz akár vért is ontani.

Kiadó: Roadrunner RecordsMegjelenés dátuma: 2011. június 21.Producer: Kelly GrayAz album hossza: 70.51Műfaj: Art Metal Mit is lehetne még mondani egy zenekarról, amely pályafutása során több mint 20 millió stúdióalbumot adott el,…

A „Dedicated To Chaos” olyan Queensryche-album, amelyen a zenekarnak mesterien sikerült egyesítenie a szabad kísérletezés elemeit, beleoltani egyedi artizmusát, és így új minőségi mérföldkövet elérni.

Az apokalipszis sztereotip témáira épülő sötét album megalkotására tett kísérlet nem sikerült tökéletesen. A törekvések alatt ugyanis érezni a behúzott kéziféket, ami megakadályozza, hogy kibontakozzon az, amiben a HammerFall a legjobb.

A Black Country Communion invenciózus hangszeres vonalakat fűz össze, a első hallásra egyszerű ritmusokat gyakran erősen kihangsúlyozza, sőt szinte megbonyolítja, ami végig feszültségben tartja a hallgatót.

A „Branded” kiváló minőségű album, amely a Bonfire-t pontosan oda viszi vissza, ahová tartozik: a német melodikus hard rock iskola klasszikus vizeire. Itt érzik magukat a fiúk bizonyítottan a legjobban.

A Tesla új kiadványa hálásan hidalja át az új albumig hátralévő hosszabb időszakot. Ezzel az ínyenceknek szóló repertoárral a Tesla bebizonyítja, hogy az akusztikus közeg egyik legjobb rockelőadója.

A „Twisted Wires And The Acoustic Sessions” igazi manna minden Tesla-rajongónak. Az stúdiói felszabadultság manifesztuma, a zenekar kivételes kifejezőerejének bizonyítéka, amelyet az a megkapó ösztön testesít meg, hogy saját szerzeményű…

Most, amikor szinte az egész Nagy-Britannia lángokban áll, remek aláfestésként csusszan a fülekbe a newcastle-i fiatalok ütős bemutatkozó lemeze, és a legjobb módon rabolja el egy pillanatra a figyelmedet és az idődet.