Előadó: Beat Fleet, The (TBF)
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 53:12
Értékelés: 4.5/5
Itt vannak a splitiek, a The Beat Fleet! Alig ötödik stúdióalbumukkal térnek vissza, és ez az első négyéves stúdiós szünet után. Tavaly jelent meg a remek „Perpetuum Fritule” koncertlemez, amely különösen azoknak jött jól, akik nem ismerik a zenekart, és/vagy nehezen jutnak hozzá az eredeti stúdiókiadványokhoz, hiszen kiváló keresztmetszetét adja a csapat 2007-ig tartó diszkográfiájának.
A „Pistaccio Metallic” négy évig főtt. Már az első, „limitált” kiadás ládaformájú csomagolása is visszaadja a cím lényegét: az egész fényes („glossy”) papírdoboz pisztáciazöld árnyalatban játszik, bár aligha valószínű, hogy a tervezőt a második világháborús amerikai katonai repülőgépek pilótafülkéinek színe ihlette.
A The Beat Fleet továbbra is mestere a szakmájának. Teljesen egyedi, utánozhatatlan módon rakják alá zenével a verseket, és persze maguk a szövegek is erősek. A srácok kiváló zenészek, a számok magját adó hangszerelési elemek többsége élő játékból születik. A sample-ek megmaradtak, ami természetesen elkerülhetetlen és nagyon is kívánatos, hiszen remekül szítják azokat a hangulatokat, amelyeket a The Beat Fleet az album egy-egy pillanatában ki akar emelni.
A zenekar az album minden pontján rendkívül tisztánlátó és szarkasztikus. Költészetének halálos valóságát mesterien bugyolálja a metaforikus nyelv gazdag, szaftos prózájába, amelyből nem fogy ki a találékonyság és a szikrázó ötlet. A versszakok prédikátorian hip hopos előadásmódban szólnak. A The Beat Fleet itt szó szerint elárasztja a hallgatót a történeteiben rejlő információval. A refrénekben a „feszültség” feloldódik, és a hip hopos előadás vokális dallamba csap át, amely összeolvad a zenei kísérettel. Ez végig a pop, a jazz és a blues kiindulópontjai között kalandozik, a kozmetikát tömör, groove-os funky vonalak adják, a sample-ezés velünk született tehetsége pedig megfűszerezi az egészet.
A verseket támogató hangszerelések egyszerűek, de organikus összhangjukban sok, nagyon jól összeillő építőkockából állnak össze, így a hangkép spektruma teljesen kihasznált. Optimalizált. A hangulatok közötti átúszás alapja a vokális dualizmus: a The Beat Fleet két, eltérő színezetű hangot használ.
Az album súlypontja és középpontja természetesen továbbra is a szöveg. Ebben a The Beat Fleet olyan hatásos, hogy akkor is megállná a helyét, ha a hangszeres felkészültségük jóval gyengébb lenne, a vezérmotívumok kidolgozása és összefésülése pedig sokkal hevenyészettebb. Amennyire Tompson határtalan „patrióta idióta”, akire a Horvátországban élő, nemzeti alapon intoleráns, kisagyú földbirtokosok ráharapnak, annyira a TBF a horvát szórakoztatózenei térkép határtalan intellektusának példája, amely nagy igazmondással, az általános szarkazmus prizmáján át és az ezzel elért „sokkelemmel” tágra nyitja a szemeket. Szövegileg igazi zsenik, akiknek egészséges, földhözragadt humorral sikerül úgy zúdítaniuk a dalszövegeket, hogy azok tele vannak a horvát nyelv szaftos metaforáival, szleng szóalkotásokkal és hiteles dalmát nyelvi fordulatokkal – ezek a hatfős formáció tágra nyitott és rendkívül éles elméjének termékei.
A füzetben nem szerepelnek a szövegek, mert a The Beat Fleet a szaftos igazmondása miatt könnyen célponttá válhatna azoknak a kárhoztatásában, akik magukra ismernének a prédikációban, és nem értek még fel az igazság felismeréséhez.
Szóval igen. A The Beat Fleet új albumával ismét megtestesíti Dalmácia életritmusát. Tragikus módon, a kicsattanó komédia zsákján keresztül. Az első dal, a Tragični junak tulajdonképpen a horvátországi társadalmi közszellem állapotának tükörképe. Ha az rendkívül tisztánlátó, akkor a Grad spava Split utcáinak lüktetését hozza komolyan vissza a földre, és ebben van a legtöbb sötétség. A lányok önteltsége, ahogy a legjobb ajánlattevőnek árulják magukat az új időkben, amikor az erkölcsi értékek és a lovagiasság a férfi–női viszonyokban nagyrészt a sárba tiportatott, derekas pofont kapott a Mater című dalban. Ez kislemezként is megjelent, és szaftos szövegeivel egyúttal az album egyik csúcspontja. Sőt, az album legkeményebb nótája. A Mater dalban kiöntött haragot gyorsan elfelejtjük, amikor eljutunk a végtelenül ugratós Veseljkóhoz, amely ismét rendkívül intelligensen leplezi le a női elme működését. A tanulságok végtelen sora az album kiváló produkcióiban sem ér véget. Az egyik ilyen, amely minőségében kiemelkedik az albumon, kétségtelenül a Vrag (Dobar dan profesore Voland) című szám, amelyről kétlem, hogy a The Beat Fleet a szlovén Radio Študent egykori „Vraže urice” adásainak hallgatása közben kapott volna ihletet. A Vrag című számban ismét bőven van az egészséges, „Alan Ford-i” gúnyolódás Split napi pulzusán. A Dalmatino óda az Adria-parton végigfutó autópálya építéséhez, ugyanakkor a ritmikus textúrák megformálásának mértéke és a refrénben szándékosan disszonáns duettének éneke közvetlenül tükrözi a gúnyt és a paródiát a hazai „šlager pevaća” hülyeségén, akikbe visszafordíthatatlanul beleoltották magukat főként a mi anyáink és apukáink, akik a gondtalan háború utáni időszakban születtek, amikor még tejjel-mézzel folyt a kánaán.
A „Pistaccio Metallic” négy éven át készült. Ezért rendkívül változatos munka, ami azt jelenti, hogy a The Beat Fleet új zenei érettségi pontot ért el. A dalok szerkezetükkel és szövegükkel egyenrangúan állnak egymás mellett az albumon, és kivételesen sokszínűen hatnak egymásra. A szövegek terén az album sosem szűnik meg lenyűgözni. A „Pistaccio Metallic” egyre inkább az organikus hangszerelés felé fordul, húsból és csontból játszva. Természetesen jól kivehető a trip hop kozmetikázás, a hangszerkezetek rétegezése és sample-ezése, mint a hangkép kiteljesítésének további fűszere. Merem állítani, hogy a „Pistaccio Metallic” az egyik legjobb zenei produktum, amely a déli szomszédunk földjére került, és a maga művészi éleselméjűségében idén aligha múlja felül bármilyen más kiadvány ott.
Felállás
Mladen Badovinac – ének, billentyűk
Aleksandar Antić – ének, sample-ek, scratch, furulya, billentyűk, harmonika
Luka Barbić – ének, billentyűk, sample-ek, scratch, szájharmonika
Nikša Mandalinić – gitár, mandolin, xilofon
Ognjen Pavlović – basszusgitár, ütőhangszerek
Janko Novoselić – dob, ütőhangszerek
Produkció
The Beat Fleet
Számlista
1.Tragični heroj
2.San
3.Spin doktor
4.Uvik kontra
5.Mater
6.Grad spava
7.Vrag
8.Dalmatino
9.Veseljko
10.Pozitivan stav
11.Uspavanka
