Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Orkestrada
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 49:08
Pontszám: 2.5/5
Az Orkestrada nyolc zenészből álló társulat, és azt kínálja, amit mi, szlovének nagyon jól tudunk: alkotni és átvenni másoktól – a háború utáni korszak számos kiadványa bizonyította is ezt! A „Spusti” ezt a bevált formulát ugyan némileg másképp (a tartalom nagy részében – hála a női vokálnak), mégis elég kiszámítható és ismerős módon tálalja. Szlovén hangzású, na. A nyolcas egy fedél alá hozza a smooth jazz különféle elemeit, és beleszövi a szlovén etno-melosz örökségét is, szinte észrevétlenül, de elég ravaszul ahhoz, hogy az anyag igazán szikrázzon (ennek fő motorja a fuvola és helyenként a vokális interpretáció). Szerencsére, mert a fülnek kedves jazzforma triviális használata tényleg nem kelt semmi felforgatót, ami új zenei dimenziók feltárására csábítana. Ehhez az Orkestrada társasága egyszerűen túlságosan iskolázott, és túl szorosan beleragadt az iskolai keretekbe.
Akárhogy forgatjuk, ezen az albumon rengeteg a pozitívum, és jó hallgatni! Ez az igénytelenebb zenefogyasztókra érvényes! Ugyanakkor egyértelmű, hogy ez a nyolcas a zenei örökségével igazán csak színpadon lobban lángra.
Az albumon tele vannak bevált és kiszámítható frázisok, amelyek a női vokál kabarészerű előadásmódját kísérik, és ez egy időgéppel simán visszaröpít a New York-i füstös éjszakai klubokba, a harmincas évekbe, amikor az Egyesült Államokban a szesztilalom uralkodott.
Az Orkestrada névvel jelzett zenészek magas szintű zenei hátterét tényleg nem lehet kétségbe vonni, de őszintén szólva: miért kapaszkodnak ilyen görcsösen az agyonjátszott formákba? Egy új kör Gershwin vagy még egy forgatás Mancini Pink Pantheréből a CD-lejátszóban sokkal jobban esik. A zenekar biztosan büszke a végeredményre, és biztosan hiszi, hogy a költészet érintése a zenén keresztül elérte célját. Mégis nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy kis zenei éleslátással, szellemességgel, szokatlan provokativitással a költészet erősebben csapna le, az album pedig egészében megragadná a provokatív zenei frissesség nyomdokait.
A dalok stílusbeli változatosságába nem lehet belekötni (jazz blueszal a Kmetben, funk ritmusú jazz, amely a Trilogija ulice szikár versmondását kíséri, az érzés nélküli „jazzes hangszerhangolás”, amely sehová sem vezet a Košček sanj című számban, és így tovább…). Utazás a smooth jazz rusztikus világában. Egyszerűen most kevés az a kihívás, amely ingerelné a szabados kísérletezés élvezetének gourmet-vágyát, amit a jazz határtalan választéka kínál. Az Orkestrada ezzel a kiadvánnyal kétségkívül bent marad a rádióműsorok forgatásában, mert bevált módon cirógatja a hétköznapok szürke átlagának zenei tömegeit, ami tökéletesen szolgálja a „Nagy Testvér” sasszemű kontrolljának akaratát és indítékát.
„Nem arany az, ami fénylik!”
Felállás
Rada Kikelj Drašler – ének, trombita
Thierno Diallo – nagybőgő
Boštjan Franetič – elektromos gitár
Vid Drašler – dob & ütőhangszerek
Boris Magdalenc – hang
Matija Krečič – hegedű
Asja Grauf – fuvola
Nina Kodrič – altfuvola
VENDÉGZENÉSZ:
Petra Onderufova – hegedű
Produkció
Iztok Zupan, Dejan Lapanja & Orkestrada
Dallista
1. Spusti ptico
2. Modra luna
3. Kmet
4. Trilogija iluzije
5. Košček sanj
6. Pika
7. Tisoče zvezd
8. Tiho v noč
