Előadó: Sinner
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 42:30
Értékelés: 4/5
Mat Sinner (a maga „családias” nevén Mathias Lasch) 1982-ben indította útnak a Sinnert, a korai német power speed metal színtér egyik képviselőjét, amely valójában az egyik legrégebbi, még ma is működő német banda, bár a pályafutása hosszában persze nem érhet fel a Scorpionséval vagy az Accepttel.
A Sinner már jó ideje nem Mat első számú prioritása, hiszen a Primal Fearrel sokkal jobban megy neki. Egyébként is folyton ott van valamelyik másik projektben. Ilyen volt az Allen/Lande harmadik lemeze, a „Showdown”, aztán a Kiske/Summerville férfi–női énekespárosának azonos című albuma, a Voodoo Circle új lemeze, a „Broken Heart Sindrome”, és mindezek tetejébe a rengeteg segítség Primal Fear-társának, Ralf Scheppersnek az énekes első szólólemezén. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az új Sinner-album, a „One Bullet Left” megjelenésekor teljes gőzzel zajlik az új Primal Fear-lemez felvétele, amelynek 2012 elején kell megjelennie.
Szóval nincs megállás! Ami a „One Bullet Left”-et illeti, nem teljesen új történetről van szó. Vagyis nem minden téren. Nézzük hát át először azokat a vonásokat, amelyeket a banda korábbi lemezeiről már ismerünk. Az album szigorúan hű a tipikus Sinner-nyomvonalhoz, az öreg iskola megcsontosodott, dallamos metal/heavy rock elemeihez. Igen, akár a későbbi power metal egyik elő-kezdeményezőjének is nevezhetjük őket, és ma már bizonyos fokig a Sinnert is ide sorolhatjuk. A „One Bullet Left” tehát kötelező a Sinner-rajongóknak, hiszen megint nemcsak testhezálló lesz nekik, hanem még annál is több.
Mégis, a „One Bullet Left” hoz néhány egészen egyértelmű eltérést. Mat Sinner radikálisan belenyúlt a felállásba. Szinte az egész zenészgárdát lecserélte maga körül az új stúdióalbumra, Cristoph Leim gitárosnak kivételével. A bandának öt tagja van. Nem nagy szám, mondjátok, hiszen ez nem újdonság. De bizony az. Billentyűs már nincs. Az albumon azért vannak billentyűs árnyalatok, de azokról maga Mat Sinner gondoskodik, meg a Sinnerbe visszatérő gitáros, Alex Beyrodt. Mat ráadásul egyenesen három gitárost integrált a csapatba. Leim mellett csatlakozott Tarja Turunen gitárosa, Alex Schlopp (a Farmer Boysban is játszik), valamint a már említett Alex Beyrodt, a „német Malmsteen”, aki azonban tud fékezni ezen a vonalon, ha kell, így Mat gond nélkül együtt tud működni vele. Alex a német metal egyik legjobb gitárosa. A Sinnerben a kilencvenes években játszott, többek között a zenekar pályájának legjobb lemezén, a „Nature Of Evil”-en. Ezenkívül a Silent Force-ban betöltött szerepei miatt ismert, a „malmsteenes” vonásait pedig szívesen mutogatja intenzívebben az új projektjében, a Voodoo Circle-ben. Az utolsó turnén Beyrodt tulajdonképpen végig a Primal Fearnek is segített, Magnus Karlsson helyettesítőjeként. Fontos viszont megemlíteni, hogy az új Sinner-felállás fő nyeresége egész máshol van. A dobok mögött. Az új dobos Andre Hilgers (Rage, Silent Force, ex-Axxis). Ezek a zenészek évek óta ismerik egymást, mint a saját zsebüket. Bújócskázás tehát nincs köztük.
Ez az átalakítás a banda új hangzásának fő hordozója. Ilyen eleven, dinamikában bővelkedő, változatos dobolás Fritz Randow és Uli Kusch Sinner-tagsága óta nem szólt, mint a „One Bullet Left”-en. Azt a hiányt, amelyet a Sinner Tom Naumann távozása után sehogy sem tudott betömni, Beyrodt kellemesen pótolja: ő pedig bőséges adag dallamot és tömörséget lehelt az új Sinnerbe, a szólókba és a gitárpasszázsokba egyaránt. A „One Bullet Left”-et ugyanis megint alaposabban átszövik és tetőtől talpig átjárják a terces gitárharmóniák. Mat Sinner mester ügyes produkciójának köszönhetően a hangzásspektrum teli, az egyes építőelemek kifejezésbeli kontrasztja hangsúlyos, az ütőerő és az eleven lendület pedig pont olyan, amilyennek lennie kell. A hangzás nem olyan harapósan metalosan borzas, mint a „Nature Of Evil”-en, de a „There Will Be Execution” óta bizonyosan ez a Sinner legkeményebb lemeze. Ez az új társaság ihletettségére is igaz.
A Sinner persze nem lenne Sinner, ha legalább egyszer (egy-egy kiadott albumon) nem kötne bele a Thin Lizzy örökségébe az ihletforrásai között. Ezúttal a Back On Trail az áldozat, amely 2011 augusztusában az új album beharangozó kislemezeként is megjelent, de éppen a „Boys Are Back In Town”-típusú frázisokkal való hasonlósága miatt nem tölti be a legjobban az album előzetes népszerűsítésének szerepét.
Hiába vannak Mat körül heavy metalt lélegző zenészek, ők is arra vannak ítélve, hogy a Mat Sinner szabta szabályok szerint táncoljanak. Ez utóbbin meglátszik, hogy mostanában sokat lóg a melodic rock iskola képviselőivel. Ehhez hozzá kell venni, hogy Mat olyan heavy rock példaképeken nőtt fel, mint az U.F.O., a már említett Thin Lizzy és így tovább… Így a One Bullet Left a Sinner-karrier legdallamosabb albumának hat. Ez nem lesz teljesen ínyére a „Nature Of Evil”-korszak power metal-alkatú bandáját szerető megrögzött rajongóknak.
A már említett Back On Trail után meglepő például a címadó dal, amely a Gotthard Lift U’ Up című számának menetelő ritmusalapját kölcsönzi, fölé természetesen a „sinneres felfogású” dallam kerül, a refrén pedig sablonos, és arra szólít, hogy a koncerteken a csarnok kezeket emeljen a magasba. Egy másik ilyen felvillanás, ahol érezhetően hangsúlyos a melodic rockkal való kacérkodás, a záró Rolling Away, amely a refrénben a többszólamú vokális dallamok kialakításán nem is titkolja ezt.
Ezzel szemben az albumon különleges érzék lángol a félig ütős (valóban hatásos), drámai balladás hangvételhez, amely a Sinnernek mindig is jól állt. Ilyen a Haunted, a Judgement Day klasszikus drámaszínházával és ragadós refrénjével, ahol a vokális harmóniákban nem lehet nem meghallani a Primal Fear-sikoltozó, Ralf Scheppers közreműködését. A Wake Me When I’m Sober a következő pillanat, amely energiájában szorgosan közelít a Hauntedéhez.
A szigorú metalosoknak ezúttal sem sok kézzelfogható pillanat jut nyakcsigolya-törésre. A lemez a metalosított ragadósságot persze nem rejti el a The One You Left Behind nyitánnyal, a Give & Take-kel és a Suicide Missionnel, ahogy a Mind Over Matter „kísérletet” sem, amely a fő riffjében az Accept/U.D.O. hagyatékából merít, ami nem újdonság, ha valaki emlékszik a Deathwalker című dalra a Sinner „Judgement Day” albumáról. Mat viszont a refrénben csapdába esik, amikor magas fekvésbe emeli a hangját, és előbukkan az énekének gyenge oldala. Még a többszólamú vokális palettákat is úgy harmonizálja, ahogy az Accept vagy az U.D.O. sokkal jobban csinálja, de ez sem tudja elrejteni a Sinner-ének sebezhetőségét a magasabb fekvésekben.
A 10 2 Death, az Atomic Playboys és a Mend To Be Broken (utóbbi megint futólag a Thin Lizzyvel való kacérkodást idézi) a heavy rock képviselői, de modern, feltekert produkcióba öltöztetve, amely egyébként a német power metal tartománya. A várt Mat Sinner-nyomvonal.
A „One Bullet Left” motívumaiban egyértelműen hangsúlyos változatosságot, mozgalmasságot és az elvárt dinamikus eseményfejlődést hozza. Kellemesen felfrissültnek hat, de „sinneresnek” is. A Sinner-történet felismerhetőségének fő szereplője és védjegye természetesen Mat sajátos, orrhangú, helyenként maróan torkos, középfekvésű, férfiasan macsó énekstílusa. Az utolsó három album közül a „One Bullet Left” az, amit Mat csendben mindig is szeretett volna: mozgalmasan ihletett termék, lüktetően teli produkcióval és a dallamos ragadósság nagyobb kihasználásával. Ennek elérése érdekében az összes dalt bőségesebben ellátta a riffek fölé települő terces gitárharmóniákkal, a refrénjeket pedig harmonizált többszólamú énekkel erősítette meg. Jobban, mint valaha.
Így hát egy érdekes albumot kaptunk, amely tetszeni fog a Sinner-diszkográfia hithű rajongóinak, ugyanakkor a dallamos rock és a hard rock néhány további rajongójának a figyelmét is ráirányítja a bandára, és ezzel együtt elriasztja mindazokat, akik kizárólag a Sinner power metallal nagyobb mértékben kacérkodó korszakáért rajongnak, amelyet Mat Sinner láthatóan végleg maga mögött hagyott tíz évvel ezelőtt az „End Of Sanctuary”-val (2001). Akárhogy forgatjuk, végső soron sokkal jobb termék, mint a „Mask Of Sanity” és a „Crash And Burn”. Ezt az új felállás jóval nagyobb ihletettségének, valamint az általános fejlődésnek köszönheti, főként a felvétel és a produkció fázisában, mindazzal kapcsolatban, amit Mat Sinner az előző két kiadványnál nem tudott teljesen megvalósítani. Más, szép és friss, minden tekintetben Sinner-album, amely továbbra is két táborban tudja tartani a határozott rock/metal vonzódású rajongókat. Ahogy említettem: a felállás, amelyben a Sinner az új albumon van, gond nélkül képes elsőrangú, tisztavérű, teuton német származású heavy metalt játszani, és itt rejlik a Sinner ászokból álló pókerlapja, amelynek kihasználása Mat Sinner akaratán és ihletén múlik! Talán egyszer. Vagy sosem (többé).
Felállás
Mat Sinner – ének, basszusgitár
Alex Beyrodt – gitár
Christof Leim – gitár
Alex Scholpp – gitár
Andr̩ Hilgers Рdob
Produkció
Mat Sinner
Számlista
1. The One You Left Behind (03:39)
2. Back on Trail (03:56)
3. Give & Take (04:54)
4. One Bullet Left (04:40)
5. 10 2 Death (03:14)
6. Haunted 05:20)
7. Atomic Playboys 04:36)
8. Suicide Mission 03:30)
9. Wake Me When I’m Sober (03:56)
10. Mind Over Matter (04:00)
11. Mend to be Broken (03:53)
12. Rolling Away (04:55)
